|
|
|
Kécza András − Osvát András
My Way
irodalmi forgatókönyv
(Sziveri János verseire)
|
|
|
A kocsmárosnak oda sem kell néznie, amikor poharakat mosogat. Viszont a vendégeket sem kell néznie. Valószínűleg nem nézi az asztalra borult nőt sem. Néz a semmibe.
A nő ezzel szemben a kocsmárosra néz, amikor a fejét felemeli.
erika:
Ha van miből, nem inni nagy vétek.[1]
Visszateszi fejét a két karjára.
Egy Férfi magányosan ül a kocsmában. Előtte az asztalon üres poharak. Ivott már eleget; érzi is ezt. Körötte néhány zajos, vagy csendes, józan, vagy spicces vendég beszélget, iszogat. A kocsmáros teszi a dolgát a pult mögött. Italt tölt, poharat mos, pénzt vesz át.
A Férfi tekintetében megérlelődik a gondolat: ideje volna menni már.
A Kocsmáros[2] a pult mögül ránéz a férfira. Megjegyzi magának ezt az arcot. A Férfi is a Kocsmárosra néz, mintha készülne hívni; fizetek.
Találkozik a tekintetük, majd a Kocsmáros folytatja a dolgát. Átad egy vendégnek egy féldecit.
Erika fölemeli a fejét. Szétnéz, föláll. Körbejárja a helyiséget, összeszedi a kiürült poharakat. Megáll a férfi asztalánál is.
erika:
Elviszem?
férfi:
Hát? Üres…
Találkozik a tekintetük. Egyikünk sem részeg, csodálkoznak rá egymásra. Ne ítéljünk könnyelműen — gondolják.
Erika otthagyja a Férfit, a söntéshez megy a poharakkal. Átnyúl a pulton, a mosogatóba rakja őket, aztán visszamegy az asztalához és a karjára borul. „Tedd csak le” — mondja a kocsmáros elkésve, feleslegesen.
A Férfi a belső zsebébe nyúl. Nem találja a pénztárcáját. Elkezd kutakodni a zsebeiben. Otthon hagyta-e, vagy mi? Elvesztette? Ellopták a villamoson? Most mi lesz?
A kocsmában megszólal a nyilvános telefon, és hosszan csörög. A Kocsmáros odamegy hozzá komótosan, és fölemeli a kagylót.
A Férfi — élve a ziccerrel — hirtelen fölpattan, és sietősen elindul a kijárat felé. Szökik a fizetés elől. A Kocsmáros visszaakasztja a telefonhallgatót.
A Férfi izgatottan lép ki a kocsmaajtón, és berántja maga után. Két lépést sem tesz meg, amikor előtte terem a Kocsmáros valahonnan.
Kocsmáros:
Elfelejtettünk fizetni.
— kérdezi, mondja, fenyeget?
Férfi:
Nem találom a…
Kocsmáros:
(határozottan)
Volt három féldeci, három pohár sör.
A Kocsmáros a füle mögül elővesz egy ceruzát, a zsebéből pedig egy blokkot. De nem ír.
Kocsmáros:
Az hatszáz meg hétszáz, ezerhárom. Jatt nem kell. Fizetni: kell.
Ez már fenyegetően hangzik.
Férfi:
De ha nem találom…
Kocsmáros:
Mi közöm hozzá? Mobiltelefonja van? Órája? De csak Rolex! Mosogatás, vécépucolás nem jöhet szóba.
Férfi:
De ha egyszer…, mondom, hogy nem találom…
Kocsmáros:
Az nem az én problémám. Nekem nincs problémám. De neked annál nagyobb…
Férfi:
Mit csináljak? Nézze, behozom. Itt a személyim…
Kocsmáros:
Nem vagyok rendőr.
Férfi:
Nem hiszi el?
Kocsmáros:
Mit számít az? Én nem hiszek. Én tudok. Na ne szórakozzunk! Nincs énnekem erre időm! (belejön) Ripityára verlek! Vagy adsz ezerhármat, most már plusz a jatt. Az időm: pénz! Haha.
Nagy gáz van — gondolja a Férfi.
Férfi:
Vicces…
— mondja kínjában.
A Kocsmáros megfogja a Férfi grabancát.
Kocsmáros:
Nem tréfálok!, mi lesz?! Valami rendes értéket! Gyerünk!
Férfi:
Hát…, van egy gyűrűm…, de az…
Kocsmáros:
Megmutatjuk!
A Férfi kényszeredetten megmutatja a gyűrűjét. Látni, hogy egy értékes darab. A Kocsmáros — a Férfi kezével együtt — a szeméhez emeli. Oda van már csíptetve neki egy kis bakelit nagyító; órások, ékszerészek használnak ilyet (szakértő szem).
Kocsmáros:
(az orra alatt hümmög, csak magának)
Mi ez? Gyémánt…? Egy brill…?[3]
Szó nélkül lehúzza a gyűrűt a Férfi ujjáról, és visszamegy a kocsmába.
Itt állunk leforrázva.
Erika:
Tudnék mesélni[4]…
Bejön kintről a Kocsmáros. Átmegy a kocsmán, el a telefon mellett, egyenesen egy hátsó ajtó felé. Közben nézegeti a gyűrűt, mint egy trófeát. Bemegy az ajtón, majd kisvártatva visszajön. Erika szemmel követi.
Brigi utazik a vonaton. Nincs semmi holmija, csak egy hatalmas gitártok a feje felett.
Brigi egy ázott veréb. Gyereklány? Nem tudod eldönteni, lehet tizenöt éves, vagy akár huszonegy is. Nőnemét jelentéktelen, slampos külsővel rejti el önmaga és a világ elől[5].
brigi:
(hangja)
Megtudom-e valaha is, hogy az vagyok, aki vagyok…, ez jó…, megtudom-e valaha azt, hogy az vagyok, aki nem vagyok…, vagy…, nem… De. Üdvözlet. Lámpafény. Nudli. Sámli. Zokni. Fakszni. Csupa „i”…, ó, az „l” dallama. Ilona. Egy frászt csupa „i”. Én vagy. Te vagyok. (dúdolja egy hajdan ismert dallamra:) Te vagy a giccs az éjszakában...
Megszólal a gitár, fent, a tokban. Brigi kinéz az ablakon, aztán elbambulva néz maga elé. A dal mozdulatlan arcára van írva:
brigi:
(hangja)
Megtudom-e valaha is, hogy az vagyok, aki vagyok,
Üdvözlet, lámpafény, a jó és a rossz,
A vonat tengelye és/vagy kereke,
Illetve sínpár a fél világon át.
Nem látott még, nem is fog senki csodát…
Na még egyszer.
— mondja magában. Memorizál.
brigi:
(hangja gitárakkorddal kísérve)
Üdvözlet, lámpafény…
A vonatablak mögött fut a táj. Magyar táj, magyar ecsettel.
erika:
(a
mesélő hangja. Elnyomja Brigi hangját. Lehet,
hogy egy kitartott snitt erejéig ez a narráció a kocsmában
kezdődik, naná, és akkor mindenki azonnal tudja, hogy Erika
a Mesélő. Minek ködösíteni?)
Hol volt, hol nem. Így kezdődik a mese. Hol volt, hol nem, volt egyszer egy lány. Egyszer ez a lány elutazott Sehovából Sehovába. Sehova messze van. A lány tudja ezt. Ha nem tudta volna, neki se vág. Az is lehet, hogy nem is tudja. Megy, megy a lány, viszi a két lába. Amikor ráesteledik, lehunyja a szemét, de megy tovább. Amikor hajnalodik, kinyitja a szemét, de megy tovább. Nem ütközik neki fának, háznak, villamosnak, se nyitott szemmel, se csukottal. Éjjel hólyag nő a talpán, nappal meg begyógyul. Közben a felhőkre gondol. Megeteti a galambot, beköti a róka törött lábát, rőzsét cipel. Nem jár érte köszönet. Nem is kap, de nem is fáj ez neki. Szedret, mérges gombát eszik. Pocsolyából iszik, pocsolyában mosdik. Néha vidáman énekelget, néha meg szomorún. Néha meg hallgat.
A vonat meg csak zakatol.
Belép a kocsmába a Férfi. Egyenesen a pulthoz megy.
Férfi:
Jó napot. Itt a pénz.
Kocsmáros:
Mit adhatok?
Férfi:
Ez ezerháromszáz forint. Jár magának. Kérem a gyűrűmet.
Kocsmáros:
Ez nem ékszerbolt. Mi lesz? Dupla whisky?
Férfi:
Na jó. Nevettem. Amivel tartozom.
Kocsmáros:
Na én erre nem érek rá! Majd szóljon, ha rájön, mit akar. Józsi, neked mi lesz?
Férfi:
Hé!, ne szórakozzunk! Itt a pénze, adja ide a gyűrűmet!
Kocsmáros:
Mit adjak?
Férfi:
A gyűrűmet!
Kocsmáros:
Miféle gyűrűről beszél?
Férfi:
Na elég! Ne próbáljon kifosztani! Tanúim vannak! Az egész kocsma! (az emberekhez fordul:) Eltűnt a pénzem, odaadtam neki zálogba addig a gyűrűmet. Látták…
A Férfi elbizonytalanodik. Nemigen figyel rá senki sem. Érdektelen. Itt nap mint nap előfordul valami ilyen.
férfi:
(a kocsmárosnak)
Itt a pénze! Kérem vissza a gyűrűt! A gyűrűmet!
Kocsmáros:
Hülyeség. Menjen a francba!
férfi:
Rendőrt hívok!
Kocsmáros:
Mit nem mond? Majd hívok én.
Felemeli a telefont. Tárcsáz.
Kocsmáros:
(a telefonba)
Ferikém, van itt egy pasas, kijönnél?
A férfi odamegy Erikához. Erika ránéz.
Férfi:
Maga itt volt…
Erika megrázza a fejét[6].
erika:
(halkan)
Jobb, ha most elmész.
kocsmáros:
Mindjárt jön a járőr. Van magánál valami igazolvány? Csak kérdem… Vagy húzzon el! Még eléri a vonatot.
A Férfi nem tudja, mit csináljon. Menjen, vagy maradjon? A Kocsmáros már nem törődik vele, mintha ott sem lenne.
A Férfi ránéz Erikára. Erika bólint.
Lassít a vonat.
kalauz:
(hangja a folyosóról)
Dunasárkány!
Brigi lekapja a gitárt, rohan a lejárathoz.
erika:
Az állomásnak ez nem az igazi neve. De az igazit senki se tudja. Rég elfelejtették. Aki ott lakik, annak minek? Aki nem ott lakik, az meg nem megy el oda. Névtelen városba nem utazik az ember. A város bolondja, a Füttyös azt állítja, hogy Élet a neve. Persze kinevetik. Ő meg csapkodja a nők fenekét egy összecsavart napilappal. Nem haragudnak rá. Mindenki ott lakik. Igyekeznek elmenekülni, vagy ottmaradni, szebbé tenni a várost, vagy életben maradni. … Egyszer a lány Dunasárkányban leszállt a vonatról.
Brigi leszáll a vonatról, kezében a nagy, ügyetlen gitártokkal. Erika lesegíti a lányt. Brigi ránéz.
— Kösz…
— Nincs mit.
Erika eltűnik egy állomásfolyosón. Brigi körbenéz, majd elindul a peron vége felé, dúdolgat kis rőzsedalokat. A Férfi, hosszú fekete kabátban, ott áll mozdulatlanul a peron közepén. Meredten néz maga elé. Brigi kénytelen ránézni már messziről. Megrázkódik, megáll. Aztán tétován továbbmegy. Elmegy a Férfi mellett, kissé szaporázva a lépteit. A Férfi egy másodpercre kényszerűen utána néz. Brigi visszafordul, bár nem akar. Muszáj megkérdeznie:
brigi:
Ki vagy?
Néz a Férfira tiszta szemekkel. A Férfi tetőtől talpig végigméri. Nincs menekvés.
Férfi:
Nem tudom. Te ki vagy?
Brigi sajátmagára mutat. Ki lennék? Én: én vagyok. Ez csak egyszerű, nem?
brigi:
(sorsába beletörődve)
Akkor menjünk.
férfi:
Együtt? Muszáj? Ismerjük mi egymást?
Brigi erre nem tud válaszolni. Vállat von. A Férfi elindul határozottan, ki az állomásról. Majdnem menekül. Brigi követi, mint egy kiskutya. Hol lemarad tőle, hol eléje szökdécsel. Mintha tudná, hová kell menni[7].
Lehet így menni egy teljes filmjelenetet.
brigi:
(hangja;
gitár)
vatta és nyál nyúlik fény szitál
zsebemben rozsdás vaspénz csörög
vánkosom fejtörő puha kő
időm ami hátravan elpörög
fültövön vághatna bárki hát
tempósan hazafelé veretek
kevés ahhoz maradék türelmem
amit kibírnom kellene veletek
szám csücskében csikk csüng
gazdátlanul füstölög
kedvem lenne visszavenni amit adtam
a lábamnál veszett kutya sündörög
nemcsak veszett el is veszett
valakinek hiányzik s keresi-kutatja
tűvé tesz érte kúpot boglyát pedig az eb
hogy hova tűnt lecsapott farokkal mutatja[8]
A Férfi és Brigi elérkezik egy házhoz. Bent ég a lámpa. A Férfi megáll.
Férfi:
Valaha itt laktam.
brigi:
Bemegyünk?
Férfi:
Minek? (maga elé) Úgysem lehet.
Brigi habozás nélkül becsönget. Egy kisgyerek nyit ajtót. Amikor meglátja őket, felkiált.
gyerek:
Apa!
Férfi:
Menjünk innen!
Gyerek:
Gyere!
brigi:
(a Férfinak)
Nem akarsz megborotválkozni?
gyerek:
Mutatok valamit.
Húzza magával.
Brigi bemegy a kisgyerekkel. A gyerek egy töröttfejű porcelánbabára mutat, amelyik ott fekszik a konyha sarkában.
Férfi:
(hangja. A borotválkozós kérdésre válaszol:)
Régóta nem nézek a tükörbe. Hazudik.
gyerek:
Látod? Beteg.
Brigi lehajol, megpróbálja összeilleszteni a baba darabjait.
erika:
(hangja)
Jó lesz igyekezni, gondolta a lány, mert az idő gyorsan fogy, mint a pattogatott kukorica egy amerikai akció-film közben. Ez még csak a mese eleje. A lány…, a lány, a lány, mindig csak a lány. Ki szólt közbe?
gyerek:
Mesélnél, hogy el tudjak aludni?
Brigi leül a sarokba, előveszi a gitárját. Énekel. Eljátssza a dalt, ahogy a gyerekeknek kell mesét előadni.
brigi:
Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Ciszternában a cigánylány.
Sima vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
dörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.[9]
A kisgyerek békésen alszik.
A házban az életnek semmi nyoma. Brigi a sarokban gubbasztva alszik. Aztán felébred, leveszi a zokniját, kicseréli a balt a jobbra, úgy húzza vissza. Elpakolja a gitárját. A kisgyerek a küszöbön alszik, betakarózva, a feje alatt egy kispárna. Brigi odafekteti mellé az ép babát, majd kimegy az ajtón.
Brigi kilép a házból. A Férfi ott téblábol az utcán.
Férfi:
Rád vártam.
brigi:
Mér’? Kell...? (csak magának) Sejthettem volna. (szünet) Menjünk innen.
Elindulnak az utcán. Mennek. Dunasárkány[10] meg olyan, amilyen.
brigi:
(hangja; gitár)
láthatod ha akarod mindhiába
tornázgatok reggelente folyton
dühkórban szenvedek indulatom mégis
terméketlenül magamba fojtom
csöpögnek a cseppkövek cseperegnek
kuporognak vigadoznak szomorodnak
hűvös is van meleg is van lágy
bogarak áznak alighanem szaporodnak
vörösek a lepkék a méhek mint a levelek
csupaszodik szárítja madárkáit az erdő
megtelik a herbárium más már nem is
marad semmi sem marad mire gyermekünk felnő[11]
Férfi:
Minek jössz te folyton utánam?
brigi:
Előtted megyek.
Férfi:
Még a nevedet se tudom.
brigi:
Te sose vagy éhes?
Esznek. Isznak. Kolbászt mustárral, almapaprikával, hosszúlépéssel. A másik pultnál Erika iszogat és savanyú káposztát eszik hozzá.
erika: (hangja)
A lány…, a lány, a lány, mindig csak a lány. Ideje volt már, hogy csináljon magával valamit. Mihez kezdjen az életével? Azok az idők már elmúltak, hogy szent legyen, vagy kínálgassa magát. Különben sem akarta magát bárkinek odaadni. Egy gyémántot kellene, gondolta, megtalálni. Egy nagyon régi gyémántot, amit többször is csiszoltak, sokszor gazdát cserélt. Bármilyen alakja, formája lehet most. Nem lesz könnyű rálelnie.
A Férfi megállítja Brigit.
Férfi:
Tudsz énekelni?
brigi:
Nem hallottad?!
Férfi:
Az nem nekem szólt. És gitározni?
brigi:
Mit szeretnél?
Férfi:
Pénzt. (szünet) Sokat. (szünet) Túlélni. (szünet) Most. (szünet) Mindent.
brigi:
Szeretek énekelni.
Férfi:
Ki vagy te?
brigi:
Már kérdezted.
Férfi:
Nem válaszoltál.
brigi:
A név csak címke. Nem fontos. Az számít, mi a dolgod. Nevesincs országnak nevesincs a királya. Én vagyok az Erő része.
Férfi:
Semmi dolgom. Minek jössz utánam?
brigi:
Sehovából jövök, megyek Sehovába. Tudnék rád vigyázni.
A Férfi végigméri. Még hátra is lép ehhez. Haha. Brigi arcán átsuhan egy érzés. Mibe keveredek?
Férfi:
Mihez kezdjek veled?
brigi:
Azt csinálsz, amit akarsz. Tőled aztán igazán nem félek.
Férfi:
Tudsz énekelni?
brigi:
Már kérdezted.
Férfi:
Tudsz? (csönd) Csapj a húrok közé!
Brigi komótosan előveszi a gitárját. Összekuporodik.
brigi:
(csak magának)
Erőszakos állat. Már rég a lovak közé csaptunk.
Énekelni kezd.
brigi:
Torz képek villannak pásztortűz gyanánt.
Csonka karod egy lépéssel megtoldod –
mint szennyes lepedőt, borítod égboltod.
Harapjuk ujjad, e sorvadt banánt.
Boldogulásunk ma megint elmarad.
Sanda pillantást vetek feléd, de
lohad a keresett eszmék cseréje.
Kitárod és beburkolod magad.[12]
A Férfi Brigi elé teszi a földre a gitártokot. A járókelőket gesztusokkal bíztatja, hogy dobjanak pénzt bele, de eredménytelenül.
brigi:
Szépítenéd gyatra univerzumom,
hogy részévé tehess a föltétlen űrnek.
Kételyem legyűrve tűrlek,
bár fontoskodásodat halálra unom.
Kínáltad nékünk a Kánaánt,
s helyette kaptuk volt ezt a boltot.
Talányát ha fel nem oldod,
akár a szélörvény, magával ránt.
Brigi erre leteszi a gitárt (a dal nem marad abba!), aprópénzért nyúl a zsebébe, odaadja a Férfinak, és megmutatja neki, hogy menjen el, aztán jöjjön vissza, mint egy idegen, és dobja be a pénzt a gitártokba.
brigi:
Inspirálni kell őket.
— mondja indulat nélkül, sőt, szinte kedvesen.
brigi:
Fölszippant telhetetlen gyomrába.
Trombita harsan, fáklya füstölög –
űzi palástod alól az ördögöt,
ki ígért szerelmét arcodba okádja.
Tévednél, ha hinnéd: kesztyűbe dudál,
mert számon kérem tőled amit tudok.
Szédelgők, csalók, paráznák, huncutok
ágyánál, miként a bálvány – megáll.
A kitett gitártokban gyűlnek a pénzek.
brigi:
Hozzátehetnék-e bármit én ehhez,
elkótyavetyélve bizalmadat?
Gyöngédségedből úgy se sok maradt.
Alig van jártányi erőm az élethez,
s élősködöl rajtam hidegen és gyáván.
Gyémánttal karcolsz képembe ráncot,
ezért oly démoni amit most látsz ott.
Szitokká változtál a nyelvem táján.
Leépíteném – bár aligha megy –
múltam mit féltve rám hagyott.
Szeretnék élni másokban akár:
fontos úgyis csak én vagyok.
brigi:
Kell ez nekünk?
Férfi:
Nekem kell.
brigi:
Hé! A Mi pénzünk, nem a tiéd! Most hova mész?
Férfi:
Takarodj innen! Semmi közöd hozzá!
Brigi nem ereszti.
brigi:
Nem erről volt szó!
Férfi:
Semmiről se volt szó.
Brigi elállja a Férfi útját. Nagyon komolyan szembenéz vele.
brigi:
Próbáltál már belehalni?
Férfi:
Nem megoldás.
A Férfi határozottan elmegy mellette. Brigi csak néz utána.
Koncert van a hajón. Hobo énekel.
hobo:
Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyújtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -[13]
A közönség mögött áll a Férfi. Nézi a koncertet.
erika:
(hangja)
Van ilyen, hogy az ember ismer egy ismert embert. Nem azért szeretjük őket. Hanem azért, mert már előbb is szerettük őket. És még most is szeretjük őket, mert attól, hogy telt-múlt az idő, még nem változtak meg. (Annyira. Mindegy). Amikor bajban vagyunk, végül, nagynehezen telefonálunk nekik. Vagy elmegyünk egy fellépésükre. Plö. És megvárjuk őket utána. Elkapjuk őket. Ők meg megkérdezik: Mi van? Gáz van?
A Férfi hosszúlépést iszik, Hobo málnaszőrt kavargat a szívószállal.
hobo:
Mi van? Gáz van?
Férfi:
Gáz hát.
hobo:
Kell egy jó szó?
Férfi:
Más már nem is hiányzik…
Hobo:
Ne lelkizzünk inkább? Mennyi?
férfi:
Ez most komoly. Mintha a lelkem üdvéről lenne szó. Szóval százezer. Csak egy hónapra.
hobo:
Asziszed, az ember ezzel halálra keresi magát? Nekem verseim vannak, nem pénzem.
férfi:
Mennyivel is jövök, ha a régebbit is...? Mer’ ez most élet-halál kérdése.
A zongorista lép Hobohoz.
zongorista:
Gyere! Folytatnánk…
hobo:
Máris megyek. (a Férfihez) Megvágom a fiúkat. A koncert végén várj meg!
Felkel, elmegy a zongoristával. A Férfi meg ottmarad az asztalnál.
Hobo:
(a zongoristához, útközben. Hazudik. Most
találja ki)
Gond van a mai gázsival. Ötven százalék ugrott. Mert később kezdtünk egy félórával.
Zongorista:
Mert te elkéstél!
hobo:
Na és? Akkor is!
zongorista:
Dögölj meg! Ma zenéltem veled utoljára!
hobo:
Már ma se’ kellesz! Ilyen fakezűt bárhol találok! Itt rimánkodnak a rakparton vagy ötvenen! Éhenhal mindegyik!
Zongorista:
Mos’mivan? Harakszol?
A Férfi türelmetlenül járkál a parton a hajóra vezető kikötői hídnál. Brigi távolról figyeli.
Hobó jön le a hajóról. Egyenest a Férfihez lép.
hobo:
Megszántak a fiúk. Összedobták. De ez volt az utolsó eset.
Átadja a Férfinak a pénzt.
férfi:
Kösz. Mondtam, hogy jók voltatok? …egy hónap múlva megadom. Mer’ nem vagytok mindig ilyen jók…
hobo:
Hát persze…Persze, hogy jók voltunk! Nem is voltál a hajón!
A Férfi kényszeredetten elvigyorodik. Zsebre gyűri a pénzt, megcsókolja Hobót, és elrohan. Brigi távolról követi. Hobo ottmarad a parton, az éjszakában. Leül arra a biszbaszra, amire a hajósok rádobják a kötelet, körültekerik rajta, és fogalmunk sincs arról, hogy hogy hívják.
Elmereng, kavicsokat dobál a Dunába.
Lejön a hajóról a zongorista. Meglátja Hobót, és elindul az ellenkező irányba. Hobo utána kiabál:
hobo:
Azt utálom benned, hogy kurva jól klimpírozol, hé!
zongorista:
Mi kell?
hobo:
Csak az, hogy itten van a gázsid.
Elővesz egy tízezrest, papírhajót hajtogat belőle.
hobo:
Na mi van? Gyere, vízrebocsátjuk.
zongorista:
Van egy cigid?
Brigi bejön a kocsmába. Körülnéz kutató szemekkel. Nem találja, akit keres. Tétován odamegy a pulthoz.
Kocsmáros:
Hány éves vagy?
Brigi:
Mér’? Egy kólát csak kaphatok?
Kap. Körülnéz, hogy hova ülhetne le? Meglátja Erikát (aki lesegítette a vonatról). Odamegy hozzá, leül.
brigi:
Szabad? Mer’ várok valakit. Mégse akarok egyedül…, egy ilyen helyen…
erika:
Minden hely egyforma végső soron. Hanem azt tudod-e? A Kosztolányi-szobor mögött vetkőztet az idő egy dögöt… Amikor Lucifert letaszították az égből a Földre. Nem csak én látjuk már többen a hullát a szabadkai ködben… Akkora pofont kapott Mihály arkangyaltól, hogy a koronájából kiesett egy gyémánt… érzékenységem teste graciőz lelki tárgyaknál időz… Ebből a gyémántból lett az az edény, amelyből Jézus tanítványaival az utolsó vacsorát fogyasztotta… már márciusban mielőtt elvetem miként a mag kikel a tetem… Ez az az edény, amiben felfogták Krisztus vérét… A Szent Grál… Eltűnt… Nincs meg… vetkőztet az idő egy dögöt a Kosztolányi-szobor mögött… Asziszed, te lány, hogy idejön?
brigi:
Muszáj neki.
Hallgatás, kólázás; aztán tényleg belép a Férfi, és egyenesen a pulthoz megy. Brigi azonnal észreveszi. Erika érdeklődéssel figyel. A Kocsmáros szája sátáni mosolyra húzódik.
kocsmáros:
Mivel szolgálhatok?
férfi:
Nézze, beszéljünk értelmesen. Magánál van a gyűrűm, amire nagy szükségem van. Én ezt most megvenném magától. Adok érte ötvenezer forintot.
kocsmáros:
Mennyit? Miért?
férfi:
Akkor, legyen százezer.
kocsmáros:
Ember! Miről van szó?
férfi:
(fokozódó dühhel, kétségbeeséssel)
Itt van százezer forint azért a rohadt gyűrűért, ami az enyém, és ami nem ér huszonötezret sem, a rohadt életbe, mit szórakozik maga velem, mi a büdös nyavalyát akar maga éntőlem, azt is úgy kértem kölcsön egy barátomtól, meg se tudom adni, fasiszta barom állat, mit vétettem én magának, mindenkinek vétettem én már, csak magának nem, a pocsolya vizezett pálinkáját hetvenhétszer megfizettem, minek magának az anyám, a nagyanyám, a dédanyám kopott jegygyűrűje, vagy mi a fenéje, meghalt a húgom négyéves korában szamárköhögésben, nincs is olyan betegség, értse meg jóember, adja már vissza, minek csinál itt jelenetet, jajistenem, megfulladok, na mi lesz?!
brigi:
Idejött.
erika:
Ejnye, te lány.
bRIGI:
Ajaj…
Erika:
Ajaj.
Kocsmáros:
Nincsen semmiféle gyűrű, barom. Nincs az a pénz. Menjél szépen haza. Mondd meg a nagymuternak, hogy elveszett. Elkótyavetyélted. Vagy halj meg itt. A gyűrű én vagyok.
A Férfi köhög, fuldoklik a tehetetlen dühtől, a megaláztatástól. Brigi fölkel. Odamegy a Férfihoz. Rángatja.
brigi:
Elmegyünk.
A Férfi eleinte ellenáll a rángatásnak. Aztán beletörődik.
férfi:
(végre, nagynehezen)
De tegyél úgy az utcán, mintha a részeg apádat mindennap ugyanígy… Menjél oda ahhoz a nőhöz, és mondjad meg neki: ez az én apukám, csakhát-teccik-tudni, ilyen,...
brigi:
Jó, jó..., gyere már.
férfi:
…nem ezért szeretjük.
brigi:
Le van szarva az a vacak. Akkor is a tied, ha elvette. Megveri az Isten.
Férfi:
Ezt? Ez maga az ördög…!
Kimennek. Eloldalognak.
A Férfi váratlanul elkezd tombolni.
férfi:
Elegem van! Mindenből és mindenkiből! Mindenki dögöljön meg! Felrobbantom az egész világot! Gyűlölök mindenkit!
Brigi kedvesen megfogja a karját.
brigi:
Ne csináld ezt.
A Férfi lerázza magáról.
férfi:
Utállak, hülye liba! Takarodj innen! Hagyj békén! Az egész, kibaszott, kurva világ hagyjon békén! Mit akaszkodsz rám?! Tűnj el az életemből, a seggemből, a lelkemből!
brigi:
Most már lehiggadhatnál. Eltelt annyi idő.
férfi:
Te hülye tyúk! Ki vagy te nekem? A pszihológusom vagy te nekem, a gyerekem vagy te nekem, az őrangyalom vagy te nekem, a csajom vagy te nekem, mit nyugtatgatsz te itt engem, hülye csöves, mit lógsz a nyakamon, nincs egy vasam se, nincsen gyűrűm se, nincsen lelkem se, nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, mi kell neked… isten természet történelem kibabráltatok jócskán velem[14]
Így ordítozik, szapora léptekkel hadonászva. Brigi némán kullog utána. Néha átmegy az utca túloldalára, máskor meg visszajön az innenső járdára. Lop egy almát egy zöldségestől, jóízűen beleharap. Aztán hozzávágja a Férfihoz.
férfi:
Nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja![15] Gyűlölöm a vadvirágos rétet!
Egy magányos lovas közeledik. Szemüveges, a fején usanka.
A Férfi görcsösen összehúzódva fekszik a padon. Az egyik keze ökölbe szorítva, nekitámasztva a másik karja könyökének. Brigi leül hozzá, a Férfi fejét az ölébe veszi.
brigi:
Lazíts… Nyugodj meg… Minden jó lesz… Lazulj el… Ne kapaszkodj semmibe… Engedd el magad… Minden rendbe jön… Ne görcsölj… Megmentelek… Lazíts… Minden megoldható… Ne félj…
A Férfi lassan, nagy szünetekkel, akadozva kezdi el:
férfi:
Még nagyon kicsi voltam. Egy mesében szerepelt egy szalmakalap. Mondtam Nagypapámnak, hogy én is szeretnék egy szalmakalapot. Nagypapám elgondolkozott. „Fönn a padláson van három faláda. Az elsőben drótok, vasdarabok vannak. A második tele van régi rongyokkal. A harmadikban van egy szalmakalap.” Felmentünk a padlásra. Nagy, sötét, poros, pókhálós, zegzugos, titokzatos padlásunk volt. Mindig féltem oda egyedül felmenni, de vonzott a titokzatossága is. Szóval, felmentünk. A padlás hátsó zugában tényleg találtunk három ládát egymás mellett. Felnyitottuk az elsőt, azután a másodikat, majd a harmadikat is. Ott volt benne a szalmakalap. Tudtam, hogy a nagypapám varázsolta oda. Akkor megértettem, hogy a nagypapám egy varázsló.
Belekapaszkodok a semmibe, hogy föl ne zuhanjak.
Az ivó mellett van egy szoba. Vagy raktárhelyiség. Leginkább átmenet a kettő között. A Kocsmáros az ivóból érkezik. Füst és áporodott borszag árad be utána.
kocsmáros:
Kocsmáros, tetőfedő ne igyon. Jobb ha hobbija van. Gyűjtsön valamit.
Leül egy sörösládára.
kocsmáros:
Bélyeget. Lepkéket. Akármit. Lelkeket... Lássuk csak.
Föláll. Kinyit egy régi, ütött-kopott széfet. Elégedetten nézegeti a tartalmát. A széfben, mint egy múzeumban, bordó, poros bársony lapokon ékszerek vannak. Nyakláncok, pecsétgyűrűk, nippek, brossok, minden elképzelhető.
kocsmáros:
Na ugye. Itt van az egész telefonkönyv. Aba Béla, Aba Botond, Aba Ferencné, Aba Gábor…, Zsuzsics Anikóval bezárólag. Még Zalán Tibor is benne van. Kovács meg van benne ezerháromszázötvenkettő. Vagy Balog. Meg itt van ez az akárki.
A Kocsmáros előveszi a zsebéből a Férfi gyűrűjét. Kedvtelve nézegeti.
kocsmáros:
Hova tegyem? Ábécébe? Nagyság szerint? Majmok ezek mind. Követelőznek. „Az enyém”, „a tied”, „élet”, „halál”, „boldogság”, „szeretet”… — nagy szavak. Hiúság vására! Nyafog a sok ragadozó egymást tiporva. Mindnek a saját hasa fáj, minden más nagy hazugság. Itt a helyük.
Közben beteszi a gyűrűt a gyűjteménybe.
Kocsmáros:
Itt a helye ennek is. Itt a helye az öröktűzben. Morál???
Legyint. Becsukja a széfet. Eltávozik tőle. Aztán meggondolja magát. Visszamegy. Újra kinyitja. Átteszi a Férfi gyűrűjét egy másik helyre. Most már elégedett. Becsukja megint. Ráfordítja a kulcsot. Elteszi. Vagy eleve a nyakában hordja.
A Férfi és Brigi megy az utcán. A Férfi határozottan, Brigi kissé lemaradva, mögötte. A Férfi tudja, hogy hova tart. Brigi meg megérzi. Meg is ijed tőle. Ezt nem kéne.
brigi:
(tele aggodalommal)
Hova akarsz menni?
férfi:
Nem mindegy? Mi közöd hozzá? Megölöm!
Brigi határozottan megfogja a Férfi karját. A Férfit meglepi ez a fellépés. Megáll, szembefordul Brigivel.
brigi:
Nem megyünk oda!
A Férfi kirántja a karját.
férfi:
Te nem is jössz! Csak én megyek.
brigi:
Nem hagyhatlak magadra.
férfi:
Azért rimánkodom! Hogy hagyjál végre magamra! Az ember már magányos se lehet egyedül?!
brigi:
Nem érted? Vigyáznom kell rád.
férfi:
Tudok én vigyázni magamra!
brigi:
Azért tartasz itt.
A Férfi válaszra sem méltatja, csak megy tovább. Brigi nem hagyja annyiban. Belecsimpaszkodik a Férfiba, aki megpróbálja magáról lerázni. De Brigit nem lehet.
brigi:
Megbolondultál. Ha megteszed, már nem lesz visszaút.
férfi:
(szomorúan)
Számomra már rég nincs visszaút.
brigi:
Ne menj oda! Te nem vagy olyan.
férfi:
Mit tudsz te rólam?
brigi:
Mindent. Semmit. Azt, hogy nem teheted!
A Férfi határozottan belép egy házba.
Férfi:
Eszedbe ne jusson utánam jönni!
brigi:
(könyörgően)
Gyere vissza!
A Férfi vissza sem fordul.
brigi:
(kétségbeesetten)
Gyere vissza…
A Férfi csak megy tovább. Brigi tehetetlenül álldogál a ház előtt.
A Férfi határozottságot erőltetve magára, belép. Félhomály van. Egy szakállas öregember bóbiskol egy fotelban.
todor:
(idegenes akcentusa van)
Hát eljött.
Férfi:
Maga ismer engem?
todor:
Nem mondtam. Szürkehályogom van.
A sarokban, a falnak támasztva egy dobtáras géppisztoly, egy vadászpuska és egy lovassági kard vehető ki. A férfi közelebb lép a fegyverekhez.
todor:
Hozzá ne nyúljon! Töltve van! Egyszer már kiraboltak.
férfi:
Vennék egy fegyvert…
todor:
Szklerózis multiplexem van. Nem izgulok. Kezdeti stádium. Tablettákkal karban tartható. Nem látta a tablettáimat?
A férfi odamegy az ablakhoz és elhúzza a függönyt. Világos lesz a szoba. Az ablak egy udvarra nyílik. A Férfi felméri a területet, látja, hogy a háznak arrafelé is van egy kapuja. Egy másik utcára nyílik.
todor:
Szürkehályogom is van. Félhomályban már semmit sem látok. Remeg a kezem. Tessék! Így remeg.
Kinyújtja a kezét, megmutatja.
todor:
De ha rendesen koncentrálok, akkor nem remeg. Idenézzen!
Föláll, odamegy egy asztalhoz. Egy deszkán egy megkezdett vekni kenyér van.
todor:
Adja csak ide a kardot! Nyugodtan. Az nincs megtöltve, haha. Vigyázni, kurva éles!
A Férfi odaadja a kardot neki. Todor erősen koncentrál, és tényleg: nem remeg a keze, amikor levág a karddal egy szelet kenyeret.
todor:
Nem kér egy falatot?
Közben nyúl a vajért. Annyira remeg a keze, hogy nem tudja kinyitni a dobozt. A Férfi segít neki. A kenyeret megkeni neki. Todor egy kis zacskóból valami szürkészöld port szór a kenyérre, és szerteszét az asztalra, mindenhová.
todor:
Csubrica. Elfelejtettem koncentrálni. Néha mindent elfelejtek. Van az agyba’ egy hely, ottan van egy rövidzárlat. Egy-két év múlva már be fogok pisálni. Ha nem koncentrálok. Aztán meg elfelejtem lehúzni a sliccem. Kér egy falatot? Mit is mondott? Mér’ jött?
férfi:
Egy pisztolyért. Mennyi?
todor:
Hát...? Van egy Colt, egy Parabellum, egy régi szovjet, még Szófiából. Azt nem adom. Akkor dugtam el, amikor el akarták vinni az apámat. Dimitrov. Nem minden bolgár kertész. Lövöldözni akar, vagy védekezni?
férfi:
Van ötvenezrem.
todor:
Akkor ötven. Golyó is kell?
férfi:
Nincs benne?
todor:
Mondtam, hogy minden töltve van. Egyszer már kiraboltak. Nyissa ki azt a szekrényt. Ott van a fotóim mögött. Már rég nem fényképezek.
A Férfi megkeresi a pisztolyt. Három is van ott, olajos rongyokba csomagolva gondosan.
Nézegeti a pisztolyokat. Mindegyiket a kezébe veszi, próbálgatja, ahogy a filmekben látta. Azután kiválaszt egyet.
férfi:
Ezt kérem.
A Férfi az asztalra teszi a pénzt, elteszi a pisztolyt.
todor:
Hé! Jobb, ha ideadja. Ritkán jutok pénzhez. Még elvágom a kenyérrel együtt. Az ujjamat sose vágom el.
A Férfi odamegy az ablakhoz, kinyitja.
todor:
Hé! Fázok is! Öreg vagyok én már…
Férfi:
Ne haragudjon. De valaki vár az utcán.
todor:
Akivel nem akar többet találkozni.
A Férfi kilép az ablakon. Todor nagynehezen becsukja utána az ablakot. Előtte még látja, ahogy a Férfi az udvar végén kimegy a házból azon a másik kapun.
todor:
Akkor nem azt akarja lelőni, aki a kapu előtt várja.
Behúzza a függönyt.
Brigi csak vár a Férfira.
brigi:
Most énekelj, liba…
A Férfi sietős léptekkel megy el. Minél messzebb innen.
Brigi egy tucatnyi kisgyerek között ül. Mesél nekik. A kezében egy róka-bábú[16], akkora, mint egy igazi. A gyerekek csillogó szemmel, tátott szájjal hallgatják.
Brigi úgy adja elő a verset, ahogy gyerekeknek kell. Széles gesztusokkal, eljátszva mindent, nagyon kedvesen.
brigi:
Még hajnali félhomályban
vacog a szék, az asztal,
de fénylik már gyémántkalitka
szemed, akár a nappal.
Még alszol – de már kelsz.
Veled kel minden élő:
álomfürtök pergamen-vöröse,
Kisróka barátom, te félő.
Madzagon vonaglik a facsiga teste,
kerékpár-madár csörög, csikorog.
Reggelente
mindenféle állatka gyomra
korog.
Egymásra nagyon éhesek vagyunk.
Gyökereit tépi picurka szíved -
felnősz mire fölfogná agyunk.
És a reggelidet kéred.[17]
A gyerekek megtapsolják.
Brigi:
(csodálkozik)
Ilyen öreg vagyok?
Éjszaka, a Kocsmáros lehúzza a nagy vasrolót. Bezárja a kocsmát. Elégedetten néz körül.
Ma is jó napot zártam.
A sötétből váratlanul előlép a Férfi. Odalép a Kocsmároshoz.
férfi:
Kérem a gyűrűmet!
kocsmáros:
Bezártam.
férfi:
Kérem a gyűrűmet!
kocsmáros:
Menjen haza! Aludja ki magát!
A Férfi előveszi a pisztolyt. A Kocsmárosra szegezi.
férfi:
Visszaadod, rohadék!
Kocsmáros:
Most le akar lőni? Mert megijedtem.
férfi:
A gyűrűmet!
A Kocsmáros egy hatalmas pofont kever le a Férfinak, közben a másik kezével elveszi tőle a pisztolyt. Mint egy bűvész. Mindez egy szempillanat alatt játszódik le.
kocsmáros:
Ez jobb helyen van nálam. Na tünés!
férfi:
A pisztolyom! A gyűrűm!
kocsmáros:
Tünés!
A Férfi megszégyenülten, kifosztottan eloldalog.
A koncert folytatódik. Hobo produkálja magát, énekel.
Hobo:
Bitang vagyok. Bitang vagy. Bitangok vagyunk. Ugyanaz a lepel takar be mindannyiunkat.
Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
Ha Fagyjankó kirúg rám
Zsákvászon a lábkapcám
Hamu hús és hó pofa
Sínek közt lötyögök ide-oda
Hulla a város az út kopár
Alszom a töltés oldalán
A Férfi a falnak támaszkodva a földön ül. Fehér egerek szaladgálnak körülötte. A Férfi játszik velük, gondoskodik róluk. Az éjszakai portás úgy nézi, ahogy Brigit hallgatták a gyerekek.
Az ének meg folytatódik.
hobo:
Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában
Közel a sitthez a Tigris-sor
Jól élek a szemetes kannákból
Brigi becsönget. A kisgyerek nyit ajtót, kezében a porcelán baba. Brigi kérdez valamit, a kisgyerek csak rázza a fejét. Az ének meg folytatódik.
hobo:
Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn
Mezítláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg
A Férfi az utcákat rója.
hobo:
Futok és félek pucér srác
Szívem hidege híd alatt ráz
Visítok rakpart parazsadon
Testem egy gáztartálynak adom.
Brigi járja végig az árusokat, lacikonyhákat. Sehol a Férfi.
Hobo csak énekel tovább.
hobo:
Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van
Vas királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten
A Férfi a kocsma körül ődeleg, de nem tud erőt venni magán, hogy bemenjen.
hobo:
Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szüzek szajhák férfiak
Vétkezhetnek leplem alatt
Az üres játszótéren egy hintában ül Erika magába roskadva. Brigi mögé lép, meglöki a hintát. Erika hátranéz. Aztán visszafordul. Felismeri, de nem szól egy kukkot sem. Ugyanolyan marad. Hagyja, hogy hintáztassák.
hobo:
Ki tapad rám ha nő a sötét
Hashoz a has és térdhez a térd
Ki tekint csuklyás szemembe
Ki tapad zúzos ölemre?
A magányos lovas csak folyamatosan közeledik. A ló lassan poroszkál. A lovas nagyon fáradt már.
A koncert folytatódik.
hobo:
Lassacskán én is kihalok
gúzsba kötnek az évek
körülem mindent elmarok
már csak belül ha élek
Az usankás lovas egyre közeledik.
hobo:
Fegyelmezetten rohad a levegő
beszorult mint fába a féreg
hová tűnt az égi legelő
szívemet szorítja a kéreg
hobo:
Zakatolok mást se hallani
csahog bennem a véreb
alig maradt belőlem valami
csupán e csöppnyi méreg[18]
Most mit bámulsz, majom?
— szól le Hobo a színpadról a Férfinak.
férfi:
Hozzám szóltál?
hobo:
Naná, a nénikémnek!
férfi:
Bitangnak neveztél?
hobo:
Ki nem bitang?
A koncert szünetében a Férfi és Hobo a hajó büféjében ül. Hosszúlépés, málnaszőr. Tudjuk.
férfi:
Te. Mi mért nem pofozkodtunk össze?
Hobo:
Mikor? Hülye vagy. Kellett volna?
A Férfi elővesz valamennyi pénzt.
férfi:
Itt van ötvenezer, vissza. Majd a többit is…
Hobo elteszi a pénzt.
hobo:
Legalább békén hagynak a fiúk.
férfi:
(nem tudja, hogy vágjon bele, ez már majdnem
gyónás)
Van egy lány…
hobo:
Szeretjük a lányokat: őrangyalok.
férfi:
Akkor keressem meg?
hobo:
Frászt. Ezek megtalálják az embert. Anyánk, húgunk, szeretőnk.
férfi:
Aztán nem lehet őket lerázni.
hobo:
Menyasszonyod megsirat majd.
Brigi és az Erika egy-egy hintában ülve újhagymát eszegetnek. Vagy retket. Közben hintáznak is egy kicsit.
brigi:
Meg kell találnom. Szüksége van rám.
erika:
Hát ez az. Biztos vagy benne?
brigi:
Finom ez a hagyma. Vagy retek.
erika:
Nélküled is megtalálja.
brigi:
Nekem kell megtalálnom!
erika:
Aztán a sorsoddá válik. Hová tetted a sót?
Aztán már csak esznek és hintáznak. Egy labda eltalálja Erikát. Az összes só ráömlik a ruhájára. Egy kisgyerek félve szalad a labdájáért. Brigi és Erika jót nevetnek az egészen. A kisgyerek gyorsan elszalad a labdával.
erika:
Megtaláljuk. Jósolok neked.
Erika megfogja Brigi kezét. Hosszasan nézi a vonalakat a tenyerén.
A Férfi becsönget a házba. Semmi válasz. A Férfi türelmetlenül újra csenget. Bentről kihallatszik a csengőszó. A kisgyerek óvatosan kinyitja az ajtót.
gyerek:
Kit tetszik keresni?
férfi:
Nem ismersz meg?
gyerek:
Nem. Kit tetszik keresni? Anyu azt mondta, ne engedjek be senkit.
férfi:
Én vagyok az. Apa.
gyerek:
Az én apukám meghalt. Anyu azt mondta, hogy az angyaloknál van.
férfi:
Az is lehet.
gyerek:
Tessék visszajönni, amikor anyu is itthon lesz.
A kisgyerek bezárja az ajtót. Még halljuk amint maga elé dünnyögi:
gyerek:
Mikkel nem próbálkoznak manapság?!
A Férfi döbbenten nézi a bezárt ajtót, majd elindul lassan az utcán.
A Férfi észreveszi a sétabottal botorkáló Todort. Sietősebbre fogja a lépteit, hogy utolérje. Megérinti a vállát. Todor ijedten megtorpan.
todor:
Mi a franc, hé…
férfi:
Bajban vagyok.
todor:
Két kávét ittam ma már. Egyik se használt. Pedig figyelmeztettem, hogy vigyázzon.
férfi:
Nem lehetne esetleg, hogy…
todor:
Magának nincs több pisztolyom.
férfi:
Csakmert…
todor:
Felejtse el! Vagy próbálkozzon varázslattal. Hókusz. Pókusz. Egyedül semmire se megy. Nézzen meg engem! Megyek kaját venni. Nincs egy vasam sem. Csak ha rátalált, akkor fogja megtalálni. A nők már csak ilyenek. Kövesse!
férfi:
Én ezt nem értem.
todor:
És még sokminden mást sem ért. Ez a fő baj. Mit tud valójában az ember? Semmit, és ennek ellenére számára mégsem engedélyezett a tudatlanság. Az öreg király pedig hiába várja, hogy valaki kérdezősködjön a kövek erényei felől, amelyek oly nagyon nemesek.
Klári kilép az üzletből, két szatyorral a kezében. Alig tesz meg pár métert, az egyik szatyor füle elszakad, és lezuhan a járdára. A szatyorban levő zacskóstej kidurran, a tej szétömlik a járdán. Klári nézi a szatyor romjait.
klári:
(maga elé)
Rontást fogok rád küldeni.
Nem lehet tudni, kire érti. Otthagyja a romokat, és a másik szatyorral megy tovább, hátra se nézve.
A Férfi egy kitett asztalnál eszik. Kolbászt mustárral. Iszik is hozzá. Hosszúlépést. Erika lép hozzá.
erika:
Elégedett vagy? Megkaptad, amit akartál. Teljesen szabad vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.
férfi:
Szóval ez a szabadság. A veszteség? Az Isten fenn ül a mennyben, és azon röhög, hogy mi emberek nem hiszünk benne.
erika:
Az Istent ki kéne hagyni ebből.
férfi:
Távol az otthon, távol az Úristen. Iszom még egyet, hogy segítsen.
Odalép az ablakhoz, kér még egy hosszúlépést. Amikor visszatér, Erika belemélyeszti a szemét.
erika:
Segít?
férfi:
Túl öreg varjú vagy ahhoz, hogy meg tudj engem ijeszteni.
erika:
Öreg a nénikéd!
Brigi lép hozzájuk.
brigi:
Adj egy katonát!
férfi:
Téged nem lehet levakarni?
Ad neki. Brigi bakapja. Csupa mustár meg zsír a képe. Letörli a dzsekije ujjával. Csupa mustár meg zsír a dzsekije ujja.
kocsmáros:
Ferikém, az ember óvatos bizakodással tekint a múltba.
rendőr:
Mit nem mondsz…
kocsmáros:
Mér’? Mondjuk, teszem azt, nem adhatod-e zálogba a lelkedet?
Rendőr:
Na jó. De mit kapsz érte? És ha aztán egyszer ki akarod váltani?
Kocsmáros:
Hát ez az. Láttál te már uzsorást elszegényedni?
rendőr:
Állj, állj, állj! Te most kiről beszélsz? Rólam, vagy magadról? Mer’ aszittem, csak filozofálsz…
A Férfi egy fehér egeret vesz elő a zsebéből. Ráteszi a karjára. Az egér boldogan szaladgál, felmászik a Férfi nyakáig, majd vissza.
férfi:
Meg tudnál ölni egy egeret? Mondjuk, kitekerni a nyakát?
Megfogja az egeret, a szájához emeli.
férfi:
Vagy leharapni a fejét?
brigi:
Most mit akarsz ezzel elérni?
férfi:
Öld meg! Na! Itt van! Vagy, ha nem, megölöm én.
A földhöz vágja az egeret, és teljes erejéből rátapos. Csak vér, szőr és húsmaradványok maradnak a járdán.
brigi:
Te nem vagy magadnál.
Klári elgondolkodva megy az utcán. Felnéz. A Férfi előtte megy, nyomában Brigivel. Klári megszaporázza a lépteit, és a Férfi előtt terem.
klári:
Hátulról is megismerlek! Pedig hát ezer éve…, satöbbi.
Férfi:
Örülnöm kéne.
klári:
Ölelj át, hogy kifejezd.
A Férfi sután átöleli Klárit. Klári hozzásimul.
klári:
Ez ügyetlenre sikeredett. Olyan messze vagy már, hogy a kiáltozásod nem ér el a partig.
Férfi:
Honnan veszed?
klári:
Messziről felismerem az ilyeneket. Ki ez a gyerek?
brigi:
Éhes vagyok.
Bentről vad szeretkezés zaja hallatszik. A szoba ajtajában, a falhoz kuporodva ül Brigi. Potyognak a könnyei.
A Férfi Klári mellett ébred. Nézi az alvó nőt. Magára kapkodja a ruháját. Klári felébred.
klári:
Mit csinálsz?
Férfi:
Elmegyek.
klári:
Dolgod van?
Férfi:
Nincs.
klári:
A franciák azt mondják, hogy a búcsú egy kicsi halál. Éjjel nem illik meghalni, csak hajnalban, vagy napközben.
Férfi:
Ja.
klári:
Elmész?
A Férfi odalép Klárihoz, szenvedélyesen átöleli. Szája a nő száját keresi.
Férfi:
Haljunk meg együtt.
klári:
Te hülye vagy. Imádom a hülyéket.
A Férfi lefejti magáról Klári karját, kibontakozik az ölelésből.
Férfi:
Az a hajó már elment. Hacsak, nem tudsz vízen járni, ne gyere utánam.
A Férfi kilép a szobából. Kláriba ütközik.
klári:
Nem szabadulsz meg tőlem, olyan könnyen.
Férfi:
Távozz, Sátán!
Átöleli Klárit, magához szorítja, megcsókolja, majd elmegy mellette.
A Férfi kilép a házból. Az ajtó előtt Brigi kuporog, magához ölelve a gitárját. Az arca könnyektől maszatos. Amikor meglátja a Férfit, feláll.
Férfi:
Bent voltál. (nem kérdezi. Tudja.) Mit keresel itt?!
brigi:
Nincs válasz…
Férfi:
Nem mondtam, hogy tűnj el?! Takarodj az életemből!
brigi:
Mint a pereces. Folyton ugyanazt hajtogatja. Már meg se hallom.
Ezt a mondatot illusztrálandó egy spanyolos akkordot pendít meg. Lárifári.
A Férfi elgondolkodva halad tetszőleges irányban. Brigi jó messze lemaradva, mint egy idegen, kullog utána. A Férfi a hátában érzi a tekintetét. Egyszercsak lehajol, fölemel egy követ, hirtelen megfordul, és Brigi felé hajítja. Rosszul dob, de Brigi magasra felugorva elkapja a követ, és egyből visszavágja. Közben még arra is van ideje, hogy biztonságba helyezze a gitárját[19]. Arcon találja a Férfit. Kiserked a vér. A Férfi kénytelen megállni. Brigi melléje ér.
férfi:
(dühösen, számonkérően, reménytelenül)
Dobálsz. Figyelsz. Leselkedsz. Kutakodsz.
Brigi:
Én? Szóba se állok már veled.
férfi:
Te mi a nyavalyát csináltál, mielőtt rám akadtál?
brigi:
Akaszkodtál? Azt akartad mondani.
Férfi:
Akkor azt mondtam volna.
brigi:
Hát nem mondom, hogy rád vártam. Semmit se mondok.
A Férfi letörli a már szájába csordogáló vért. Lehajol egy kőért.
férfi:
Ez volt az? Mer’ innen már eltalállak!
Pofáncsapja Brigit a kővel. Brigi elterül. A Férfi otthagyja.
férfi:
Csak visszaadtam! Kvittek vagyunk.
A Férfi elmegy, hátra se néz. Egy idő múlva Brigi kinyitja a szemét.
Brigi:
Mit csináltam, mit csináltam? Nézelődtem, dúdolgattam. Terveket szövögettem, senkit sem szerettem.
Föltápászkodik.
brigi:
De nem is utáltam!
A Férfi a kocsma előtt ül tanácstalanul; félhomályban. Olykor kijön, vagy bemegy valaki. Cseppet sincs nagy forgalom. Maga elé mered. Leírhatnánk, hogy mi jár a fejében...
Kijön a Kocsmáros. Kigombolkozik, nagy ívben vizel. Már indulna vissza, amikor észreveszi a Férfit. Hosszan, határozottan nézi. A Férfi nem tudja eldönteni, hogy keményen, határozottan visszanézzen-e, vagy úgy tegyen, mintha észre se venné a Kocsmárost, esetleg elfordítsa-e a fejét megvetően? Ezt mindegyiket csinálja hát kínos zavarában, izgatottan, hogy mi jön ezután? A Kocsmáros pedig egyszerűen, határozottan int neki, hogy jöjjön be. Aztán hátat fordít és eltűnik a kocsmaajtón kizuhanó fényben.
A Férfi tehát belép a kocsmába. A Kocsmáros már a pult mögött tevékenykedik. A Férfi tanácstalan. A Kocsmáros tölt egy unicumot.
kocsmáros:
Hé!
A Férfi tanácstalanul, reménykedve odafordul. Hogy neki szóltak-e?
kocsmáros:
Te, te. Tessék! A tied. A vendégem vagy.
A Férfi odamegy a pulthoz.
Férfi:
Az enyém? A maga vendége?
Válasz helyett a Kocsmáros a kezébe nyomja a poharat. A Férfi kénytelen megfogni. El vagyunk veszve. A szájához közelíti a poharat.
kocsmáros:
Lökd csak be.
kocsmáros:
Még egyet?
brigi:
(nem tudni, hogy került ide. Ordít)
Te ezzel iszol?
Brigi lekapja az otthagyott unicumos üveget a pultról, hisztérikus mozdulattal tölt egy adagot, és a Férfi kezébe nyomja.
Brigi:
Hát akkor igyál!
A lány az üvegből hirtelen, heves mozdulatokkal elkezdi locsolni az italt a Férfi arcába, fejére, ruhájára.
brigi:
Igyál, igyál, igyál!
Hirtelen összeomlik. A Férfi ott áll csatakosan, tanácstalanul. Rendes ember ilyenkor átölelné, megcsókolná a feje búbját, nyugtatgatná. Csak mondjuk.
A Kocsmáros kijön a pult mögül. Csak annyit mond Briginek:
kocsmáros:
Nyugi.
Brigi ránéz a pasasra könnyes szemekkel. A Kocsmáros pedig egy félig sem tiszta konyharuhával megtörli a lány szemét, aztán a Férfi összemaszatolt ruháját is.
Egy ló megáll a fák között. A ló hátán szemüvegben, kopott kabátban, Árje Lejb ül. Mintha bóbiskolna, bár inkább halálosan fáradt. Motyog maga elé:
Árje Lejb:
A forradalom… hát „igen”-t mondunk neki. Igen, kiáltom én a forradalomnak, igen, kiáltom én neki, de ő elbújik Gedáli elől, és csupán a puskaropogást küldi feléje… Ez nagyszerű, ez a forradalom! De jön az, aki máson elverte a port, és így szól hozzám: „Szolgáltasd be szépen a gramafonodat, Gedáli.” Én is szeretem a muzsikát, uraim – válaszolom a forradalomnak. – „Nem tudod te, hogy mit szeretsz, Gedáli, de majd ha beléd lövök, akkor megtudod, és nekem lőnöm kell, mert én a forradalom vagyok…” A forradalom kellemes dolog. De a kellemesség nem szereti az árvákat a háznál. A jó dolgokat jó emberek csinálják. A forradalom a jó emberek jó dolga. De jó emberek nem ölnek. Így hát a forradalmat gonosz emberek csinálják. De az ellenség szintén gonosz emberekből áll. Vajon ki mondja meg Gedálinak, hogy hol a forradalom, és hol az ellenforradalom?… Beköszönt a szombat, a zsidóknak a zsinagógában van a helyük… Hozzanak ide egy kevés jó embert. Jaj, mennyire hiányzik ez, jaj mennyire hiányzik! Hozzanak ide jó embereket, és valamennyi gramafont odaadjuk nekik. Nem vagyunk mi műveletlenek. Az Internacionálé… Jól tudjuk, hogy mi az Internacionálé, én a jó emberek Internacionáléját akarom, azt akarom, hogy minden lelket számba vegyenek, és első osztályú ellátásban részesítsenek…
A lovacska csak álldogál, a lovasa meg csak ül rajta.
A Férfi fel-alá mászkál, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Brigi összekuporodva nézi.
férfi:
Vissza fogja adni. Vissza akarja adni. Azért hívott be. Most már tudja, hogy vissza kell adnia. Az az enyém. Vissza akarom kapni. Vissza kell kapnom. Behívott. Tudja, hogy nem tarthatja meg. Meggondolta magát. Most már visszaadja.
Brigihez fordul.
férfi:
Énekelned kell!
Brigi gitározik, énekel. A vendégek élvezettel hallgatják. A Férfi a Kocsmárossal beszélget a pultnál.
Férfi:
Add vissza!
kocsmáros:
Mit? Hiszen megállapodtunk.
Férfi:
Nem volt megállapodás! Vissza akarom kapni.
kocsmáros:
Nem nyugszol. Hogy mér’ olyan fontos egyeseknek valami? A lelked üdvéről van szó, vagy mi a franc van?
Férfi:
Mér’?! Neked mér’ olyan fontos?
kocsmáros:
Nekem nem fontos. Csak nem adom.
Férfi:
Akkor add…
kocsmáros:
Ha jól hallom, már tegeződünk. Nem baj…,
A Kocsmáros ördögien elmosolyodik.
Kocsmáros:
…hisz barátok vagyunk. Vagy nem vagyunk barátok? …Na jó! Tudod mit? Visszaadom. Visszaadom, ha a lányt…, add nekem érte a lányt!
Odavet egy pillantást a lány felé.
férfi:
(értetlenül, megrökönyödve)
A lányt? Nem is az enyém…
kocsmáros:
Megdugom.
Férfi:
De hiszen ő még csak egy kölyök!
kocsmáros:
Csak egyszer. Mi az neked? Mi az neki? Behunyja a szemét.
Férfi:
Ha megkapod, visszaadod?
kocsmáros:
Mit? A gyűrűt? Vissza.
Férfi:
És, ha átversz?
kocsmáros:
Akkor átverlek. Van választásod?
Férfi:
Nincs.
kocsmáros:
És nem is lesz soha.
Bort tölt két pohárba.
kocsmáros:
Áldomás.
Koccintanak. Fölhajtják.
kocsmáros:
Zárás után legyen a raktárban.
A Férfi rábólint határozottan. A Kocsmáros kezet nyújt. A Férfi kénytelen elfogadni.
Már csak pár vendég lézeng a kocsmában. A Férfi csak iszik, és iszik. Nagyon részeg. Brigi odaül mellé.
brigi:
Visszaadja?
A férfi bólint. Tölt magának. Iszik.
brigi:
Akkor jó. Akkor már nem kéne innod.
Férfi:
Mit utasít… parancsolsz itt nekem?! Nem vagy a feleségem!
brigi:
Vigyázok rád.
Férfi:
Te?! Eladtalak, kilóra.
brigi:
Miről beszélsz?
Férfi:
Az a barom, csak akkor adja vissza, ha megdughat téged. Így már jobb?! Én, állat, pedig beleegyeztem.
brigi:
Megbaszás? Te, eladtál engem?
Férfi:
A lelkem üdvét adtam el. Valamikor. Még a világon se voltál. Hagyj inni!
brigi:
Mért tetted, ezt?
Férfi:
Vissza akarom kapni!
brigi:
Értem, cserébe? Mit? A csillogó kavicsodat?
Férfi:
Igen! Nem! Mit tudom én! Tűnj el innen! Takarodj! Szállj fel az első vonatra, és soha többé ne lássalak! Fogd azt a kibaszott gitárod, menj el stoppal! Bárhogy, csak takarodj el innen! Hagyj békén!
brigi:
Mikor?
Férfi:
Mit, mikor? Menj már! Menekülj!
brigi:
Mikor akarja?
Férfi:
Nem akarom! Tűnj el!
brigi:
Megteszem.
Férfi:
Megtiltom!
brigi:
Nem tilthatsz meg te nekem semmit! Szerződtél, fizetek.
Brigi a hátát a polcoknak támasztva hagyja, hogy a Kocsmáros azt tegyen vele, amit akar. Arcán eleinte a fájdalom, majd az élvezet látszik.
Amikor a Kocsmáros elélvezett:
brigi:
Adj egy zsebkendőt!
A Kocsmáros zavartan a zsebébe nyúl. Kihúz egy papírzsebkendőt. Odaadja Briginek. Brigi megtörli magát.
brigi:
Add vissza neki!
kocsmáros:
Nem ígértem semmit.
brigi:
Nem adod?
kocsmáros:
Nem. Most lett az enyém.
brigi:
Dögölj meg!
A kocsma teljesen üres, csak a Férfi ül ott egyedül. Nézi a tv-t. A tv-ben egy szovjet-orosz film[20] kezdődik.
Lovas katonák vágtatnak le a dombról, ágyútűz közepette.
Fény, csillogás. Hobo „bohóckodik” a színpadon.
Hobo:
Hölgyeim és Uraim! A most következő dalt Brigivel együtt adjuk elő.
Brigi fellép a színpadra gyönyörű ruhában. A Férfi a színpad szélén állva nézi őket.
hobo, brigi:
And now the end is near
And so I face the final curtain
My friend, I 'll say it clear,
I 'll state my case of which I 'm certain.
I've lived a life thats full,
I travelled each and every highway,
And more, much more than this,
I did it My Way.
Regrets, I 've had a few,
But then again too few to mention
I did what I had to do
And saw it through without exception
I planned each charted course
each careful step along the byway
And more, much more than this,
I did it My Way.
Yes there were times, I'm sure you knew
When I bit off more than I could chew
But through it all when there was doubt
I ate it up and spit it out
I faced it all and I stood tall
And did it My Way.
I 've loved,
I 've laughed and cried,
I 've had my fill, my share of losing
and now as tears subside
I find it all so amusing
to think I did all that
and may I say not in a shy way
Oh no, oh no not me
I did it My Way
For what is a man, what has he got?
If not himself, then he has naught.
To say the things he truly feels;
And not the words of one who kneels.
The record shows
I took the blows -
And did it my way!
Hatalmas siker. Hobo Brigi fülébe súgja:
hobo:
Kurva jó voltál! Átestél a tűzkeresztségen!
Brigi:
Aha. Elvesztettem az ártatlanságomat. Ha kell, embert is ölök.
Brigi betöri az ablakot. Az így kialakított lyukon bemászik.
A Kocsmáros felriad a csörömpölésre. Kinyitja a szekrényajtót, kihúzza a fiókokat. Keres egy fegyvert.
Brigi könnyedén kinyitja a széfet a sötétben, és megkeresi a gyűrűt. Megtalálja, a markába szorítja. Megy kifelé az ablakon, amikor belép a Kocsmáros. Hátulról lelövi Brigit.
A Férfi a karjában cipeli a haldokló Brigit. Óvatosan lefekteti a földre. Brigi kinyitja a kezét. Ott a gyűrű. Brigi haldoklik.
brigi:
A végén már jó volt… Nem is fájt… Érted tettem… Visszakaptad… Szabad vagy… Mehetsz… Szegény, szegény kisfiú… Tedd, amit tenned kell… Megszabadultál… Még tőlem is…
A Férfi leveszi a kabátját. Letérdel. Betakarja a halott Brigit. Artikulálatlanul elkezd ordítani, mint egy sarokba szorított vadállat. Arrébb megy, ás egy gödröt. Belefekszik, magára húzza a földet.
erika:
(hangja)
„Elődbe járulnék akár, de nem tudlak még
egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne…
Vagy csak a gyertya krémje?
Valakit elszólítottak belőlem — ”
[21]
Odalép hozzájuk Árje Lejb usankában.
Árje Lejb:
„Legyen nékik könnyű e föld!”
A Férfi felriad. Lefejti magáról a takarót. Reggel van. Mellette az ágyban a felesége, Klári fekszik. A Férfi csodálkozva körbenéz. Rossz álomból ébredt. Csendben felöltözik. Kimegy a szobából.
A konyhában a lánya, Brigi, rántottát készít. A Férfi belép a konyhába.
férfi:
Borzalmas álmom volt.
brigi:
Nekem is, apa. Azt álmodtam, hogy egy lány voltam, aki egyszer elutazott Sehovából Sehovába. Sehova messze van. A lány tudta ezt. Ment, ment a lány, vitte a két lába. Amikor ráesteledett, lehunyta a szemét, de ment tovább. Amikor hajnalodott, kinyitotta a szemét, de ment tovább. Nem ütközött neki fának, háznak, villamosnak, se nyitott szemmel, se csukottal. Éjjel hólyag nőt a talpán, nappal meg begyógyult. Közben a felhőkre gondolt. Megetette a galambot, bekötötte a róka törött lábát, rőzsét cipelt. Nem járt érte köszönet. Nem is kapott, de nem is fájt ez neki. Szedret, mérges gombát evett. Pocsolyából ivott, pocsolyában mosdott. Néha vidáman énekelgetett, néha meg szomorún. Néha meg hallgatott.
Belép Klári is. Megcsókolja a Férfit.
klári:
Nagyon szeretünk téged.
A Férfi áll a pályaudvaron. Nézi a jövő és menő vonatokat. Megáll egy vonat. Fölszáll rá Erika.
A My Way-t halljuk Hobo előadásában.
~vége~
[1] Sziveri János: Ólmos eső
[2] Tagbaszakadt, ördögi jelenség.
[3] „Szerény csak, nincsen értéke e kőnek. Bolondok megvetik, nagyra nézik a bölcsek.”
[4] Tud. Ő a Mesélő.
[5] Köztünk szólva huszonkettő. De tizenötnek néz ki. És fiúnak.
[6] Pedig tudna mesélni…
[7] Általában sehová se kell menni. Különösen se.
[8] Sziveri János: Herbárium
[9] Federico García Lorca: Alvajáró románc (Nagy László fordítása)
[10] Ha egyáltalán így hívják…
[11] Sziveri János: Herbárium
[12] Sziveri János: Opus dei
[13] József Attila: Ülni, állni, ölni, halni
[14] Sziveri János: Bábel
[15] Sziveri János: Bábel
[16] Házi gyártmány. Nem bolti.
[17] Sziveri János: Szelídités
[18] Sziveri János: Alig valami
[19] Ez irreális. Az a jó benne.
[20] Ragyogj, ragyogj csillagom
[21] Sziveri János: Zavar
