Inzert: 1989. Magyarország
Egy óriásplakát tölti be a képet. Szecessziós stílusú grafika, sok éve koptatja már az eső. Egy kihívóan fürdőruhás lányt ábrázol, nagyjából fekvő testhelyzetben. A nyarat, vagy a fürdőruhát hirdeti. Ki emlékszik erre már.
Egy kisfiú éppenhogy föléri a rikító színű nadrágocskát. Tanácstalanul áll a plakát előtt.
KISFIÚ
(félénken) Pina...
BALÁZS segít neki. Messziről odamutat, ahova kell.
BALÁZS
Valahol ott kell lennie...
A
kisfiú erre nagyjából el is találja, és sután rárajzolja a
rombuszt egy jókora ácsceruzával. 
BALÁZS a fűben hever egy irdatlan méretű vadkemping széle felé. Nézi a szétszórtan imbolygó tömeget. Trabantok, wartburgok, zsigulik között sok száz és ezer ember, férfi, nő, gyerek tétlenkedik, főz, mos, labdázik, majszol, átöltözik, vizel. Mindenfelé németül beszélnek. Itt-ott néhány magyar rendőr, vagy határőr jön, megy, cigarettázik idegesen. Szinte mindenkinél szól egy rádió. A szétszórt szemét mennyisége pontosan jelzi, hogy a keletnémetek már hetek óta itt vannak. Ez már nem nyaralás, ez már az élet.
BALÁZS a testvérével, Bélával sakkozik egy mágneses útisakk-táblán. Eléggé unhatják, bámészkodnak, nem is beszélgetnek.
BALÁZS
Matt.
Félkézzel is mindig megveri.
Egy arrafelé csámborgó lány tétován megáll BALÁZS fölött. Megnézi magának a fiút, aki észreveszi ezt. Meg kell szólalni tehát. BÉLA közben föltápászkodik és elmegy. Titkon int Balázsnak (téged szúrt ki, legyen a tied). Azért elmentében ő is megnézi a lányt.
ALÍZ
Te mit csinálsz itt?
BALÁZS
Bámészkodom. Nézem a történelmet.
ALÍZ
Hát ez kurva jó! Mer’ én meg ezekkel kimegyek.
BALÁZS
Hová?
ALÍZ
Mit tudom én! Hollandiába, Wales-be..., ami jön.
BALÁZS
Engem meg most már tuti behívnak katonának.
ALÍZ
Már mér’? Hány éves vagy?
BALÁZS
Huszonhárom.
ALÍZ
(cukkolja) Pedig többnek néztelek...
BALÁZS
Ne szórakozz!
ALÍZ
Én meg már harmadszor járom a másodikat.
BALÁZS
Általánost?
ALÍZ
Hülye! (szünet) Megúszhatod. Ha eddig...
BALÁZS
Nyavalyát! Meg lesz támadva az NDK. Mint hatvannyolcba’ a csehek. (kezet nyújt a lánynak) Hogy hívnak, ha már...?
ALÍZ kezet ad, vagy/és felhúzza a fiút.
ALÍZ
Alíz.
BALÁZS
Balázs.
BALÁZS megérinti a lány derekát és elindulnak valamerre.
BALÁZS
Ne kérjünk tőlük valami kaját?
ALÍZ
Ne hozzunk inkább nekik?
Erre nem kell válaszolni.
BALÁZS
És hogy mész ki?
ALÍZ
Mit tudom én?! Ahogy ezek...
BALÁZS
Dehát...
ALÍZ
Nyugi. Várnak türelmesen. Én meg várok velük. Idevalósi vagyok.
BALÁZS
Én meg pesti. Anyám azt se tudja, hogy hol vagyok. Csak nézi a tévéhíradót.
Szem elől lehet őket téveszteni. Nézni inkább az endéká-németeket: kövérek, szőkék, szatén-melltartóban, -bugyiban vannak, komplett camping-felszereléssel, és permanens rémületben. Nézni a látcsöves, kutyás határőröket, hogy le kell-e lőniük valakit? A megszeppent rendőröket, hogy merre lehetne végleg hazamenni? A bámész parasztokat. A vasfüggönyt, a tájat.
Egyszer csak megelevenedik a nép. Sebtiben kezdik összeszedni a cuccokat, a kölyköket, macskát, kutyát, nagymutert. A semmiből, kisbuszokon tévések is felbukkannak, megcsinálni életük snittjét. Magyar és német nyelvű, összegerjedten sípoló rádiók ugyanazokat a híreket közvetítik. BALÁZS és ALÍZ döbbenten figyel. Az orruk előtt egy velük egykorú, úszóválogatott külsejű fiúnak ordít ki egy asszony egy Wartburgból németül.
NÉMET NŐ
Günther! Te vagy? Ugorj be, indulunk!
Günther magánkívül rohan a Wartburg felé. Feldől a 250 cm3-es MZ, amely, úgy látszik, eddig a srácnak támaszkodott. A kocsiból kiugrik egy nő, aki csak az imént szállt be, megöleli Günthert, látni, nem tudta, hogy itt van ő is. Betuszkolja az atlétát a kocsiba és hirtelen elindulnak. Günther kidobja a kocsi felfelé tekeredő ablakán a bukósisakot és csókokat dobál.
GÜNTHER
Tschüss, Ungarn! Ich liebe dich!
A magyar fegyveres erők megkönnyebbülten nézik az exodust.
ALÍZ szemében tűz gyúl.
ALÍZ
Balázsnak hívnak?
BALÁZS
Naná, hogy megbuktál! Amilyen hülye vagy...
ALÍZ közben már a motort próbálja felállítani, dehát az marha nehéz neki.
ALÍZ
Segítsél már, Balázs!
BALÁZS segít. Fölemeli a járművet. ALÍZ a bukósisakot BALÁZS kezébe nyomja.
BALÁZS
(dicsekszik) Tudok ám motort vezetni!
ALÍZ
Rúgjad már be, a rohadt életbe! És tartsad, amíg felülök!
BALÁZS
Te liba, előbb nekem kell felülni...
ALÍZ
Csináljad, ne pofázz!
BALÁZS berúgja a motort, felül. ALÍZ mögéje pattan. BALÁZS Bélát keresi a szemével. A megbolydult tömegben nem látja sehol.
BALÁZS
Hát a tesóm?
ALÍZ
Ja? Az a krapek, aki itt volt? Ez kétszemélyes motor, nem? Vagy a tankra ülteted?
A lány hisztérikusan rángatja BALÁZS dzsekijét.
ALÍZ
Nyomás! A lábam közé szorítalak, hogy le ne essek.
BALÁZS fölteszi a sisakot és hátranéz, mert a mondat kétértelműre sikerült. ALÍZ csak most érti meg.
BALÁZS
Ez nem szerelem. Ez csak utazás.
ALÍZ
(magában) Kaland..., kalandom van..., nagylány vagyok...
Hirtelen indul a motor a németek után. ALÍZ gyerekes rémülettel csimpaszkodik Balázsba, hogy le ne essen.
BÉLA reménytelenül fut utánuk.
BÉLA
Balázs...
FŐCÍM
Inzert: 2001.
Motorkerékpár közeledik Ausztriából a magyar határ felé. Ugyanaz az MZ, ugyanaz a bukósisak. Egy ÖREG kultuszsláger szól, amelynek ritmusára könnyebb motorozni. “Ki vagyok én?”, Hobo Blues Band. Egy-egy fácánt, egy-egy osztrák parasztot, egy-egy török, vagy szerb vendégmunkást ki lehet kerülni.
Jól repeszt még mindig az MZ. A rendszáma brit.
Aztán táblák jelzik, hogy közeledik a határállomás. BALÁZS lassúbbra fogja. Sóhajt. Feltolja a szemvédő plexit a sisakon.
A sorompónál hosszú sor áll. BALÁZS habozik, hogy beálljon-e a személykocsik mögé? Lent van már a lába, és majdnem megáll, amikor egy osztrák határőr int neki: menjen csak tovább. Lépésben elhajt a kocsisor mellett, pontosan a záróvonalon.
A magyar határőr mellett újra fékez, de az ugyanúgy tovább engedi.
Leereszti a sisakrostélyt, felkapcsolja a sebességet. Elhúz egy tábla a szeme előtt: Welcome in Hungary. Itthon van megint.
“Ki vagyok én?”
Erdős tájon visz az országút tovább. Pisilni kell. BALÁZS az útpadkára hajt, leállítja a motort. Az ülésre teszi a sisakot. Elindul a fák felé, aztán visszafordul a sisakért. (Ez itt már nem Nagy-Britannia.)
Odaáll egy fához, kigombolkozik. Nézi a fényesülő fakérget. A fa túloldalán egy öregember áll. BALÁZS nem látja meg. Az ÖREG szakálla is, ruhája is kopott. Egyiknek sem megállapítható a színe, mármint az eredeti. Csak amikor BALÁZS már elindulóban van, veszi a bácsit észre.
BALÁZS
Ajaj! Majdnem lehogyhívjákoltam...
ÖREG
Pedig én észrevettelek.
BALÁZS
Szólhatott volna.
ÖREG
Minek? Leizéltek engem már máskor is. Mégis élek. ...Honnan jössz?
BALÁZS
Hát onnan. Ide.
ÖREG
Nem bírtad tovább...
Nem tudjuk, hogy kérdés-e ez, vagy kijelenti. BALÁZS félreérti.
BALÁZS
Már tizenhat órája nem szálltam le a motorról. Ideje volt.
ÖREG
Ha az ember egyszer elindul, akkor már megy.
BALÁZS
Walesből jövök.
ÖREG
Csak rád kell nézni. Koronám legszebb gyémántja.
BALÁZS
Honnan tudja? (nincs válasz) Maga idevalósi?
ÖREG
Hova ide? Az erdőbe? Magyarországra?
BALÁZS
Egy lányt keresek.
ÖREG
Mindenki egy lányt keres. Egy darabig.
Balázsnak hirtelen elege lesz.
BALÁZS
Na, mégegyszer: bocs.
Búcsút int, elmegy. Várja a motor. Felteszi a sisakot. Fölül a motorra. Elindul. Felgyorsul rendesen.
BALÁZS
Most már meghalhatok. A Jóistennel együtt pisáltam.
BALÁZS végigmotorozik a belvárost körülölelő körgyűrűn. Tiszteletkör. A Kaszinó előtti parkolóban megáll. Vakítóan tűz a nap. Meleg van. Leveszi a bukósisakot, megtörli a homlokát. Egy kisfiú megbámulja az idegen rendszámú, különös motort. BALÁZS előveszi a zsebóráját, megnézi, felhúzza. Ez fontos. Átmegy a téren, leül a John Bull kocsma teraszára. A francba a britekkel. A pincér előzékenyen teszi elé az étlapot.
BALÁZS
Milyen sörük van?
PINCÉR
Van Guiness, vagy csapolt Soproni Ászok.
BALÁZS
Korsó lesz, ez a soproni, meg egy tatár bifsztek. Fokhagymát pluszba’ egy adagot, legyen szíves. A kenyeret majd csak akkor pirítsák, ha már bekevertem. Utálom a hideg pirítóst.
Ül és nézi a teret. “Íme hát megleltem hazámat”. A terasz előtt, a járdán három rongyos csavargó ül egy padon. Általában jó barátok, de most az egyik éppen ki van borulva (részeg). Ordít. BALÁZS csak néhány mondatra figyel fel.
RÉSZEG
Egy üveg borral nem fogod megoldani a problémámat!
Felugrik, mert állva könnyebb szájbarúgni a másikat. A harmadik lefogja. A részeg visszarogyik a másik kettő mellé a padra. Átöleli a vérző haver vállát.
RÉSZEG
Ne haraguggyá’ , Kárász. Tudod, hogy a vasárnap a legnehezebb.
Sírvafakad. BALÁZS csak nézi őket.
Később fizet, visszamegy a motorjához. Megszólít egy járókelőt.
BALÁZS
Elnézést. Merre találom a Lenin utcát?
A járókelő értetlenül néz rá.
JÁRÓKELŐ
Olyan itt már rég nincs.
BALÁZS
Na jó, de volt...
Már semmi se biztos. A járókelő nem tudja eldönteni, hogy egy provokatőrrel, vagy egy szimplán hülyével van-e dolga?
JÁRÓKELŐ
Már tíz éve Miklós utca megint.
BALÁZS
Na de merre van?
JÁRÓKELŐ
Ha ott átmegy a hídon, azután balra fordul, a harmadik utcán kell felmennie, utána balra valamelyik.
BALÁZS meghúzza a gázt, és a motor kilő a lépésben haladó autók között.
BALÁZS megáll a dombon levő kis utca sarkán. Leszáll a motorról, elindul gyalog. Nézi a kertes házakat. Egy kutyáját sétáltató öregasszonynak feltűnik a fiú.
ÖREGASSZONY
Fiatalember! Keres valamit?
BALÁZS
Egy lányt keresek, aki itt lakott. Alíznak hívják. Ney Alíz.
ÖREGASSZONY
Ja? Emlékszem Alízkára. De ő már nem lakik itt. Az ötösben laktak.
A kutya megelégeli a társalgást. Kiköpi az eddig rágcsált gumicsontot és egy arra ódalgó macska után veti magát.
ÖREGASSZONY
Madame Dido! S’il vous plait!
Az öregasszony elsiet a kutyája után. BALÁZS megkeresi az ötös számú házat. Becsönget. A kaputelefonban egy férfihang szólal meg.
FÉRFI
Igen. Ki az?
BALÁZS
Jó napot. Itt lakott Ney Alíz? Izé. Egy régi ismerőse vagyok...,
FÉRFI
(közbevág) Rég elköltözött.
BALÁZS
(folytatja) ...vagyis a barátja. Meg kell találnom... Kérem.
FÉRFI
Nyitom.
Felberreg a kapu zárja. BALÁZS végigmegy a házhoz vezető keskeny járdán.
A ház nyitott ajtajában BÉLA áll. BALÁZS döbbenten ismeri fel a fivérét.
BÉLA
Hát te...?
BALÁZS
(maga elé) Jól nézünk ki...
Egy darabig bambán áll. Aztán keményen megöleli Bélát, ahogy a filmeken látta. BÉLA suta spéttel emeli a karját BALÁZS derekára.
BALÁZS
Hazajöttem.
Bemennek a lakásba. Hatalmas, fekete macska dörgölőzik BALÁZS lábához. BÉLA int Balázsnak, hogy üljön le.
BÉLA
Na... (szünet. Most mit mondjon az ember?) Whisky?
BALÁZS
Barack nincs véletlenül? Vagy szilva. Wales tele van whiskyvel.
BÉLA
Wales-ivel?
BALÁZS
Skóttal. A velsz urak.
Jó nagyot röhögnek. Végre együtt vannak. BÉLA kitölti a pálinkát. Koccintanak.
BÉLA
Jól otthagytál.
BALÁZS
Örülj neki.
BÉLA
Most már örülök.
BALÁZS
És nem is írtam.
BÉLA
Senkinek egy sort se. Tizenkét év alatt.
BALÁZS
Ez már rekord... Nincs több?
— emeli fel az üres pálinkás poharat.
Isznak. Néznek egymásra némán, feszülten.
BÉLA
És mér’ is hagytál ott?
BALÁZS
Honnan tudjam? ...Csak nem haragszol? Azóta is?
BÉLA
Te nem létezel. Meghaltál.
Később sakkoznak. Balázsnak máshol jár az esze.
BÉLA
Figyeljél! Mert szarul állsz...
BALÁZS a táblára tekint. Koncentrál. Látja, hogy nagy a baj. Hirtelen feldönti a táblát. BÉLA kapásból pofonvágja. BALÁZS azonnal visszaüt. Felugranak, verekednek. Elbuknak a szétgurult sakkfigurákon.
BÉLA
Dögölj meg!
Ütik egymást keményen. Hemperegnek. Lihegnek. Aztán BALÁZS egy ütés helyett kiböki:
BALÁZS
Szóval..., veled lakott Alíz...
BÉLA
Csak három hónapig...
BALÁZS
Velem is csak három hónapig maradt... Ennyi az adagja...
Elnevetik magukat. Ülnek egymás mellett a szőnyegen.
Később BÉLA kikíséri az ajtóhoz Balázst. A macska megy velük. A kapuban BALÁZS kifakad.
BALÁZS
És te mit keresel ebben a házban?
BÉLA
Itt élek. Rámhagyta Alíz...
BALÁZS
Hol van?
BÉLA
Valahol Pesten. Nem akarlak többet látni.
BALÁZS
Vedd úgy, hogy haza se jöttem.
Hátra se néz. Belerúg az őt kísérő macskába, úgyhogy az bukfencezik néhányat, szegény. Sose arról van szó, amiről szó van.
Elhessegeti a motorját babráló kisgyereket. Felteszi a sisakot. Elszáguld Sopronból.
BÉLA meg a lakásban odamegy a telefonhoz. Felhív valakit.
Bea, ALÍZ tizenegy éves kislánya, az anyja mellett sertepertél, amikor bent megcsörren a telefon. ALÍZ leveszöldséget pucol.
ALÍZ
Vedd föl édesem.
BEA átmegy a szobába és felveszi a kagylót.
BEA
(hangja) Nem. Bea. Jó.
BEA leteszi a telefont. Visszajön.
ALÍZ
Ki volt az?
BEA
Valami Béla. Azt üzeni, hogy itt a Balázs. Letette.
ALÍZ elvágja az ujját a késsel. BEA megrémül.
BEA
Nagyon fáj?
ALÍZ a szájába kapja az ujját.
ALÍZ
Jaj, Istenem... Most mi lesz?
BEA
Ne sírj, Anya! Hamar begyógyul.
ALÍZ
Ez nem seb. Ez fájdalom.
Miket beszélek?
BALÁZS Budapest felé száguld a motorral. Egy autó megy el mellette, benne három cifra lány utazik. Nagyon vidámak. A kormánynál egy fiú ül. Nagyképű, magabiztos. Rávigyorog Balázsra, aztán hátra, a csajokra. Ez nyílt kihívás. Az autó és a motor versenyezni kezdenek.
Le-lehagyják egymást. A dolog veszélyes. Jó nagy baj is lehetne belőle. De BALÁZS alatt egyszer csak valami nagyot kattan. Elszakadt a lánc. BALÁZS azonnal lenéz, de jó reflexű rutinnal tovább gurul, míg az MZ magától meg nem áll. A versenytárs autó lassít, utasai hátranéznek, aztán csalódottan legyintenek. A kocsi legyint, felgyorsít, és elrobog, másik versenytársat keresni.
BALÁZS leállítja az útpadkára a motort. Babrálja a szakadt láncot, jól összeolajozza magát. Az egésznek semmi értelme sincs.
BALÁZS
Tíz, vagy mennyi évet kibírtunk, ezt már igazán kibírjuk.
Ül a füvön, beletörli a kezét; élvezi a napot. Megáll mellette egy rendőrmotoros. Rendes cigánygyerek.
BALÁZS őszintén csodálkozik.
BALÁZS
MBW?
RENDŐR
(büszkén) Ja. Mi már csak ilyennel járunk!
Csodálkozva tekint BALÁZS járművére.
RENDŐR
MZ-vel Angliából? Maga angol?
BALÁZS
Wales-i. Mint a bárdok.
RENDŐR
Tudom. Tanultam. Különben egymás közt vagyunk. Biztos vannak papírjai...
A rendőr előveszi a jegyzetfüzetét.
BALÁZS
Valamilyenek vannak. Valamilyenek meg még nincsenek. Mennyi?
RENDŐR
Milyen pénz van ott? Dollár, márka, font?
BALÁZS pénzt vesz elő.
BALÁZS
Ilyen. És ebbe’ egy lánc is benne van.
A rendőr átveszi a pénzt, megnézi, elteszi, és felhív valakit.
RENDŐR
Géza? Hozzál ki a 17-es kőhöz egy láncot. Emzéhez lesz... Nem érdekel! És szerszámot is.
Fölül a motorra.
RENDŐR
Tíz perc alatt itt van. Szerezzen papírokat. Itt mindenki lop. Na viszlát. Én rendes srác vagyok. Csakhát a megélhetés...
BALÁZS megtölti a motor tankját, majd bemegy a shop-ba fizetni. Amikor visszatér, döbbenten veszi észre, hogy a motor hátsó kereke teljesen lapos.
BALÁZS
A fenébe...!
Körbenéz. Senkit sem lát a közelben.
BALÁZS
Hülye kiskrapekok...
Bosszúsan eltolja a motort a levegő-fúvó készülékhez. Felfújja a kereket. Megvizsgálja alaposan. Nem ereszt. Felteszi a bukósisakot, berúgja a motort. Visszakanyarodik az autópályára, bekapcsolja a walkmant, bömböl a zene. Így érkezik be Budapestre.
Balázs, miután átment a felüljárón, hirtelen ötlettől vezérelve egy meredek úton felkanyarodik a Gellért hegyre. Végigmegy a régi házak, villák, követségek előtt. Egyre feljebb és feljebb, a város fölé, egészen a Citadelláig.
A különböző nemzetiségű, hangoskodó, bámészkodó, fényképező, vásárló turistacsoportok között sétál körbe Balázs. Nézi a várost. Több mint tíz éve nem látta, több mint tíz évig nem is érdekelte. Különböző nyelvű karattyolás keveredik a város felhallatszódó morajával.
BALÁZS
Lehet, hogy egy kicsit meg vagyok hatódva.
— gondolja Balázs.
BALÁZS a városban mászkál. Látszólag céltalanul. Akklimatizálódik. Nézi az ismerős és mégis teljesen idegennek tűnő utcákat, épületeket, üzleteket. Sok minden megváltozott az elmúlt tizenkét év alatt, ám valójában mégis minden ugyanaz. Nézi a szembejövő embereket. Nincs köztük egyetlen ismerős arc sem. Találomra betér egy postára. Odalép az egyik ablakhoz.
BALÁZS
Tudna adni egy budapesti telefonkönyvet?
POSTÁS KISASSZONY
Telefonkönyvet csak a kijelölt postahivatalokban árulnak.
BALÁZS
Nem venni akarok, csak egy címet keresek.
POSTÁS KISASSZONY
Ja? Ott a fülkében van egy.
BALÁZS
Köszönöm.
Bemegy a telefonfülkébe. Kikeresné a nevet (Ney Alíz), de ki van tépve a lap. BALÁZS bosszúsan megy ki a postáról.
BALÁZS most már tudatosan keres egy olyan telefonfülkét, amiben van telefonkönyv. De nem talál. Az ember nem kereshet élete végéig egy kibaszott telefonkönyvet.
Betér egy sörözőbe. A pult sarkán egy pénzbedobós telefon kókad. Az egyik asztalnál kopasz, kigyúrt fiúk hangoskodnak. BALÁZS odalép a pulthoz.
BALÁZS
Egy kávét kérek. És tudna adni egy telefonkönyvet?
PINCÉRNŐ
Tessék.
A nő a pult alól elővesz egy telefonkönyvet, és átnyújtja Balázsnak. A fiú elmélyülten lapoz benne. Nem találja ALÍZ nevét.
BALÁZS
Másik telefonkönyv nincs?
PINCÉRNŐ
Milyen másik? A titkos?
A kopaszok tovább hangoskodnak.
KOPASZ
Sárika, még egy kört!
PINCÉRNŐ
Nem vagyok Sárika. Sára vagyok.
KOPASZ
Akármit mondasz, nekem Sárika maradsz.
BALÁZS felkapja a fejét a névre. Gyorsan megissza a kávéját, pénzt tesz a pultra, és elmegy.
Csöngetnek. SÁRA NÉNI alacsony, és félénken botorkál a bejárat felé a félhomályos, hosszú előszobán keresztül. Az üvegezett ajtó túlfelén egy érthetetlen sziluett mocorog.
A gang üres hangjai.
SÁRA NÉNI félúton megáll. Lelöki a ruhakefét, aztán szándékosan fellöki az állófogast is.
SÁRA NÉNI
Ha nem betörő, mégegyszer csönget. Ha betörő, elmegy.
A sziluett újból csönget.
SÁRA NÉNI
Jövök már, na. Nagyot hallok, a vécén ültem, néztem a sorozatot. Ezt mind mondhatom.
Óvatosan elfordítja a kulcsot a zárban. Résnyire kinyitja az ajtót. A biztonsági lánc mögül az ÖREGasszony kiles.
BALÁZS
Csókolom, SÁRA NÉNI!
SÁRA NÉNI nézi a fiút, becsukja az ajtót, zörög a lánc, nyílik az ajtó most már teljesen.
SÁRA NÉNI
Szerbusz, Balázska! Visszahoztad a mákdarálót? Csak a rend kedvéért... Akasszad be a láncot. Mióta magázol?
Betessékeli a fiút a lakásba. BALÁZS fölemeli a fogast.
SÁRA NÉNI
Mindig fölborul.
BALÁZS
Tudom.
Bemennek a középpolgári ízléssel berendezett lakásba. A falakon gobelinek aranyozott keretben, az asztalon csipketerítő, a vitrinben porcelánok.
SÁRA NÉNI
Nem vagy éhes? Van egy kis sült hús is, meg kompót.
BALÁZS
Köszönöm, SÁRA NÉNI. Hát az jó lesz. Biztos még mindig olyan.
SÁRA NÉNI
Naná. Ülj csak le. Mindjárt megmelegítem.
BALÁZS
Jó az hidegen.
SÁRA NÉNI kimegy a konyhába. BALÁZS sétálgat a szobában, nézi azokat a tárgyakat, amik nem változtak itt már közel negyven éve. SÁRA NÉNI bekiabál.
SÁRA NÉNI
Gyere! Készen van.
BALÁZS kimegy a konyhába. Az asztal mellett, a falon, hímzett falvédő van fölrajzszögezve.
Szomszédasszony elmehet, itt pletykálni nem lehet.
BALÁZS nekilát enni.
SÁRA NÉNI
Hogy van apád, ezer éve nem láttam...?
BALÁZS
SÁRA NÉNI. Tudod, hogy meghalt...
SÁRA NÉNI
Ő olyat nem szokott csinálni.
BALÁZS
(befejezi a mondatot) ...nekem. Finom a kompót.
SÁRA NÉNI
Apádnak a kedvence volt.
BALÁZS
Most mér’ köll ezt forszírozni?
SÁRA NÉNI
Apádat?
SÁRA NÉNI meg néz rá: jól van, na, ha nem, hát nem.
Miután befejezte BALÁZS az evést, SÁRA NÉNI elmosogatja az edényeket.
BALÁZS
Amikor még kicsik voltunk, sokszor eljöttünk ide apuékkal. Állandóan körbe-körbe rohangáltunk a Bélával a nagy asztal körül.
SÁRA NÉNI
Egyfolytában attól féltem, hogy leveritek a vázáimat... Most meg te apázol...
BALÁZS
Le is vertük.
SÁRA NÉNI
Egyszer. A kínait. A Béluska inkább olvasni szeretett volna mindig, csak te sose hagytad. Apád meg veszekedett, hogy mért nem tudsz rendesen viselkedni?
BALÁZS
Nem az van, hogy apáról nem beszélünk?
SÁRA NÉNI
Az van. Róla se. Meg...
Hogy kiről nem beszélünk még. Vannak itt tabu-témák.
BALÁZS
Meg róla se.
SÁRA NÉNI
Nézzed, fiam, ha nincs hova...
BALÁZS
Sárika, drágám...
SÁRA NÉNI
Fogkeféd van? Vagy leugrasz? Mindjárt keresek ágyneműt.
BALÁZS reggel arra ébred a valamikori cselédszobában, hogy a gangról betűz a nap. Álmosan megdörgöli a szemét. Körbenéz. Hirtelen nem is tudja, hogy hol van, annyi helyen aludt már az elmúlt években. Lassan eszébe jut, hogy itt van Budapesten, SÁRA NÉNInél. Felül az ágyban, magára húzza a nadrágját, pólóját. Kopognak az ajtón.
SÁRA NÉNI
Balázska! Kész a reggeli.
BALÁZS
Megyek máris.
Előveszi a zsebóráját, akkurátusan felhúzza. Nézi, ahogy a másodpercmutató körbe-körbe jár. Elteszi az órát, és megy a konyhába reggelizni.
Az asztalon tükörtojás van szalonnával.
SÁRA NÉNI
Kávét, vagy teát kérsz?
BALÁZS
Cikória? Teát, citrommal és sok cukorral.
SÁRA NÉNI
Lecsó lesz, vagy paprikás krumpli.
BALÁZS
Köszönöm, SÁRA NÉNI, de nem tudom mikor jövök haza. Lehet, hogy csak estefele. Majd eszem valahol valamit.
SÁRA NÉNI
Rendesen kéne enned. Nagyon sovány vagy. Apád a te korodban a vasszöget is megette.
BALÁZS látszólag céltalanul kerekezik a város utcáin a motorral. Azt is gondolhatjuk, hogy Alízt keresi. Természetesen teljesen reménytelen egy embert megtalálni egy ekkora városban, ha az ember azt sem tudja, hogy hol keresse? Miért pont most jönne szembe, és miért pont itt? Persze, miért ne?
BALÁZS időnként megáll, leszáll a motorról, gyalog mászkál. Fürkészőn néz az arcokba, beles a presszókba, kocsmákba, üzletekbe. Majd újra motorra ül, és megy tovább.
Beesteledett. BALÁZS még mindig a városban bolyong. Fiatalok csoportjára figyel fel. Megszólítja őket.
BALÁZS
Bocs, gyerekek. Meg tudnátok mondani, milyen helyek vannak mostanában? Évek óta nem jártam itt.
CSÖRE
Attól függ, mit keresel? Diszkót, kocsmát, gyorsítót, koncertet, vagy valami mást?
BALÁZS
Valakit keresek...
A fiatal fiú gyanakvóvá kezd válni.
CSÖRE
Mi a fenét akarsz te tőlünk?
BALÁZS
Csak azt, hogy mondjátok meg, mik most a felkapott helyek?
CSÖRE
Minek az neked?
BALÁZS
Mondtam, hogy keresek valakit.
Egy strandszagú lány megszánja Balázst.
ILDI
Kit keresel?
BALÁZS
Egy lányt. Ney Alíznak hívják.
EGY SRÁC
Anyja neve? Személyi szám?
ILDI
És mért keresed?
CSÖRE
Hagyd! Biztosan zsaru.
ILDI
Csak buggyant.
BALÁZS
Több mint tíz éve nem láttam. Soproni. Most meg itt él valahol Pesten. Csak nem tudom, hogy hol...
ILDI
(némi zavarral) Szereted?
BALÁZS
Ha én azt tudnám...
BALÁZS a fiatalokkal együtt megérkezik egy divatos szórakozóhelyre. A bejáratnál sokan tömörülnek, nem is olyan egyszerű bejutni. Az ajtót nagydarab, izomagyú kopaszok állják el. (Lehet, hogy éppen azok, akik a kocsmában voltak.) Az ismerősöket, illetve akik tetszenek nekik, egyből beengedik, a többieknek várniuk kell. Balázsék beállnak a sorba.
BALÁZS
Itt mindig ennyit kell várni?
ILDI
Aha. Itt mindenki megfordul, aki számít. Ez ma a legmenőbb hely! De ne izgulj, bejutunk.
BALÁZS
Tiszta Amerika.
És tényleg. Észre sem veszik, és máris az ajtó előtt állnak. Az egyik kopasz kiszúrja magának Balázst.
BEENGEDŐ
Figyelj, én téged ismerlek valahonnan.
BALÁZS
Nem valószínű.
BEENGEDŐ
De. Biztos, hogy találkoztunk már valahol. Nem dolgoztál te a Pecsában?
BALÁZS
Soha.
BEENGEDŐ
Akkor, Zrínyi?
BALÁZS
Az mi?
BEENGEDŐ
Gimi.
BALÁZS
A Toldyba jártam.
BEENGEDŐ
Hol voltál katona?
BALÁZS
Sehol. Nem voltam.
BEENGEDŐ
Olyan kripli vagy?
BALÁZS
Megúsztam. Leléptem.
BEENGEDŐ
Akkor olyan okos. Ezek veled vannak?
BALÁZS
Aha.
BEENGEDŐ
Na menjetek be..., ellenben már majdnem rémlik...
BALÁZS
Már nekem is...
Ezt hálából mondja neki.
Bemennek az ajtón. Egy sötét folyosóra jutnak. Valahonnan dübörgő zene hallatszik. Füst, tébláboló emberek. Egyre beljebb mennek. A strandszagú lány folyton BALÁZS közelében tartózkodik.
ILDI
Hol élsz?
BALÁZS
Ha én azt tudnám...
ILDI
De éppen most?
BALÁZS
A nagynénémnél.
Hatalmas, katlanszerű helyiségbe érnek. A terem végében a színpadon extravagáns öltözetű zenészek tombolnak. A színpad előtt fiatalok ugrálnak, táncolnak, csápolnak. A zenekar éppen befejez egy számot. Visítás, taps.
ÉNEKES
(profétikusan) A következő szám neked szól ott hátul. Figyeljél! Bűnösként érkeztél ebbe a bűnös városba. Csak állsz ott és várod, hogy megváltsanak a bűneidtől. Indulj el! Keresd meg magad! Váltsd meg magad! Bűnös vagy!!! Vezekeljél!!!
ILDI
Hú! Ez piszok jó duma!
BALÁZS
Micsoda ökörség...
A lány megütközve néz rá. Beindul a fülsiketítő zene. BALÁZS csak áll ott, hátul, mellette van a lány.
ILDI
Mintha a faterom hallanám.
BALÁZS rezignáltan rámosolyog.
BALÁZS
Tényleg...
A fiatal fiú odalép a lányhoz.
CSÖRE
Gyere, menjünk előre!
ILDI
Menj csak! Majd utánad megyek.
CSÖRE
Most mit akarsz ettől?
ILDI
Semmit. Hagyj békén!
CSÖRE
Te tiszta hülye vagy!
A fiú dühösen otthagyja a lányt Balázzsal. ILDI BALÁZS füléhez hajol.
ILDI
Látod itt valahol?
BALÁZS körülnéz.
BALÁZS
Nem. Ebben a nyüzsiben...
ILDI
Gyere! Nézzünk el a bárhoz!
BALÁZS hagyja, hogy a lány vezesse. Átvágnak a tömegen. A fiatal fiú szúrós szemmel néz utánuk. Labirintusszerű folyosókon vágnak át. Részegek, narkósok, egyéb értelmiségiek. Egy férfi monotonan motyog maga elé.
FÉRFI
Véreim, véreim, véreim, véreim…
Elhaladnak mellette. A férfi csak néz a semmibe, és motyog tovább.
Elérnek a bárhoz. A bárpult mögött hatalmas tükör sokszorozza meg a teret, és a tömeget. Kaotikusan örvénylik az embermassza a bárpult előtt. Balázst kézen fogva húzza a pulthoz a lány. Bekerülnek ők is az örvénylésbe. Mikor egy pillanatra megállapodnak a pult előtt, a csapos egyből lecsap rájuk.
CSAPOS
Mit kértek?
BALÁZS
Pálinkát.
CSAPOS
Mit képzelsz? Ez nem kocsma.
BALÁZS
Rendben. De pálinka van?
CSAPOS
Nehéz a felfogásod? Nincs. Van whisky, campari, martini, konyak, tequila, vodka, jägermeister, unicum esetleg, de pálinka az nincs. Szóval kértek valamit, vagy elhúztok tovább?
ILDI
Én egy jägermeistert kérek.
BALÁZS
Én egy ásványvizet, dupla buborékkal.
A csapos úgy néz rá, mint egy hülyére.
CSAPOS
Ez egy szabad ország, nem?
BALÁZS
Végre egy jó hír.
Elmennek a bárpulttól.
ILDI
Ezt most mért csináltad?
BALÁZS
Mit?
ILDI
Ezt a cirkuszt a pálinkával.
BALÁZS
Ez nem cirkusz, ez nosztalgia. Ő kapta fel a vizet. Csak egyszerűen pálinkát akartam inni. Mint az állatok.
Ez egy viccnek a poénja. ILDI nem ismeri.
ILDI
Nem büdös?
BALÁZS
Büdös. Tizenkét évig nem láttam pálinkát. Hiányérzetem van.
ILDI borzongó tisztelettel néz rá. Felnőttel van dolga, és mégis tegezheti.
ILDI
Csak nem börtönben voltál?
BALÁZS
Szinte...
ILDI
Mér’ hol voltál?
BALÁZS
Walesben.
ILDI
Annyira szörnyű ott?
BALÁZS
Nem szörnyű..., a keltáknak. Bárhol is lehet szörnyű. Az ilyen nem helyfüggő.
A fiatal fiú, akin látszik, hogy már ivott, indulatosan lép oda Balázshoz.
CSÖRE
Idefigyelj! Az ILDI hozzánk tartozik! És aki hozzánk tartozik, az tabu! Úgyhogy jobb lesz, ha leszállsz róla, és elhúzol az anyádba! Megértetted?!
ILDI
CSÖRE, ne csináld már! Be vagy állva!
CSÖRE
(ILDInek) Te ne pofázz bele! Aki közénk tartozik, azt hagyják békén a zsaruk, meg az ilyen jöttmentek! (Balázsnak) Nem vagy te zsaru? Haver, ha nem húzol el innen sürgősen, nagyon megjárhatod!
BALÁZS
Megjártam én már Tolnát, Baranyát...
CSÖRE
Haha, te viccelsz! Vettem! Nem tetszik ám a pofád! És az sem tetszik, hogy ráhajtasz az ILDIre!
BALÁZS
Oké. Majd szólok, amikor a ráhajtás van. Mert ez csak beszélgetés, yes?
CSÖRE
Mer’ egész este le nem szállsz róla!
ILDI
CSÖRE, most már tényleg állítsd le magad! Nem vagy magadnál!
CSÖRE
Anyátokkal szórakozzatok!
A fiú nekiugrik Balázsnak, aki csak hárítani próbálja a támadást, hiszen CSÖRE alig áll a lábán. De a srácot már nem lehet leállítani, lökdösi, taszigálja, provokálja.
CSÖRE
Na mi van?! Gyáva vagy? Velem kezdj, ha akarsz valamit!
BALÁZS megelégeli az egészet, és leüti a fiút, aki összegörnyed, kapkodja a levegőt, vérzik, végül összeszedi magát, és artikulálatlanul üvölteni kezd.
CSÖRE
Megütöttél, te szemét?!! Ezért megöllek!!! Megdöglesz, te rohadék!!!
ILDI megpróbál CSÖRE elé állni. Az durván félrelöki.
CSÖRE
Te vele vagy???!!!
ILDI
CSÖRE, te nem vagy normális! Ez téged megesz!
Négy nagydarab kopasz rendész terem ott. Megragadják Balázst és a fiút, vasmarokkal kivonszolják őket a szórakozóhelyről. Az egyik kopasz fejcsóválva jegyzi meg Balázsnak.
BEENGEDŐ
Nahát, haver, nem kéne itt balhéznod. Pedig én ismerlek is téged valahonnan...
A kijáratnál nagyot löknek rajtuk. BALÁZS botladozik, CSÖRE elterül. BALÁZS leporolja a ruháját, aztán odalép a mozdulatlanul fekvő Csöréhez. Liheg. A helyzet kétértelmű. A srác magánál van, de nem akar felkelni. ILDI kirohan utánuk.
ILDI
Ne bántsd! Normális fazon, amikor nincs bekattanva.
BALÁZS
Aha. De azért jött ide, hogy be legyen. Ha akarom, megeszem... Csak nem akarom. Vidd haza és borogasd a sebeit!
ILDI
Te mit fogsz csinálni?
BALÁZS
Járok egyet.
ILDI
Nem mehetnék veled?
BALÁZS
Nincsen apád? Anyád? Nincs hova hazamenni?
ILDI
Találkozunk még?
BALÁZS széttárja a karját. Hirtelen megnyugszik.
BALÁZS
Nagy a világ...
ILDI váratlanul és erősen megcsókolja a fiút, aztán, mintegy zavarában, a földön fekvő Csöréhez lép, és feltámogatja.
BALÁZS már eltűnt a homályban.
Balázs, hajnalban, csendben próbál beosonni a lakásba, nehogy felébressze SÁRA NÉNIt. A belső szobából motoszkálás hallatszik.
SÁRA NÉNI HANGJA
Te vagy az, Balázska?
BALÁZS
Igen, SÁRA NÉNI. Én vagyok.
SÁRA NÉNI díszes pongyolában jön ki az előszobába.
SÁRA NÉNI
Nem vagy éhes? Melegítek valamit.
BALÁZS
Nem, köszönöm. Inkább lefekszem. Majd megeszem reggel.
SÁRA NÉNI
Nem lesz ennek jó vége, hogy nem vigyázol magadra.
BALÁZS
Menj vissza aludni, SÁRA NÉNI. És bocsánat, hogy felébresztettelek.
SÁRA NÉNI
Az én koromban már nem alszik az ember. Csak szendereg.
BALÁZS bemegy a cselédszobába, és ruhástul leveti magát az ágyra. A fejére hullik egy doboz. Egy csomó fotó potyog ki belőle. BALÁZS elkezdi nézegetni őket.
BALÁZS
Hát ez mi?
Megakad a szeme egy képen. A kezébe veszi, kimegy vele a konyhába. SÁRA NÉNI éppen ki-be mászkál a konyha és a spájz között. Átmossa az üres, porosodó befőttes üvegeket. Közben szól egy éjszakai, intellektuális zsebrádió. SÁRA NÉNI hozzászól az adáshoz. Hangosan.
BALÁZS
Ez mi?
SÁRA NÉNI
A kedvenc műsorom. Nem tudom, mi a címe. Mér’ nem alszol?
BALÁZS
Ez a fénykép...?
SÁRA NÉNI
Mutasd!
SÁRA NÉNI átveszi a képet, megnézi. Nagyon ideges lesz.
SÁRA NÉNI
(ráripakodik) Honnan vetted?
BALÁZS
(megrettenten) A fejemre esett..., egy egész dobozzal.
SÁRA NÉNI lerogyik egy székre. Nézi a fényképet. Lassan megenyhül.
SÁRA NÉNI
Az én gyerekem is lehettél volna.
Balázsnak nem esik le a tantusz. Mért is esne?
BALÁZS
Hát persze. Tudod, az úgy van, Sárika, hogy a gyerekek az anyjuktól születnek, és nem az anyai nénikéjük szüli helyettük őket. Persze ha nem ér rá véletlen a muter..., de hát az ritka.
Ráért.
Sári néni olyan kétségbeesetten néz rá, hogy beáll a csend.
BALÁZS
Jézusmária! Rosszat mondtam? (nem vár választ) Rosszat mondtam. Jaj, ne haragudj...
SÁRA NÉNI
Most már mindegy.
BALÁZS
A rohadt..., (elharapja) kezdem érteni...
Rábök a képre.
BALÁZS
Ez ki?
SÁRA NÉNI
Hát én.
BALÁZS
Ez meg Apa?
SÁRA NÉNI
Na végre, te barom. (mintha kiabálni kezdene) És ha akarod tudni, akkor tudd is meg: azér’ nem állok szóba az anyáddal azóta! Azér’ szarok az apádra, azér’ szarok rád is...,
BALÁZS
Rám nem szarsz....
SÁRA NÉNI
Az mindegy!
BALÁZS
(félénken) APA elszerette Anyát...?
SÁRA NÉNI
Nem, te hülye! Anyád szerette el tőlem az apádat! Na! Nesze! Most már mindent tudsz! El voltunk jegyezve! Hát nem látod? Hát nem látod? Hát nem látod? Hát nem látod?
SÁRA NÉNI sokáig ismételgeti utolsó szavait, egyre halkabban, közben a fényképet lóbálja ide-oda. Végre megszólal Balázs.
BALÁZS
Engem is majdnem elszeretett...
Kiszaladt a száján. SÁRA NÉNI értetlenül néz rá. BALÁZS gyorsan témát vált. Nyúl a fotóért.
BALÁZS
Nem adnád nekem?
SÁRA NÉNI legyint. Belefáradt. De a gesztust vehetjük beleegyezésnek is.
ALÍZ BEA kezébe nyom egy zacskó pattogatott kukoricát, amikor beszállnak a ház előtt álló kispolszkiba.
ALÍZ
Na gyere. Játszunk egy jópofát.
Elindul a kocsi.
BALÁZS délelőtt ébred. Első, rutinos mozdulatával előveszi a zsebóráját, és felhúzza. Már elmúlt tíz óra. Kibotorkál a konyhába. Az asztal meg van terítve. A pohárnak egy szálkás betűkkel írt levél támaszkodik. Alá van írva egy “S” betűvel.
SÁRA NÉNI HANGJA
Balázska! Kimentem a temetőbe. A hűtőszekrényben megtalálsz mindent előkészítve. Melegítsd meg. Ha elmész, zárd be az ajtót! Sö.
BALÁZS leteszi a levelet. Kinyitja a hűtőszekrényt, kivesz egy szelet húst. Csak úgy hidegen hozzácsapja egy szelet kenyérhez. Még belenyúl az üvegbe, és kivesz egy kovászos uborkát. Mentében eszik, ami komoly zsonglőri képességeket követel tőle, egyensúlyozni a bukósisak, a kulcs, a húsos kenyér, és a kovászos uborka között. Sikerül bezárnia az ajtót úgy, hogy nem ejt le semmit, sőt a táplálkozást is folytatja.
Mire leér a kapuhoz, elfogy a kenyér is, az uborka is. Körülnéz, hogy nem látja-e valaki, majd egy hirtelen mozdulattal a nadrágjába törli a kezét. Ráül a motorjára és megy. Nem is veszi észre, hogy egy kispolszki elindul utána. Követi.
Valamivel később megáll egy benzinkútnál, tankolni. Miután teletöltötte a tankot, fizet a shopban, és visszatér a motorjához. Mindkét kereke le van eresztve. A kerekek mellett, a földön kiszóródott pattogatott kukorica van. Körbenéz, de nem lát senkit a közelben, aki gyanús lenne. Bosszúsan eltolja a motort a levegőfújóhoz. Megpróbálja felfújni, de a kerekekből hiányzik a szelep.
BALÁZS
Valaki szándékosan szórakozik velem.
—gondolja Balázs.
Ismét körbenéz, de sehol senki. Visszamegy a shopba, vesz két szelepet. Becsavarja a kerekekbe, és felfújja őket. Megakad a szeme egy parkoló kispolszkin. A jobb ajtaja mellett, a földön kiszóródva pattogatott kukorica van. Határozott léptekkel megindul az autó felé, de az elindul, és kihajt a parkolóból. BALÁZS felpattan a motorra, és elindul a törpeautó után.
Mennek, keresztül a városon. A távolság a motor és az autó között nem nő, de nem is csökken. Látható, hogy a kispolszki vezetője nem akarja, hogy BALÁZS utolérje, de azt sem, hogy szem elől tévessze. Ha BALÁZS beragad egy piros lámpánál, az autó lassít, hogy a fiú beérhesse. Ugyanakkor, ha BALÁZS túl közel jutna, a kispolszki merész manőverezéssel megugrik. Így érnek el Kispestre. Kisebb utcákon, kertes házak között mennek tovább. Az egyik kis zsákutcába befordul az autó, BALÁZS pedig a motorral utána. Az utca teljesen üres. BALÁZS döbbenten áll meg. “Hova a fenébe tűnhetett el?” Lassan végigjárja a motorral az utcát. Benéz a kertekbe. Sehol semmi mozgás, sehol egy kispolszki. Többször végigmegy az utcán. Semmi. Pedig ide kanyarodott be. Az utca elején leállítja a motort. Gyalogosan indul el az egyik oldalon. Nézi a kapucsengők melletti neveket. A másik oldalon jön vissza. Egyetlen ismerős nevet sem talál.
BALÁZS
Akarnak tőlem valamit...
— gondolja magában.
Ráül a motorra, vár. A kis utcában az életnek nincs semmi jele sem.
Egyszer csak kinyílik egy kertkapu az utca közepe táján. Egy kislány (Bea) tolja ki a biciklijét, és becsukja maga mögött a kaput. Felül a biciklire, végighajt a járdán, és kikerekezik az utcából. BALÁZS csak nézi a kislányt. Akarja, de valami miatt nem tudja megszólítani. A gyerek egyre jobban távolodik a biciklijén. BALÁZS felteszi a bukósisakot, berúgja a motort, és elmegy az ellenkező irányba.
BALÁZS befordul a Dózsa György útról, és végigmegy a Nyugati pályaudvar kőkerítése mellett. Az Izabella utca magasságában átmegy a szemközti oldalra, és visszafordul. Megáll az egyik omladozó vakolatú ház előtt. Mielőtt leszállna a motorról, hosszasan nézi a házat. Erőt gyűjt, hogy bemenjen. Hirtelen elhatározással belép a sarki közértbe, és vesz egy tábla csokoládét.
A
ház kapujában megtorpan. A kapu zárva van, mellette, a falon a
kaputelefon nyomógombjai. BALÁZS végignézi a neveket. Az egyik
csengő mellett a felirat:
Légrádi
BALÁZS úgy dönt, hogy mégsem nyomja meg a gombot. Elmenni készül, amikor valaki kijön a házból. A kapu lassan kezd becsukódni. BALÁZS az utolsó pillanatban elkapja. Bemegy a házba. Beszáll a liftbe, becsukja az ajtót, benyomja a negyedik emelet gombját. Az alkoholos filctollal telefirkált lift lassan emelkedik. Az egyik graffiti akasztófát ábrázol, rajta himbálózó pont-pont-vesszőcske figurával. BALÁZS mutatóujja újrarajzolja az akasztott embert. A lift egy erőteljes zökkenéssel megáll a negyediken. BALÁZS kiszáll, és régi beidegződéssel végigmegy a gangon. Megáll egy ajtó előtt. Két hosszút és egy rövidet csönget.
Semmi “ki az?” Egy korosodó nő nyit ajtót. Némán nézi Balázst. BALÁZS is őt. Nem szólal meg egyikük sem. Azután a nő, hátát az ajtófélfának vetve, lecsúszik a küszöbre. BALÁZS ott áll, tehetetlenül.
BALÁZS
(hosszú spéttel) Most mit kell csinálni...?
ANYA
Én csak sírok... Te meg...? Á.., (keserűen legyint) honnan tudnám?
A szobában zavartan nyújtja át anyjának a tábla csokoládét.
BALÁZS
Ezt neked hoztam.
Az ANYA megtörli a szemét, leül. Leesik a tábla csokoládé. BALÁZS látja, de nem meri felemelni.
ANYA
Hol voltál, fiam?
BALÁZS
Itt is, ott is. Sokfelé.
ANYA
Jó sokáig...
BALÁZS
Tudod, hogy van ez...
ANYA
(kitör) Már hogyne tudnám! Tovább kell élni. Az embernek a fiai..., meg a férje..., mit képzeltek ti egyáltalán???!!! Mi vagyok én, halászok felesége? Kint rohadok minden este a sziklákon fekete kendőben, lesem a vizet, a hajnalt, a teliholdat....?!
BALÁZS
De mama, értsed meg...
ANYA
Hol az a rohadt csoki...?
Fölszedi. Kibontja. Bizonytalanul a fia felé nyújtja, mintha kínálná. BALÁZS nem veszi észre. Az ANYA letör egy darabot. Egy darabig fogja, aztán, ahogy olvadozni kezd, a köténye zsebébe teszi. Gépiesen lenyalja az ujjait. Vérfagyasztó pontossággal szólal meg.
ANYA
Előlem mentél el.
BALÁZS
Miattad... Talán... Talán meg nem...
ANYA
(hazudik) Ezt soha nem fogom megérteni...
BALÁZS
Nem is kell... (szünet) Apát mér’ rúgtad ki?
ANYA
Majd ha nagy leszel, megérted.
BALÁZS
Hát ez az. Már rég nagy vagyok.
ANYA magába mélyed. BALÁZS föláll.
BALÁZS
Majd jövök. Most már...
BALÁZS közben elindul. ANYA meg megismétli BALÁZS szavait. Mintha utána szólna. Vagy csak úgy.
ANYA
Hát ez az.
BALÁZS belép a lakásba. A bukósisakot fölteszi a kalaptartóra. SÁRA NÉNI jön ki a szobából.
SÁRA NÉNI
Hát egy nyúlszőr kalap azért elegánsabb volna itt, Balázska... Volt olyan... Ápropó! Két barátod keresett. Hétkor várnak valami sörözőben.
BALÁZS
Kik voltak?
SÁRA NÉNI
Nem tudom. Sosem láttam őket. Azt mondták régi barátaid.
BALÁZS
Nincs nekem barátom. Hogy hívják őket?
SÁRA NÉNI
Azt nem mondták. Valami Columboról beszéltek, ahol várnak téged.
BALÁZS megnézi a zsebóráját.
BALÁZS
Köszönöm, SÁRA NÉNI. Nincs egy telefonkönyved?
SÁRA NÉNI
Minek? Olyan picik benne a betűk.
BALÁZS
Majd később jövök.
BALÁZS elsiet a lakásból.
SÁRA NÉNI
Úgyse hívok senkit... Meg már engem sem hívnak... Majd csak a mentőket. Ne szórakozz, Sári! Ne kezdd el megint sajnálni magad!
BALÁZS belép a sörözőbe, körbenéz. A különböző asztaloknál vegyes a társaság. Fiatalok, idősebbek, fiúk, lányok, férfiak, nők, egyebek. Egy asztalnál két magabiztos fiatalember ül, huszonévesek. Nagyon egyformák valamiben, mindkettő csupa sárm, értelmesek, jó külsejűek és megnyerők. Az ajtót figyelik, a belépőket vizslatják átható tekintettel. BALÁZS határozott lép oda hozzájuk.
BALÁZS
Ti kerestetek engem?
SIMON
Ha Légrádi BALÁZS vagy.
BALÁZS
Igen. Miről lenne szó?
SIMON, MÁTÉ
Ülj csak le.
BALÁZS leül egy szabad székre.
BALÁZS
Mit akartok tőlem?
MÁTÉ
Alízról van a szó.
BALÁZS arca. Igyekszik, hogy a szeme se rebbenjen. Az ’ikrek’ bemutatkoznak:
SIMON
Gyévai Simon.
MÁTÉ
Varsa Máté. A te nevedet meg tudjuk. Iszol valamit?
BALÁZS
Mi van Alízzal?
SIMON
Nyugalom. Ha egy évtizedig kibírtad...
MÁTÉ
ALÍZ sokat mesélt rólad; Wales, ugye, motorlopás...
BALÁZS
Nem loptam. Otthagyták.... (felcsattan) Mit akartok tőlem?
SIMON
Majd arra is rátérünk. Most inkább azt mondd meg, hogy mit iszol?
BALÁZS
Szilvapálinkát és búzasört.
A feszes pólójú pincérnő arra jár. Hallja. Int a szemével, hogy hozza. A két fiú jelentőségteljesen néz össze.
SIMON, MÁTÉ
Nocsak.
—gondolják a fiúk.
BALÁZS
Elbánok én veletek.
—gondolja Balázs.
A pincérnő leteszi az italokat az asztalra. BALÁZS egyhajtásra megissza a pálinkát.
BALÁZS
Még egyet kérek.
pincérnő
Nem akar itt törzsvendég lenni?
Rámosolyog. És elmegy.
BALÁZS
Szóval, mi van Alízzal?
SIMON
Köszöni, jól van. Ha üzenni akarsz neki valamit, már át is van adva.
MÁTÉ
És rávesszük egy találkozásra, na? Tudod, ciki neki, hogy otthagyott.
BALÁZS
És ezért kerestetek...
SIMON
Szívesen segítünk neked mindenben.
BALÁZS
Na, szép!
Eleresztik a fülük mellett.
MÁTÉ
Meg van még valami más. Üzletet ajánlunk.
SIMON
Minthogy neked vannak kapcsolataid Angliában.
BALÁZS
Walesben.
SIMON
Egykutya. Nekünk itt vannak kapcsolataink.
BALÁZS
Nem érdekel az üzlet. Alízzal akarok beszélni!
MÁTÉ
Az így nem megy.
BALÁZS
És ugyan mért nem?
SIMON
Mert korai. De mi a rendelkezésedre állunk.
BALÁZS
Nem szorulok rá. Ez egy kis ország. Ha mindenáron segíteni akartok, fizessétek ezt ki!
Indulatosan feláll. Kimegy a sörözőből. SIMON még utána kiált.
SIMON
Találkozunk még!
BALÁZS visszaszól.
BALÁZS
Állok elébe!
Kimegy a sörözőből. Az ’ikrek’ összenéznek.
máté, SIMON
Elkapjuk. Elintézzük. Kinyírjuk. Ha nem tejel.
Az udvaron áll a kispolszki. Alóla két láb lóg ki. BEA ott téblábol a kocsi körül. ALÍZ hatalmas csavarkulcsokkal küszködik a kocsi alatt.
BEA
Anyu, mikor leszel már kész?
ALÍZ
Ne idegesíts te is! Igyekszem, ahogy tudok.
BEA egy műanyag csődarabot vesz fel.
BEA
Ez nem kell?
ALÍZ
(rákiabál) Nagyon nem!
BEA megpróbálja elfoglalni magát valamivel. Beül a vezetőülésre, jobbra-balra tekergeti a kormányt: “vezet”. ALÍZ mérgesen ordít ki a kocsi alól.
ALÍZ
Azonnal hagyd abba! Leviszi a fejemet!
BEA megszeppenve száll ki az autóból. ALÍZ kikászálódik a kocsi alól. Csak úgy, olajosan átöleli a kislányt.
ALÍZ
Ne haragudj! Mindjárt készen leszek. Vegyél ki a táskámból pénzt, és hozzál addig egy jégkrémet magadnak.
BEA beszalad a házba, majd kisvártatva kijön. Elveszi a falnak támasztott biciklijét, és kimegy a kapun.
BALÁZS újból annak az utcának a végében áll a motorral, ahol a kispolszki eltűnt. Hogy ne legyen feltűnő az ácsorgása, úgy tesz, mintha a motort szerelné.
Az utca közepén most kinyílik a kertkapu. BEA kitolja a biciklit, becsukja a kaput. Felül a biciklire, elindul az utca eleje felé. BALÁZS abbahagyja a motor birizgálását. Megnézi magának a kislányt. BEA ezt észreveszi, leszáll a bicikliről, nekitámasztja a kerítésnek, és odalép a motorhoz.
BEA
Az én apukámnak is volt motorja.
BALÁZS
Igen? És milyen volt?
BEA
Azt nem tudom, de nagy.
BALÁZS
Szereted a motorokat?
BEA
Aha. Nagyon.
BALÁZS
Fel akarsz rá ülni?
A kislány boldogan bólogat. Mászna az ülésre. De BALÁZS megfogja és a benzintankra ülteti.
BALÁZS
Ahhoz még kicsi vagy. Megyünk egy kört?
BEA csak bólint. BALÁZS felteszi a bukósisakot, berúgja a motort és gyöngéden átkarolva a kislányt, lépésben elindul vele.
BALÁZS
Kényelmesen ülsz?
BEA
(önfeledten) Ühüm!
BALÁZS
És az anyukád?
BEA
Otthon van.
BALÁZS
Hogy hívják?
BEA
Ney Alíz.
BALÁZS alatt megbillen a motor. A karja megtartja a gyereket. Lassan haladnak tovább a keskeny utcákon.
BALÁZS
Apukád?
BEA
Nem lakik velünk, elutazott egy messzibe. Balázs.
BALÁZS döbbenetében majdnem elengedi a kormányt.
BALÁZS
Hány éves vagy?
BEA
Tizenegy.
Csönd. Aztán:
BALÁZS
Szeretsz motorozni?
BEA
Nekem is lesz motorom.
BALÁZS
Tetszik?
BEA
Jaj!
BALÁZS
Mi van?
BEA
Haza kell menni...
Visszaérnek az utca elejéhez. ALÍZ ott áll pánikban a magányos bicikli mellett. Mikor meglátja a közeledő motort odarohan elébük.
ALÍZ
Bea! Azonnal gyere ide!
BEA kelletlenül lemászik a motorról, odamegy a biciklijéhez. ALÍZ annyira ideges lett, hogy fel sem ismeri a motort.
ALÍZ
Mit képzel maga?! Hogy meri szó nélkül elvinni a lányomat?! Egyáltalán mit akar tőle?!
BALÁZS
Csak egy kört vittem. Még soha nem ült motoron. Nem vagyok pedofil.
ALÍZ
Rendőrt hívok!
BALÁZS leveszi a bukósisakot.
BALÁZS
Alíz, annak idején nem csináltál problémát az ilyesmiből.
Nézik egymást. Végre szemtől-szemben tizenkét év távollét után. Mit lehet, mit kell ilyenkor mondani?
ALÍZ
(Beának) Menj be a kertbe! Mindjárt megyek én is.
BEA kelletlenül elindul, a biciklijét tolva. BALÁZS utánaszól:
BALÁZS
Majd motorozunk még.
BEA mosolyogva visszanéz, aztán megy tovább. BALÁZS a kislányra néz.
BALÁZS
Az enyém?
ALÍZ
Az enyém!
BALÁZS
De én vagyok az apja?
ALÍZ
Tizenkét év nagy idő. Talán igen, talán nem... Megyek. Pisilni kell.
BALÁZS
Mért jöttél te akkor haza?
ALÍZ
És te mért jöttél most haza?
BALÁZS
Látni akartalak.
ALÍZ
Elég sokáig vártál vele.
ALÍZ és BALÁZS a konyhában beszélget. A szobaajtó tárva-nyitva áll. A szobában BEA néz valamit a tévében.
BALÁZS
Az ember megfontolja, hogy mit csinál. Ez nálunk családi hagyomány.
ALÍZ
Az apád is mindig ezt mondta.
BALÁZS
Te ismered az apámat?
ALÍZ
(szinte csak magának) Talán jobban is, mint te...
BALÁZS
(szinte csak magának) Azt nem nehéz... (monologizál) Amikor otthagytál, egy évig csak ténferegtem Wales-ben. Aztán mosogattam egy pubban, tudod, ahol az utolsó este voltunk, Montgomeryben. A tulajdonosnő nagyon rendes volt velem…
ALÍZ
(monologizál) Amikor hazajöttem, Sopronban megkeresett a Béla. Nem tudom, hogyan talált rám. Nagyon ki voltam bukva. Együtt maradtunk…
BALÁZS
Megértettük egymást. Valahogy összejöttünk. Együtt csináltuk tovább a kocsmát.
ALÍZ
Több mint egy hétig azt hittem, hogy szerelem. Igazából semmi se volt. Egyszer betoppant az apátok, és én feljöttem vele Pestre…
BALÁZS
Emilynek rákja volt. Amikor meghalt, egy darabig még próbálkoztam a kocsmájával, csak nem érdekelt igazán. Hát nem is ment jól…
ALÍZ
Azután megszületett Bea. Megvettem ezt a házat, kölcsönökből.
BALÁZS
Otthagytam azt a kocsmát, és most itt vagyok. Eszembe jutott, hogy mi lehet veled...?
ALÍZ
Most azt ne mondd, hogy újra akarod kezdeni, onnan, hogy…
BALÁZS
Mert arra mit mondanál?
ALÍZ
Nem tudom... (bizonytalanul) Hogy menj el...?
A bukósisakot BALÁZS kezébe nyomja, és kinyitja előtte az ajtót.
BALÁZS
Csak elköszönök tőle.
— int a szemével BEA felé.
ALÍZ
Hagyd őt! Oké?
BALÁZS kelletlenül átveszi a bukósisakot. Az ajtóból még visszanéz a szoba felé. ALÍZ búcsúzóul a kezébe nyom egy gyűrött zacskót.
BALÁZS kifelé menet belenéz. Pattogatott kukorica.
BALÁZS felül a ház előtt álló motorra. Felteszi a bukósisakot. Berúgja a motort. Visszanéz. ALÍZ a kapuban áll. BALÁZS leszáll a motorról, leveszi a bukósisakot, odalép a kapuban álló Alízhoz, meg akarja csókolni. De ALÍZ elfordítja az arcát. Nekitámad.
ALÍZ
Ki a nyavalya az az Emily?
BALÁZS
Mondom, hogy meghalt.
ALÍZ
Jól tette!
BALÁZS
Ne bántsd!
ALÍZ
Mert akkor?!
BALÁZS
Mert akkor megutállak.
ALÍZ
Utálj csak! Ezért jöttél?!
BALÁZS
Mit tudom én, hogy mér’ jöttem...
ALÍZ
Elszeretett a rohadék!
BALÁZS
Hát hiszen te akkor már rég faképnél hagytál!
ALÍZ
Az teljesen mindegy!
BALÁZS
Ennek semmi értelme nincs.
ALÍZ
Mert hülye vagy.
BALÁZS
Majd megmondom én neked, hogy milyen vagyok... Ha megtudom...
Hirtelen egy puszit nyom ALÍZ arcára. A várható pofon elől gyorsan felül a motorra. Bukósisak, indítás, és elszáguld.
ALÍZ odateszi az arcára a tenyerét, aztán elveszi és belenéz. Pedig olyan jó lett volna összeveszni.
Ez már nincs a visszapillantó tükörben. A sötétkék BMW sem.
Ugyanis alighogy BALÁZS kikanyarodik a sarkon, egy hat-hét éves, sötétkék BMW fordul be a zsákutcába. Megáll ALÍZ háza előtt. Gyévai SIMON és Varsa MÁTÉ száll ki belőle.
ALÍZ a konyhában tesz-vesz, amikor belépnek az ’ikrek’. A nő ijedten rezzen össze az ajtócsukódásra.
ALÍZ
Mit akartok ti itt?!
SIMON
Találkoztál vele.
ALÍZ
Na és? Egyszer csak megjelent.
MÁTÉ
És honnan tudta, hogy ide kell jönnie?
ALÍZ
Fogalmam sincs. Ez egy kis ország.
SIMON
Mit akart tőled?
ALÍZ
Semmit. Látni akart.
MÁTÉ
Másról nem beszélt?
ALÍZ
Nem.
SIMON
Hát te?
ALÍZ
Semmi.
MÁTÉ
Semmi?
ALÍZ
Jó. Csak annyi, hogy ismerem az apját. Az baj?
MÁTÉ
(ijesztően higgadt) Ciki.
SIMON
Nagyon nagy hibát követtél el! Abból baj lesz, ha az ÖREG Légrádi megtudja.
ALÍZ
Nektek már nem én tartozom!
MÁTÉ
Bizonyos értelemben. Más értelemben meg te mindenkinek tartozol.
SIMON
Biztos nem örülnél egy kilakoltatásnak.
ALÍZ
Most fenyegettek?
BEA jön ki a szobából.
BEA
Anyu, mikor jössz már be? (spét) Csókolom.
ALÍZ
Mindjárt. Várj még be egy kicsit.
BEA nézi az anyját, és a két egyívású figurát, majd szó nélkül sarkonfordul és visszamegy a szobába.
SIMON
Nem szeretnéd...,
MÁTÉ
...ugye...,
SIMON
...hogy valami baja essen?
ALÍZ
Most azonnal takarodjatok innen!!!
MÁTÉ
(nyájas) Mi csak jót akarunk neked. Segíteni szeretnénk.
SIMON
Nem akarjuk, hogy rosszra forduljanak a dolgaid.
MÁTÉ
Okos kislány minden jótanácsot megfogad.
SIMON
És nem lesz semmi baj.
ALÍZ
Elmennétek végre?
MÁTÉ
Hát persze. De valaki fizetni fog.
SIMON
És csőstül!
Magabiztosan mennek ki a házból. Jövünk mi még ide. ALÍZ leroskad egy székre. Bea, ahogy hallja az ajtócsapódást, kijön a konyhába. Az anyja ölébe ül. ALÍZ gyöngéden megsimogatja a lánya fejét.
Vakítóan tűz a nap. Csomagokkal megrakott emberek áramlanak a metrótól a pályaudvarhoz, és szanaszét. Jegyárusok, újságárusok, paprikaárusok, papucsárusok, esernyőárusok, kombinéárusok, koldusok. Siető és tébláboló, céltudatos, és bámészkodó emberek. BALÁZS az egyik árnyékborította oldalfolyosóról jön elő. Megáll a napon. Felnéz a Keleti pályaudvar órájára. Előveszi a zsebóráját. Kellő kárörömmel állapítja meg, hogy a pályaudvar órája három percet késik. Ettől a jóleső érzéstől áthatva nekiindul, hogy körbejárja a teknőt.
A tér közepén, kis kősámlikon ülve, sakkozók mélyednek el a játékban. BALÁZS érdeklődve nézi a partikat. Egy magányos, idősebb férfi egy felállított sakktábla előtt ülve megszólítja Balázst.
ÖREGÚR
Nincs kedved egy partihoz?
BALÁZS
Miért ne?
ÖREGÚR
Ezer forint. Rendben?
BALÁZS
Rendben.
Leül az ÖREGúrral szemben.
ÖREGÚR
Fehér, vagy fekete?
BALÁZS
Teljesen mindegy. Sorsoljuk ki.
BALÁZS levesz egy fehér és egy fekete gyalogot. A háta mögé dugja a kezét. Az ÖREGúr rámutat az egyikre. BALÁZS előveszi az öklét. Megmutatja.
BALÁZS
Fehér.
Az ÖREGúr megnyomja az órát. BALÁZS boldogan veti bele magát a játszmába. Lassan egyre több körülöttük a kibic. Halkan megtárgyalják a taktikákat, az újabb és újabb húzásokat. BALÁZS egyes merészebb lépéseinél felhördülnek, vagy éppen elnémulnak.
ÖREGÚR
Matt lesz.
Kezet nyújt. Feladta.
BALÁZS
Köszönöm a játékot.
ÖREGÚR
Nana! Sötéttel reváns.
BALÁZS
Rajtam nem múlik. Időm van…
Felállítják a bábukat, megfordítják a táblát. Újabb küzdelem kezdődik. A kibicek érdeklődve figyelik a játszmát, sőt, egy-két, éppen befejezett partitól is odajönnek nézni őket. BALÁZS élvezi a játékot, önfeledt. Néha, amatőröknek, úgy tűnik, hogy vesztésre áll, különösen amikor beáldozza a vezért, de végül ismét megnyeri a partit. Az ÖREGúr lovagiasan viseli el a vereséget. Kezet ad. Ezrest ad.
ÖREGÚR
Gratulálok, fiam. Élvezet volt veled játszani. Verseny-szerűen is sakkozol?
BALÁZS
Soha.
ÖREGÚR
Kár. Pedig sokra vihetted volna. Ezt én mondom neked.
EGY EMBER
Tudja ki ez?
Nem hallani a választ. Azt se tudjuk, az ÖREGre kérdezett-e rá, vagy Balázsra?
Több körülálló gratulál a győztesnek.
Váratlanul szétnyílik a Balázst körülfogók gyűrűje. Egy kopaszodó, idősebb férfi érkezik. Az emberek reakcióiból látszik, hogy itt, a Baross téren, a teknőben, a sakkozók között hatalmas tekintélye van.
EGY EMBER
(hüledezve) A Császár!
Nem tudni, a rangja-e, vagy a neve a férfinak? Karon fogja Balázst.
CSÁSZÁR
Gyere velem.
Ez nem kérdés. Nem felszólítás. Viszi.
Dialógus a hátuk mögött:
EGY EMBER
Tudja, hogy ez még sose vesztett?
EGY MÁSIK EMBER
Na ja. A Császár.
Közben ők már mennek föl a lépcsőn.
Utcák.
Befordulnak a Rózsák terére. A kibicek követik őket. A CSÁSZÁR leül egy kőasztalhoz. Az ott játszók félbehagyják a játszmáikat. Fölállítanak nekik egy táblát.
BALÁZS is leül.
CSÁSZÁR
Nem játszom pénzbe’. Annyi nincs ezeknek. Annyi senkinek sincsen.
BALÁZS
(méltatlankodik) Csak most kezdek belejönni.
CSÁSZÁR
Én nem játszom ilyen helyeken. Én minden kedden a Szépilonkában játszom... Egyedül.
BALÁZS
És hol világos, hol sötét.
CSÁSZÁR
De tétnek lenni kell. Mint az életben.
BALÁZS elgondolkodik. Közben előveszi a zsebórát, automatikusan felhúzza. A CSÁSZÁR kiveszi az órát a fiú kezéből, és kiteszi a tábla mellé. Aztán lecsatolja a Rolexét. A zsebóra mellé teszi. Az egyik, immár kibiccé vált, elhanyagolt külsejű sakkozó kér egy százast egy másik ilyentől. Kap. Fölpöcköli, és a keze fejére csapja a visszahulló érmét.
BALÁZS
Írás.
Balázsé a világos.
Veszít. A CSÁSZÁR elteszi a zsebórát.
CSÁSZÁR
Egyszer kikaptam, éjjel három óra tízkor, egy belgrádi szállodában. Nem igaz. Nincs rá tanú. Csak egy üveg borovicska. (legyint) Garik egy kortyot sem iszik. Aztán kitört a háború. Nincs reváns. Tegezhetsz. Ma már csak vilmoskörtét iszom.
BALÁZS
Oké! Meghívlak. Te vagy a Császár?
CSÁSZÁR
Neked csak Bobby.
BALÁZS most nyújt kezet. Bobby Fisher megnézi az elnyert zsebórát.
CSÁSZÁR
Kurva pontos. Elmehetsz.
A CSÁSZÁR különben külsőre eléggé toplák. Lehet, hogy nem is Bobby Fisher, csak mondja. Mit lehet tudni?
BEA kilép a kapun. Alaposan körülnéz. Nem lát sehol senkit. Sietve megy az utca végébe. Befordul. Látja, hogy jön egy busz. Szalad a megállóhoz. Már szól a berregő, de még mielőtt becsukódna az ajtó, sikerül felugrania a buszra.
Bea, a sok járókelő, árus között siet a metróhoz. Lépcsőkön föl és le megint. Időnként körbenéz, hogy nem követi-e valaki? Beszáll az ott várakozó metróba. Elindul a vonat vele.
BALÁZS tétován megy haza SÁRA NÉNIhez. Nem tudja, hogyan tovább? Az Alízzal való találkozást sem egészen így képzelte. Meg itt ez a gyerek is. Lehet, hogy az övé?
Bemegy a házba. Gépiesen a zsebébe nyúl, megnézni, hogy mennyi az idő? Észbekap. Legyint.
APA zsebórája is el lett tékozolva. Mit is keres ő itt? Mit kéne most tenni? Fogalma sincs.
Lassan megy fel a lépcsőn. Az egyik lépcsőfordulóban ott ül Bea.
BALÁZS
Hát te? Hogy kerülsz ide?
BEA
Balázs...
BEA felé nyújtja a kezét. BALÁZS felhúzza.
BALÁZS
Na, gyere! És honnan tudtad, hogy hol lakom?
BEA
Honnan, honnan?! Hát anyától!
Balázs, a kislány kezével a kezében megtorpan a lépcsőfordulón.
BALÁZS
Ő küldött ide?
BEA
Dehogy! (ijedten) Megmondasz neki?
BALÁZS fölkapja, megcsókolja.
BALÁZS
Ugyan! A mi titkunk marad.
BALÁZS kinyitja a lakást. Bemennek.
SÁRA NÉNI
(hangja) Te vagy az, Balázs?
BALÁZS
Aha. És vendégem is van.
SÁRA NÉNI
(hangja) Akkor nem zavarok.
BALÁZS
De gyere csak be!
Azonban SÁRA NÉNI nem jön. Mindig van elég dolga a konyhában az embernek.
BEA körülnéz.
BEA
Tök ÖREGes... Itt laksz?
BALÁZS
Ezek csak házak. Az otthon valami más.
Észbekap, hogy ez nem válasz egy gyereknek.
BALÁZS
Aha. Itt.
BEA
Mér’?
Ez jó kérdés. Csak nincs jó válasz.
BALÁZS
Mindenki lakik valahol...
BEA körülnéz, mászkál.
BEA
Különben szép. Mi is lakunk valahol. Kispesten.
BALÁZS
Tudom.
BEA
De már lehet, hogy nem sokáig...
BALÁZS
Miért?
BEA
Hát azt nem tudom. ALÍZ mondta.
BALÁZS
Alíz? Nem Anya? Vagy mama, anyu...?
BEA
Mér’? Úgy hívják! Te meg BALÁZS vagy, nem? Nem apu, papa, fater.
BEA jót röhög a saját viccén. BALÁZS kényszeredetten nevet vele. Most én vagyok az apja, vagy ha nem, akkor ki az apja? Vizslatja a gyereket.
Csöngetnek.
SÁRA NÉNI
(hangja) Maradjatok csak! Nyitok!
Mire ezt SÁRA NÉNI megteszi, az eltart egy darabig. BALÁZS magához vonja Beát.
BALÁZS
Megnézzük, ki az?
BEA
Á! Majd bejön..., ha akar...
Hát bejön! Fel van dúlva! Ez Alíz! Mögötte SÁRA NÉNI is bekukkant.
SÁRA NÉNI
Mi van?
BEA
Anya!
BALÁZS
Nem Alíz?
BEA
Dehogynem!
BEA közben ALÍZ nyakába ugrik. Így már nem könnyű elordítani azt, amiről úgy tűnt még az imént, hogy muszáj.
ALÍZ
Szemét állat! Elcsábítottad a gyerekemet!?!?
BALÁZS
Dehát itt várt...
BEA
Alííííííz.....
ALÍZ
Mi van, kincsem?
BEA
(meg van szeppenve) BALÁZS nem jóbarát...? Mer aszontad....
ALÍZ
Lebuktam...
BEA
Az mi?
ALÍZ
Kiadtál, feljelentettél, eladtál. Amilyen aranyos vagy.
BEA
Te is aranyos vagy... Alíz-mama...
Jót nevet megint. Hozzábújik az anyjához. Szóval félreértette.
SÁRA NÉNI
(közben) Balázska? Ez a te gyereked? Milyen helyes!
BALÁZS
Mit tudom én! Őt kérdezd!
SÁRA NÉNI
Inkább kekszet hozok. Gyere, segíts, hogy is hívnak?
BEA
Bea. Hát téged?
SÁRA NÉNI kézen fogja Beát. A kislány szófogadóan elindul vele.
SÁRA NÉNI
Sarolta.
SÁRA NÉNI visszaszól Alíznak.
SÁRA NÉNI
És téged hogy hívnak? Kávét nem hozok. Árt.
ALÍZ
Alíz.
SÁRA NÉNI már szinte a konyhában van Beával.
SÁRA NÉNI
Manapság nem divatos... (elgondolkozik) Vagy de. Honnan tudjam?
BEA
De szép név!
SÁRA NÉNI
Az. Mint a Bea.
BEA
Vagy a Sarolta.
SÁRA NÉNI
Az nem. Az ronda.
Kimentek. Behúzták maguk mögött az ajtót.
ALÍZ
A szívbajt hozod rám! Már másodszor!
BALÁZS
Nem akartam...
ALÍZ
Mióta betoppantál!
BALÁZS
Egy hete még Walesben voltam. Sőt. Még annyi se.
ALÍZ
Hagyd békén a gyerekemet!
BALÁZS
Dehát...
ALÍZ
Nem érdekeltek! Te se, a testvéred se, az apád se!
BALÁZS
Hogy kerül ide az apám?
ALÍZ
Ő különösen nem! Már mondtam!
BALÁZS
Engem se! Mostanáig engem se! (maga elé) Vagy nem tudom... (Alíznak) Talán, ha beavatnál...
ALÍZ
Semmi közöd hozzá! Neked aztán!
BALÁZS
Kellett nekem hazajönni...
Ez sokértelmű.
ALÍZ
(hirtelen megenyhül) Száz éve nem is láttad...
BALÁZS
(alig kapcsol) Kit...? Ja! Na, és? (ordítani kezd) Mi közöd hozzá???!!!
ALÍZ
(szelíden) Hát volna mit tisztáznotok.
BALÁZS
(agresszív) Kezdesz kavarni, mi?! Hol lakik?
ALÍZ
Na például még azt se tudom. Ne üvölts, jó?
Az ordításra bejön SÁRA NÉNI.
SÁRA NÉNI
Csak nem tudtam, hogy ki üvölt. Hogy jött-e még valaki? Mert te sose kiabáltál. Hozzak kekszet?
Azzal ki is megy.
BALÁZS
És mi van ezzel a rohadt házzal? Ezzel a tieddel? A tied egyáltalán!?
ALÍZ
Mondtam, hogy kölcsönből vettem, nem?! (tagoltan magyaráz, mint az elmebetegeknek) Az apád megígérte, hogy kifizeti. A BÉLA helyett. Aki helyettem. Végül is neki hagytam ott a soproni házat, nem? Mi közöm most már az egészhez?! Mégis rajtam akarják bevasalni!
BALÁZS
Az a két tetű?
ALÍZ
Aha... Vagy rajtad. Mindegy ezeknek, csak pénz legyen. Na! Elégedett vagy?
BALÁZS
Mikor beszéltél vele utoljára?
ALÍZ
Kivel? A fateroddal? Nem beszélek vele.
BALÁZS
Ezek azt hiszik, hogy majd én? Hogy ez egy család? Hogy nekem van? Haha! Nyugatról jött..., ejróbából...
Legyint. Mintegy értékeli ezzel sajátmagát.
ALÍZ
Mondom...
BALÁZS
Beszélnem kell az apámmal..., nem ezért..., (messze kerül hirtelen) egyszer az életben...
ALÍZ
Végülis...
ALÍZ föláll. BALÁZS ettől visszazökken.
BALÁZS
(rémülten) Most hova mész?
ALÍZ
Hát nem messze. Csak haza. BEA még kicsi.
Értsük úgy, hogy későre jár. Ez kifogás.
BALÁZS
Eljövök. (hirtelen megijed) Nem baj?
ALÍZ
Csak egyszer lehetsz az, aki most jött haza, utána már mással kell bizonyítanod.
BALÁZS
De megokosodtál...
ALÍZ fölkel, és hirtelen ad egy búcsúpuszit BALÁZS arcára.
ALÍZ
(kikiabál a gyerekért) Bea? Merre vagy? Megyünk...
BALÁZS lemegy a lépcsőn a sörözőbe. Csak két szabad asztal van, a többi mind foglalt. BALÁZS körülnéz, nem látja sehol az ’ ikreket’. Leül egy üres asztalhoz. A feszes pólójú pincérnő odalép hozzá.
PINCÉRNŐ
Szilvapálinkát és búzasört?
BALÁZS
Emlékszik?
PINCÉRNŐ
Szakmai ártalom.
BALÁZS
Jöhet.
A lány ellibben a pulthoz. BALÁZS érdeklődve figyeli a vendégeket. Aztán a pincérnő leteszi az asztalra a poharakat és az üveget.
PINCÉRNŐ
Kitöltsem?
BALÁZS
Majd kitöltöm én.
PINCÉRNŐ
Mer’ nekem mindig kifut.
BALÁZS
Az a két fazon, akivel a múltkor itt voltam...
PINCÉRNŐ
Igen?
BALÁZS
Gyakran járnak ide?
PINCÉRNŐ
Néha előfordulnak.
BALÁZS
Ma nem jönnek?
PINCÉRNŐ
Lehet, hogy jönnek még.
Egy másik asztaltól elhívják a pincérnőt. BALÁZS óvatosan kezdi kitölteni a búzasört. A hab vészes gyorsasággal emelkedik. BALÁZS az utolsó pillanatban a szájához kapja a poharat, nehogy a sör kifusson. Egy hang szólal meg az asztalánál.
ILDI
Nem is hittem volna, hogy újból találkozunk.
BALÁZS
(meglepődve) Ide is jársz?
ILDI
Leülhetek?
De meg sem várva a választ, leül az asztalhoz.
ILDI
A Csöréékkel találkozom itt. Úgy látszik, még nem értek ide.
BALÁZS
Kiheverte már a múltkoriakat?
ILDI
Persze. Teljesen kiakadt, amikor megtudta, miket művelt. Jó srác ő, csak nem bírja a piát. Olyankor mindig bekattan.
BALÁZS
Együtt jártok?
ILDI
(kacér?) Milyen értelemben? Egy jägermeistert kérek.
Ez utóbbit már a pincérnőnek mondja, aki kérdőn megállt az asztalnál.
ILDI
Megtaláltad azt a lányt?
BALÁZS
Melyiket?
ILDI
Akit kerestél.
BALÁZS
Meg.
ILDI
És?
BALÁZS
Aszittem, ez a vége a történetnek. De lehet, hogy az eleje...
ILDI
(kacér!) Hát én...?
BALÁZS ILDIvel sétál az éjszakai utcákon.
ILDI
Fontos neked?
BALÁZS
Mér’ kérded?
ILDI
Minden hülye krapek, aki csajozni akar, asziszi, hogy minden hülye csaj krapekozni akar...
BALÁZS
Ami nem igaz...? Például CSÖRE?
ILDI
Jó srác. Csak tahó.
BALÁZS
Ilyen szó már nincs is.
ILDI
A faterom szavajárása volt.
BALÁZS
Van faterod?
ILDI
Hát volt.
BALÁZS
Bocs.
ILDI
Nem úgy, mint anyám...
ILDI átkarolja BALÁZS nyakát.
ILDI
Tudod, mi van a lábam között? Egy nő...
Csupa könny. BALÁZS lecsókolja a könnyeit. Az újpesti rakparton járnak.
ILDI
Én nem is akarok szerelmeskedni veled. Csak tőled mást úgyse kaphatok.
BALÁZS
Már előtte csinálod nekem a lelkiismeret furdalást.
ILDI
Jaj, dehogy. Ez egyszerűen egy szép este.
Tényleg szép. Egy clochard üldögél a dunaparti lépcsőn. Megszólítja őket.
CLOCHARD
Ki tudjátok nyitni? Mer’ én nem.
BALÁZS felé nyújt egy üveget. BALÁZS átveszi. Tekergeti az üveg tépőzáras dugóját. Nem nyílik. Körbeforog. ILDI átveszi az üveget.
ILDI
A férfiakban annyi a praktikum, mint egy..., nem jut eszembe.
CLOCHARD
Mindegy.
ILDI egyszerűen a fogával tépi le a kupakot. Átnyújtja a csavargónak.
ILDI
Igyon, ÖREG.
CLOCHARD
ÖREG a faterod. Én vén vagyok... Csak utánatok. Tébécét terjesztek.
Átnyújtja nekik az üveget. ILDI elsőként húzza meg. Aztán Balázs. Aztán visszaadják a csavargónak.
CLOCHARD
Nem loptam. Csak levontam az adómból a boltban. (büszkén) Megyek. Nem vagyok kukkoló.
A csavargó eltűnik a sötétben. ILDI és BALÁZS a rakodópart alsó kövén egymáséi lesznek. Semmi pornó. Csupa szomorú erotika.
A fiatalok által előszeretettel látogatott, cyber-designnal berendezett butikban kapható minden, ami teljesen fölösleges, de ugyanakkor státusz-szimbólum. A pult körül húsz-harminc centi talpvastagságú cipőben botladozó, nagyon kifestett leányok várják a betérő ifjúságot.
A két ‘iker’ a tulajdonosok flegmatikus nagyképűségével szemléli az üzlet forgalmát. Időnként hosszasan beszélnek a mobiljukon, máskor valamelyik eladólányt teremtik le ordenáré módon.
BALÁZS beront a butikba, és egyenesen hozzájuk lép.
SIMON
Nézd csak, a Balázska! Miben segíthetünk?
BALÁZS
Hol van az apám?
SIMON benyúl a zsebébe, kivesz egy kocsikulcsot, egy pénztárcát, zsebkendőt, majd még kotorászik egy darabig.
SIMON
Itt nincs.
MÁTÉ
(röhögve) Ez kurva jó volt! Rozi! Csomagolj be egy apát az úrnak!
Egy őrző-védő, aki mindent hall, ezt már nem állja meg megjegyzés nélkül.
gorilla
Csak kibújt belőle a bunkó.
Ő csak tudja. A megjegyzést se Balázs, se senki nem hallja meg.
BALÁZS
Hol az apám?
SIMON
Honnan tudnánk? Hát őrzői vagyunk mi az apádnak?
MÁTÉ
Aludj el szépen, kis Balázs.
Mintha BALÁZS pofán akarná vágni Mátét. Ez nem biztos, de MÁTÉ mindenesetre int a gorillának. Az mozdul is BALÁZS felé. BALÁZS jobbnak látja távozni.
MÁTÉ Simonhoz:
MÁTÉ
Hívjuk ide végre a Bélát!
SIMON előveszi a mobiltelefont. Tárcsázik.
BÉLA aprólékos gondossággal zárja be a lakást. A bőröndjét beteszi az utcán várakozó autó csomagtartójába. Beül a kormány mögé, visszanéz még a házra, majd határozottan elhajt.
BALÁZS ott áll a Váci úton, a háta mögött saját torz tükörképe villog a szörnyű épület falán megsokszorozva. Kidobták, lerázták, megverték, porig alázták, vagy mi? Meg kell találnia Apát. Tétován elindul az utcán. Fogalma sincs, hogy merre menjen. Mintha nézné valaki. Néha van az embernek ilyen érzése. Hirtelen megfordul. Nekiütközik egy kopott ruhájú, kopott szakállú ÖREGembernek.
BALÁZS
Bocsánat.
ÖREG
Már megint.
BALÁZS
Elnézést… (döbbenten véli felismerni az ÖREGet) Maga az?
ÖREG
Én mindig én vagyok.
BALÁZS
(kezd magához térni) Ki maga?
ÖREG
Mondom: én.
BALÁZS
Nem a határon találkoztunk?
ÖREG
És ha itt a határ?
BALÁZS
(maga sem tudja, mért mondja) Az apámat keresem.
ÖREG
Ez a dolgok rendje.
BALÁZS csak nézi, döbbenten.
BALÁZS
Megbántottam?
ÖREG
Lepereg. Menj tovább.
De ő megy tovább.
BALÁZS cikázva kerülgeti a lépésben araszoló autókat. El kell menni Anyához. ANYA tud valamit Apáról. Ha mást nem, akkor azt, hogy annak idején hogy’ ment el Apa. Meg kell tudni, amit ANYA tud, amit ANYA titkol.
Leállítja a motort a ház előtt. Leszáll.
Egy poros autó parkol le a ház előtt. Látszik a kocsin a hosszú út. A szélvédőt a nekicsapódott bogarak maszatja borítja.
Az autóból BÉLA száll ki. A két testvér ismét egymással szemben áll.
BÉLA
Hát te?
BALÁZS
A kérdés: Apa.
BÉLA
Akkor menjél előre!
Valaki éppen kijön a házból. Ilyenkor mindig be lehet menni.
BÉLA
Nekem volna még egy-két kérdésem.
BALÁZS
Tartsd meg magadnak. Mert még a végén én is kérdezek.
BALÁZS és BÉLA együtt állít be Anyához. Úgy érzik, eljött az igazság pillanata. Nagy tévedés.
A csöngetés után nem kell sokáig várni. Semmi “ki az?” ANYA ajtót nyit. Rájuk néz. Aztán félreáll. Utat enged.
ANYA
Nekem már mindegy.
A fiúk bemennek.
Ülnek a hallban. ANYA horgol.
BÉLA
Mi lesz ez?
ANYA
Majd kialakul. Valami mindig kialakul.
BALÁZS
Terítő szokott lenni.
ANYA
Függönybe már nem kezdek.
BÉLA
Megyek, megnézem a frizsidert.
ANYA
Rég kidobtam. Ki se menj! Annyit főzök, amennyit megeszek.
BALÁZS
Hoztam egy csokit.
ANYA
(némi örömmel) Keserű?
BÉLA
Én is.
Egyszerre veszik elő. Egyszerre teszik az asztalra.
ANYA
Törjetek. (rájuk kiabál) Na!
Engedelmesen kibontják. Engedelmesen törnek, ki-ki az általa hozottból. Akkor ANYA is letör egy-egy kockát. Mind a kettőt egyszerre bekapja.
ANYA
(teli szájjal) Na! És most mi a fenét akartok? Mi tört ki rajtatok? Hogy meghalok?
Lóbálja a tenyérnyi, hófehér rongyot.
ANYA
A tieteké lesz! Majd elosztjátok...
BÉLA
Anya. Ne humorizálj...
ANYA
(legyint) Humor... Jó a csoki.
BALÁZS
(összeszedte magát) Mér’ rúgtad ki apát?
BALÁZS tisztára rémült. Hogy kimondta. BÉLA döbbenten néz rá.
BÉLA
Te ezért jöttél ???!!!
BALÁZS
Mér’ ???!!! Te mér’ ???!!!
Most Bélán a sor.
BÉLA
Hát... (hazudik) Én a ház ügyében...
ANYA ránéz. Nem is érti. Ház?
ANYA
Hát, tudjátok, amíg kicsik voltatok, én csak örültem, mindennek dacára, hogy ti...,
Sose tudják meg, hogy mit akart mondani (“...hogy ti legalább vagytok” — ezt).
BALÁZS kezdi azt hinni, hogy jól tette, amikor otthagyta Bélát Sopronban.
BALÁZS
Most ki a nagyobb mocsok?
BÉLA
Mi van?! Én csak..., mert ami az enyém..., és az nem sok...
BALÁZS
ANYA már nem is zavar?
ANYA
(vérfagyasztóan nyugodt) Ti nem is együtt jöttetek. De együtt mentek el.
ANYA föláll. A látogatásnak vége.
ANYA
Majd csapjátok be magatok mögött az ajtót.
Kimegy a konyhába. Viszi a csokikat. A fiúk leforrázva indulnak el. ANYA visszajön. Odamegy a szekreterhez. Kiránt egy fiókot. Kihullik húsz-harminc irat és fotó. Végülis az nem sok.
ANYA
Itt van az apátok! Szedjétek össze! Csupa poros kacat...!
Balázshoz fordul.
ANYA
(most válaszol neki) Ja? Mer’ csak! Mi közöd hozzá?! (BÉLA felé int a fejével) Meg ennek is?! (mármint, hogy mi köze?) Ő is egy ember, (mármint, hogy Apa) meg én is egy! Még csak nem is utálom... Ma már...
Lehet, hogy elájul, lehet, hogy sírva fakad. Nem egyformák az emberek. Előtte mindenesetre legyint.
BALÁZS határozott léptekkel megy oda a sakkozókhoz. Megáll a most is ott sakkozó ÖREGúr mellett.
ÖREGÚR
Á..., á..., fiatalember. Csak nem sakkozni szeretne? Mer’ nincs pénzem veszteni.
BALÁZS
Itt van valahol a “Császár”?
ÖREGÚR
Mi van ma, csütörtök? Veszteni akar?
BALÁZS
Mi van, ha csütörtök?
ÖREGÚR
Akkor Széchenyi fürdő. Ez pedáns.
Mármint a „ Császár” .
BALÁZS
Köszönöm.
Sietve elrohan.
BALÁZS sietve fékez a fürdő bejárata előtt. Gyorsan lepattan a motorjáról. Szemből, az állatkertből, hangos elefánttrombitálás, oroszlánbőgés, keselyűvijjogás hallatszik. BALÁZS határozott, gyors léptekkel megy be a fürdőbe. A pénztárnál megtorpan.
A fürdőben a nyárias, szeptemberelejei időjárás ellenére főként nyugdíjasok vannak. BALÁZS teljesen felöltözve megy a medencék szélén. Nézi a napozókat, a fürdőzőket, keresi a “Császárt”. A medence szélén sakkozók közt nincs. A nyugágyban heverők, napozók közt sincs. BALÁZS megpróbálja felfedezni az úszók közt. Sehol. Kezd kétségbe esni. Már nézik a homokosok. Egyre reménytelenebbül mereszti a szemét, amikor egy kéz kapaszkodik meg a lábánál a medence szélében, majd egy fej emelkedik ki a vízből. A “Császár” az.
CSÁSZÁR
Mi van, nagymester? Keresel valakit?
BALÁZS
Aha. Téged.
CSÁSZÁR
Magázódunk. Nincs reváns. Mondtam. Vagy nem? Memória nélkül nincs sakk.
BALÁZS
Kéne az óra.
CSÁSZÁR
Milyen óra?
BALÁZS
Az apámé.
CSÁSZÁR
Azt nem is mondtad. Hát azt elherdáltad.
BALÁZS
Akármit felteszek.
CSÁSZÁR
Egyedül játszom. Ezt is mondtam. Fürödni járok ide. Felüdít. Nincs fürdőgatyád?
BALÁZS
Kinn áll a motorom. Itt a kulcs, a papírok.
CSÁSZÁR
Nincs jogsim. Bérletem sincs. Tujázom. Nem kell.
BALÁZS
Letérdeljek?
CSÁSZÁR
Felőlem... Vizes lesz a gatyád. Csak ne imádkozzál!
BALÁZS
Hát nem érti ???!!!
CSÁSZÁR
Dehogynem. Szóval eltékozoltad atyai örökségedet...
BALÁZS
Nem örökség. Csak elloptam tőle. Még kicsi voltam...
CSÁSZÁR
Fú! Bocs. Víz ment a számba. És azóta nem is láttad?
BALÁZS
Dehogynem. Mindennap többször megnéztem, hány óra?
CSÁSZÁR
Hülye. Nem az órát. Az apádat.
BALÁZS
Azt nem.
CSÁSZÁR
Nem is fogod. Nem az apádat. Az órát. Mert azt én már elnyertem. Baromi pontos. Atomóra.
BALÁZS
Omega!
CSÁSZÁR
Tudom. Ne ordíts! Naponta megnézem.
BALÁZS
Maga engem cukkol!
CSÁSZÁR
Kövesd a peripatetikusok példáját és merülj alá. Segíti a gondolkodást.
BALÁZS kétségbeesett dühhel ruhástul beleugrik a vízbe. Ráveti magát a “Császárra”. Fojtogatja. A “Császár” felbukkan egy pillanatra a víz alól.
CSÁSZÁR
Emberek! Segítség!
BALÁZS
Lesz reváns?
CSÁSZÁR
(kapásból enged az erőszaknak) Lesz hát! Emberek! Sakkot!
Messziről máris egy felállított sakktábla úszik feléjük a vízen. A sakktábla alatt egy hungarocell tutaj van, az tartja. És két kibic tolja az egész alkalmatosságot. Óvatosan kralloznak, úgy közelednek. A parton, a szaporodó számú közönség jöttében figyeli az úszó sakktáblát, hogy hova tart. Mire a leendő küzdő felekhez érkezik a tábla, vannak már a nézők vagy ötvenen.
FECSKÉS
Mi van Bobby úr? Vonzzák a bábuk?
A “Császár” ránéz a megszólalóra, és undorral elfordul tőle.
CSÁSZÁR
Nem beszélünk a közönséggel. Ez nem foci. Te vagy a sötét. Reváns.
BALÁZS
Hol a zsebórám?
CSÁSZÁR
Az apádé. Nyugi. Még nem nyertél.
Meghúzza a nyitólépést. BALÁZS habozás nélkül válaszol. Öt-hat lépést tesznek meg gyorsan. Két kibic, nyakig a vízben, a tutajt tartja. Másik kettő pedig a sakkórát.
Egy kibic váratlanul megszólal.
KIBIC
Kurva élet! Mit játszik ez?
KIBIC II.
Nimzót. Vagy nem?
KIBIC III.
Házi változat.
FECSKÉS
Eccer élünk, egy gyalogot lecserélünk.
Szóval a parton megy a rizsa. És nő a feszültség.
CSÁSZÁR
(maga elé) Hát ezt még életembe’ nem...
Nézve a partit, a közönség egyre jobban csodálkozik, és egyre suttogóbbra fogja. BALÁZS végig egyformán feszült. A “Császár” egyre komorabb. És egyre többet gondolkodik. A sakkóra mintha egyre hangosabban ketyegne. A nagymutató már nincs is a zászlótól olyan nagyon messze.
KIBIC II.
Le fog esni.
KIBIC
Olyan nincs.
KIBIC III.
Hogyhogy? Nincs időzavar? Akkor minek az óra?
BALÁZS leveszi a víz alatt a farmert. Kidobja a partra. Aztán az ingét is.
BALÁZS
Nem lép? Csak kérdem.
CSÁSZÁR
Pofa be!
A “Császár” előbb-utóbb meghúzza a vesztőt. Vissza akarja tenni a figurát. Közben kinéz a közönségre. Ezek kegyetlenek. (Fecskés: “Piéce touchée, egy picike finom tusa, érintett figura mozdul, érintetlen figura marad, de hát van-e érintetlen figura, kérdem én, írta Karinthy Frigyes”). A “Császár” hirtelen ököllel a táblára csap. Szertefröcsögnek a babák. Nem nyújt kezet. Lemerül a víz alá. Nagysokára felbukkan. Elindul a part felé. Kimászik. Elmegy az öltözőbe. BALÁZS tehetetlenül ül a vízben. A “Császár” kinyittatja a kabinját. Az ott lógó mellénye zsebéből kigombolja BALÁZS zsebóráját. A lánc is megvan.
BALÁZS közben ül a vízben maga elé meredve.
Megjelenik a parton a “Császár”.
CSÁSZÁR
Hé! Itt van!
Egy mozdulattal a vízbe hajítja a zsebórát. Hatan ugranak utána. Felhozzák, odaadják Balázsnak. BALÁZS felpattintja a fedelet, és kiönti belőle a vizet. Reménytelen mozdulattal a füléhez emelve ellenőrzi az órát.
BALÁZS
Megáll az ész! Jár!
Mindenki meg van lepve. A “Császár” meg elmegy, ezt már nem is látja. Kér egy unikumot a Széchenyi fürdő előtt. Kifizeti. Úgy megy el, hogy otthagyja az italt.
CSAPOS
Hé, ember! A piája!
A “Császár” visszafordul.
CSÁSZÁR
Adja oda az első jöttmentnek. Én hívtam meg.
Elmentében:
CSÁSZÁR
Veszteni — egyszer az életben — tudni kell.
ANYA bóbiskol. Aztán hirtelen felpattan. Megérzése van, amivel nincs mit kezdeni. Csak az izgatott jövés-menés, a pótcselekvés a konyhában van, a levinni a szemetet; más marhaságok vannak.
Persze hogy betoppan Balázs. Nem csönget, nem kopog, a gangra nyíló konyhaajtó úgyis mindig nyitva van. ANYA hallja a lépteit, megdermed a szobában. BALÁZS belép.
ANYA
Aszittem, nem jössz többet.
BALÁZS
Már olyan is volt. A soha többet.
ANYA
Tudtam, hogy jössz. Nincs csoki?
BALÁZS nagyot nyel.
BALÁZS
Valamit tisztázni kell. Amihez BÉLA nem kell.
ANYA
Semmit se kell tisztázni, soha.
BALÁZS
(ez egy előkészített mondat) Amikor megjöttem...
ANYA
Azt se kell tisztázni...
BALÁZS
Te direkt nem hagysz kibeszélni.
ANYA leül, megadóan. BALÁZS nézi, most már tehetetlenül. Fogytán a bátorsága. ANYA meg őt nézi. Erre elkapja a pillantását. Ugyanakkor ANYA is.
ANYA
(nem néz rá közben) Kell ez egyáltalán?
BALÁZS
Lehet, hogy igazad van.
ANYA
Akkor menj a fenébe. Kibeszélés...
Legyint.
ANYA
...és vége a világnak.
BALÁZS
Így is, úgy is vége van.
Most tényleg jól nézünk ki. Már ANYA is túl akar esni rajta. BALÁZS meg csak nyel, és hallgat. Aztán kezdi összeszedni magát. ANYA feláll. Odamegy Balázshoz. Megérinti. BALÁZS hirtelen összeborzad. Mint aki irtózik egy érintéstől. Ettől ANYA is visszahőköl.
ANYA
Tudom, hogy erről van szó. Úgysem érted...
BALÁZS remeg. Az indulat előhívja belőle a bátorságot. Belekezd. Van egy kész mondata. Aztán lesz, ami lesz.
BALÁZS
Amikor megjöttem, azt mondtad, hogy előled mentem el.
ANYA
Mert tudom. Nincs mit kibeszélni.
BALÁZS
Tudom, hogy tudod.
ANYA
Mégis leülök. És ne nézz a szemembe. Elmondom a mondókádat. Aztán végleg elmehetsz.
BALÁZS
Anya! Te illegetted magad! Mutogattad! Dehát ez beteges!
ANYA
Semmi se beteges! Nem üvöltök! Mit tudsz te erről! Jobb ha hallgatsz! Tizennégy éves korodban még mostam a kádban a hátadat! Láttalak férfiasodni, na...! Tizenöt éves korodban egyszer csak olyan lettél mint apád..., aki már rég nem volt sehol... (nagyot nyel) Egyetlen egyszer mutattam ki ezt, összesen egyetlen egyszer!
BALÁZS
Nyavalyát! Mindig!
ANYA
(közbeszól) Azt nem vehetted észre... Biztos véletlenül...
BALÁZS most már nem hagyja abba.
BALÁZS
Csak napjába’ többször! Azért, mert rád maradt a férfivá nevelésem?! Különben mit érdekel, miért!? Mégsem lehet az anyja az embernek az első nő az életében!
ANYA
Neeeeem?! Hát nem az?! (hirtelen befejezte) Ne zuhanj le a lépcsőn, amikor elrohansz.
BALÁZS
...Majd még egyszer megcsókollak! Mielőtt rád rakják a fedőt!
BALÁZS tényleg elrohan. ANYA eszelősen sikoltozik.
ANYA
Most jobb neked, te hülye? Most jobb, most jobb...?
A fal mellett különböző nyerőgépek sorakoznak villogva, zengve-bongva. Az egyik gépnél ott ülnek az ’ikrek’. BÉLA kénytelen várakozni.
SIMON
(hátraszól) Még tízezret váltson fel!
A pultos engedelmesen odalép hozzá egy nagy halom százassal. MÁTÉ átadja a pénzt, és SIMON máris kezdi dobálni az érméket a gépbe. A százasok hangos csörömpöléssel hullanak a villogó masina belsejébe.
BÉLA csak nézi, ahogy a tízezer forint villámgyorsan eltűnik az automatában.
MÁTÉ
Nem vagyunk mi jótékonysági intézmény. Vissza akarjuk kapni a pénzünket. Megkopasztjuk a tesódat.
BÉLA
De, ha ő nem...?
SIMON
(hátra sem fordulva a géptől) Megvannak az eszközeink...
BÉLA
Csak nem akarjátok...?
MÁTÉ
Mér ne? Te mondtad, hogy megölnéd, amiért lelépett.
BÉLA
De mégis a testvérem...
SIMON
Beszartál, apuskám?
BÉLA
Engem ebből hagyjatok ki!
MÁTÉ
Beszartál.
Az automata megrázkódik és egy halom százast köpköd ki magából.
SIMON
Látod, kisfiú? Aki mer, az nyer!
MÁTÉ
Ez ász! Átveszem.
Gőzerővel kezdi bedobálni a gépbe a frissen kihullott pénzérméket.
SIMON
Két választásod van. Vagy tisztességesen végigcsinálod velünk, vagy egy életre eltűnsz innen.
BÉLA
Innen?
MÁTÉ
Az országból, kisfiú. Kelet-Európából. Legjobb lenne, ha a Földről.
SIMON
Itthagyod nekünk a soproni házat, és elhúzol a francba. És kvittek is vagyunk. Nem ismerjük egymást. Még késedelmi kamat se kell. Na, jó, amit itt nyerünk, megkapod zsebpénznek. Urak vagyunk.
Büszkén körülnéz, hogy hallja-e más is?
BÉLA
Rendben. De akkor a Balázst...
MÁTÉ
Vagy mosogatórongy az ember...
Óriási halom pénz hullik ki a gépből.
A kertes, egy-két szintes házakkal szemben kis elhanyagolt tér van néhány paddal. Az egyik padon hatvanéves férfi ül mozdulatlanul, Légrádi Gyula. Nem csinál semmit, csak mereven néz maga elé. Tizenhét év körüli kamasz fiú jön ki az egyik kertből. Odamegy a férfihez.
ÁRPÁD
Apa, gyere be! Anyu azt üzeni, kész az ebéd.
A férfi nem reagál semmit. A fiú megvonja a vállát, majd visszamegy a házba. Megszokta már a férfi viselkedését, nem is érdekli igazán. A férfi csak ül tovább, maga elé nézve.
Negyvenhat éves, vörös hajú nő jön ki dühösen a házból.
MARI
Most mér’ kezded ezt megint?! Nem fogom miattad újramelegíteni. Elegem van már a cirkuszaidból.
A férfi lassan, vontatottan feláll. Kifejezéstelen tekintettel megy be a kertbe.
Eközben egy motor kanyarodik be az utcába. Lelassít, hogy megnézze a házszámokat, majd határozottan megy a kis tér felé. Abban a pillanatban ér a ház elé, amikor az ÖREG Légrádi éppen belépett a házba.
A konyhában ott ül a család: Apa, Mari, a feleség, Árpád, a kamasz fiú, és húga, a 15 éves Patrícia. A levest eszik éppen.
PATRICIA
Anyu! Hova tetted a kék nadrágom?
MARI
Mer’ az most nagyon kell az ebédhez, mi?
PATRICIA
Mindig elteszed, és aztán én meg sohase találom!
MARI
Majd megkeresed. Most meg eszel.
PATRICIA
Most keresem meg! És nem vagyok éhes!
Hisztisen fölkel az asztaltól. Van még egy szava.
PATRICIA
Te tetted el!
Csengetnek.
MARI
Ki a fene az ilyenkor? Árpád, nézd meg!
ÁRPÁD
Mér’ pont én? Mér’ nem Patrícia?
MARI
Mer’ nincs itt! Nyomás!
PATRICIA
(hangja valahonnan) Patrisa, jó?!
Árpád közben kelletlenül feláll, és kimegy.
A kapuban BALÁZS áll.
BALÁZS
Légrádi Gyulát keresem.
ÁRPÁD
(közönyösen) Jöjjön be.
BALÁZS belép a kertbe, végigmegy a keskeny ösvényen a ház bejáratáig.
ÁRPÁD
Előre megyek.
BALÁZS követi a fiút. Belépnek a házba.
ÁRPÁD
Apa! Téged keres valaki.
Már ül is vissza a helyére.
APA felnéz a tányérjáról. Megismeri a fiát. BALÁZS nézi az apját. Mit is kéne most mondani?
BALÁZS
Íme, hát megleltem apámat.
¾ gondolja Balázs. APA föláll. Elindul a kert felé. Int a fejével Balázsnak, hogy kövesse. Kimennek.
Mari kétségbeesetten agresszív.
MARI
Most ez is elment! Árpád, te eszel? Vagy öntsem ki az egészet? Mer’ nekem már elment az étvágyam.
ÁRPÁD
Tíz éve legalább...
A kertben van APA és fia. BALÁZS egy padon ül. APA egy kerekes kútnál áll. Felhúzza a vödröt. Kivesz belőle két üveg sört. Kibontja őket. Az egyiket Balázsnak adja. Meghúzza a másikat.
APA
Utálom a frizsidert.
Leül BALÁZS mellé.
APA
Én adtam neked a BALÁZS nevet.
BALÁZS
És még mi mást? ANYA például mér’ rúgott ki?
APA
Ezér’ jöttél? Nem rúgott ki.
BALÁZS
Nem???!!! Mindig azt mondta...
APA
Az az ő verziója. Én mentem el.
BALÁZS
Minket meg otthagytál.
APA
Kellett.
BALÁZS
Olyan nincs!
APA
Hogyhogy nincs? Mér’ , te hol voltál?
BALÁZS
Igaz.
APA
Ez is egy család. Itt is idegen vagyok.
— mutat valahová, arrafelé.
BALÁZS
Visszahoztam az órádat.
BALÁZS előveszi az órát. Nem tudja, mit kezdjen vele. APA egy pillantást vet rá, konstatálja, hogy ez az az óra, de nem tesz egy segítő gesztust sem BALÁZS felé. Így hát az óra BALÁZS kezében marad, aki zavartan hol a láncon lógatja, hol a tenyerébe zárja. Nem meri se letenni, se átadni.
APA
Tudtam, hogy te loptad el. Amikor titokban elhozott a Sárika. Egyszer a rohadt életben.
BALÁZS
Kicsi voltam. apa nélkül nőttem fel.
APA
Az mind nem kifogás.
BALÁZS
De nagyon tetszett.
APA
Az se. Örülj neki.
BALÁZS
Most dögöljek meg?
APA
Ez még nem volt javítva. A tied lehet. Most hogy végre visszahoztad.
BALÁZS felpattintja az óra fedelét. Odamegy az apjához, megmutatja neki.
BALÁZS
Képzeld el, víz ment bele! És azt is kibírta!
APA megérinti BALÁZS karját.
APA
Mindenképpen a tied lett volna. Most már el van rendezve.
BALÁZS
Kösz.
APA
Amikor majd haldoklom, üljél az ágyam mellett, fogd a kezem, és röhögj. Onnan fogom tudni, hogy értesz... Ezek meg bekaphatják.
Legyint.
BALÁZS
Most öleljelek át?
APA
Már megtetted.
Azért Balázsnak van egy félbehagyott mozdulata.
BALÁZS és ALÍZ a kispolszki mellett a kertben beszélget. A kapu tárva-nyitva. Az utcán a motoron BEA ül. Felteszi a fejére a bukósisakot.
BALÁZS
Tudod, Walesben még mindig van egy pár falu, ahol él egy középkori szokás. Ha ezeknél meghal az apa, a holttestet felfektetik az asztalra. Megterítenek a hasán, és a fiúnak meg kell ennie az ételeket. Azzal, hogy megeszi az ott felhalmozott kaját, az APA összes életében elkövetett bűne átszáll rá. Így az apák megtisztulva mehetnek a mennybe, a bűnök meg itt maradnak a földön, apáról fiúra szállva. Mert mindenkinek hordoznia kell az apja bűneit.
ALÍZ
Jó hogy megmagyarázod. Szörnyű baromság.
BALÁZS
(kétértelműen) Az. Bűnevés.
ALÍZ
Bea! Szállj le a motorról! Még a végén felborulsz.
BALÁZS
Valakinek mindig vezekelnie kell, még ha nem is ő követte el a bűnt.
ALÍZ
(gúnyosan) Szó, szó, szó. Hazabeszélsz.
BEA lekászálódik a motorról.
BALÁZS
Tudom, hogy nekem kell az apám helyett... És BEA a féltestvérem.
ALÍZ
Az is.
BEA az utolsó szavaknál ér oda hozzájuk.
BEA
Akkor most te leszel Apa?
Mindketten döbbenten néznek rá. Miért mondhatnak ki a gyerekek olyant is, amiket mi nem merünk?
BALÁZS előveszi a zsebórát, mely most már törvényesen is az övé. Lecsatolja az övéről a láncot. A lánc két végét összekapcsolja. Most olyan az egész, mint egy vastagabb nyaklánc egy nagy, kerek medalionnal. BEA nyakába akasztja.
BALÁZS
Ez az óra az apámé volt. Azután az enyém. Most már a tiéd.
BEA beszalad a házba, megnézi magát a tükörben. Tetszik neki, amit lát. Utána mennek.
BALÁZS
Akarod?
ALÍZ
Akarod?
BEA bólint, hogy ühüm. Megcsókolják egymást.
Autó fékez a ház előtt. BÉLA jön be a kertbe. BALÁZS kibontakozik ALÍZ öleléséből.
BALÁZS
Hát te?
BÉLA
Elmegyek.
BALÁZS
És ezért jöttél ide?
BÉLA
Eladtalak.
BALÁZS
Nagy üzlet! És van, aki fizet értem?
BÉLA
MÁTÉ és Simon. Illetve, azt mondják, te fizetsz.
BALÁZS
Helyetted? ALÍZ helyett? APA helyett?
BÉLA
Magad helyett.
BALÁZS
És most hova mész?
BÉLA
Fogalmam sincs. El.
BALÁZS
Menj Montgomery-be. Megvan a kocsmám. Bizonyos Mr. Burton vezeti. Nem árul szilvapálinkát.
Közben elővesz egy névjegyet és átadja Bélának.
balázs.
Legyen a tied a pub.
BÉLA
Kösz. Vigyázz azzal a két pofával.
BALÁZS
Fogok.
BALÁZS
Pincér?! Nem fizet senki! Már mindenki fizetett.
BÉLA megrökönyödve, de megkönnyebbülten néz rá. Aztán teátrálisan átölelik egymást.
BALÁZS
Ne nézz hátra...
BÉLA határozott léptekkel elmegy.
BALÁZS a szőnyegen ül Beával.
BEA
Idesüss!
BEA fölugrik, hoz egy papírlapot és egy ollót, visszaül.
BEA
Tudsz ilyet?
Nagycselesen összehajtogatja a papírt, aztán elkezdi vágni. A szőnyegre potyognak a kivagdalt papírdarabok. BALÁZS érdeklődéssel nézi. ALÍZ érdeklődéssel nézi őket. Titkon. A konyhaajtóból. BEA széthajtogatja a kész művet. Összekapaszkodott négy egyforma emberalak.
BEA
Na?
BALÁZS
Ez gyönyörű!
BEA mutogatja az alakokat.
BEA
Ez én vagyok. Ez Alíz. Ez Balázs.
BALÁZS a negyedikre mutat.
BALÁZS
Ez meg ki?
BEA
(nevet) Senki. Csak úgy jött ki. (elgondolkodik) Hármat nem lehet...
Letépi a negyedik alakot és összegyűri.
BEA
Nem kell...
ALÍZ
Kértek valamit enni?
Nyílik az ajtó. Belép a két ’iker’.
SIMON
Hát itt van mindenki!
ALÍZ
Mit akartok itt? Mér’ nem hagytok békén?
BALÁZS határozottan kel fel a szőnyegről.
BALÁZS
Mit akartok?
MÁTÉ
Nyugodj le szépen, kis Balázs!
BALÁZS
Mi a fenét akartok Alíztól?
SIMON
Csak azt akarjuk, ami nekünk jár. Alíztól, tőled, bárkitől.
MÁTÉ
A pénznek nincs szaga.
BALÁZS
Akkor, most gyorsan elhúztok innen!
MÁTÉ
Mert ha nem?
BALÁZS egyértelmű mozdulatot tesz.
BALÁZS
Ha nem...
MÁTÉ
Erős lett a kisbalázs...
SIMON
Elegünk van belőletek! Ide a pénzt!
BALÁZS
Miféle pénzt?
MÁTÉ
ALÍZ tartozik Apádnak, Apád tartozik nekünk, BÉLA tartozik...
SIMON
Ne ragozd! Mindenki tartozik valakinek. És most fizetni kell.
BALÁZS
Vagyis azt a pénzt. Itt van nálam.
Egy váratlan mozdulattal nekiugrik a két ’iker’-nek. Behúz egyet Simonnak és egyet Máténak. A váratlan támadástól azok felbuknak.
BALÁZS
Vegyétek el!
A két ’iker’ feltápászkodik. MÁTÉ előhúz egy nuncsakut. SIMON egy flaubert.
MÁTÉ
Másképp is tudunk beszélni!
SIMON
Közelről hatásos!
BALÁZS — menteni a családot — kirohan a házból.
BALÁZS
Fogjatok meg!
SIMON
(Alízhoz) Majd a te pofád is szét lesz verve!
MÁTÉ
Gyere már!
A két ‘iker’ egyemberként rohan BALÁZS után. Agyukat elöntötte a gőz.
BALÁZS átugrik a kerítésen. Felpattan a motorra, egyből indít. A motor csikorogva lő ki a kis utcában. Az ’ikrek’, mint két véreb, rohan ki a kapun. Egyből bepattannak a BMW-be, és már száguldanak is BALÁZS után. A bukósisak nélküli motoros ekkor kanyarodik ki az utcából a főútvonalra.
Száguldanak keresztül a városon. Amennyivel gyorsabb az autó, annyival könnyebben tud manőverezni BALÁZS a motorral. Így az esélyek nagyjából kiegyenlítettek. A távolság nem nő, de nem is csökken közöttük. Éles kanyarok, felüljárók tarkítják útjukat. Időnként átmennek a szembejövő sávba, átvágnak füves részeken, egyirányú utcákon, piros lámpákon.
SIMON
Eddig nem akartam kinyírni, de most már kinyírom, mert ronda, szemtelen egér ez.
MÁTÉ
De előbb kiverjük belőle a pénzt!
SIMON
Ne hagyd meglógni a rohadékot!