Lineáris történet. Elindul. Odaér.

irodalmi forgatókönyv
írta: Osvát András©

UTAZÁS PÁRIZSTÓL PÁRIZSIG

Az embert csak sajátmaga tuggya cserbe'hagyni.
A barátai meg az ellenségei sosem. Nincsenek benne."
Nagyfater

1. jelenet. Egy étterem Párizsban. Este. 1913.

Az étteremben egy magyar cigányzenekar muzsikál. A "Monti Csárdást" húzzák. A prímás szólójával az asztalokat járja. A vonójában bankjegyek rezonálnak. Jókedvű, miként az étterem közönsége is. Francia urak és hölgyek, orosz hercegek, német pénzemberek élvezik itt az életet.

EGY MAGYAR: Ácsi!

A prímás egy ügyes kódával, és egy rutinos szemvillanással megállítja a zenekart. A közönség tapsol.

PRÍMÁS: Gróf úr?
EGY MAGYAR: A Czinka Pannától nem tudsz valamit?
PRÍMÁS (a cimbalmostól kérdezi:) Tudok?
APA (id. Cziffra György; a cimbalomtól odaszól neki): Az "Aj, Istenem, adj erőt a lovamnak!"-ot.
EGY MAGYAR: Ő tudja, hogy te mit tudsz?
PRÍMÁS: Ő mindent tud.

Rázendít. A magyar gróf elégedett. Boldog békeidők.

A prímás játék közben ügyesen odasasszézik a cimbalmoshoz, és megkérdezi; súgva:

PRÍMÁS: Tudod, ki ez?
APA: Gróf Eszterházi, te bolond! Úgy húzzad, hogy abszolút hallása van! Nem látod, hangvillával eszi a halat?

(a cigányzene fölött szólal meg a mesélő hangja)

MESÉLŐ HANG:

 Az ezerkilencszáz-tizenharmadik év olyan volt, mint a többi. Hol esett, hol fújt, hol sütött. Hol egyszerre. A XX. század sem hozta meg a világvégét. A párizsiak lassan megszokták Eiffel vasoszlopát. Egyesek meg már becézték is. Apa is bizalommal tekintett volna a jövőbe, ha a nagyobbik lánya szeretett volna gyakorolni. De Jolánka nem szeretett.
 
 Egy könnyű kis Chopin-darabot játszott - de van-e egyáltalán könnyű kis Chopin-darab?

(a következő jelenet felerősödő atmoszférája alatt majd elhalkul a mesélő hangja)

2. jelenet. A Cziffra család lakása Párizsban, 1914-ben. Fekete-fehér.

Jolánka, a nagyobbik Cziffra kislány, körülbelül hétéves lehet. A zongoránál ül. Egyelőre csak az arcát látjuk. Egy könnyű Chopin-darabot játszik, gyerekesen. Csak a nagyon lassan táguló kép mutatja majd meg azt, hogy ki játszik. Eleinte csak a könnyek áztatta arcocskája köti le a figyelmünket. Jolánka szenved.

Idilli ragyogású a szoba megvilágítása. A nyári napsugár beeső fénye, a falakon a függönyök árnyjátéka állandóságot sugall. Tisztes jövedelmet,  feleséget, szobalányt.

Jolánkának vissza-vissza kell ismételnie a darab részleteit, mert egy szigorú hang erre utasítja:

APA: Nem és nem! Újra a hármastól! Erőteljesebben! De csak a disz-t üsd meg annyira! Aztán egészen lágyan! Na!

Jolánka azonban már semmit sem üt meg a zokogástól. Se erőteljesen, se lágyan.

JOLÁNKA (könnyek között, szipogva:) De hát mért kell nekem folyton ezt játszanom?

Apa megmerevedő arcvonásai a bensőjében fokozódó dühről tanúskodnak. Iszonyatos erőfeszítéssel próbálja még visszafojtani, aztán mégis csak kitör belőle. A zongoraszékre tülekszik a fenekével, ellöki a kislányt, aki ettől lehuppan a szőnyegre. Jolánka rémülettől fennakadó lélegzete belérekeszti a sírást.

Mert Apa üvölt:
 
APA: Azért, hogy ne így kelljen játszanod, ebben az egész rohadt életben!

Kiránt a zsebéből egy bankjegyet, ráköp, és egy mozdulattal a saját homlokára ragasztja. Két marokkal csap a billentyűkre. Egy nótát zongorázik Dankótól vagy Biharitól, fergetegesen. Drámaian szárnyal a szirupos darab, Jolánka pedig döbbent rémülettel nézi az apját, ezt a tomboló cigány-embert, aki a nehezen, sok megaláztatással megszerzett kispolgári jólét elvesztésének totális rémületét éppen belezongorázza a párizsi délelőttbe.

JOLÁNKA (könnyek között:) Apa, de hát én ezt szeretem!
APA: Ez nem zene! Ez csak zeneféle!

A maratott mintás, félig nyitott, kétszárnyú üvegajtóban egy riadt asszony (Anya) kapja el a tekintetét róluk. Mellette Helénke, a kisebbik Cziffra lány. Három-négy éves lehet. Az anyja szoknyáját cibálja.

A szobalány most jönne be az uzsonnával.

Rosszkor.

3. jelenet. Korabeli francia filmhíradók, 1914-ből. Fekete-fehér.

(még szól a Dankó-nóta)

A vásznon viszont az I. Világháború kitörésének francia filmhíradó-képei peregnek már (Pathé). Az utca táncol. Egyre több a fény, a virág és az egyenruha.

NARRÁTOR:

(mintha egy rádióbemondó hangja szólna. Korabeli, eredeti, szószerinti francia szöveget mond. Magyar nézőnek magyar nyelvű feliratozással. Először a háború kitörésének lelkeshangú szenzációit. Az antant győzelmébe vetett feltétlen hitet. Majd rendelet-szövegek következnek. Rendelkezések arról, hogy a Franciaországban élő, vagy csak átmenetileg ott tartózkodó, ellenséges országbeli állampolgárokkal hogyan jár el a hadbalépett francia kormány. A férfiak internálásáról, a nők és családtagok kiutasításáról szólnak ezek a szövegek.)

A híradófilm-jelenetek közé applikálva, azokat tarkítóan, nyomtatásban megjelent dokumentumképek, rajzok és fotók is láthatóak. Rendeletek, plakátok, egyéb dokumentumok, amelyek a narrátor hangjával szinkronban jelennek meg. Helyenként szószerint megegyeznek vele.

4. jelenet. Korabeli magyar filmhíradók, 1914. Fekete-fehér.

Az MFI (Magyar Film Iroda) tudósításai. Szintén világháborús lelkendezésből állanak, ezúttal a tengelyhatalmak szemléletét fejezve ki. Az egyik arról szól, hogy Budapesten, Angyalföldön, a kormány és a székesfőváros nagylelkű adományaként, barakkvárost építenek deszkából és havi ... korona támogatást (cca. egy napi élelem ára) kap az a tízezres nagyságendű földönfutóvá vált szerencsétlen ember, akiket Franciaország és a többi antant-hatalom - huszonnégy órán belül - kiutasított országából, összes ingóságuk hátrahagyására kényszerítve ráadásul őket.

NARRÁTOR:

(szövege a korabeli magyar sajtóból származik és a fentiekről szól. Francia nézőnek francia nyelvű feliratozással. "Őszre hazahozzuk a fiúkat! Kutya Szerbia! Előre a végső győzelemig!...")

A FŐCÍM a híradósnittekre tűnik rá, majd tűnik el hirtelen, ugyanonnan.

5. jelenet. Barakkváros Angyalföldön. Fekete-fehér, majd kiszínesedik.

(mintha egy ideig még mindig a korabeli filmtudósítás folytatódna)

A barakkváros bejáratát nem őrzi senki. Felül, egy keresztben rászögezett deszka díszíti, felirattal. Csupa öröm és lelkes bíztatás. Egy másik táblán pedig ez áll, arany betűkkel:

IDEIGLENES JELLEGŰ
FŐBÉRLETI CSALÁDI HÁZ TELEP

- és a magyar címer.

Jolánka jön a kamera (a kapu) felé. A vállán nehéz batyut cipel. A zsákban rongyok vannak. De azért nehéz. Jolánka után a kishúga közeledik, szintén batyuval. A zsák szája spárgával van lezárva, és a spárgára egy rongybaba van rákötve. A kislányok nehezen vonszolják magukat.

A két gyermeket az anyjuk követi. Ő cipeli a család rongyainak, edényeinek, apró, de most már mindennél értékesebb használati cikkeinek, és e helyzetben fölösleges tárgyainak a zömét. Koffereket, ezt-azt.

ANYA: Akkor is felemeljük a fejünk.

A kislányok megállnak és hátranéznek. Az anyjuk szavait, persze, nem értik. De azért hálásak, hiszen van ok megállni, megpihenni.

ANYA: Ne tegyétek le! Mert nem tudjátok többet felemelni.

Pedig már éppen letették.

6. jelenet. Iroda az angyalföldi barakkvárosban.

A szabad ég alatt rendezték be az irodát, a mozgósítás közepette kialakult szükséghelyzetnek megfelelően. Állami alkalmazott (kackiásra pödrött bajusz; kalap) ül egy kopott íróasztal mögött, könyökvédőben. A beamter kezében mártogatós toll, mellette tintásüveg, itatóspárna; ja, és egy házi kivitelezésű tollhegytörlő.

HIVATALNOK: Következő!

Így kerül a hivatalnok elé Anya. Beléje csimpaszkodik a két kislány. Mellettük, a földön, a batyuik. Mögöttük sok száz - hasonlóan szerencsétlen - ember vár a sorára, türelmesen. Kiáltó ellentétben azzal, amilyen helyzetben vannak, és amilyen még majd rájuk vár, ezek az emberek általában jólöltözöttek. A századelő kispolgárai ők, orvosok, zenészek, festők és költők családtagjai, nem rongyos proletárok.

Lelkes kórusmű szól egy bádoghangszóróból: "Megállj, megállj, kutya Szerbia..."

HIVATALNOK: Nevük?
ANYA: Cziffra Györgyné, született... Tisztelt Úr, nem tudja, a férfiak mikor jöhetnek haza, tisztelettel?
HIVATALNOK: Azt kérdeztem, a nevük, nem azt: a neve?! Nem tudom. Az ellenség karmaiba estek. Azt se' tudom, én mikor megyek ma haza! Maga mögött meg még ezerkétszázan állnak, cirka. Nincs időm fölösleges szavakra.
ANYA: Igenis. Cziffra Györgyné vagyok, született... Cziffra Jolánka, hétéves, Cziffra Helénke, négyéves.
HIVATALNOK: Azt nem kérdeztem. A papírt!

Anya engedelmesen előveszi a francia iratait. A sorban mögöttük állók türelmesen lesnek. Készülődnek ugyanerre.

HIVATALNOK: Nem tudom elolvasni. Csak a nevit. De az elég is.
ANYA: Francia papír...

Elhallgat. Nem kérdezték.

7. jelenet. Barakklakás Angyalföldön. 1915. Hajnal.

Szépen be vagyunk már rendezkedve. Van egy szobánk, benne: szalmazsákunk, spirituszfőzőnk, többfunkciós papírládáink (szekrénynek, asztalnak, széknek); van tükrünk a falra szögezve, kosarunk. Van már nyomorunk. Döngölt földpadlónk, háromszáz szomszédunk, tócsáink e deszkaház faoszlopokon álló deszkafolyosóin. Egy év telt el, le vagyunk már rongyolódva.

A falon a Kincses Kalendárium, vagy valami ilyesmi. Az egyetlen szalmazsákon alszik Anya a lányaival. Még sötét van.

Anya most föltápászkodik.

ANYA: Aludjatok csak. Szerencsénk van! Máma van egy hely, ahol mosok, vasalok. Abból hozok enni.

Jolánka kinyitja, aztán újra becsukja a szemét. Érti már. Anya sietve megmosakszik, elmegy.

8. jelenet. Udvar.

A gyerekek éppen krumplihéjat gyűjtenek az udvaron, a szemétdombon.

(az udvar: pompás, nagy térség, vagyis nagynak számít e hihetetlen zsúfoltságban, nagynak, mert ide besüt a Nap, mert rongylabdát is lehet rugdosni itt, és elférnek még az embernél is gyorsabban szaporodó macskák is benne)

JOLÁNKA: Ne edd meg! Anya megfőzi.
HELÉNKE: De éhes vagyok!
JOLÁNKA: Azért ne edd meg! Akkor később laksz csak jól, és akkor később leszel csak éhes megint.

A kislány azonban titokban bele-beleeszik.

Elmegy mellettük egy ember. Üres tekintetű. Mi tudjuk, hogy ő idősb Cziffra, hiszen láttuk már. Kérdés, hogy ő maga tudja-e még, kicsoda? Egy pillanatra ránéz a lányokra, majd tovább vánszorog. Megnézi a zsebóráját. Őrület, de az van neki. Mondja is:

APA (magában beszél:) Délelőtt fél tizenegy van. Lesz, három perc múlva. Egy év óta jövök hazafelé. Ide... Nincs munkám, nincs hazám, nincs családom. Cigány vagyok, de zsebórám van. Francia.

9. jelenet. Barakklakás Angyalföldön. Belső.

Anya főz. Mos. Takarít. Ki-kiles a gyerekeire az ablakon át. Nem látja az urát, aki a háta mögött áll, és már egy ideje figyeli. A férfi nem szól egy szót sem. Csak kinéz a nő válla fölött az ablakon át, csak látja, hogy a szemétben guberáló gyerekek között az a kettő tehát: az ő lányai volnának.

Vannak.

Csak peregnek a könnyei.

10. jelenet. Barakklakás Angyalföldön. Később.

Apa egy zománcozott lavórban áztatja a már egy teljes éve gémberedő lábait. A felesége hozzálép egy ronggyal, eléje ül a földre és megtörülgeti neki. Aztán a férfi két kezét a kezébe veszi.

APA: Fogok tudni játszani.

Elhúzza a kezét, görcsösen belezongorázik a levegőbe; aztán az asztal szélén álló bögréért nyúl. Azt mímeli, mintha meg kéne a kezét melegítenie.

APA: Ottan mi vagyunk az ellenség. Itten meg ők.
ANYA: Rendet teszek.

Cziffráné föltápászkodik. De le kell hajolnia ahhoz, hogy fölrázza a szalmazsákot. Cziffra nézi. Leteszi a kávéval félig telt bádogbögrét, és nagyfélénken a felesége mögé áll. Átfogja az asszony derekát. A nő fölegyenesedik és szembefordul vele.

APA: Hát itt laktok.
ANYA: Hát itt lakunk. Te is. Csak mindig fáradt vagyok.
APA (mély lélegzetet vesz:) ...Talán már nem is tudok ...
ANYA: Én meg még nem akarom. Máig meg mindennap akartam ...
APA: Férfiember nem sír,... vagy nagyon.
ANYA: Én meg már akarom ...
APA: Elengedtek.

Apa mégis csak sírvafakad. De nem annyira. Cziffráné csókolja a könnyeit. Megbotlanak. Ráesnek a szalmazsákra. Nevetnek.

Az asszony látja, hogy a két kislány besomfordál és nézi őket. Nem baj. Itt már semmi se baj. Direkt jó. Cziffráné magukra húz egy kopott, állami lótakarót.

Már Cziffra is látja a lányait.

APA: A lányaim ...

11. jelenet. Barakkváros. 1919.

Apa egy víztiszta üvegből víztiszta bort iszik. A ház előtt ül, a falépcsőn. Nem gondol ő semmire. Meghúzza az üveget, aztán egy összesodort újságdugóval bedugaszolja.

Archív film:

részlet a "VÖRÖS RIPORT FILM"-ből. Bőrruhás srácok csoport-képe. Belevigyorognak a kamerába. Az egyik egy nagy gyilokkal hadonászik a kamera felé. A Lenin-fiúk, pihenőben.

Egy tucat fiatal lány lepi el a sáros térséget. A vállukon szuronyos puska. A hajuk rövidre van vágva. Bőrkabátjuk alatt büszkén viselik emancipált mellüket. Egy korai Jancsó-film koreográfiáját utánozva rontanak be, tesznek meg pár kört, és torpannak végre meg.

EGY LÁNY (elordítja magát:) Proletárok!

Apa felnéz. A deszkaablakok egyike-másika kinyílik. Kíváncsi tekintetek jelennek meg. A kóbor macskák elmenekülnek.

A LÁNY: Elvtársak! Eljött a világforradalom! Vége a nyomorotoknak! Lebontjuk az imperializmus ezen kitaszított szimbólumát!
EGY ASSZONY: És hol fogunk lakni?
A LÁNY: A burzsujok palotáiban!
APA: Ki maga, kislány?
A LÁNY: Mi vagyunk a Lenin-fiúk !

Apa elkezd röhögni. A lány ráfogja a pisztolyát.

HARMADIK LÁNY: Tényleg nem hallott a Lenin-fiúkról ?
VALAKI (egy ablakban:) Mutassad meg a pöcsödet!
MÁSIK LÁNY: Egyenjogúság van!
VALAKI (az ablakban:) És te fekszöl fölül? Akkor én micsinyájjak?
A LÁNY (Apához:) Te sötétben bujkáló ellenforradalmár vagy?
APA: Én nem! Én munkanélküli zenész vagyok. Cimbalmos és zongorista.
MÁSIK LÁNY: Hagyjad! Ez egy megtévesztett lumpenproletár.
HARMADIK LÁNY (megvetően:) Még az se. Cigány.
APA: Én igenis igenlem a forradalmat... Munkát, kenyeret!
HARMADIK LÁNY: Provokátor! Emma, lelőjük? Példát kell statuálni!
A LÁNY (szomorú:) Ha most lelőjük, sose érti meg! Soká fog még a Világforradalom győzni...
MÁSIK LÁNY: Azonnal győzni fog! A bajok majd aztán következnek.
A LÁNY: Úgy érted: a nehézségek? Antagonizmusok?
MÁSIK LÁNY: Úgy, persze. Még élesedhetik az osztályháború...
VALAKI (az ablakban:) Akkor ki fog főzni?
MÁSIK VALAKI: Ti má' közös lányok vagytok?
A LÁNY: Inkább azt lőjed le!

Megteszi. Apa így megússza.

A LÁNY: Visszajövünk majd, lebontani! És kiutaljuk a palotákat! Ott fognak lakni, emberek! És lesz fürdőszobájuk!
APA (maga elé:) Nekünk: volt...

Még jó, hogy nem hallják. Énekelnek. "A csuhásra is rájár a rúd..." Ahogy jöttek, elmennek. Mint a forradalmak. Összetiport sár marad utánuk.

A lelőtt ember csak most esik ki barakkja ablakán.

Amint a lányok elmentek, egy sánta házaló kezdi rögvest portékáját kínálni:

FUNTEK: Serpenyőt, szappant, melltartót, kotongumit, bajusz-zsírt, emberek, asszonyok! Gyerekeknek van kereplő! (megpörgeti). Bármit lehet a Funteknél kapni! Ami nincsen, beszerzem! Válság van!

- teszi hozzá. Minek?

12. jelenet. Barakkváros.

Mintha végigmennénk a deszkafolyosón. Egy-egy szállás ajtaja résnyire, vagy teljesen nyitva van. Emberek jönnek-mennek. A mindennapi élet zajlik e nyomortanyán. Kiskölykök játszanak, öregemberek haldoklanak, asszonyok főznek, mosnak, mások gépiesen szeretkeznek. Senki senkit nem zavar, hacsak nem bicskázik éppen.

Apa megjön. Anya ránéz. "Sehol semmi...", ez van a férfi tekintetében. Leül egy hokedlire.

ANYA: Nem baj.
APA: Volt kommün, volt ellenkommün - most meg mi van? Már senki sem mulat...
ANYA: Majd csak találsz munkát azért...

Cziffra a feleségét az ölébe vonja. A nő engedelmesen föltűri a szoknyáját. Pedig terhes.

Az ajtó tárva-nyitva.

13. jelenet. Barakkváros. 1921.

Emberek igyekeznek a barakkváros főterén egy irányba, egy alkalmi templom felé. Felvették a szép ruhájukat. Kezükben szerény ajándékok. Keresztelőre mennek.

14. jelenet. Fatemplom. Belső.

A keresztelő szertartása zajlik ebben a szerény környezetben. Nagyfater (Anya apja), és egy szomszédasszony (láttuk már), tartja az újszülöttet a keresztvíz alá.

Anya és Apa elérzékenyülten nézik a satnya, köhögős csecsemőt. Funtek, a házaló, azt meri mondani:

FUNTEK: Nem fog megmaradni.

A szomszédasszony egyetértően bólint. Ért hozzá. Nagyfater Anya kezébe nyomja az újszülöttet:

NAGYFATER: Fogd meg, lányom, a gyereked!

Pofoncsapja a Funtekot. Csörömpölnek rajta a ráaggatott serpenyők, kereplők, lábasok. Felsír a gyerek. Anya előveszi a mellét. A pap meglepetten nézi.

ANYA (spéttel:) Nincsen tejem...

Apa átöleli őket.

APA: Lehet, hogy megmarad...

- nemigen hiszi.

NAGYFATER (a lányához:) Őtet vágjad pofon te!
FUNTEK: Cziffra, maga nagyon ravasz.

15. jelenet. Barakklakás.

Apa csak ül és meredten néz egy pontot a deszkafalon. Anya most jön haza. Hulla fáradt. Lerogy. Ránéz az urára. Legyint. Megszoptatja a rongyokba bugyolált csecsemőt. Helénke az udvarról beles.

HELÉNKE: Bezzeg ez mindig kap enni.
 
Később bejön egy szomszédasszony, káposztával.

MALEKNÉ: Hé! Hé, hé! Cziffráné!

Anya ránéz. A férje felé int.

ANYA: Oda van már egészen...
MALEKNÉ: Ja. Más se talál munkát. Még kubikot se. Olyan idők járnak.

Anya rábólint.

ANYA: Olyan...
MALEKNÉ: Hanem itten a szerencse! A Vöröskereszt képibe'!

Apa felnéz.

APA: Ismerjük aztat is, a francia lágerból...
MALEKNÉ: Ha maga nem bírja eltartani a családját, legalább kussoljon!

Apa föláll. Azt hisszük, hogy megüti a szomszédasszonyt, de csak kimegy. Bevágja az ajtót maga mögött. ("Pofa be" - morogja).

ANYA: Részegen fog hazajönni, Malekné...
MALEKNÉ: Naná. Az enyim is. Mi mé' nem rúgunk be, asszonyok?
ANYA: Karácsonykor becsípünk, jó? Egy kicsit... Mi van azzal a Vöröskereszttel?
MALEKNÉ: Ja!!! Hogy Hollandiába, Svájcba lehet kű'deni gyerekeket, családokho'! Etetik, itatják! A Fiumei úton köll jelentkezni! Már egész sor áll!
ANYA: Hogy eladjam a gyerekemet?!
MALEKNÉ: Fenéket eladás! Csak bérbe..! Én má' föliratkoztam, a kisebbikkel! Ha akar, úgyis hazagyön!
ANYA: Maga menjen haza, Malekné!
MALEKNÉ (nincs is megsértve:) Jó'van, jó'van...., megbánja, meglássa..., úriasszony...

Malekné elmegy. Aztán rögtön visszajön.

MALEKNÉ: Ja! A nagylánynak meg tudok egy helyet. Mosogathat.
ANYA: Kicsi az még ahhoz, szegény...
MALEKNÉ: Mé'?! Itthol nem mosogat?

16. jelenet. Hajósz Lipót Étterem. Konyha.

Jolánka mosogat. Néha bejön egy-egy pincér, tányérért, eszcájgért. És olykor bejön a tulaj felesége is.

A lengőajtón időnként átlátni a konyhába. Ott Hajósz Lipót úr épp ránéz a szakácsra. Áthallatszik a hangja ide.

HAJÓSZ (amott): Románoknak polentát! Hányszor mondjam!
HAJÓSZNÉ (emitt:) Ügyes kislány vagy, hogy is hívnak?
HAJÓSZ (hallja, átkiabál:) Jolán a neve neki! Ne dédelgessed! Örüljön, hogy munkája van!

Jolánka sírással küszködik.

HAJÓSZNÉ: Csak vigyázzál, kislány, ne könnyezzél bele...

17. jelenet. Barakkváros. Udvar.

Egy átlagos nap. Funtek házal. Egy teknőben gyökérkefével mos egy nő. Egy másik tereget. Egy csendőr pipázik. Kisfiúk, kislányok rongylabdával fociznak; vagy rablópandúrt játszanak, verekednek.

MESÉLŐ HANG:

 Apa általában munkanélküli volt. Az emberek ritkán mulattak akkoriban, nem nagyon kellett sehol a cigányzenész. Csak ült hát és nézett egy pontot a deszkafalon, meredten. Anya néha mosással, vasalással, takarítással, ezzel-azzal, keresett valamit. Jolánka viszont végre állandó munkát kapott. Egy étterem konyháján dolgozott napi tizenkét-tizennégy órát. Mosogatott.
 
 Egyszer aztán csoda történt.

18. jelenet. Hajósz Lipót Étterem. Konyha.

Jolánka mosogat, és közben franciául énekel. Éppen belép a tulaj. Észreveszi. Jolánka nagyon megijed. De Hajósz Lipót úrnak van esze.

HAJÓSZ: Jolánka, ide gyere!

Jolánka engedelmesen, ugyanakkor rémülten, odamegy. A szoknyájába törli mosogatólés kezét.

JOLÁNKA: Ne tessék elküldeni...
HAJÓSZ: Mi volt ez!?
JOLÁNKA: Csak énekeltem, Hajósz bácsi... Bocsánat...
HAJÓSZ: De mit?
JOLÁNKA: Nem is tudom..., egy francia éneket.
HAJÓSZ: Csak nem tudsz franciául?
JOLÁNKA: Tudok.
HAJÓSZ: Többet nem mosogatsz! Most menj haza...,
JOLÁNKA: Többet nem fogok, ne tessék elkű'deni..!
HAJÓSZ:  Ne vágj a szavamba (!), ...mondom, most menj haza, vegyél föl rendes ruhát; kenyereslány leszel, nem is..., dohányneműs; visszajössz, és illedelmesen szólsz a vendégekhez. Ha kell, franciául. Mindig ül az egyik asztalnál egy ántántos spion. Meg a román katonák is megértik. És fölemelem a fizetésedet, mondd meg az anyádnak. Na igyekezz!

Hajószné meg utánaszól:

HAJÓSZNÉ: Fürödjél is meg valahol. És, nesze kölni, hogy jó szagod legyen, ne ez a konyha-!

19. jelenet. OTI palota. Fiumei út.

Apa és Anya - Helénkét kézenfogva - sorbanállnak.

Nagysokára kerülnek csak sorra.

HIVATALNOK: Neve?
APA: Cziffra György.
HIVATALNOK: A gyereké.
ANYA: Cziffra Helénke.
HIVATALNOK: Cézé? Így írjam le? Hogy Helénke?
ANYA: Mi így hívjuk.
HIVATALNOK: Jóasszony, ez egy hivatalos hely! Hollandia jó lesz? Tiszta a gyerek? Nincsen tetű, bolha? Mer' akkor nem megy... Anyakönyvi kivonatot!

Anya bólint. Átnyújtja a papírt. Helénke sírva fakad.

ANYA: Még nem kell itt maradnod, Helénke...
HIVATALNOK (miután mindent átnézett, és irattartóba rakott, szalaggal átkötött, és elpakolt:) Reggel 6.30, Nyugati pályaudvar. Oltási bizonyítvány. Akinek nincs, beoltják. Egy napi hideg élelem; tudnak írni?

Bólintanak.

HIVATALNOK: Mindketten írják alá! Itten!

Aláírás, itatós, megalázó orvosi vizsgálat, kérem a következőt.

APA: Jobb lesz neki, egy rendes családnál. Nem fog éhezni többet, szegény...

Kifelé jövet összetalálkoznak Maleknéval. A szomszédasszony egy maszatos kiskölyköt rángat magával.

MALEKNÉ: Na? Elszánták végre magukat?

Anya riadtan nézi Helénkét. A kislány sír, Anya nyugtatgatja.

ANYA: Csak pár hónap az egész. Majd minden héten írsz. Én meg mindennap írok neked. És elküldöm neked hetente egyszer. Ilyen vastag levelek lesznek!

Mutatja, hogy milyen vastag.

De megszólal Malekné:

MALEKNÉ: Én már a másodikat adom el. Emezt itt Svájcba. Hogy ne legyenek együtt! Hogy ne pofozkodjanak folyton!
ANYA: A Jóisten megbocsátja...

20. jelenet. Itt is, ott is.

(montázs)

Jolánka első, magasabb fizetése. A második. A harmadik.

Mindig megköszöni szépen, és elrakja. Nagy részét a köténye egyik zsebébe, némi pénzt viszont a másikba. Ez a fizetésének a fontosabbik része. A dugi.

(minden alkalommal:)

JOLÁNKA: Köszönöm szépen.
HAJÓSZ LIPÓT: Megszolgáltad.

Közben:

Jolánka kenyereslány, dohányneműs, felszolgáló. Kedves. Franciául beszél, sürög-forog. Megfogdossák, tűri.

közben:

Közben Gyurikának, a kisfiúnak, van tüdőgyulladása, kanyarója és szamárköhögése, többek között. Az orvos ilyenkor reménytelenül hümmög. ("Kanyaró, szamárköhögés, skarlát, tüdőgyulladás. Na, ez elviszi...") Van neki spatulája, sztetoszkópja.

Az anyja az ágya mellett ül. Könyveket mutogat. A képeket, a betűket. És gyakran énekel neki, hogy elaludjon, hogy felébredjen, hogy megmaradjon.

Gyurika cseperedik. Az udvaron rendre megpofozzák.

közben:

Apa járja a munkanélküli zenészek reménytelen piacait, a "koldustőzsdét". Néha kap munkát, többnyire nem. Néha nem piás, többnyire igen.

21. jelenet. Utca Angyalföldön.

Gurtnival a vállán egy targoncát húz Nagyfater. Jolánka meg tólja. A targoncán egy ócska pianínó. Jolánka izzad, liheg, de boldog. Befordulnak a barakkok közé. Megállnak a porban.

NAGYFATER: Lerakjuk?
JOLÁNKA: Nem, fater! Becepeljük.

- megtörli a homlokát.

NAGYFATER: Nyomor, de fényes.
JOLÁNKA: Tessék!

- pénzt ad neki.

NAGYFATER: Te nekem pénzt adsz? ...Előbb lerakjuk. Hova? (A pénzt azért elteszi. Mit lehet tudni?)
JOLÁNKA: Be kell vinni.
NAGYFATER: Oda?
JOLÁNKA: Hát persze. Az enyém!

Nem is olyan könnyű. De nem segít senki. Csak nézi a nép a lepakolást.

JOLÁNKA: Jaj, jaj, jaj! Nem szabad húzni! Emelni kell!
NAGYFATER: Akkor pihenünk. Jolánka, tudod, egyszer én is muzsikáltam...
JOLÁNKA: Tényleg?
NAGYFATER: Ja. Csak már hályogos a szemem.
JOLÁNKA: Ezt nem értem, fater...
NAGYFATER: A zene az ember szemibe' van. A keze csak játssza...

Közben már újra cipelnek.

22. jelenet. Barakklakás.

Ott áll már a pianínó. Jolánka meg úgy áll mellette, mintha a vőlegénye lenne. A kisfiú nyöszörög az ágyban. Vizes rongy van a homlokán. Anya föléje hajol. Dúdolgat neki.

Apa felgyűrt nadrágszárral áll egy lavór vízben.

JOLÁNKA: Apa, vettem egy zongorát! Gyakorolni fogok! Chopint meg Lisztet!
APA: A fene egye meg!
JOLÁNKA: Te is fogsz gyakorolni.
APA: Egy nyavalyát!

Jolánka a pianínó elé húz egy hokedlit, leül, felhajtja a billentyűzet tetejét, és elpöntyög egy futamot. Szörnyen hamis.

ANYA: Most ne! Éppen elaludt.

Éjjel pedig, amikor már mindenki szuszog, Apa odasomfordál a hangszerhez, és felhangolja.

23. jelenet. Hajósz Lipót Étterem.

Jolánka sürög-forog a vendégek között egy nyakába erősített kenyerestálcával. Nem ott jár a feje. Ha hívják, néha nem is hallja meg. Hajószné felfigyel erre.
 
HAJÓSZNÉ: Többre nálunk már nem viszed.

Erre elkezd nagyon igyekezni.

A szoknyája alá nyúlnak. Megriad. Hajószné észreveszi.

HAJÓSZNÉ: Hagyni kell.

24. jelenet. Barakklakás. Éjjel.

Valamit enyhült a nyomor. Már mindenkinek saját, külön szalmazsákja van.

Alszanak, csak Jolánka ül a pianínó előtt; és gyakorol. A beteges kisfiú felriad. Kikerekednek a szemei az ócska takaró alatt. Anya is felnyitja a szemét.

ANYA: Csendesen.
JOLÁNKA: De hiszen alszik.
APA (apatikusan:) Piano.

- és alszik tovább.

ANYA: Én meg függönyöket fogok fölrakni. Kikupálódunk, lassan.

MESÉLŐ HANGJA:

 Apa szerette Chopint. Néha be tudott ugrani egy-egy éjszakára, helyettesíteni valakit, az újpesti, palotai, vagy megyeri vendéglők valamelyikében. Cimbalmozott, vagy zongorázott. De állandó bandát nem talált. Jolánkával viszont nem foglalkozott. Olykor berúgott. Csak annyira, amennyire kell. Anya pedig olvasni, írni tanította a fiát. Esténként a János vitézt olvasta fel neki, vagy a Mackó Mukit.

A kis Gyurika úgy tesz, mintha aludna. Nagyon a fejére húzza a takarót. A résen meg lesi a Jolánt. Az ujjait. A két kezét. Megpróbál ő is úgy csinálni két kezével a takarón. Már-már megy neki. Magában hozzádúdol a Chopinhez, a Liszthez. Díszíti. A szülők alszanak. Jolánka észreveszi.

JOLÁNKA: Mit csinálsz te? Te aludjál!
GYURIKA: Alszok is!
JOLÁNKA: Inkább abbahagyom.
GYURIKA: Akkor nem alszok!
JOLÁNKA: Ezt csinálod minden éjjel!
GYURIKA: Hülye!

25. jelenet. Barakkváros. Tornác.

Egyszer Gyurika egy nagy árkus papírra rajzolgat, a lapot a földre terítve.

ANYA: Ez mi lesz?
GYURIKA: Zongora.

Klaviatúrát rajzol. Majdnem akkorára sikerül neki, mint az igazi zongorán. Ráhelyezi a papírra az ujjait. Próbálgatja, hogy a legszélesebb tartást is átéri-e? Dúdol, önfeledten improvizál.

De azért óvatosan körül-körültekint. Fél az apjától, és fél Jolánkától is. Anya meg titokban, szeretettel nézi. Amikor megjön az apja, gyorsan összegyűri.

26. jelenet. Angyalföld. Utca.

Az ismert utcán Anya és az orvos (a táska, a köpeny) rohan a barakkváros felé.

Vizesnyolcast locsol a járdára egy rövidgatyás fiú. Fütyörészik.

("Schneider Fáni de azt mondta, Nem kell néki piros szoknya, Inkább kell neki gigerli, Aki őtet ingerli...")

27. jelenet. Barakklakás.

A kisfiúnak már ágya van. Szép, rácsos gyerekágy. Beteg. Hallucinál és félrebeszél. Anya nem érti a szavát, Apát nem is érdekli. Nincs abban az állapotban.

ORVOS: Torokgyík, ifiasszony. Ha kell, felvágom a gigáját... Aztán...?

Az állami orvos széttárja két kezét.

ORVOS: Mind Isten kezében vagyunk...

Nézik Gyurikát, aki vörösödő, kékülő fejjel dobálja magát. Hirtelen lerúgja a takarót és feláll. Szinte összecsuklanak alatta a gyönge lábai. Apa majdnem ráesik. Anya és az orvos, nem merik a gyereket megállítani. A szomszédasszony bekukkant, és megkérdezi:

MALEKNÉ: Cziffráék! Ne hívjak papot?

Gyurika Apába kapaszkodik, visít:

GYURIKA: Odamehetek, Apa?

APA (óriási erőfeszítéssel visszajön delíriumából:) Ho-ho-vá, kisfiam?

Gyurika toporzékolni kezd:

GYURIKA (ordít:) Oda, oda! ODA-A-A-A !!!

Senki nem érti. Senki nem állítja meg. A pianínóhoz megy oda. Alig viszik az imbolygó lábai.

A billentyűkre teszi az ujjait. Megszólal a hangszer a keze alatt. Kicsit bizonytalanul, nagyon gyerekesen, de egy pár másodperc múlva már nem is annyira gyámoltalanul. Apa kijózanodik most már egy pillanat alatt.

Az orvos a kezét a gyerek homlokára teszi. Gyurika hisztérikusan rázza le magáról.

ORVOS: Nincs is már láza neki...!?

(döbbenet)

ANYA: Takarodjon, Malekné, a fenébe! Soha többet ne lépjen be ide!

- és a két kezébe kapja a fiát, kettőt pördül vele.

ANYA: Nincs is már láza neki! Nem is beteg!

Gyurika kiszakítja magát az anyja kezéből és tovább zongorázik. Össze-vissza. Népdalt kever a Chopinba, magyar nótát a Lisztbe. Néha melléüt. Akkor megáll, kijavítja.

APA: Gyakorolni fogunk. Tanítani fogom. Isten nem halott.
ORVOS: Ilyen nincs!

Ránéz a hőmérőre, gondosan lerázza, és elteszi.

A kisfiú Apára néz, de közben játszik.

GYURIKA: Apa, én zongorázok?

Jolánka erre jön haza.

28. jelenet. Barakklakás. 1926. Karácsonya.

MESÉLŐ HANG:

 Jolánka egyre ritkábban ült a pianínója elé. Vagy nem volt tehetséges, vagy csak féltékeny volt. Gyurika viszont most már mindig zongorázott. Idősb Cziffra György élénkebb lett ettől. Tanítani kezdte a fiát. Átmenetileg elmúlt a depressziója is. És csak néhanap ivott.

MFI híradó:

(főcímmel, stb., néma:)

1926. Karácsonya. Horthy Miklós, kormányzó úr beszédet mond. A Szent István Bazilikában Serényi Jusztián, hercegprímás, megtartja az éjféli misét. Herczeg Ferenc, írófejedelem is jelen van - szokásos némafilm-inzertek; stb.

Cziffráék körülállják a Karácsonyfát. Égnek a gyertyák. Megajándékozzák, megcsókolják, egymást. Van ott, a fa alatt, egy gazdátlan csomag is. Anya ettől szomorú.

ANYA: Helénke már nem is ír.

Megnémul mindenki.

Aztán Apa négykezest játszik Gyurikával. Anya énekel. Jolánka meg tétován nézi őket. Úgy érzi, kimaradt ő már ebből.

29. jelenet. Barakklakás. Belső, külső. Éjjel.

December 31-én (az éjszakai utcaképből megértjük, hogy mikor) is égnek a fán a gyertyák. Jolánka nem tud a családdal ünnepelni. Felszolgálni megy a Hajósz Lipót Étterembe.

ANYA (ott folytatja, ahol az előző jelenetben abbahagyta:) Nem is fog írni többé... Holland lesz. Tenyeres-talpas.
APA (váratlanul üvölteni kezd:) Örülj neki! Örülj neki! Örülj neki!

Megint elrohan. Kint esik a hó.

GYURIKA: Zongorázzak?

Apa meg leül a tornácra, belülről sírni. Kihallatszik a gyerek immár virtuóz játéka. "Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország..."

Apa beles az ablakon. Elmosolyodik.

30. jelenet. Barakkváros udvara. Tavasz.

A porban játszó gyerekek legnagyobb boldogságára megjönnek a vándorcirkuszosok. Csinnadratta, miegymás, mint a középkorban.

Lóvonta kocsijukról leraknak egy harmóniumot a deszkaváros porába. Melléáll egy bohóc (Stanicli nevű), klimpírozni, közben ordítva hirdeti a dunaparti téren felállított sátrukat.

Gyurika most éppen olvasgat odabent. A zeneszóra felpattan, és szinte kiesik az ablakon. Tekintete olyanná válik, amilyennek az anyja csak egyszer látta: amikor fia a halálból visszajött.

A gyerek az ablakon kiugorva ront a deszkaváros főterére, letarolja a máskor őt pofozó kölyköket, a bohócon át rányúl a harmónium billentyűire, és játszani kezd; forte. A bohóc veszi a lapot: átmegy a hangszer másik oldalára, és ott muris pofákat vág, harsányan hírdeti a cirkuszt.

A barakklakók meg néznek. Abbahagyják a hétköznapot, a nyomort. Jelenés történik, a szemük láttára, földöntúli, erotikus. A gyerek állva játszik, magán kívül van, extatikusan improvizál, romantikus manírok szerint.

Közönsége van!

STANICLI: Hogy hívnak, Öcsi?
GYURIKA: Zongorista.

A szekér bakján ülő cirkuszigazgató izgatottan hátraszól:

CIRKUSZIGAZGATÓ: Hé, hallod ezt, hé látod ezt, hé!
MŰLOVARNŐ (lengén öltözött, a kocsi hátuljában van:) Na és?
CIRKUSZIGAZGATÓ: Egy nő azért nő, hogy ne vegye észre még a csodát se!
MŰLOVARNŐ: Mér', mi van?
CIRKUSZIGAZGATÓ: Zongoracsoda1! Nem hallod?!
MŰLOVARNŐ: A Staniclit? Zongizik, na és? Csak kicsit jobban... Biztos berúgott...

- fölkecmereg. Már látja.

MŰLOVARNŐ: Jé!!!

31. jelenet. Cirkusz a Dunaparton.

Gyér közönség. A műlovarnő tesz egy pár szánalmas kört egy gebével, közben flikk-flakkot csinál, aztán leugrik, meghajol; vézna taps. Kivezeti a lovat és elereszti a seggére csapva. Meghúz egy pálinkás üveget. Egy erőművész kinéz egy kocsi ajtaján.

MŰLOVARNŐ: Megint nem estem le...
ERŐMŰVÉSZ: Kész csoda. Bejössz?
MŰLOVARNŐ: Kösz. Ma már basztam. Kajád nincsen?
ERŐMŰVÉSZ: Ja...

Az igazgató felkonferálja a csodagyereket.

A nép bekiabál egy-egy nótacímet, és a kisfiú egytől egyig mindet eljátssza nekik. Stanicli meg belebohóckodik. Gyurika ránéz, hogy ne csinálja.

STANICLI: Akkor micsinájjak?
CIRKUSZIGAZGATÓ: Kalapozol.

Másnap már tódul a cirkuszba a tömeg. Ifjabb Cziffra György - kasszasiker.

Anyának adja át a cirkuszigazgató a pénzt. Anya megszámolja.

ANYA: Az uram egy hónap alatt se' keres ennyit...!
CIRKUSZIGAZGATÓ: Mit tud az ura?
ANYA: Zongorázik. Cimbalmozik.
CIRKUSZIGAZGATÓ:  Akkor azér'.
ANYA: Az ő fia!
CIRKUSZIGAZGATÓ:  Meg a magáé! Vegye a pénzt! Holnap ugyanennyi lesz, ha nem több! Őértre jön a nép...
STANICLI: Bikfic, megcsináltad a szerencsénket!

A bohóc letörli a műkönnyeit. Üvegcseppek. Odaadja Gyurinak.

FUNTEK: Megmondom én magának, nagy ember lesz a fiából!
ANYA: Már nagy! Csak még kisfiú. ...Maga hogy kerül ide?!
FUNTEK: Az ember ott van, ahol a vevői pénzhöz jutnak.

32. jelenet. Híradómontázs a korabeli Budapestről.

(megmosolyogni való, ma már idétlennek ható riportok, tetszés szerint. Továbbá riportok a korabeli szociofotó lenyűgöző stílusában. Ezek nem eredetiek, hanem rekonstruáltak, de beilleszkednek a többi közé)

MESÉLŐ HANG:

 Gyurika is, de Apa is belebetegedett a sikerbe. A kisfiú a végén már nem tudta odavonszolni magát a zongorához. Anya priznicet alkalmazott. Amikor a láza leesett, Gyurika gyakorolt. Amikor gyakorolt, felment a láza. Priznic - zongora - láz; priznic - zongora - láz. Akkor Anya lezárta a zongorát. A klaviatúra tetejére rakta a huszonötliteres zsírosbödönt. Az edény annyira nehéz volt, hogy a legyengült gyerek meg se tudta mozdítani. Belenyugodott. Két hétig volt beteg. A cirkusz meg elment.

 Apa pedig, ha kapott éppen munkát, ha nem, nem gyógyult meg már soha.

33. jelenet. Barakklakás. 1930.

Gyurika megint csak beteg, amikor benéz a Funtek a zománcos lábasaival. Szörnyen zörögnek. Anya alig érti tőlük, hogy a házaló mit beszél:

FUNTEK: Meggyógyult-e már a kölyök? Mert én elintéztem ám a dolgot!
ANYA: Mit intézett maga el? Minek intéz maga folyton!? 
FUNTEK: A gyereket! Azt intéztem el! Még hálás lesz a naccságos asszony nekem...
ANYA: Nem vagyok én naccsága..., csak voltam.., egyszer, Párizsban..., hol van az már... És hagyja békén a gyerekeimet!
FUNTEK: A másikakról szó se nincs. Csak a csodagyerekrűl.
ANYA: Beteg...
FUNTEK: Hát lábadozzon föl vasárnapra! Meg van fogva az isten lába. Elintéztem én!
ANYA: Menjen maga! Tudja, hogy nincsen pénzem! A fűszeresnél is felírunk.
FUNTEK: Mindenki felír... Namost: jóemberem nekem a professzor úr lakája...
ANYA: Miféle professzor úr?
FUNTEK: A zeneakadémia- (levegőt vesz) professzor-...hú- ...úr. Oda köll menni most vasárnap tízre, a kölyökkel! A villájába, Budára; Széher út. Ott szolgál a Drobinoha!
ANYA: Az meg ki, Funtek?
FUNTEK: Az emberem.
ANYA: Rossz tréfa, ne szédítsen, jaj Istenem..! Veszek inkább egy lábast, födővel, csak menjen el!
FUNTEK: Mondtam, Cziffráné, hogy jó emberem.., meg van beszélve vele. Meg van beszélve: a direktor úrral van megbeszélve! Hát hazudok én, hát nem adtam magának soha még hitelt? Én hiszek magának, hogy megadja, maga meg nem hisz nekem, ifiasszony?!

34. jelenet. Üzlet.

Jolánka Apával vasárnapi ruhát vesz a kisöccsének.

JOLÁNKA: Ekkora.

Mutatja, hogy meddig ér az öccse neki. A lába meg le van rajzolva, ki van vágva újságpapírból.

APA: Hülyeség...
JOLÁNKA: A szegény embernek is lehet szerencséje, Apa.

Jolánka mindent kifizet.

35. jelenet. Barakklakás. 1930.

Öltöztetik Gyurikát.

GYURIKA: Utálom a templomi ruhát!
JOLÁNKA: Már majdnem úgy nézel ki, mint egy kész zongorista.

Ettől tűrni kezdi a fésülést, öltöztetést.

ANYA: Villamosjegyre sincsen pénzem.
APA: Menjél vele gyalog, ha egyszer hiszel a Funteknak, annak a...
ANYA: Azért is elmegyek! Jót fog tenni neki a friss levegő...
JOLÁNKA: Nekem van családi érzésem.
APA: Azér' vagy. Egy csirkefogó a Funtek.

36. jelenet. Széher út. Kertes villa.

A friss levegő tényleg jót tett Gyurikának. Ki van pirulva.

Alig érnek oda tízre, a Széher útra. A végén már futnak. Lihegnek a hatalmas kert előtt, a kétszárnyú, kovácsoltvas kapunál. Sárgaréz táblára ki van írva, tényleg:

PROF. DOHNÁNYI ERNŐ

- egy fehér zománcra pedig fekete betűkkel:

A KUTYA HARAP!

- és egy kutya vicsorgó portréja is rajta van.

Csöngetni kell. A bódéjából kinéz a portás.

ANYA: Jó napot kívánok! Maga a Drobinoha?
PORTÁS: Nem, jóasszony. Itten nincs ilyen nevű. Mit akar?
ANYA: Nem késtünk el? Mer' nincsen órám...
PORTÁS: Ki maga? Mit akar?
ANYA: Cziffra Györgyné. Ez meg a fiam.
PORTÁS: Na menjen, jóasszony innen..., semmit nem veszünk.
ANYA: De meg van beszélve!
PORTÁS: ...a fiával együtt, menjen! Vasárnap van. Nem a kóldulás napja.
ANYA: Dehát azt mondta a Funtek, hogy a professzor úrral meg van beszélve!
PORTÁS: Az ilyenkor mogorva. Megy a templomba, misére. És ki az a Funtek?
ANYA: Úristen!
PORTÁS: Azt nem hiszem. Még Szent Péter se...
ANYA: De egy értetlen ember maga! Elhoztam a fiamat!
PORTÁS: Azt látom! Szépen kiöltöztette! Menjenek maguk is a templomba! Mér' ide jöttek?
ANYA: Mer' a Funtek megbeszélte a Drobinohával! Az meg viszont a professzor úrral!
PORTÁS: Professzor úr van! A többinek semmi értelme!
ANYA: Dehogynem! A fiam...
PORTÁS (meditál:) Bár nem tudom, hogy hívják az udvarost... Menjen el már, jóasszony, mert kieresztem a kutyákat! ...Fia van! De odavan! Mindenkinek lehet fia! Aki tud csinálni...

A portás ezen elgondolkodik. A saját fián.

Közben föntről, a villa felől, nagy, fekete kocsi közeledik. A portás kitárja neki a kaput. A sofőr elindulna, de Dohnányi Ernő a vállára teszi a kezét, megállítván, megtudni, hogy mi ez a hajcihő?

DOHNÁNYI: Mi ez a hajcihő?
PORTÁS: Ez az asszony itten..., a gyerekivel...

Anya kihasználja a pillanatot:

ANYA: Azt mondták nekem, hogy a professzor úr biztos meghallgatja a fiamat!

(ez már okosabb. Semmi Funtek és Drobinoha)

Értetlen a zeneprofesszor is, de vasárnap délelőtt lévén, kegyes.

DOHNÁNYI: Itt van egy pengő. Nagy pénz! Vasárnap van. Ugye, Miksa?

Miksa a sofőr. Vagy a portás. Nem tudni, hisz' mindkettő helyesel. "Igen, igen."

ANYA: A fiam! Professzor úr! Hallgassa meg!
DOHNÁNYI: Mér', mit tud a maga fia?
ANYA: Zongorista.
DOHNÁNYI: Nem gyerek, ha-ha? ...Na, tudja mit, várjanak meg, ha akarnak. Ha visszajövök a miséről, meghallgatom a nagyfiút.

Egy intésre Miksa elindítja a Mercedes Benz-et. Gurul az autó a Széher úton, lefelé. A sofőr elengedi a kormányt, és a zakója belső zsebéből egy pikolót vesz elő, és elfújja rajta a Pisztráng ötös-t. A zeneprofesszor rémülten nézi a sofőrt.

A portás visszavonul a bódéba. Anya meg vár a Dohnányira, a gyerekkel. Sokáig. Kóbor kutyák jelölik meg felségterületüket. Tűz a nap. Gyurika rugdalja a kavicsokat.

GYURIKA: Anya, nem vagy fáradt?
ANYA: Csak izgulok.
GYURIKA: Mér'?

37. jelenet. Dohnányi villája. Belső.

A mester egy nagy fotelban ül és szivarozik. Kegyes. Anya és Gyurika zavartan áll előtte. Cziffra György kilenc éves ekkor. Dohnányi int a gyereknek, hogy ülne a zongorához.

Két zongora van a szobában.

DOHNÁNYI: Nem ahhoz! Ahhoz...

- mutatja.

A gyerek leül a háromlábú zongoraszékre. Felnyitja a zongora fedelét. Alig éri föl a billentyűzetet. Anya meg csak áll. Senki se mondta neki, hogy üljön le. Forgatja a fejét.

DOHNÁNYI: Tekerje föl neki!

Anya fölállítja a fiát, föltekeri a zongoraszéket. Meg vannak illetődve.

DOHNÁNYI: Nem annyira!

Mert kitekeredik a menetből. Puffan a földön, stb.

(bohózat)

Dohnányi ezt utálja. Visszaügyeskedik, mielőtt még dühbe jönne. Még mindig alacsony a szék.

DOHNÁNYI: Ott egy párna.
ANYA: Ez?
DOHNÁNYI: Az a cicáé. Inkább az a másik... Na, Öcsi, mit tudsz hát játszani?

A gyerek nem válaszol. ("Öcsi"?!)

ANYA: Mit játsszon, professzor úr? Tessék megmondani...
DOHNÁNYI: Hát akármit, bármit; amit tud, na, gyerünk!
GYURIKA: Sok mindent tudok...

Dohnányi kezd türelmetlen lenni.

DOHNÁNYI: Faksznizik...

Gyurika villámgyorsan játszani kezd. Liszttől a Transzcendens etűdöt. A nagy ember elámul. Az ölébe hullik a hamuja.

Gyurika a végére ér. Fölnéz:

GYURIKA (félénken:) Chopint kellett volna?
DOHNÁNYI: Hogy hívják a gyereket?
ANYA: Ifjabb Cziffra Gyurika...
DOHNÁNYI: Nos, Cziffra György, holnap jelentkezik az Akadémián Dr. Keéri-Szántó Imre professzor úrnál. Tudni fogja. Fölhívom telefonon.
GYURIKA: Az mi?
DOHNÁNYI: Az Akadémia?

Már ott áll mellette. Megsimogatja a fiúcska fekete haját. A hatása alatt van.

GYURIKA: Nem. A telefon.
DOHNÁNYI: Pöröghetsz egy picit.

A gyerek pörögne, de Anya egy mozdulattal fölállítja a zongoraszékről. Most mind a hárman ott állnak, hülyén. Anya hálálkodna. Dohnányinak ez terhes volna. Nagy szavakat kellene használnia.

De látják egymás szemében. Anya el akar somfordálni a kijárat felé, Dohnányi vissza akar vonulni sziesztára, a gyerek meg zongorázni akar, először életében egy igazi zongorán. Megsimogatja a hangszert.

DOHNÁNYI: A másik a jobbik zongorám.

Szerencsére bejön egy tálcával az inas.

DOHNÁNYI: Adjon a konyhán a gyereknek kakaót, kalácsot! És hozzon szódabikarbónát is! ...Nekem.

38. jelenet. Zeneakadémia. Folyosók, lépcsők, szoba.

Anya Gyurikával igyekszik végig különböző lépcsőkön és folyosókon. Egy csomó kérdezősködés után végre megtalálják, és illedelmesen bekopognak oda, ahol ki van írva, hogy

PROF. DR. KEÉRI-SZÁNTÓ IMRE

Dr. Keéri-Szántó egy joviális úr.

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Hát ez az?

- néz rá a gyerekre.

ANYA: Ő... A kisfiam.

Dr. Keéri-Szántó átad a gyereknek egy kottát.

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Ezt kell megtanulni.

Gyurika belenéz.

GYURIKA: Kotta.
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Mi lenne? Ismered?
GYURIKA: Mozartot? Naná!
ANYA: Illedelmesen, Gyurika...
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ (ugyanakkor:) Nem, a kottát. 
GYURIKA: Hát...
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Délután elmennek Tauszky Jolánhoz, Szilágyi Erzsébet fasor 12., harmadik emelet. Ő fogja tanítani.
ANYA: Nem a professzor úr?
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: De.

Anya nem érti.

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Én így tanítok. Majd eljön a gyerek, ha kész. Az öreg hölgy tudja. El lehet menni.

Pedig Gyurika szívesen leülne a zongorához. De el vannak bocsátva. Így hát csak megsimogatja a hangszert a szemével. A tanár úr látja. Nem szól.

39. jelenet. Tauszky Jolán lakása előtt. Szilágyi Erzsébet fasor.

Anya, a fiával, a gangon megy végig. Harmadik emelet. Keresik a lakásszámot; a hetest. A konyha külön ajtóval nyílik a folyosóra. Ezen az üvegezett ajtón robban ki a Sára néni:

SÁRA NÉNI (nem biztos, hogy örül, az is lehet, hogy ellenkezőleg:) Tanítvány?
ANYA: Ifjabb Cziffra György... 

Zavarba jön, hogy nem mondott-e hülyeséget?

ANYA: Ő a Cziffra György... Én nem. Vagyis a fiam. Persze.
SÁRA NÉNI: Ú-tálom a zongorát! .., (neki is van egy olyan érzése, hogy hibázott) ...folyton poros.
ANYA (veszi a lapot:) Ja. A feketén nagyon meglátszik.
SÁRA NÉNI: A lakkon!
ANYA: Jolán néni, a kisfiam...

- szólítja végre meg.

SÁRA NÉNI: Én a Sára néni vagyok! A Jolán a húgom! Vagy a nővérem. Már nem emlékszem. Öreg vagyok... Ez a gyerek itt fog klimpírozni?! A Jolánnál? Nagyon jó!
ANYA: Azt mondta a professzor úr...
SÁRA NÉNI: A Dohnányi Ernő?
ANYA: A Keéri-Szántó...
SÁRA NÉNI: Az csak tanár úr!
ANYA: Tauszky Jolán...?
SÁRA NÉNI: A nővérem. Vagy a húgom... Én is Tauszky vagyok. Nem egy nagy öröm, manapság.

- legyint.
 
ANYA: ...Itthon van?
SÁRA NÉNI: A Jolán? Mindig itthon van. Ki se mozdul. Asse tudja, tél van-e, vagy nyár? ...Én vásárolok. Én mosok. Én főzök... Ő keres..! Oda vagyok..! Nagyon jól főzök. Megkóstolod, kisfiú? (Megsimogatja a gyereket.) Maga is kaphat... Kakasleves, smarni, baraclekvár; jó, mi?!

40. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

Cziffra György tizennégy éves. Fegyelmezetten kínlódik Tauszky Jolán kezei alatt.

JOLÁN NÉNI: Abba ne hagyja, mindjárt visszajövök!

Sára néni a konyhában szenved a zongoraszótól. Ha teheti, csörömpöl ezért az edényeivel. Miért ne tehetné? Az ő birodalma. Jolán néni emiatt fölpattan néha, és kiront a konyhába.

JOLÁN NÉNI: Ne csörömpölj!
SÁRA NÉNI: Nem csörömpölök.
JOLÁN NÉNI: Én veled nem vitatkozom!
SÁRA NÉNI: Nincs is sok értelme.

Mindig az övé az utolsó szó.

MESÉLŐ HANG:

 Cziffra György a XX. század közepén világsztár zongoravirtuóz volt - de hol van az még! 1935-ben azonban még csak tizennégy éves. Tauszky Jolán, az idős zongoratanárnő is szegény és névtelen. De tudja a zongorát. A gyerek számára vége van a szabad fantáziálásnak. Meg kell tanulnia a helyes ujjtartásokat, a skálákat, a harmóniákat, a szolfézst; mindent. Meg kell tanulnia eljátszani a kottából mindazt, ami oda van írva. És csak azt. Tauszky Jolán nem adhatott ki a kezéből félkész darabot, félkész tanítványt. Nem engedhette meg magának. Ez volt a kenyere. Cziffra György nem értette. A zongoraórákat szép lassan megutálta.

Cziffra szorgalmasan gyakorol a szobában. Jolán néni hozzáhümmög.

41. jelenet. Zeneakadémia. Keéri-Szántó szobája.

A Keéri-Szántónál szól tovább ugyanez a darab. A tanár úr lehunyt szemmel hallgatja. Néha járnak az ujjai. Néha meg-megszólal halkan:

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Jó. Rendesen megtanulta...; nincs is odaírva...; nagyon derék...

Aztán:

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Maga szereti a zongorát, Cziffra?
CZIFFRA: Tiszta szerelemmel, professzor úr.
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Hallom! Nem kell belefantáziálni, jól van az megírva. A lányokat szeresse, ne a zongorát! ...Én speciel nem szeretem. Én a zenét szeretem.
CZIFFRA: De...
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Nem kell a szerszámot annyira szeretni.

42. jelenet. A Zeneakadémia előcsarnoka.

Cziffra az Akadémia előcsarnokában ül a pulton, és lóbálja a lábát. Kisfiú még ő. De már otthon van itt. Az utcán hideg van. Itt viszont mindig jöhet valaki, és adhat egy kiflit, vagy valami mást.

Jön is három osztálytársa, le a lépcsőn, rövidesen. Tizenhét-tizennyolc évesek, többek is talán. Meg egy kisasszony, hegedűvel.

CZIFFRA: Zsiga...
GÁSPÁR ZSIGA: Mi van, bikfic?
CZIFFRA: Nem vagyok bikfic!
GÁSPÁR ZSIGA: De. Bikfic vagy.
KISASSZONY: Ez egy bikfic.

- jó akar lenni a fiúknál.

CZIFFRA: Hova mentek?
MÁSIK FIÚ: Kuplerájba.

Röhögnek. A kisasszony elpirul és otthagyja őket.

FIÚ: Tud jobbat, Julika?
CZIFFRA: Nincs egy császárzsemlyéd?
GÁSPÁR ZSIGA: Van. De nem adok.
CZIFFRA: Adjál...
GÁSPÁR ZSIGA: Nincs is.
CZIFFRA: Hülye vicc volt. Éhes vagyok.
MÁSIK FIÚ: Mindig éhes.
CZIFFRA: Sokmindenki mindig éhes.
HARMADIK FIÚ: Ez komonista!
CZIFFRA: Nem komponista! Zongorista!
GÁSPÁR ZSIGA: Na, gyere..!

43. jelenet. Kupleráj.

Tényleg odamennek. A kuplerájba. Heccből elviszik a kicsit is magukkal. Az egyiküknek a mádám családilag az ismerőse...

- Ki ez?
- Az öcsém.
- Kié?
- A miénk.
- Kint marad!
- Fázik.
- Öltözzön jobban föl!
- De Róza néni...!
- És ha bejön egy csendőr?
- Akkor az egyik lány fia.
- Befizetek neki egyre.
- Te??? Te is potyázol...
- Különben az anyám üzeni, hogy ráér a Róza néni megadni a tojást...

Így hát beengedik a Gyurit is. Előtte jól körülnéznek. Zsaru sehol.

Odaültetik a zongorához, szórakoztatni a vendégeket.

RÓZA NÉNI: Ennek az öccse...

Eljátssza nekik az Én babám egy fekete nő-t. Vagy amit akarnak. Bemondásra, mint a cirkuszban. A lányok az ölébe ülnek. Izgatják kicsit. Nem nagyon.

LÁNY: Nézzed neki (!), működik!
RÓZA NÉNI: Ne babráld!
LÁNY: Jövőre megtanítalak.

Cziffra pirul, de zongorázik rendületlenül.

LÁNY: Várjál, így könnyebb lesz...

Ad neki zölddió likőrt. Most már izzad is.

44. jelenet.  Keéri-Szántó szobája.

Dr. Keéri-Szántó Imre az ablaknál áll, és kibámul. Cziffrának háttal beszél.

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: A tűz volt az emberiség első felfedezése, a gyufa meg az utolsó. Ami közben történt, az egy nagy semmi. Csak változtatgatások, nem forradalom.
CZIFFRA: Hát a zongora?
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: A zongora? Az is csak egy szerszám. Hogy más is meghallja azt a zenét, ami az emberben van. Már amelyikben...
CZIFFRA:  Bennem van!
DR. KEÉRI-SZÁNTÓ: Maradjon is! Erre akarom magát megtanítani, Cziffra. Ahogy egy ifjúnak mindig szép a szeme, de mire megöregszik, már csak a tekintete maradhat meg szépnek. Ha vigyáz rá. Ha őrzi azt, ami benne van. Belül. Ha meg nem, akkor golyva, hályog... 

(hát nem ezt mondta a nagyfater is, Jolánkának?)

DR. KEÉRI-SZÁNTÓ (folytatja:) Elsajátítani a technikát, gyakorolni, nélkülem is lehet.... Arra van a Tauszky Jolán néni. Na, menjen. Tizedikén jelentkezik a Chopin etűddel.

Ad neki egy kiflit. A fiókjából veszi ki.

45. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

Sára néni a gangra néző konyhaablakon át lesi Cziffrát, minden alkalommal. Most is. A harmadik kikukkantáskor jön is a fiú, nagysietve. Sára néni által el van kapva, be van tuszkolva a konyhába, le van ültetve, tálalva van neki.

CZIFFRA: De Sára néni...!
SÁRA NÉNI: A Jolán várhat. Az étel nem! A zongora nem hűl ki! Biztos ma sem ebédeltél...

Cziffra türelmetlenül habzsol. Éhes is, menne is.

SÁRA NÉNI: Édesanyád hogy van? Az apád? Hát a nővéred? Ugye, hogy finom?

Nincs mit válaszolni. És nincs, mikor.

46. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

Bent a szobában, Jolán néni bóbiskol egy fotelban. Felébreszti a belső órája. A külsőre néz. Szép, nagy ingaóra. Stimmel. Azon is annyi van.

JOLÁN NÉNI: Hol késik a kölyök?!

Majd szundizik tovább.

Sára néni, amikor a fiú kitörölte egy serclivel a tányért, a konyhaajtón át kirakja a gangra, megvárja, amíg a lakásajtó elé áll, majd visszasurran a konyhába, és akkor lehet csöngetni csak.

Jolán néni ajtót nyit.

JOLÁN NÉNI: Már megint késett. Maga tudja...

47. jelenet. Kocsmák, kávéházak, Zeneakadémia, stb. Éjjel, nappal.

(montázs, Cziffra zongorajátékára vágva)

Cziffra az osztálytársaival járja az éjszakát. Dáridóznak, randalíroznak, csajoznak; itt-ott be-beállnak zenélni.

Az egyik helyen felfogadja a tulaj. Játszik ott mindent - többnyire részegen - nótát, slágert, Mozartot, Lisztet, Brahmsot2. Amire kedve szottyan, amit a vendégek kérnek. Az Akadémián meg alszik.

A barátok az éjszakában lekopnak róla. Viszont egyszercsak nem probléma már a császárzsömle.

48. jelenet. Udvari lakás. Angyalföld. Hajnal.

Szobakonyhás lakás ez már, nem a barakk.

Amikor Cziffra hazamegy, alszik mindenki még. Zajosan érkezik haza. Kicsit tántorog, nagyon fáradt. Mindenki felébred. Odamegy az anyjához, és megcsókolja. Odamegy az apjához, és a zsebéből egy maréknyi, összegyűrt pénzt vesz elő. Nyújtja neki.

CZIFFRA: A keresetem.

Apa eltólja a kezét, a pénzt, üvölt:

APA: Ne játszd azt a szar limonádét, amit én!

Apa kimegy a gang végére, a WC-re. Fölaprított újságpapírt visz magával. Anya és Jolánka is fölkel ezalatt. Cziffra Anyának adja a pénzt. Fölöltözve, ahogy van, az ágyba zuhan. Már alszik is.

Jolánka az arcát, a mellét mossa egy lavórban. Anya is sürög forog. Cziffrát a zaj nem zavarja, mélyen alszik. Apa visszajön. Morog:

APA: Ha egyszer van füle is neki, nemcsak keze...

Rá se néznek.

49. jelenet. Az angyalföldi ház. Estefelé.

Jolánkát egy fiú kiséri haza. Bemennek a kapualjba. A félhomályban csókolóznak.

JOLÁNKA: Józsi, ne...

Viszont amit közben csinál, az "de"...

Cziffra kijön a lakásból. Meglátja őket, lefelé jövet. Meghúzza a fiú haját. A fiú rémülten rezzen össze. Eddig nem vette észre. Cziffra nyújtja a kezét.

CZIFFRA: Én vagyok a Gyuri.
JÓZSI (rémülten nyújtja felé a kezét:) Józsi... Ne bánts!

Cziffra nem érti. Nem verekedős.

JOLÁNKA: Ne mondjál meg Anyának...
CZIFFRA: Majd megmondod te.., úgyis. Dógozni megyek, szerbusztok.

50. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

Jolán néni fészkelődik a nagy fotelban, aztán felkel. Emlékszik valami tortára vagy mire, tegnapira, és nagyon megkívánja. Meg a várakozás idegességeit levezetni se' rossz, gondolja még.

JOLÁN NÉNI (magában:) Kedvem szottyant egy kis sütire, ha már késik a gyerek.. Mint mindig...

A konyhába érve hirtelen rikácsolni kezd. Mert ott ül a Gyuri.

JOLÁN NÉNI: Mi ez itt?

Sára néni le van bukva. Mentegetőzik:

SÁRA NÉNI: Megetettem...
JOLÁN NÉNI: Azt látom, de mivel?!!!
SÁRA NÉNI: Csak ő eszi...
JOLÁN NÉNI: Ki kell dobni!
SÁRA NÉNI: De hát Jolán, mondom, hogy csak ő eszi!
JOLÁN NÉNI: Nem a disznópörköltöt, a lábost kell kidobni, szamár nőszemély! Tréflire ment már az is! Többé nem lehet tejes!
SÁRA NÉNI: Akkor zsíros lesz, na, sag schon...
CZIFFRA: Mér' tetszik..?

- mondja a Gyuri. Meg van szeppenve nagyon. Nem is érti. A szája is tele van még.

JOLÁN NÉNI: Mert rendes zsidó ember nem csinál ilyet! Mit értheted te ezt! Te cigány vagy, nem?

Sára néninek kikerekedik a szeme:

SÁRA NÉNI: Cigány? Én aszittem, hogy katolikus...

Gyuri legyűri a falatot. És vörös már nagyon:

CZIFFRA: Ne nevezze maga magát zsidónak! Ne nevezzen maga engem cigánynak! Én nem zsidózok! Nem cigányozok, nem magyarozok, nem oláhozok!!!

- és hirtelen sírvafakad.

Ott áll a konyhában a két nővér, mint sóbálvány.

Nagysokára:

JOLÁN NÉNI (vérfagyasztó határozottsággal:) Soha többet nem ejtjük ki e szavakat. Még másokra sem... Azért leülünk a zongorához?

(bennük maradnak szavak)

Leülnek. Cziffra most úgy zongorázik, mint Liszt egykor, legrosszabb pillanataiban. Jolán néni nem mer közbeszólni. Sára néni beles a résnyire nyitott ajtón át. A kezében van még a tréfli lábos. Életében először érzi meg, hogy a zene - hatalom. Meg van rémülve, egészen.

51. jelenet. Udvari lakás. Angyalföld.

Egy hosszú asztal van megterítve a lakodalomhoz. Nyitva vannak a gangra nyíló ablakok, hogy több vendég férjen el. Jolánka középen ül menyasszonyi ruhában, mellette a Józsi, ünneplőben, mint aki kardot nyelt.

APA: Boldog vagyok!
NAGYFATER (átöleli Anyát:) Tudod, lányom, az ember a tehetséget mind az apjától örökli (magára bök, majd legyint). De az emberség az anyjuktól van.
ANYA: Akkor én mér' nem muzsikálok?
NAGYFATER: Nő nem muzsikál. Szül. Szenved. Szeret. Temet.
JOLÁNKA: Én nem fogok!
NAGYFATER: Szülni?
JOLÁNKA: Temetni.
JÓZSI: Én nagyon, de nagyon...

- körülnéz. Partnert keres, akihez beszélhetne.

JÓZSI: ..Jó, hogy befogadnak.

Józsi néha megcsókolja a menyasszonyt. Itt ő még idegen. Az is marad.

Funtek sántikál végig a gangon. Megáll az ablak előtt. Benéz.

FUNTEK: Mér' nem hívtak cigányokat?

Úgy érti: zenélni.

MALEKNÉ: Funtek? Hozott nekik nászajándékot, valamit?
FUNTEK: Hoztam. Csak használt, inkább nem adom oda... Megveszi?
MALEKNÉ: Írt a fiam! Képzelje, Londonba' van...
FUNTEK: Bankár?
MALEKNÉ: Börtönbe'..., asziszem...
FUNTEK: Fő, hogy írt!
MALEKNÉ: ...mer' hogy föl volt bontva...
FUNTEK: Én értek az ilyenhöz. Mutassa!

Gyuri egy rózsaszín szalaggal átkötött dobozt nyújt át a Józsinak.

CZIFFRA: A tiétek, Józsi! ...Hogy nevessen a csecsemőcske, amikor kibúj.

Józsi, Jolánka izgatottan bontja ki. Nagy köteg pénzt tartalmaz a doboz, átkötve kék pántlikával.

JOLÁNKA: De miért, Gyuri?
GYURI: Amikor nekem kellett gyógyszerre, ennivalóra, cipőre télire, matrózruhára a zeneprofesszorhoz, mindet te vetted, nem?
ANYA: Így van ez rendjén, Jolánka.

Apa körbetekint, megmagyarázza, a népségnek is:

APA: Keres ő...
JOLÁNKA: De én magamnak vettem a zongorát! És temiattad álltam fel a zongorától, és temiattad gürcöltem éjjel-nappal, és nem azért taníttattalak, és mostam rád ..! Adjad is vissza a zongorát!
JÓZSI: Te tudsz zongorázni?

Rá persze senki se figyel.

NAGYFATER (az orra elé:) Frászt. Magamagáért. Azér' is jó..., magamagáért.

Kapatos már egy kicsit. Anya nézi őket az eztismegértük tekintetével. Gyuri meg azt gondolja, hogy nem is azért hagyta Jolánka abba a zongorát, hanem azért, mert egy csepp tehetsége se' volt, mert akinek van, az nem hagyja abba. De nem mondja.

A vőlegény pedig pálinkát tölt, hogy bekapcsolódjon saját lakodalma részleteibe. Iszik a Gyurival, és iszik Apával, és Apát "Apának" szólítja, Anyát meg "Mamának".

CZIFFRA: Gyere, Jolán, játszok! Csak neked, jól van már.

Lisztet játszik, Brahmsot. A gangon, és az udvaron tucatnyi ember hallgatja. Tele van a ház zenével. A csődület élvezi az ünnepet, a potya kaját, -piját. Kiskölykök isznak bele az otthagyott pálinkás poharakba. Rémült macskák riadnak szerteszét. Élet van végre, mediterrán.

Apa is elérzékenyül. Sajátmagát látja a fiában.

APA (az orra elé:) Látod, te hülye mindenki!

Ez a "mindenki" - megszólítás. Csak Anya hallja. De hallgat.

51/A. jelenet. Zeneakadémia.

Vizsgakoncert. Izgatottan gyülekeznek a hallgatók. Izgatott még a Keéri-Szántó tanár úr is.

Cziffra Mozartot játszik. Tombol a nézősereg. Meghajol, kimegy. Ott várja Apa.

APA: Micsoda siker! Gratulálok, fiam!
CZIFFRA: Ne higgyél neki. Rokon ez mind, aki itt van.
APA: De hiszen nagyszerű voltál, Gyurika!
CZIFFRA: Nagyszerű?! Majd egyszer, leszek!

Apához később odamegy egy ember a folyosón, gratulálni.

TÓTH ALADÁR: Engedje meg, Cziffra úr, hogy gratuláljak a fiához!
APA: Még egy rendes ruhám sincsen!
TÓTH ALADÁR: De uram! Egy zseniális csodagyermek egyenesen megdöbbentő művészetéről van szó itten! Két év alatt oly elképesztően fölényes ura lett hangszerének, oly muzikális érettséggel, hallatlan plasztticitással és oly diadalmas átütő erejű indulattal játszik, uram, mint egy kis zene-Herkules! Én holnap mindezt megírom a lapokba, uram!

Aztán, miközben Apa - egy újabb meleg kézszorítás után - a kipirult Anya felé indul, azt dörmögi:

APA: Nahát! Itt a cigányembert is urazzák!

52. jelenet. Éjszakai lokál.

Belép a lokálba, ahol Cziffra épp játszik, a Gáspár Zsiga. Azelőtt évfolyamtársa. Nagy lump az illető. És nagy nagyotmondó.

ZSIGA: Játszanék én is valamit, Gyuri...
CZIFFRA: Hogy megihasd a konyakomat, he?
ZSIGA: Konyakot sosem! Én abszintot iszom.
CZIFFRA: Nem vagy te bohém?
ZSIGA: Nem. Én lump vagyok.
CZIFFRA: Hát igyál...

Zsiga mellényomakodik. Belenyúl a billentyűkbe. Nem rontja el a nótát. Négykezes. A vendégeknek tetszik. Még Cziffrának is.

CZIFFRA: Ejha!

Aztán szünetet tartanak, "csüccs".

CZIFFRA: Te hegedűs vagy, nem?
ZSIGA: Hegedűs. És van egy szerződés Svédországba, hegedű-zongora szonátákra. Eljössz velem?

Cziffra örül. Aztán elgondolkodik.

CZIFFRA: És láthat-e a Józsi is világot?
ZSIGA: Ki az a Józsi?
CZIFFRA: A sógorom.
ZSIGA: Egye fene... Majd cipeli a hangszereimet. Ja. Mert brácsát is viszek... Legyen nekik hacacáré!

Cziffra Paganinit játszik, Liszt átiratában. "La campanella".

53. jelenet. Nyugati Pályaudvar.

Népség, csendőrség, peronjegy.

- Hordár, hordár...!

Lóhalálában jönnek: Gyuri, Józsi elől, utánuk lohol Anya, Apa és Jolánka. Mindenki visz valamit, koffert, elemózsiát, egyebet. Anya olykor előrerohan és érdeklődik a krampácsolóknál. Kifejező gesztusokkal mindig útbaigazítják.

Pöfög a gőzmozdony, útrakész. Van első-, másod-, és harmadosztály. Mi az utóbbinál. Fapados. Gáspár Zsiga ott vár nyugodtan, és egy szipkából pöfékel. Őt nem kísérte ki senki sem.

ZSIGA: Minek úgy rohanni?

- Igyekvés! Beszállás! Öt perc múlva indul! Jegyellenőrzés!

Apa, Anya, Jolán a Gyuritól, a Józsitól búcsúzkodik. Anya nagyon izgul.

ANYA: Szálljatok föl, még lemaradtok! Kisfiam, megvan a jegy?
ZSIGA: A jegyek itt vannak, nálam, Cziffra néni. Tedd föl Józsi, a hóbelevancot! Ne tessék izgulni, Cziffra néni, van öt perc még..!
ANYA: Már csak négy!
APA: Nem kell írni, fiam. Ne költs rá.

Aztán csókok, és fölszállnak. A Zsiga lehúzza az ablakot, leül, pöfékel. Gyuri és Józsi bemennek, fölpakolnak, aztán visszajönnek a peronra. Állnak az ajtóban, akadályozzák a többi utast. A tárcsás ember a mozdonyhoz közeledik.

ANYA: Kapaszkodjatok!

Amikor már mozdul a vonat, azt mondja Jolánka, sajnos hangosan:

JOLÁNKA: Sose jössz már haza.

A Józsinak-e, vagy a Gyurinak? Anya meghallja, de nem szól. Kölcsönös integetés, még akkor is, amikor már senki, és semmi régen nem látható. A vonat már messze jár.

54. jelenet. Vonatokon.

A vonatutazás örömei és borzalmai. Ülve aludni, átszállások, két napon át.
A hazai élelem újságpapírba csomagolva. A bor demizsonban. Kalauzok, nyelvi nehézségek.

55. jelenet. Svéd kisváros. Ócska padlásszoba.

Vaságyak. Zsiga ruhástul, cipőstül, azonnal ráveti magát az egyik ágyra. A másikra rámutat.

ZSIGA: Az a tiétek.

És meghúzza a demizsont. Cigarettát gyömöszöl egy szipkába.

ZSIGA: Józsi, adjál gyufát.
JÓZSI: Nincs.
ZSIGA: Akkor vegyél.

Zsiga a földre hamuzik.

CZIFFRA: Mit csinálsz? Nem vagy otthon.
ZSIGA: Épp azér'.
CZIFFRA: Hol lehet itt gyakorolni?
ZSIGA: Az asztalon.

Cziffra az asztalon gyakorol. Nem kell neki már ehhez klaviatúrát rajzolnia. De szól!

Kint havazik.

Később, éjjel egy ágyban forgolódik a Józsival. Egyszer kinyitja a szemét.

CZIFFRA: Koncert...
JÓZSI: Mi van? Elférsz? Fölkeljek?
CZIFFRA: Jolánka jó lány. Csak tehetségtelen.

Nyugtalanul alszik.

56. jelenet. Utca.

Mennek a svéd kisváros egy utcáján. Elől Cziffra és Zsiga, mögöttük a Józsi. Cipeli a hangszereket. Fáznak. Esik a hó. Egy házon egy plakát, hogy

CONCERT
LISZT
CHOPIN
BEETHOVEN

plusz svéd szavak.

Oda mennek be.

57. jelenet. Kis terem.

Mint egy vidéki, magyar kultúrház az ötvenes években, ez pont olyan. Csak ez svéd a harmincasokban. Van benne negyven vacak szék, egy pici színpad, egy kopott zongora, mintegy tizenkét főnyi publikum.

A Józsi egy nyitott ajtóban áll, innen belátni a terembe. Mellette egy ember.  Ez az impresszárió.

JÓZSI: Hol lehet itt...?
IMPRESSZÁRIÓ: Pisálni? Sehol. Az udvaron. Vagy tartsa vissza!
JÓZSI: Hideg van.
IMPRESSZÁRIÓ: Á! Majd télen! Azt nézze meg!
JÓZSI: Ennyien lesznek?
IMPRESSZÁRIÓ: Hát többen nem... Melegedni jönnek, meg aludni. Ez szociális ház.

Odabent a fiúk elkezdenek muzsikálni. Egy pár ember felébred, majd alszik tovább.

Aztán kint, ahol a Józsi is áll, a férfi kifizeti őket.

ZSIGA: Ennyi?
IMPRESSZÁRIÓ: Ahány néző, hát aszerint.
ZSIGA: Milyen magyar ember maga?
IMPRESSZÁRIÓ: Svéd-magyar ember. Mér' kérdi?
CZIFFRA: Haggyad.

58. jelenet. Utca.

Mennek a svéd kisváros utcáján visszafele. Elől Cziffra és Zsiga, mögöttük a Józsi. Cipeli a hangszereket. Fáznak. Esik a hó. A házon ott a plakát.

CZIFFRA: Én hazamegyek.
ZSIGA: Nemigen hiszem. Nálam van a pénz, nálam van a retúrjegy.
CZIFFRA: Majd elveszem.
ZSIGA: Mér', most mi nem tetszik? Hát mondtam én, hogy az Operában lépünk fel? Hát mondtam én, hogy egy vagyont fizetnek? Nem mondtam! Azt mondtam, hogy szerződés van! Van? Van! Kifizette? Kifizette? Holnap is kifizeti? Holnap is kifizeti! Ez egy ilyen állam.
CZIFFRA: De én zongorázni jöttem!
ZSIGA: Hát zongorázz! ...Addig se' vagy otthon...

Ez igaz.

JÓZSI: Mitmontok? Beleszólhatok?
ZSIGA: Namégcsak az kéne! (kicsit később:) Ha ilyen hideg lesz, én ki se teszem a lábam! Mondjad neki, hogy náthás vagyok. Akkor is jár a pénz.
CZIFFRA: A szerződés szerint?
JÓZSI: Naná...

- nincsen meggyőződve róla.

Zsiga viszont bólint.

59. jelenet. Montázs.

Ennivalóra nemigen futja a honoráriumból. Éheznek, fáznak; isznak. A borból kap, persze, Józsi is.

Zsiga nemigen vesz részt a duó előadásain, a kultúrotthonban, ám Cziffra ezt már nem is bánja. Egyedül játszik, a maga örömére. A Józsi ott ül a teremben, közel a vaskályhához, áhítatosan. Vagy csak melegedik. A szólistapályát a zongorista mégsem ilyennek képzelte.

CZIFFRA: Tudod Józsi, legalább azt játszok, amit akarok.

60. jelenet. Vonaton.

Nagyvidáman utaznak hazafelé. Ez a nap a Józsi nagy napja. Kenyeret szel, szalonnát aprít, katonákat vagdal, kínálja. Beleharapnak. Szinte egyszerre:

CZIFFRA: Pfú!
ZSIGA: ...'zéletbe!
JÓZSI: Jaj!
CZIFFRA: Mi ez?
JÓZSI: Én szalonnának néztem...
ZSIGA: Az ez. Rénszarvas-szalonna!
CZIFFRA: Ki bírja azt megenni?
ZSIGA: Ezek az eszkimók. Ki más?
JÓZSI (gyűri a falatot:) Jó ez...
CZIFFRA: Meg kéne sütni...
ZSIGA: Attól csak büdösebb lesz.

Van a vagonban egy széntüzelésű vaskályha. Be van gyújtva.

JÓZSI: Azér' megpróbálhatnánk...

Kakastaréjakat szeletel. A bicskájával ráteszi őket a tüzes vasra. Sistergés, füst.

ZSIGA: Zene füleimnek.

Előveszi a hegedűjét, cincog hozzá. Cziffra meg nagybőgőként brummog. Magyar nóta.

CZIFFRA: Dobójjá!
JÓZSI: Akkor ki vigyáz az ebédre?

Mégis: bicskanyéllel dobol a kályha oldalán.

JÓZSI: Jó vóna bor hozzája...
ZSIGA: Hozok.
CZIFFRA: Maradt pénz?
ZSIGA: Minek az?

Fölkel, frakkot vesz, csokornyakkendőt is köt. Elmegy. Sül a szalonna. Fut a táj. A Zsiga visszajön egy üveg francia borral. Mutatja.

JÓZSI: Nahát!
CZIFFRA: Loptad?
ZSIGA: Fenét. Az étterembe' rendeltem.
CZIFFRA: Kifizetted? Miből?
ZSIGA: A Nyugatiban kell kifizetni. Mi meg Rákoson kiszállunk.

Zsiga röhög, hüvelykujjal benyomja a dugót. A frakkja zsebéből kristály-poharakat vesz elő.

ZSIGA: Éljen Svédország!

- tölt.

JÓZSI: Éljen Magyarország!
ZSIGA: Gyuri! Te már beleittál!
CZIFFRA: Én már megittam!

Zsiga telitölti neki.

ZSIGA: Na most akkor egyszerre! Fenékig!

Koccintanak. Megisszák, fenékig. Újra is töltenek.

JÓZSI: Kész az ebéd!
ZSIGA (beleszimatol a levegőbe, fintorog:) Kész?

Előhúz egy ezüsttálcát.

CZIFFRA: Ezt se loptad?
ZSIGA: De! Ezt loptam! Ide szeld a katonákat!

A Józsi, mint egy háziasszony, dolgozik. Ráhelyezi a tálcára a katonákat. Egy Tagesblat-ból szalvétákat kanyarít. Amikor készen van, Zsiga lehúzza az ablakot. Fogja és az egészet, tálcástul, mindenestül, kidobja.

ZSIGA: Ehetetlen.

A Józsi nekiugrik. Vad verekedés kezdődik. Cziffra nem tudja, hogy beleavatkozzon-e? A verekedők kitántorognak a folyosóra. Cziffra fölkel, kinéz az ablakon, aztán utánuk néz a folyosóra, látja, hogy átpofozzák egymást egy másik vagonba, és a Józsi kezében van már a szalonnázó bicska. Utánuk indul, de elakad egy WC-ről éppen kilépő utasban, utat enged neki, megáll, tépelődik, legyint, visszamegy a helyére. Van még egy korty boruk, megissza. Kibámul az ablakon. Rohannak a távírópóznák a szeme előtt, vad ritmusban kattognak a fülében a kerekek.

Egyszercsak belép a frakkos, csapzott Zsiga. Kezében a Józsi bicskája. Behúzza maga mögött a fülkeajtót. Hosszan, ziláltan áll. Aztán kinyitja újra  és nagy csattanással bevágja az ajtót. Cziffra felnéz:

CZIFFRA: Agyonverted?
ZSIGA: Kiesett....
CZIFFRA (nem érti:) Hol van a sógorom !?!
ZSIGA: Hányszor mondjam, a süket istenit, hányszor mondjam ???!!!

- és elájul.

61. jelenet. Szórakozóhelyek.

Cziffra különböző szórakozóhelyeken muzsikál. Közben iszik, akármit. Amit a pincérek hoznak.

Mindenütt figyeli őt egy magányos, bajuszos alak (Rozsnyai Sándor), kávéját kavargatva.

MESÉLŐ HANG:

 Nem volt mit tenni. El se' lehetett a Józsit temetni. Elveszett, félúton. Cziffra György Budapesten folytatta hát, ahol abbahagyta. A lokálokban, az éjszakában. Az élet megy tovább...

 Meghallotta egyszer játékát az Arizona-mulató tulajdonosa, Rozsnyai Sándor. A gátlástalan improvizációiba szeretett bele. Leszerződtette az Arizonába.

Egyik este aztán az egyik helyen, a szünetben, Rozsnyai magához hívatja a pincérrel Cziffrát.

Áll mellette illedelmesen.

ROZSNYAI: Leülhet. Az enyim az Arizona.
CZIFFRA: Azt mindenki tudja.
ROZSNYAI: Meg a feleségemé.
CZIFFRA: A Micié. Azt is mindenki tudja.
ROZSNYAI: Jöjjön be holnap este nyolckor. Pontban.
CZIFFRA: Azt nem lehet. Itt játszok.
ROZSNYAI: Mondjon fel! És ne legyen ittas. Mici gyűlöli.

62. jelenet. Arizona. Iroda.

ROZSNYAI: De itt nincs az, mint régen a moziban, hogy alátesz valamit, oszt szóljon! Itt komoly próbák vannak nálunk és csillogó előadások. Ez Párizs, fiam!
CZIFFRA: Sosem voltam mozizongorista...
ROZSNYAI: Cirkuszi sem?
ROZSNYAINÉ SUGÁR MICI3: Nem túl fiatal ez a szépfiú?

Rozsnyai pénzt ad neki; már előre.

63. jelenet. Arizona. Színpad.

Óriási revü, tánc, görlök. A színpadi masinéria behozza Cziffrát, egy fehér zongora mögött ül fekete frakkban, már a színfalak mögött is játszott. A fény vált, egyetlen fejgép világítja meg a zongoristát. Brahms egyik magyar tánca dübörög, a végén, a pricc-pracc-pruccra, félmeztelen táncosnők bukkannak föl - mint bűvészek automata virágcsokra a tenyerükből - a zongora mögött, de a nézőtér felől ez úgy hat, mintha  a zongorából nőnének ki villámgyorsan.

Dübörög a taps, közben zongorástól elsüllyed az előadó és megszólal a nagyzenekar. A görlök kitesznek magukért.
 
64. jelenet. Arizona. Öltöző.

Egy ilyen zegzugos helyen, pláne az első napokban, az ember nem tudja, hogy hová vezetnek a folyosók, hová nyílnak az ajtók. Cziffra bóklászik narancs-színű biztonsági lámpák gyenge fényében, egy WC-t keresve. Benyit ide-oda. Véletlenül rányit éppen vetkőző, sminkelő, próbára készülő táncosnőkre. Azok rémülten rebbenek szét, maguk elé kapva gyorsan valamit. Hátsó ajtókon tűnnek el. Egy egzotikus külsejű, fekete lány azonban, aki az előző esti előadáson úgy táncolt egy hastáncot el, hogy Cziffra le se vette róla szemét, állva a színfalak mögött, nem takarja el magát. Belekezd ugyan, de aztán abbahagyja. Cziffra riadtan igyekszik kihátrálni.

SOLEILKA: Ha bejöttél, gyere is be!
Cziffra: Én csak izé.., hogy merre van a pénztár?
SOLEILKA: Az csak pénteken...
CZIFFRA: Tudom, csak...
SOLEILKA: Most már mindegy.., engem keresel..?
CZIFFRA: Jaj, nem, csak...
SOLEILKA: De! Ez a neglizsé...
CZIFFRA: Cziffra György vagyok. Ifjabb.
SOLEILKA: Akkor tényleg engem keresel. Hogy ki a legszebb?
CZIFFRA: Nem nézek oda, amíg... Csak az ...izét kerestem...
SOLEILKA: Nem vagyok én ám ilyen szégyentelen...
CZIFFRA: Nem is hiszem...
SOLEILKA: Ezt meg hogy érted?
CZIFFRA: Jaj! Nem úgy!
SOLEILKA: Ez nem én vagyok.

Odamegy Cziffrához, átöleli. A neglizsé is lehullik róla.

SOLEILKA: Ha már így alakult...
CZIFFRA: Izé vagy... Mind között te vagy a legszebb.
SOLEILKA: Nem is látsz ilyen közelről.
CZIFFRA: De az előbb láttalak.
SOLEILKA: Most már majd mindig láthatsz. A feleséged leszek...

65. jelenet. Cziffra albérlete.

Az ágyban fekszenek, dunna alatt.

CZIFFRA: A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én...
SOLEILKA: Megint?

Vidámak nagyon. Soleilka fölkelni készülődik.

SOLEILKA: Ne nézzél!
CZIFFRA: Jó. (lesi:) És hogyan szólítsalak?

Soleilka juszt is eltakarja magát, úgy áll föl.

SOLEILKA: Gerlicémnek, galambomnak, angyalomnak, kedvesemnek, tubicámnak, szerelmemnek... Rózsámnak, violámnak.
CZIFFRA: Egyszerre? Végig se bírom mondani...
SOLEILKA: Csak szeretőmnek ne! Mert elhagylak azonnal!
CZIFFRA: Soha!
SOLEILKA: Gyerek vagy te. Az a jó... Megyek. Nem érek oda a próbára.
CZIFFRA: Veled megyek.
SOLEILKA: Nem szabad! ...Csak a Mici meg ne tudja.
CZIFFRA: Mici?
SOLEILKA: Még ezt se tudod? A Rozsnyainé! Sugár Mici! Különben Senger Mariska. Tavaly még a legszebb táncosnő volt a Casino de Paris-ban.
CZIFFRA: Most meg te vagy az!
SOLEILKA: Az Arizona sokkal szebb, mint a Casino de Paris. Még a Moulin Rouge-nál is szebb! Mindennél szebb!
CZIFFRA: Te vagy mindennél szebb!
SOLEILKA: Én mindenkinél szebb vagyok! Keleti szépség!

66. jelenet. Arizona. Öltöző.

Most már nem riadtak a lányok Cziffra jelenlétében sem. De Cziffra nem is nézegeti őket. Be van telve Soleilkával egészen.

Mikor Rezső úr a színpadra szólítja a lányokat, Cziffra egy pillantással visszatartja Soleilkát. Épp csak egy ölelésre. 

REZSŐ ÚR: Baj lesz ebből, Gyuri...
CZIFFRA: Nem szerethetem?
REZSŐ ÚR: Itt ugyan nem. Sehol sem. Aki itt dolgozik: nem itt szeret. A tizenegyedik parancsolat.
CZIFFRA: Öreg maga.
SOLEILKA (szeretettel:) Hagyjad...
CZIFFRA: De ő meg mér' nem hagy békén minket?
SOLEILKA: Ő jót akar. Azér' is öreg.
CZIFFRA: Nana! Láttam én már nagyon gonosz öregembert!
REZSŐ ÚR: És milyen soká élnek! A sok hücpe baldóvere!

67. jelenet. Budafok. Nagyfater háza.

Nagyfater háza egy vályogházikó. Szobakonyha. Azért van hozzá valami kertféle, falusias. Tyúkok kapirgálnak. Nagyfater egy diófa alatt ül, és szundikál. Csorog a nyála, rászállnak a darazsak. Jön a Gyuri.

NAGYFATER: Látlak.

(pedig csak érzi)

CZIFFRA: Hoztam bort is.
NAGYFATER: Akkor szeretőd van.
CZIFFRA: Ühüm. Olyasmi.
NAGYFATER: És el akarod mondani. Már el is mondtad... Aztán jól megy a sorod?
CZIFFRA: Voltam már nagyobb szarban is.
NAGYFATER: Leszöl is még.
CZIFFRA: Nagyfater, mi az a baldóver?
NAGYFATER: Honnét tudjam? Mi vagyok én, cigányvajda?
CZIFFRA: Táncol.
NAGYFATER: Akkor ne zenélj. Dógozzá'! Legalább az egyik becsületes kenyérkereső legyen... Anyád hogy van?
CZIFFRA: Mindig csak szeret.
NAGYFATER: Otthon lakol?
CZIFFRA: Nem. Bérletbe.
NAGYFATER: Akkor nyugodtan szerethet. ...Jolánka?
CZIFFRA: Nem beszél velem.

Közben megisszák mind, a bort. Nagyfater rosszul van. Cziffra beviszi a házba, lefekteti, betakarja.

NAGYFATER: Elmehetsz, semmi baj. Üzenem a Gyurinak, hogy meglátogathat egyszer. Míg még élek.

Az öreg nincs magánál. Cziffra megcsókolja az arcát és elmegy.

NAGYFATER: Gyurika.

68. jelenet. Arizona. Félhomályos folyosó.

Cziffra és Soleilka a folyosó egy fordulójában meghúzódva csókolózik. Közeledik Rozsnyainé, de nem veszik észre. Pedig az minden ajtón benyit, és bemegy; rajta van a szeme mindenen. Hirtelen meglátja őket, szétrebbenni sincs idő.

ROZSNYAINÉ: Aha. Az egyikük máris ki van rúgva! Választhatnak! Vagy: fej vagy írás?

Elővesz egy pénzdarabot, odamutatja Cziffrának.

CZIFFRA: Akkor megesküszünk.
ROZSNYAINÉ: Az ebből a szempontból mindegy! Az minden szempontból mindegy! Tőlem mindenki lehet arab, vagy szerecsen, még én is (!), de ez az Arizona! Itten nincsen tipi-tapi! Árt a műsornak! Tönkreteszi! Lezülleszti! Mit magyarázok? Nem magyarázok! Nos? Fej, vagy írás? És a másik többet be se teszi a lábát! Még jeggyel se! Ki lesz adva a Rezső úrnak! Ez az Arizona!
CZIFFRA: Akkor én felmondok.
SOLEILKA: Én is felmondok.
CZIFFRA (rémülten:) Neked nem kell!
SOLEILKA: Nem kérdeztelek.
ROZSNYAINÉ: Hülye liba! Mit akarsz csinálni?
SOLEILKA: Szülni.
ROZSNYAINÉ: Menjenek az irodába a Rozsnyaihoz. Vegyék föl a pénzüket...

Rozsnyai Sándor távolról végig tanúja a jelenetnek. Széttárja a karját: nincs mit tenni. A Mici fontosabb.

Amikor a párocska elmegy, Rozsnyainé meg elgondolkodva ballag utánuk, és dörmög magában ("Kár.., de a szabály - az szabály"), Rozsnyai előlép a homályból, és átöleli Micit.

ROZSNYAINÉ: Egy kivétel - és mindennek vége.
ROZSNYAI: Te vagy az ész...

Megcsókolja. Mici meg vissza.

ROZSNYAI: Dühös vagy még?
ROZSNYAINÉ: Olykor utálom, hogy milyen kemény vagyok, Sándor.
ROZSNYAI: Nem tartanánk különben sehol.

69. jelenet. Rózsák tere.

Cziffra és Soleilka ünneplőben ülnek egy padon. Előttük két hivatalnok-forma férfi álldigál éhesen. A padon, zsírpapíron szépen megterítve, vastag kenyérszeleteken lóparizer, kvargli, zöldhagyma, egy üveg bor, négy pohár. Ünnepi az alkalom, még a nap is úgy süt rájuk.

EGYIK: Akkor megkapjuk-e a fizetséget is...?
MÁSIK: Mer' korog a gyomor!
EGYIK: ...A tanúskodásért.
SOLEILKA: Nyugalom, ami jár az jár! Megbeszéltük?
EGYIK: Meg. Éppen azér'.
MÁSIK: Higgadtan, Ernő, mindennek megvan a módja.
EGYIK: Aha. Akkor tószt! Maga ért valamihez?
CZIFFRA: Zongorázok.
EGYIK: Aha. És a menyasszony?
CZIFFRA: Mostig táncolt. A legszebben!
SOLEILKA: Mér' kérdi, Ernő?
EGYIK: A tószthoz.
MÁSIK: Megadja a módját.
CZIFFRA: Nézze, mielőbb essünk túl rajta! Maguk enni akarnak, mi meg kettesbe maradni.
EGYIK: És inni is.

Cziffra Ernő kezébe nyomja az üveget. Ernő kibontja. Van nála dugóhúzó!
Tölt a poharakba. Fölemeli az egyiket. A fény felé fordítja.

EGYIK (szépít:) Majdnem megüti a mértéket...
SOLEILKA: Tegyünk úgy, hogy ők most a család, jó?

Cziffra egy pillanatra elkomorul. Aztán:

CZIFFRA: Egye fene...
EGYIK: Hát akkor engedjék meg, ifjú pár, hogy emeljem poharam! Emelem poharam a kedves..., szép.., és elragadóan gyönyörű..., hogy is hívják?
SOLEILKA: Soleilka.
MÁSIK: Te ezt érted?
EGYIK: Naná! Zulejka.
MÁSIK: Ja...?!
EGYIK: És végtelenül szépreményű György...
MÁSIK: ...ifjú művész-házaspár...
EGYIK: Most én mondom, vagy te mondod?
MÁSIK: Hát mondhatod te is...
EGYIK: Akkor arra koccintok véletek...
CZIFFRA: Tegez.
SOLEILKA: Ők a család.
CZIFFRA: Ja, az más.
EGYIK: Hogy míg a világ - világ!

Emeli poharát. Cziffra és Soleilka feláll. Ünnepélyes csók. A két tanú tapsol. Koccintnak, mindannyian felhörpintik.

CZIFFRA: Hát akkor a viszontlátásra!
EGYIK: És a lakodalmi ebéd?
CZIFFRA: Párdon! Voilá! Lóparizer, kvárgli!
SOLEILKA: Had' egyenek...
MÁSIK: Nagyon szeretnének már kettesbe maradni...
EGYIK: Család. Családi vicc.
MÁSIK: Olyan is.

Falatoznak. Hozzáisznak, vidámak. Aztán kezet fognak és a két tanú elmegy. Cziffra és Soleilka ünnepélyesen megcsókolják egymást.

70. jelenet. Cziffra albérlete.

- Jó reggelt, feleség! Jó reggelt, férj!

- mondják egyszerre mind a ketten, felébredve másnap. A jövőre gondolnak.

71. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

Cziffra és Soleilka kopogtat a Sára néni konyhaablakán. Az öregasszony nem csodálkozik.

CZIFFRA: Megnősültem, Sára néni. Ő Soleilka, a feleségem.
SÁRA NÉNI: Esztek?

Sára néni megterít a konyhában. Tauszky Jolán leszedi. Veszekedés. Sajátkezűleg terít meg, a nappaliban. Előveszi az ezüstöt, a meisseni porcelánt.

Ülnek az ebédlőben. Esznek.

JOLÁN NÉNI: Ne kérdezd meg, Sára, majd én!

Gyuri érti a fel sem tett kérdést.

CZIFFRA: Nem eszi a disznóhúst ő sem. De más neki az oka.
TAUSZKY JOLÁN: Akárhonnét jöttél, szép vagy.
CZIFFRA: Egyiptom.., ugye?
SOLEILKA: Talán..., vagy Tunisz... 

72. jelenet. Mulatók, kocsmák. Éjjel.

Cziffra iszik, zongorázik. Dankót, Biharit. Hazamegy, megcsókolja alvó feleségét, és az ágyba zuhan.

73. jelenet. Tauszky Jolán lakása.

(a 71. jelenettel keresztbevágva)

Zongoraórák. Gyakorlás. Klasszikusok. Fizet az órákért rendesen. Semmi Dankó, Bihari.

74. jelenet. Udvari lakás. Angyalföld.

Cziffra a konyhában ül az anyjával. Jolánka szerencsére nincs otthon. Cziffra erre csak egy szemvillanással kérdez rá.

ANYA: Dolgozik... Arról nem beszél, ne félj...

Cziffra eszik. Ez jó. Nem kell beszélni. Az anyja nézi. Az eztismegértük tekintetéből Cziffra látja: Anya rájött már, hogy felesége van, abban a pillanatban, amikor belépett és megölelte.

Régen nem volt már otthon. Később kimondja:

CZIFFRA: Anya, gyerekem lesz.
ANYA: Hogyan mondjuk meg apádnak?
CZIFFRA: Akárhogyan. Már az se fogja érdekelni, hogy tanulok megint.

75. jelenet. Orosz front. 1943.

(híradósnittek. Az orosz front. Hó. Hideg. Semmi esély)

MESÉLŐ:

 Cziffra Györgyöt huszárként sorozták be a magyar hadseregbe. Pedig annyi más dolga lett volna! El kellett tartania a családját, (hisz volt már egy kisfia is).
 
 Huszárnak lenni: Magyarországon dicső hagyomány, de a huszárok egy háborúnyi késésben voltak. Cziffra visszaminősíttette magát gyalogossá, majd három hónapos kiképzés után harckocsizó lett. A tankban, belül mégsem fúj annyira a szél. 1943. telén, Ukrajnában ennek jelentősége volt.

Magyar tank szántja az orosz havat. Benne Cziffra és még három magyar katona.

KATONA I.: Hogy is lettél te tankász?
CZIFFRA: A tankban melegebb van, mint kint...
KATONA II.: És mit csinálsz te civilben?
CZIFFRA: Zongorista vagyok.
KATONA II.: Az nem mesterség.
KATONA I.: Állítólag a tigrisekben még fűtenek is...
KATONA II.: Azt nem tudom, de lőni, azt lehet velük!
CZIFFRA: Mi most merre megyünk?
KATONA I.: Védjük a hazát!
CZIFFRA: Itt?
KATONA I.: Ha egyszer itt van a háború...
KATONA II.: Még mindig jobb, mintha otthon lenne...
CZIFFRA: Nekem van egy fiam.
KATONA I.: Hát feleséged?

Nagyot röhögnek. Cziffra is velük nevet, kényszeredetten. Katonaélet.
  

76. jelenet. Barakk.

Egy hadnagy jön a barakkba (lomha felugrálás, stb.). Szúrós szemekkel jár-kel az emberek között. Azok lassan letelepednek a priccseikre megint. Megértik, hogy csak keres valakit. A hadnagy végre megkérdezi:

HADNAGY: Tud itt valaki valami hangszeren szakszerűen játszani?

Nem válaszolnak neki. Beszélgetnek, vakaróznak, alszanak. Egyszercsak visszatér Cziffrához a tiszt.

HADNAGY: Maga!

Cziffra föláll, szalutál.

HADNAGY: Nem zsidó maga?
CZIFFRA: Inkább cigány...
HADNAGY: Az ugyanaz... Nem az én dolgom... Maga: zenész!
CZIFFRA: De.., hadnagy úr, jelentem...
HADNAGY: Pihenj! A szemében van. Nem lehet elbújni! Naná!
CZIFFRA: Á, biztos megmondta valaki...
HADNAGY: Nem mindegy? De mindegy! Raport! Idefigyeljen, fiam! Mondták, hogy van itt egy zongorista, de nem mondták, hogy melyik? Fogadtam, hogy megtalálom! Egy őrnaggyal fogadtam! Érti?! Egy őrnaggyal! Semmi köze hozzá! Megtaláltam? Na, ugye! Nyertem! Na ugye! Tehát maga is nyert! Hát van itt kaszinó? Nyavalyát van! Akkor is játszom! Akkor is nyerek! Őrnagy, ezredes, egyremegy! Raport!

77. jelenet. Tábor. Külső.

Cziffra és a hadnagy megy a hóban a parancsnokság felé.

HADNAGY: Ott melegebb van ám, fiam!
CZIFFRA: Tudja, mióta nem gyakoroltam, hadnagy úr?
HADNAGY: Az mindegy. Kap egy-két órát. Zongorát. Pálinkát. Bemelegít.

Cziffra mutatja a gémberedett ujjait, de már masszírozza, tornáztatja őket.

CZIFFRA: Lehetne a pálinkával kezdeni?
HADNAGY: Naná! Tud maga zongorázni? Mert ha nem, elviszi a Gestapo!
CZIFFRA: Gestapo?
HADNAGY: Naná! Magas rangú német vendégeink lesznek! Minden percben várhatóak! Egyenest Berlinből! Ezek mind odavannak a zenéért! Akkorhát: tud maga zongorázni? Mert engem is elvihetnek...
CZIFFRA: Két éve még tudtam.
HADNAGY: Azt nem lehet elfelejteni! Mint a hugyozást. Naná!
CZIFFRA: Hugyozni? Itt?! Lefagy a..!
HADNAGY: Haha! Fasz! Mondja ki! Maga egy jópofa, fiam! Megússzuk!
CZIFFRA: Hát én nagyon azon leszek. Engemet hazavárnak.

A hadnagy erre hátbaveri. Kezébe veszi Cziffra két kezét, melengeti neki, rá is lehel. Boldog, felszabadult.  

A parancsnokság mögött befut egy vonat. Látni innen kiszállni a németeket. Ünnepélyes a fogadás. Szertartásos.

A hadnagy újra izgulni kezd.

78. jelenet. Parancsnokság.

A zongora: igazi koncertzongora! Cziffra nézegeti, simogatja. Csak nincsen sajnos felhangolva. Még ezzel is kéne bíbelődnie? Két órája van arra, hogy bemelegítse és kilazítsa a kezeit. Dolgozik ezen, nagyon. Mellette egy kiskatona, és a hadnagy. Nézik.

CZIFFRA: Nahát...!
HADNAGY: Ezek az oroszok is muzikálisak, a fenébe is! Csajkovszkij, vagy ki?
CZIFFRA (már ütögeti a billentyűket:) Nem lehetne felhangoltatni?
HADNAGY: Mi kell hozzá, kulcs? Fiam, ugorjon el, hozzon egyet!
CZIFFRA: Nem. Fül.
HADNAGY: Ez jó lesz? Haha?

- rángatja meg a saját fülét. 

CZIFFRA: Röhöghetünk is, de jobb lenne engem most nem zavarni.
HADNAGY: Hogy elszemtelenedett! Vigyázz!

Cziffra nyeglén vigyázzba áll, hanyagul szalutál:

CZIFFRA: Jelentem, visszamehetek a barakkba is, hadnagy úr..! Gestapo..
HADNAGY: Művész, a kurva istenit!

- mondja a hadnagy a kiskatonának.

KISKATONA: Én meg otthol kádár vagyok. Az apám meg műbútor-asztalos.

Aztán már kussolnak. Mert szúrós a hadnagy tekintete. Cziffra, miközben hangol is, be is járatja az ujjait, megcsókolja a zongorát.

CZIFFRA: Soleilka...

- suttogja.

Már megy neki a játék. Felderül a hadnagy, ámul a kiskatona. Közben bakák székeket cipelnek be. Berendezik a nézőteret.

79. jelenet. Parancsnokság.

Gyülekezik a közönség, a magyar és német tisztek. Pusmognak, nevetgélnek, mialatt helyet foglalnak. Cziffra kimegy, hogy majd újra bejöhessen. Izgul.

Aztán frakkban, csokornyakkendőben lép be. Fény esik rá. Meghajol, leül a zongorához. Taps. Egy magas rangú magyar tiszt felkonferálja, pontosabban a németeknek gazsulál, németül.

Cziffra játszani kezd. Nyitásnak a Les Preludes, majd egy Wagner-egyveleg. Megvan az alaphang ütve. Aztán Brahms. A Lili Marlennél tör ki először a taps.

Szünet nélkül mennek át egymásba a zenedarabok.

Egy Strauss keringő a németeknek, a Rákóczi induló parafrázisa a magyaroknak: és mindenki tudja, hogy az előadásnak vége van. Dübörög a tapsvihar.

Szerényen, holtfáradtan hajol meg. Kitántorog. Kint megöleli a hadnagyocska.

HADNAGY: Besöpörtük!
CZIFFRA: Mesterségem címere: "Z", "M"!
KISKATONA: Zongoraművész?

A hadnagy elámul.

80. jelenet. Parancsnokság. Nagy terem.

Fogadás. Hosszú vacsoraasztal. Francia konyak, magyar pálinka, orosz kaviár. Aztán jövés-menés pezsgőspoharakkal. Cziffra ott van. Már átöltözött. Egy német tiszt csatlakozik Cziffrához.

NÉMET TISZT: Beszél németül?
CZIFFRA: Egy mukkot sem, sajnos.
NÉMET TISZT: Nem baj! Én töröm a magyart. Jártam a pesti Zeneakadémiára is. Egy évet, ötöt meg a berlinire.
CZIFFRA: Zongorázik? Mikor járt? Mert találkozhattunk volna...
NÉMET TISZT: Nem, elmélettel foglalkozom.
CZIFFRA: Akkor azér'. A teória engem nem érdekel... Ott a hangszer, benne van.
NÉMET TISZT: Mondja, mit csinál itt egy ilyen értékes ember, mint maga?
CZIFFRA: Háborút.

A német leemel két pezsgőspoharat, belékarol és félrevonja Cziffrát. 

NÉMET TISZT: Nézze öregem, mi elveszítjük ezt a háborút.

Cziffra azt gondolja, hogy provokáció. Nem válaszol. A német érzi, hogy ki kell egészítenie.

NÉMET TISZT: A világháborúkat mi el szoktuk veszíteni. Van már precedens. Oroszország - Ázsia, csak hideg. Senki sem érti. Versaille...
CZIFFRA: Az Franciaországban van, nem?
NÉMET TISZT: Ja. Szép hely. Csak nem a német hadvezéreknek.
CZIFFRA: Szeretem Franciaországot.
NÉMET TISZT: Járt már ott?
CZIFFRA: Nem. De fogok.
NÉMET TISZT: Na. Ha pedig maguk elveszítik nekünk ezt a háborút, abból az következik, hogy én elviszem magát Berlinbe. Németország nagy. Magyarország kicsi.
CZIFFRA (nem érti, hogy jön ez ide:) Igen..?
NÉMET TISZT: Berlinben én vigyázni fogok magára. Koncertezni fog. Éjjel indul vissza a vonatunk. Felszáll velem, és kész.

Cziffra azt gondolja, hogy még csak az kéne! A szövetségese foglya!

CZIFFRA: Elfáradtam. Két éve nem zongoráztam.
NÉMET TISZT: Menjen. Ezt vigye magával. Három előtt öt perccel legyen a négyes vagonnál. A többit bízza rám.

A német a kezét nyújtja, aztán a kezébe nyom egy üveg francia konyakot.

81. jelenet. Tábor. Külső. Éjjel.

Cziffra jár egyet ezek után. Annyira fáradt, hogy nem tudna aludni. Egy berlini koncertre gondol, aztán arra, hogy a háborúelvesztés ugyanabban a Berlinben lesz megtartva.

Az ukrán falu vasútállomása egyetlen vágányból áll. A bandukolás, tépelődés közben valahogy a vonatnál találja magát. Finoman pöffent olykor a befűtött mozdony. Hirtelen rákiáltanak:

ŐR: Állj, ki, vagy lövök! Jelszót!
MÁSIK ŐR: Súgjál neki!

Megrémül. Az őrök ezt látván hirtelen felröhögnek. Az egyik barakk-szomszédja az egyik őr.

MÁSIK ŐR: A Cziffra Gyuri, te hülye. Jelszó: "Zabasztag - Velünk ugyan kibasztak."
ŐR: Ja, megismerem a zongorista kezeiről!

Röhögnek a hatalmas bundakesztyűkre tekintettel. Cziffra felmutatja a kesztyűit és odaadja a francia konyakot.

CZIFFRA: Kell? Igyatok.

Hálásan veszik át.

ŐR: Adták?
CZIFFRA: Ja.

Közben már nyitják az üveget.

ŐR: Meghúzod?
CZIFFRA: Kösz. Eleget ittam. Hulla fáradt vagyok. Járok egyet még alvás előtt.

ŐR: Vigyázzá' egy kicsit a vonatra.
MÁSIK ŐR: El ne menjen!
CZIFFRA: Meg lehet nézni?
ŐR: Felőlem?
MÁSIK ŐR: Mikor kicsi voltál, mozdonyvezető akartál lenni?

Ezen megint röhögnek. Közben elrejtőznek, inni, egy farakás mögé. A zongorista pedig fölszáll a mozdonyra, megnézni, hogy milyen belül. Hát érdekes! Kallantyúk, fogantyúk, fehér zománc táblákon fekete betűkkel mindenre oda van írva, hogy mire való:

"ELŐRE", "HÁTRA", "ÁLLJ", "INDÍT", "GŐZ KI", "GŐZ BE"

A manométeren is van egy jel pirossal. Éppen addig ér a gőznyomás. Nézegeti a szerkezeteket. Babrálni kezd. Előbb a "HÁTRA"-t, majd az "INDÍT"-ót húzza meg. Mindegyik működik. Elindul a vonat.

"Ilyen egyszerű mozdonyt vezetni? - gondolja magában, ám hangosan - Pedig minden gyerek erről álmodik... Na jó. Irány jó, sebesség fokozódik, elég volt belőled, háború!"

Énekel.

- Mi lenne, ha rátennék egy lapáttal?

Rátesz. Kettővel is.

- Van ennek fütyülője?

Van.

82. jelenet. Mező. Hajnal.

Száguld a vonat. Cziffra, mint Buster Keaton, a Generálisban, föl-alá szaladgál a mozdonyban, gyakran előre néz, a vasúti pályára, ámulva nézi a műszereket, óvatosan befolyásolja a sebességet. Babrálja az "ÁLLJ" kart, ha úgy hozná az élet...

Géppisztolyos orosz járőr integet a hajnali derengésben, a hómezőn. Cziffra vidáman megállítja a vonatot, leugrik, nyújtja a kezét. Azok is vidámak, a géppisztolyaikkal, hogy ilyen foglyot tudnak ejteni. Egy egész vonata van. Cziffra csodálkozik. Fogoly volna, nem átállt szökevény?

83. jelenet. Tárna.

Az elhagyott bánya folyosói, tárnái, termei, ahová a partizánok bedugták, tele van emberekkel. Németek, magyarok, olaszok, oroszok, ukránok, nők, férfiak, gyerekek. Meg lehetett állapítani, hogy ki a helyi lakos, ki a partizán. A falusiak csak magukkal törődnek, élnek. Főznek, mosnak, érthetetlen nyelven fecsegnek. A partizánok hol elmennek, hol meg visszajönnek. Sebesülteket hoznak.

A napvilágtól elvágott idegenek, csak lézengenek, vagy a rothadó szalmán hevernek. Egymással is ritkán beszélgetnek. Senki sem törődik velük.

Abban a zugban, ahol Cziffra hever, egyszer rábámul egy gyerek. A férfi megérzi, kinyitja a szemét. Négyéves kislány, maszatos, girhes, éhes. Cziffra egy darab káposztát ad a kezébe. A szalmából húzza elő. Később rajzolgat, máskor farag neki.

CZIFFRA: Meg fogok szökni.
KISLÁNY: А я Настенка. Настася. Настя.    
CZIFFRA: Meg fogok szökni, Násztyenka.
KISLÁNY: Тебя как зовут?
CZIFFRA: Meg fogok szökni, tudod? Nekem meg egy kisfiam van.

Aztán játszik vele, a fiára gondol közben. Megmutatja a fia fényképét a gyereknek. A kislány fecseg össze-vissza, oroszul. Cziffrát úgy szólítja, hogy "Meg fogok szökni". Azt hiszi, hogy az a neve.

84. jelenet. A bánya előtt, esténként.

(a 82. jelenettel keresztbevágva)

Az egyik őr tangóharmonikázik. Cziffra összebarátkozik vele. Elveszi tőle a hangszert, megmutatja, hogyan játszik rajta ő. Együtt töltenek néhány estét. Hol a "Kalinka", hol a "Lili Marlen" van műsoron. Cziffra tanítgatja játszani a hangszeren. Közben isznak. Mert van mindig az őrnek egy literes üvege. Többnyire kölni volt benne, néha vodka. "Dá, dá", mondja olykor a partizán. Aztán egy este Cziffra a hangszerrel fejbevágja. Elveszi a géppisztolyát. Körülnéz, elindul az erdő felé.

"Meg fogok szökni".

Hátranéz. A kislány integet utána.

85. jelenet. Erdő.

Nyulat lát, őzet, madarakat. Nem mer a géppisztollyal rájuk lőni, holott éhes. Kék bogyókat szed egy bokorról. Befalja. Fázik.

Aztán távoli ágyúzást hall.

Elér egy rommá lőtt falut, a templomában sebesült magyar katonákat talál.

ORVOS: Maga még tud járni? Mi a foglalkozása?
CZIFFRA: Zongoraművész.
ORVOS: Akkor játsszon ezeknek, mert fájdalomcsillapítóm, az nincs...
CZIFFRA: Küldjön föl valakit a szélládákba pumpálni.

Fölmászik az orgonához.

"Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország".

Zeng a táj. Sírnak a betegek. Aztán lejön. Segédkezik az orvosnak amputálni, kötözni.

CZIFFRA: Megyek, könnyítek magamon.
ORVOS: Csak ne menjen messzire.

Elindult az erdő felé. Gombolkozik. Azonmód elkapja két partizán. Még tart a motozása, amikor bombatalálat éri a templomot. Elszáll orvosostól, katonástól, Magyarországostól.

("Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország")

86. jelenet. Másik bánya.

DOLORES INFERNI

 - ezt véste valaki, puszta kézzel, a sziklába, a bánya bejáratánál.

CZIFFRA (szótagolva kibetűzi; aztán:) Kár, hogy nem tudok latinul.
PARTIZÁN: ×ňî âŕđ÷čřü ňî? Äóđŕ÷îę4 ...
CZIFFRA: Na ugye, te se tudsz. Akkor meg mit ugrálsz? Akarsz egy pofont?

A partizán magyarul se tud, szerencsére. A pokol kínjai várnak azokra valóban, akiket ide zártak.

Cziffrát egyszerűen meglökik, hogy induljon lefelé. Le kell hajolni, hogy beférjen az ember a bejáraton.

Mégcsak nem is kíséri le senki. Botorkál hát magában, egyre lejjebb. Nem tudni, honnan van némi fény, talán a szellőző kürtőkön át. Hosszú idő után végre meglát itt-ott egy-egy lerongyolódott embert. A legtöbb magába roskadva hever a földön.

Cziffra megkérdezi az egyiket, aztán a másodikat, a harmadikat is (egyik se válaszol):

CZIFFRA: Mikor fognak kihallgatni? Mi ez itt? Bánya? Hogy kell itt életben maradni?

Aztán valaki mégis válaszol.

TIVADAR: Ne kérdezősködj! Pocsékolod az erőt.
CZIFFRA: Mit lehet enni?
TIVADAR: Amit csak találsz.
CZIFFRA: Itt?
TIVADAR: Hulla például sok van. Csak lejjebb.
CZIFFRA: Rémület...
TIVADAR: Pesti vicc... Van más is. Patkány, bogár, szalamandra, denevér. Bányarépa.
CZIFFRA: Az meg mi?
TIVADAR: Elfáradtam.

Tivadar lerogy. Talál maga alatt valami gyökeret.

TIVADAR: Nyom.

Beleharap. Átnyújtja.

TIVADAR: Egész jó. De csak egy harapást!

Cziffra beleharap. Nem fintorog, rág. A többit engedelmesen visszadja. A férfi eszi tovább.

TIVADAR: Így élünk. Már aki él. Ülj már le. Kell az erő holnapra is.

Cziffra leheveredik.

TIVADAR: Hogy is hívnak...?
CZIFFRA: Cziffra György.
TIVADAR: Nem téged. Engem.

Telnek múlnak a napok, a hetek. Cziffra üldögél, a térdén zongorázik.

TIVADAR: Ja. Tivadar. Arról jutott eszembe, hogy az apám Tivadar volt. Mér' adott volna nekem más nevet?
CZIFFRA: Tényleg.
TIVADAR: Te ismerted az apámat?

Tivadar félreértette.

Telnek múlnak újabb napok, hetek. Cziffra Tivadarral járkál.

CZIFFRA: Nem tévedünk el?
TIVADAR: Az a jó! Napokig is van dolgod.

Hallgatnak, mennek. Amikor közel vannak a kijárathoz, olykor látnak egy-két őrködő partizánt. Azok ügyet se vetnek rájuk.

TIVADAR: Csontbrigád.
CZIFFRA: Tessék?
TIVADAR: Á, mindegy.
CZIFFRA: Mondtál valamit...
TIVADAR: Mér' ne? ...Itt el lehet menni.
CZIFFRA (felélénkül:) Akkor hát?
TIVADAR: Ja? Nem úgy. Egészen! Aki akar, elszívja az utolsó cigarettáját, lemegy és kész. A legmélyebb tárnába. Vissza se néz. Nem is búcsúzik. Aki viszont életben akar maradni valamiért, az erőt vesz magán és jár-kel, verseket mond, vagy falba vési a családfáját. A térdén zongorázik. A fontos: a feladat.
CZIFFRA: És honnan veszi a cigarettát?
TIVADAR: Á, az rejtelem... Feladat kell.

Hónapok telnek el. Egy napon aztán egyenruhás oroszok váltják fel a rongyos partizánokat. A háborúnak az egyik szakasza végetért. Itt a másik:

Megszólal az egyik szovjet egyenruhás:

TISZT: Megalakult a Magyar Demokratikus Hadsereg! Magyarok, élők, ide! Tíz percük van! Maguk szabadok! Magyarország is szabad lesz! Én - magukkal együtt - teszek róla!

CZIFFRA: Te, ez nem magyar?!
TIVADAR: Mindenféle magyar van. Még orosz is...

Közben gyülekeznek a félholt emberek. Ölelgetik egymást.

TIVADAR: Nem tetszik ez annyira nekem...
TISZT: Hallottam! Megjegyeztem! Hogy hívják magát? Majd máskor foglalkozom vele!

87. jelenet. Útközben.

Cziffra hát megint egy tankban ül. A tank meg megy vele hazafelé. Néha lő. Néha meg rálőnek. Az ellenség: a németek.

Aztán vége van a háborúnak, valahol egy magyar kisvárosban. De nem a hazatérés következik.

TISZT (ugyanaz, immár magyar egyenruhában:) Cziffra, maga egy szabad ember. Kiképző altiszt lesz, szabad akaratából. Ért hozzá, háborút viselt.

88. jelenet. Kisvárosi kocsma. Este.

Az altisztek együtt isznak. Van közöttük egy ikerpár. Igazi bunkók. Velük van Cziffra is. Egy közülük. Arébb kiskatonák is iszogatnak. Cziffra feléjük tekint.

CZIFFRA: Katonák... (legyint:) Mit tudnak ezek a háborúról?
BIKK: Mer' nem voltak a fronton.
CZIFFRA: Hát lesz itt front nekik!
BIKK: Tanújják meg...!
MAKK: ...a magyarok istenit!
CZIFFRA: Isten, isten!

Ledöntik a pálinkát. Újra töltenek.

Odébb vidéki legények méregetik őket.

MAKK: Beléjük kötünk?
CZIFFRA: Nem. Megvárjuk, amíg belénk kötnek... Igyunk.

Orosz dzsipek húznak el az utcán.

LEGÉNY: Tik is öltözzetek olyanba!
BIKK: Hozzád szólt!
MAKK: Hozzám szóltál?
LEGÉNY: Az anyádat tegezzed!
CZIFFRA (fenyegetően:) Nem vagy te még besorozva? (a kiskatonák felé:) Maguk most egy másik kocsmába mennek!

A kiskatonák elkotródnak.

BIKK: Gyerünk!
MAKK: Rája! Mindent bele!

Hagyományos kocsmai verekedés támad, bicskázással.

89. jelenet. Körlet.

Fölsorakoznak a kiskatonák. Cziffra méregeti őket. Meglátszik rajta az előző este.

CZIFFRA: Emberek! Kérek tíz önként jelentkezőt békaügetésre! Nem bíbelődök ürügyekkel!

A kiskatonák egyike-másika aljasul kilöki társát a sorból.

CZIFFRA: Parancsot végrehajtani!

Hanyagul elmegy. A kiválasztott kiskatonák menetfelszerelésben kínlódnak a békaügetéssel. A többi apatikusan áll a helyén. Cziffra visszaszól:

CZIFFRA: Nem mondtam, hogy pihenj!

Már közel van egy épülethez, amikor belebotlik a tisztjébe.

TISZT: Jól csinálja, Cziffra!

Cziffra csak bólint. Megy tovább. Aztán, csak magának:

CZIFFRA: Mocsok vagyok...

90. jelenet. Körlet.

Szovjet tisztek érkeznek egy BMV személyautón. Az ismerős magyar tiszt fogadja őket. Méregeti az autót. Körül is járja.

TISZT (irigyen:) Zsákmányolt?
SZOVJET TISZT: Đŕçóěĺĺňń˙5.

Értik egymást.

91. jelenet. Parancsnokság. Iroda.

Cziffra a tisztje előtt áll.

TISZT: Leülhet.

Jó jel. Cziffra leül.

TISZT: Maga zongorista.
CZIFFRA: Honnan tudja?
TISZT: Mi mindent tudunk.
CZIFFRA: Jó, zongorista voltam, és...? Mindenki volt valami. Ma meg senki - semmi.... 
TISZT: Itt vannak a szovjet elvtársak! Zongorázni fog nekik.
CZIFFRA: Az nem úgy van, hogy egy egyszerű parancsra csak úgy előveszem a seggemből a kezemet!
TISZT: Dehogynem! Bír maga, ha köll.
CZIFFRA: Hát..., igaz, ami igaz... Én már német tiszteknek is zongoráztam.
TISZT: Erről kussol. Amúgy: tudjuk.
Cziffra: De kell egy zongora. Nem egy szar! Szaron én már nem játszom. Jó nekem az őrmesterség is...
TISZT: (ordít:) Az se lesz! Rab lesz!
CZIFFRA: Na és? Az is voltam már... Steinway & Sons. Kereszthúros.
TISZT: Mit beszél?
CZIFFRA: Ilyen zongorát akarok. 
TISZT: Maga megőrült! Szét van rombolva az egész világ.
CZIFFRA: Tudom. Ott voltam. Épp azér'! Mentsük, ami menthető!

92. jelenet. A városban.

Zongorát rekvirálnak. Bemegy négy katona egy polgári házba, és kisvártatva kijön, egy zongorát cipelve. Steinway & Sons. Rémült család követi őket. Megállnak az ajtóban, kezüket tördelve.

KATONA: Csigavér! Visszahozzuk!
KATONA II.: Ha szét nem veri a gyilkos zongorista...

Röhögnek, cipelnek. Közben az utcán 1945. kisvárosi hangulata. Járőrök, összefogdosott rabok menetoszlopa. Romok.

Cziffra a távolból, izgatottan lesi őket.

CZIFFRA: Mit számít itt már a józan ész...

Látja, hogy meglepően szakszerűen viszik a zongorát. Utánuk ballag magába mélyedve.

93. jelenet. Parancsnokság. Iroda.

TISZT: Mit fog nekik játszani? Kotta nem kell?
CZIFFRA: A fejembe' van.
TISZT: Aztán tegyen ki magáért!
CZIFFRA: Másképp képtelen vagyok.
 

94. jelenet. Parancsnokság. Nagy terem.

Összehordott székeken ülnek a szovjet tisztek, mint akik mind kardot nyeltek. A háziszínpadon, egy fejgép fénykörében a magyar tiszt oroszul köszönti a vendégeket. Taps. Aztán lejön a színpadról, és leül az első sor szélére. Pusmog valamit a mellette ülő szovjet tiszt fülébe. Az bólogat. A belső zsebéből előhúz egy lapos üveget, két poharat, tölt. Csendben koccintanak,

SZOVJET TISZT: Kultúra.
MAGYAR TISZT: Kultúra.

hörpintenek, bajuszt törölnek jóízűen. A színpadra néznek, intenzív érdeklődést színlelve.

A színpadon operettdalok, Ady, Hollós Korvin Lajos versei, Illés Béla karcolata hangzik el, vegyest, és vegyes minőségű előadásban.

Cziffra a színfalak mögött van. Egy katonája valódi diópálinkát kínál neki.
Ez van keresztbevágva a színpadi eseményekkel. Aztán annyira részegen támolyog ki a színpadra, hogy azt lehetetlen nem észrevenni. A színpad mögött a kiskatona nagyon szorít neki. Ráver a billentyűzetre. A II. Liszt Rapszódia. Az oroszoknak ez is tetszik. Már otthon vannak.

A versek alatt unatkoztak egy kicsit ugyan, de addig ők is ittak.

95. jelenet. Montázs.

Aztán hetekig járja a kocsmákat a többi altiszttel. Verekszik suszterokkal, versenyt iszik kocsisokkal.

CZIFFRA: Hová jutottam...

Az egyik társa megkérdezi tőle:

ALTISZT: Mit is zongoráztál te a kultúresté?
CZIFFRA: Uramisten...

Nem tudja megmondani.

96. jelenet. Parancsnokság. Iroda.

Cziffra nagyfélénken bekopog a főnöki irodába. A tiszt kurblizza a telefont. Közben egy könnyű gesztussal hellyel kínálja. Alázatos sablonduma a telefonba. Leteszi a kagylót.

TISZT: Hazamehetnének, végre. Van már koalíciós kormány, nem? Na mi van?
CZIFFRA: Leszerelek.
TISZT: Rendben van, hát mért nem szóltál előbb, elvtárs?

Erre nem számítottunk. Spét, és Cziffra odamegy, jobbról-balról megcsókolja a felettesét.

CZIFFRA: Baszd meg, Rudi, baszd meg, baszd meg!

A tiszt meg döbbenten lapogatja Cziffra vállát.

TISZT: Aki ért valamihez, annak könnyű!

Ezt akkor mondja, fölemelvén a süket telefonkagylót és abba bele, amikor Cziffra már elment, tébolyultan.

97. jelenet. Budafok. Nagyfater háza.

Cziffrát Soleilka, és legifjabb Cziffra György már messziről várja. Megható a találkozás.

Aztán (már a házban):

SOLEILKA: Meghalt szegény. Csak úgy.
CZIFFRA: Nagyfater... Honnan szedjem én most már az eszemet?
SOLEILKA: Hol lakjunk? Hát itt lakunk...
CZIFFRA: Jól van ez így.
SOLEILKA: Megvan a zongora!
KIS GYURI: Én is akarok zongorázni.
CZIFFRA: Még az is lehet, hogy karmester leszel..!

Belehadonászik a levegőbe. Mindenki boldogan nevet.
 
Éjjel, az utcáról beeső fényben Soleilka keleti táncot lejt, mint az Arizonában egykor.

A jelenet néma. Se zenekar, se zongora.

98. jelenet. A "koldustőzsde".

A "koldustőzsde", állástalan zenészek törzshelye, köztünk szólva: ócska csehó. Cziffra bejön. Ismerős arcok. Fűtől-fától érdeklődik, munkát keres. Reménytelen. Akkor leül egy asztalhoz egy flaska borral.

Odaül Cziffrához egy ember:

CIGÁNY: Nem tudsz valamit?
CZIFFRA: Hát itt lennék-e akkor?
CIGÁNY: Igaz... Én tárogatózok.
CZIFFRA: Recseg és zajos.
CIGÁNY: Hát ez az.
CZIFFRA: Iszol?
CIGÁNY: Sose.
CZIFFRA: Most se?
CIGÁNY: Most igen.
CZIFFRA: Én szeretem.

Erre a cigány előveszi a tárogatóját, és rázendít egy kuruc nótára. Egyszercsak belép valaki és elrikoltja magát:

ÜGYNÖK: Emberek!

Egyből körégyűlnek.

ÜGYNÖK: Ki tud itt rögtönözni? De bármilyen dallamra ám!

Hárman jelentkeznek.

ÜGYNÖK: De tökéletes sötétben kell játszani! Mert tapiznak.

Egyedül marad.

ÜGYNÖK: De frakkot kell ölteni!
CZIFFRA: Frakkot a töksötétbe!?
ÜGYNÖK: Az egy elegáns hely!
CZIFFRA: Nincs. Csak katonaruhám van. Nem adnak?
ÜGYNÖK: Hol él maga? Párizsban?

99. jelenet. Danaidák.

A Danaidák egy hatalmas hordó. Itt kapott végre munkát. Megismerkedik a balkáni bordal-irodalom majd kétharmadával, ide ugyanis szerb katonák, bolgár kertészek járnak.

A vendégek előénekelnek neki, ő eljátssza utánuk, új színekkel spékeli meg, aztán esznek, isznak rá. Juhtúróval töltött hideg töltött paprikát (vérpirosak), sárgálló szilvapálinkát, vörösbort.

Hússzor-ötvenszer is egy éjjel.

CZIFFRA: Mindenben van valami. Jó, rossz vegyest.

A demokratikus rendőrség egy éjjel razziázik.

Amikor belépnek:

CZIFFRA: Fuccs.

100. jelenet. Teaszalon.

Egy teaszalon szelíd délutánjain ezután zongorázni: a családnak is, a zongoristának is jót tesz. Még Chopint is lehet játszani. Idős hölgyek üldögélnek itt, meghatottan hallgatják Cziffrát, pletykálnak, pusmognak közben. És nem kell közben inni sem.

Mondta is a tulaj, amikor fölvette:

TULAJ: Itten nincsen piálás. Ide finom dámák járnak.

Soleilka is be-bejön a gyerekkel. Kap habos kávét a kis Gyuri, meg süteményt.

101. jelenet. Iroda.

Fizetésnap.

TULAJ: Tessék. Megszolgálta. Mondja, nem unja még? Mindig csak ez a szalonzene?
CZIFFRA: De főnök úr (!), Chopint játszottam!
TULAJ: Akkor is.
CZIFFRA: Hát jó. Holnap nem jönnék, ha lehet. Megnézem, hogy másutt mi a módi.
TULAJ: Helyes! Majd kibeszélem valahogy a vén szatyrok előtt. Szeretik ám!
CZIFFRA: Ja. Csak maga unja...
TULAJ: Minek tagadni.
CZIFFRA: Van ilyen ember, botfülű. Csak minek?
TULAJ: Na-na! 

102. jelenet. Dunakorzó. Kerthelyiség, délután.

A Dunakorzó egy táncos lokál. Egy amerikai jazz-együttes játszik minden este itt. Amikor Cziffra bejön, ott ül, egy asztalnál, a Chappy6, a Szabó, meg a Beamter Bubi. Kicsit távolabb a hallgatag Kovács Andor. Biccent nekik, leül egy szabad asztalhoz, egyedül.

Próbálnak még az amerikaiak. Bele-belefújnak, pergetnek, billentenek, piálnak.

Korán van. Cziffra a zongorát nézi, azt a hangszeripari gyönyörűséget, amely a háttérben pihen, mint egy magányos, romlott nő, a félhomályban. Életében nem látott ilyen szép darabot. Megkívánja, csak nincs mersze odaosonni. Kavargatja a kávéját helyette.

A Beamter egyfolytában fecseg. Ő is az orosz frontról jött haza. Ő is megúszta. Ennek eufóriája csak elmélyítette humorát. Viccként meséli el  a negyven fok hideget, a doni áttörést.

BEAMTER: Megyünk ketten, a brjanszki mocsárban, a Tibivel. Ötven, hacsak nem nyolcvan kilóméter béke minden irányban. Se Hitler, se Sztalin7. Mögöttünk egy keretlegény, előttünk egy keretlegény. Köztük a két zsidó.
CHAPPY: Hülye zsidó, nyugodtan zsidózzál.
BEAMTER: Tudod, Chappy, te már nagyon be vagy szarva itt, ha nekem kell elhallgatni a kutyabőrödet.
CHAPPY: Te nem vagy beszarva?
BEAMTER: Egy zsidó akkor is zsidó.
SZABÓ: Egy zsidó mindig be van szarva.
BEAMTER: Mint te. És igaza van. Innen a humora. Naszóval: súgom a Tibinek: "Egál van. Aki előbb lép, az nyer". Mire a Tibi: "És ha náluk van az aduász?"... Hát ezekkel köllött Izraelt megalapítani!
CHAPPY: És mi van ezzel a Tibivel?
SZABÓ (közben:) Nincs poen?
BEAMTER: Ja, a Tibi ma a Ben Gurion jobb keze Tel Avivban.
CHAPPY: Te meg itt rohadsz. Ha-ha!
BEAMTER: Naná! Eljönnél te velem Jeruzsálemba klezmert játszani (?), na ugye!

A hallgatag Kovács Andor nem szól egy szót sem. A többiek Cziffrát halálra idegesítik. Bubi ezt észreveszi, átül hozzá tehát.

BEAMTER: Mi van, öregem, nem bírod a könnyűzenészeket?
CZIFFRA: Nehéz hallgatnom őket, amikor nem zenélnek, csak dumálnak.
BEAMTER: Bezzeg az amcsik zongoráját, azt fixírozod, mi?
CZIFFRA: Hát szép, bizony...
BEAMTER: Mit bámulod, menj oda, baszd meg!

- mondja kétértelműen.

CZIFFRA: Elég nekem az is, ha nézhetem.
BEAMTER: Hallod, Chappy?! Plátói szerelem! Mint egy kisgimnazista!
CZIFFRA: Nem is jártam iskolába! A mamám tanított meg írni, olvasni is.
BEAMTER: Beszéljünk csak a bűbájos zongoráról! Na, gyere, befizetlek egy körre!

Azzal se szó, se beszéd, kézenfogja, fölrántja Cziffrát és odaráncigálja a zongorához. Még mindig a legkisebb feltűnést azzal okozza, hogy hagyja magát. Leül hát a zongoraszékre. Óvatosan megemelkedve, két kézzel magasabbra tekeri. Suttyomban a lábával megsimogatja a pedálokat.

BEAMTER: Tapizzad már!

De Cziffra csak félénkebb lesz ettől is.

BEAMTER: Olyat, meg úgy, mint ezek, úgyse tudsz! Ez nem a Zeneakadémia....

Ez már erős! Balkézzel fölrak egy ragtime kíséretet, jobbal, egy újjal pöntyögni kezdte a Tiger Rag-et. Az amerikai zenekarvezető felfigyel. Találkozik a tekintetük. Cziffra abbahagyja.

AMERIKAI: Let's go!

- mondja bíztatóan.

Hát több se kell! A Szabó, a Chappy, a Bubi csak néznek! A Tiger Rag átmegy boogie woogiba, majd hangnemet vált a Summertime-hoz, ekkor belép az amerikai dobos. A bőgős követi.

Már játszik vele minden amerikai. A Beamter Bubi leszedi a ponyvát a vibrafonról. Csillognak hangjai. A Szabó is föláll, körülnéz egy facér hangszerért. Talál egy széken egy pár rumbatököt.

Bejönnek a pincérek, a konyhalányok, a tulaj, a konyha felől. Csak a Chappy ül egy helyben, komoran. Neki big band-je van.

Kovács Andor a presszóasztalánál marad. De kicsomagolja a gitárt, szintén beszáll.

Aztán, amikor Cziffra a jam session-be becsempészik egy Brahms dallamot, a többiek kiállnak, és az amcsik is leteszik a hangszert, hogy szabad legyen a kezük a tapsviharhoz.

A piát a zenekarvezető fizeti.

AMERIKAI: Egy hapsi van csak Amerikában, aki így tud rögtönözni, mint te, az Art Tatum, de az unalmas. Te zseni vagy. Hol tanultad ezt?

- mondja az amerikai angolul. Cziffra nem érti.

CZIFFRA: Mit akar ez a jampec?

- kérdezi Bubitól. Bubi csak jiddisül tud a magyar mellett. Chappy viszont lefordítja. Végre érvényesül.

CZIFFRA (válaszol:) Liszt Ferenctől. Tudod, az egy magyar.
AMERIKAI: Mennyiért vállal az engem el?

Röhögnek. Az amerikai nem ennyire bunkó.

Aztán, este, együtt zenélnek. Táncol a publikum. Mások meg tátott szájjal néznek.

Később "csüccs" van.

AMERIKAI: Jerry Roll Morton.
CZIFFRA: Liszt.
AMERIKAI: Ellington.
CZIFFRA: Chopin.
AMERIKAI: Armstrong.
CZIFFRA: Ne csalj!
AMERIKAI: Count Basie.
CZIFFRA: Bartók! Ultim van.

Az amerikai fizet.

103. jelenet.

MESÉLŐ HANG:

 Cziffra rövid idő alatt az éjszakai élet sztárja lett. Versengenek érte a presszók, mulatók séfjei. Játszott a Kedvesben, a Muskátliban, a Café de Parisban és még ki tudja hány helyen. Azt játszik már, amit ő akar. Lisztet, Brahmsot, Chopint, Verdi-, Csajkovszkij átiratokat, Ravelt. Ahogy jön. Egy-két órát tölt egy-egy helyen, és megy is tovább.

 A főváros bohémjei pedig, festők, színészek, sportolók mennek utána. Soha ilyet! A világ legnagyobb élő zongoravirtuóza teljesen ismeretlen a koncerttermek pódiumán, mégis mindenki ismeri, aki számít: művészek, besúgók, kurvák, bohémek, politikusok.

104. Nevesincs eszpresszó a Király utca sarkán.

Két ember áll meg a zongorája mellett. Faludy György és Lev Oborin.

FALUDY: Lehetne a Mondschein szonátát, maestro?
CZIFFRA: Ez itt egy csehó. Az ott a Zeneakadémia!
FALUDY: Tudom. Onnan jövünk. Koncertje volt.

-rámutat Oborinra. Cziffra játszik neki egy futamot. Az Oborin, csak úgy, állva, belepöntyög.

Később együtt piálnak. Négykezest játszik a két zongoraművész a presszóasztalon, némán. Remeg a kávé felszíne.

FALUDY: Gyuri, lépjél le! Művész hazája - nagyvilág.
CZIFFRA: Te is itt vagy. Ez meg ott.
FALUDY: A költő - az más.
CZIFFRA: Irgalmazz nékünk, Jézus herceg.
FALUDY: Nagy hülye vagy.
OBORIN (megismétli a szót, amit nem ért:) Hülye...

Röhögnek rajta, ezért aztán Oborin is röhög.

105. jelenet. Muskátli.

Sűrű cigarettafüst. A zongorán féligivott konyakok, már vagy öt-hat pohár. Cziffrának szokásává vált, hogy beleiszik, zongorázik, közben hoz a pincér egy újabb konyakot; beleiszik, és ráteszi a zongora tetejére. A virtuóz játék közben a keze nem szabad egy tele pohárnyira, legföljebb ha két-három centire.

Cziffra a zongoránál, a bejáratnak háttal ül. Bűvöli a Beethovent. De hirtelen ráérez arra, hogy ő most nem érdekes. Mert megáll a füst a levegőben, amikor belép a lokálba az aranycsapat. Az Öcsi, a Bozsik, a Kocka, a Czibor Zoli, az Öreg, a Fekete Párduc, a Zakariás, és egy egész slepp, gyúrók, szertárosok. Még egy football-bíró8 is van velük.

A vendégek összesúgnak, kitekeredik a nyakuk. A pincérek kezében, a tálcán, remegnek a szimplák, szódák, konyakok.

- A Puskás Öcsi!
- Az aranylábú!
- A Czibor...
- Jé, a Kocka..!
- Itt van az egész aranycsapat!
- Hol van a Grosics, ja, ott...
- Béla, melyik a Buzánszky, he?
- Na ne, az a csúnya?
- A Szepesi nincs velük?
- Hova gondolsz, a górékkal iszik...
- Az a kicsi a Csikar?

(stb., stb.)

Cziffrát szörnyű méreg fogja el, ütem közben hagyja a zongorázást abba. Megperdül a zongoraszéken. De meglátja Puskás Ferencet. Lehiggad rögtön, biccent neki.

PUSKÁS: Mi van? Zenélj csak nyugodtan, én csak megiszok egy pofa sört. Ne hazudj, Öcsi (!), megiszok egy csomó pofa sört, mint más rendes ember, a haverokkal. Te csak zenélj!
CZIFFRA: Öcsi, így nem tudok, ha belép a király, mert mindenki őt figyeli...
PUSKÁS: Hagytam én már ki tizenegyest.

Öcsi eközben odamegy a zongorához és rákönyököl:

PUSKÁS: Mondok neked valamit. Először is: te vagy a király, Cziffra György! Másodszor is: Én már régen kifingok és el vagyok felejtve, te meg még száz évig is világhírű leszel. Mondd, hogy én mondtam! Megmondta az Öcsi!
CZIFFRA: A csapatkapitány!
BOZSIK: Csapoltassak neked?
PUSKÁS: Cucu, a világ legnagyobb zenészével beszélgetek...
Tóth II. (tartalék:) Zongizik, na és? 

Öcsitől kap egy pofont. Nem nagyot, de határozottat.

PUSKÁS: Most pedig mindenkinek fizetek egy nótát!

(mégiscsak király)

CZIFFRA: Először neked, mi legyen?
PUSKÁS: Nekem azt, amit abbahagytál. Szeretem...
BOZSIK: Öcsi, a "Lila orgonák"9 nem lehetne?

Öcsi feddően néz rá:

PUSKÁS: Nagy fasz vagy te, Cucu. Épp azér' szeretlek.

A Holdfény szonátát - Öcsi egy intésére - állva hallgatja végig az Aranycsapat. Aztán megadja a Bozsiknak is. A "Lila orgonák". Cucu hozzáénekel. Vidám az élet a Rákosi-érában.

Később Cziffra és Puskás egy kis kerek asztalnál együtt konyakozik. A futballisták fogdossák a nőket más asztaloknál; a nők meg vihognak.

PUSKÁS: Mi vagyunk a legnagyobbak. Királyok egymás között.
CZIFFRA: Én csak egy hangszeren játszom. Neked egész zenekarod van.
PUSKÁS: Ja! És a dobosom hót hamis!

Nagyot röhögnek.

PUSKÁS: Te Cziffra, te mér' ebben a bűzbarlangban játszol, mér' nem hangversenyen?

Cziffra megmerevedik hirtelen.

CZIFFRA: Akkor te be se jönnél...

- mondja nagy sokára. Puskás hátba veri:

PUSKÁS: És a rádióban se hallgatnálak meg soha.

106. jelenet. Savoy.

Egy férfi és egy nő lép be a bárba. Egy színésznő meg egy színész. Az emberek felismerik őket. Mezei Mária belelkesedik, amint meghallja a Cziffrát.

MEZEI: Zongoracsoda!

- fejezi giccsesen ki magát. Ugrál, tapsol, fütyül.

107. jelenet. Minisztériumi iroda.

Ül ott egy hivatalnok. Kottákat böngészik, zsíros kenyeret eszik hozzá.

NÉMETH AMADÉ: Mit akar már megint, Mezei?
MEZEI: Zongoracsoda játszik a lebujokban!
NÉMETH AMADÉ: Rendben, holnap elmegyek. Meghallgatom. Melyikben?

108. jelenet. Savoy.

Mezei a pasijával aléltan hallgatja Cziffrát.

PASI: Odanézz!
MEZEI: Samu, ne zavarj!

Mezei felemeli műszempillás pilláit. A hivatalnok épp egy asztalhoz ül le egy nénivel.

MEZEI: Nahát!
PASI: Tudod, ki ez?
MEZEI: Naná! Egy aktakukac. De eljött!
PASI: Ez az aktakukac egész Európában zeneelméletet tanított a békeidőben, hajdanán, Berlinben, Amszterdamban... Vagy zeneszerző? Nem is tudom...
MEZEI: Na ugye!
PASI: Mire mondod?
MEZEI: Hogy fogd be a szád!

A néni botfülű, és ez a tanár úrnak örök bánata. Nagyon izgul a Mezei. De nem csalódik. Az esztéta magán kívül lelkesedik.

NÉMETH AMADÉ: Mezei, hogy én erről nem tudtam?!
MEZEI: Ugye? Na ugye?
NÉNI: Na, nem tudom. A Zeneakadémián mindenesetre kisebb a füst, Amadé... 
NÉMETH AMADÉ: De mama...!
NÉNI: Mit de? Nincs igazam? Mondja Mariska, hát nincs igazam?
NÉMETH AMADÉ: Holnap be tud jönni, Mezei?

109. jelenet. Minisztériumi iroda.

NÉMETH AMADÉ: Nézze, Mezei, a világhírt nem intézhetem el. Ha kíváncsi, én már semmit sem intézhetek el. De benyomom magának a hakniba.

 - mondja halkan, az irodában békésen üldögélő, négy, bizonytalan iskolai végzettségű besúgó miatt.

110. jelenet. Vidéki kultúrotthon.

Mezei népdalokat, és nótát énekel, József Attilát, Adyt szaval, Cziffra Lisztet játszik és lekíséri Mezeit.

Kétlábú a zongora, így hát a térdén tartja.

111. jelenet. Minisztériumi iroda.

Németh Amadé kottákat böngészik, zsíros kenyeret eszik hozzá.

NÉMETH AMADÉ: Mit akar már megint, Mezei?

Mezei őrjöng:

MEZEI: Három hónapja járom a vidéket a kultúrával, a nép érdekében!
NÉMETH AMADÉ: Annak meg nem kell, mi? De mér' üvöltözik azér'? Nem maga akarta?
MEZEI: Én a Nemzeti Színházat akartam, ha érdekli!
NÉMETH AMADÉ: Amiatt nem itt kell üvölteni! Jobb ha egyáltalán nem üvölt! A falnak is füle van!
MEZEI: És a ránkaggatott spion még a zongoracsoda gázsiját se' fizeti ki! Én fizetem a Cziffrát az enyimből!
NÉMETH AMADÉ: Mér' kell azzal mindjárt felvágni?
MEZEI: Magához tartozik?
NÉMETH AMADÉ: Ja? A gázsiért a harmadikon, a hetesben kell szólni. De higgadtan ám...

112. jelenet. Minisztérium.

Mezei böngészi a számokat a folyosón. Megtalálja a hetest. Ki van írva:

BALLA BÁLINT
ELŐADÓ

Beront.

MEZEI: Magához tartoznak a kultúrestek?
BALLA: 'gen, miért?
MEZEI: A Cziffra György is?
BALLA: 'gen, miért?
MEZEI: A gázsik is?
BALLA: 'gen, miért?

Mezei teljes erőből pofonvágja.

MEZEI: Hát azért!

Mezei elviharzik.

113. jelenet. Várkert Kioszk.

MEZEI: ...és magára hagytam a pofonjával.
CZIFFRA: A turnéknak akkor vége.
MEZEI: Nem turné volt az, hanem hakni.
CZIFFRA: De vége?
MEZEI: Vége.

Aztán lenyomják még az utolsó műsorukat és kiülnek a Dunapart lépcsőire. Nézik a vizet.

MEZEI: Gyuri, haljunk meg.

Cziffra sokáig nézi a folyót. Volna hozzá kedve.

CZIFFRA: Nekem dolgom van, Mariska...

- mondja aztán.

114. jelenet. Cziffráék lakása. Hajnal.

Cziffra egy csókkal fölébreszti a feleségét.

CZIFFRA: Soleilka, elég, betelt a pohár, elmegyünk. Szereztem egy oldalkocsis motorbiciklit.10
SOLEILKA: Sötét van még...
CZIFFRA: Emigrálni az ember hajnalban indul el. A nagyfater is megmondta.

Soleilka bebugyolálja a gyereket.

Gázt ad. A Bécs felé vezető országúton kérdezi csak Soleilka meg:

SOLEILKA: Hogy megyünk át a határon?
CZIFFRA:  Maj'csak adódik valami...

Zúg a szél a fülükben. Ordítani kell.

SOLEILKA: Meg kéne állapodni. Megetetni a gyereket.
CZIFFRA: Megpihenni. Korán lesz kelés. Holnap, hajnalban átmegyünk.

Megállnak egy faluban, bekéredzkednek egy paraszthoz. Kapnak enni, tejet, ágyat. Már alszanak is.

115. jelenet. Parasztház. Éjjel.

Kioson házából a paraszt. Oson végig a falun. Megugatják a kutyák.

Aztán beoson a községházra. Előtte két rendőr áll, nyakukban dobtáras fegyver. Éberség van, éjjeli ügyelet.

Beeresztik.

Nemsokára kijön. Pénzt számol.

PARASZT: Nesztek, jut nektek is.

Osonás haza.

116. Határőrség. Iroda.

Cziffra egy széken ül. Egy sánta határőrszázados mászkál körülötte, föl-alá, Funtek nevű.

FUNTEK: Megmondtam én, Cziffra, az anyádnak is... Nem vagyok én kegyesrendi szerzetes! Öt évet kapsz, legalább! A barátságra tekintettel a családot eleresztjük. Tégedet meg összeverünk.

Behúz egyet neki. A zongorista lezuhan a székről.

117. jelenet. Utca.

Cziffra leszáll egy autóbuszról. Körülnéz, rágyújt. Elindul hazafelé. Néhány lépés után megállítja egy rendőr.

RENDŐR: Gyuri! Hogy hívnak?

- mutatja, hogy a papírokat kéri. Cziffra engedelmesen előveszi. Széthajtogat egy hivatalos papírt, azt is átadja. A rendőr megnézi és visszaadja.

RENDŐR (nem fenyegető, csak hivatalost játszik:) Jöjjön csak velem.
CZIFFRA: Hát már magázódunk?
RENDŐR: Szolgálatban vagyok.
CZIFFRA: De én hazamegyek. Elengedtek. Mutattam a papírom, nem?
RENDŐR: Mindenkit elengednek. Nagy Imre a miniszterelnök.
CZIFFRA: Hát a Rákosi?
RENDŐR: A kopasz még megvan. De már reszket. A kiengedés lett a divat. Azér' csak jöjjön, na! Most nem mindegy magának, három év börtön után, ha tíz perccel később ér haza?
CZIFFRA: Az én életemben már minden perc számít.
RENDŐR: Akkor is.

Közben a rendőrőrs elé érnek. Egy oldalkocsis motorkerékpár áll ott. Egy hirdetőoszlophoz van láncolva. A rendőr rámutat.

RENDŐR: Na. A magáé. Ide küldték. Csak útban van. Magának már nem kell. Nem adja nekem? Vagy újra nekimegy?

118. jelenet. Muskátli.

Megtapsolják, amikor belép. Már nagyon hiányzott nekik. Rögtön a zongorához megy. Emeli poharát. Odarohannak hozzá. Meg van hatva. Mindenki koccint vele.

Aztán zongorázni kezdi a  "Kék Duna keringőt" lágyan. Nagyon feldíszíti.

Egy kiöregedett műlovarnő a zajra felemeli a fejét.

MŰLOVARNŐ: Jé, a Gyuri!

- és újra az asztalra zuhan.

Játék közben Cziffra észreveszi, hogy két ballonkabátos úr ül ott, és kavargat. Szimplába Dock rumot. Túl van ő már ezen. Ülnek - hát ülnek. Kavargatnak - hát kavargatnak. Rátesz nekik egy lapáttal, mint a német vonaton. Szenvedjenek! Debussy, Wagner, Allegro Barbaro. A legnehezebb!

Cziffra: Menjenek már a jófenébe!

- dörmögi.

Föl is kelnek, el is mennek.

MŰLOVARNŐ (fölébred:) Hallottam én ezt már valahol..., kapitalizmus, kommunizmus..., jól nézünk ki..., aki hallja, adja át..! Elvihetnek, lelőhetnek, bármi..., tökmindegy...

119. jelenet. Minisztériumi iroda.

Cziffra egy cédulával a kezében lép be az irodába. Vele szemben ott ül a két ballonkabátos. Mutatja nekik a táviratot.

CZIFFRA: Hivattak? Most meg maguk ülnek itt?

Az egyik föláll, kezet nyújt, bemutatkozik.

FERENCZY: Ferenczy György vagyok.

A másik hozzáteszi:
 
FÉRFI: A Zeneakadémia professzora.

CZIFFRA: Jó napot. És hová lett a...? Aki korábban itt volt?
FERENCZY: A Németh Amadé? Korrepetál a Scálában. Három hónapja már... És unja!

Közben rég leültek.

FERENCZY: Cziffra! Mennyi kell magának, hogy pódiumra lépjen?

Nem érti, hogy pénz, vagy idő?

CZIFFRA: Én egész életemben...
FERENCZY: Úgy értem, hogy hány hónapra van szüksége..?
CZIFFRA: Semennyire.
FERENCZY: Akkor május tizenöt jó lesz? Van addig három hónap. Zeneakadémia, nagy terem. Állítsa össze a műsort! Azért mutassa meg előtte...
FERENCZY: Ne ájuljon el! Én szégyellem magam. Szét fogják szedni az Akadémiát maga miatt, én meg csak egy tömegsírba leszek eltemetve...

A másik férfi most föláll.

FÉRFI: Azt hiszem én vagyok az idősebb. Megtiszteltetés volna, ha...

CZIFFRA: Szerbusz.

120. Cziffráék lakása.

Gyakorol. A fia figyeli. Megpróbál italt hozni neki, de Cziffra elhárítja.

121. jelenet. Zeneakadémia. 1956. május.

Szétszedik az Akadémiát valóban. Bár nem úgy indul. Az elején még csak félház előtt koncertezik. Ki-kinéz közben a Ferenczyre. Az meg int, szorít neki. A Ferenczy mellett ül Soleilka és az ifjú Cziffra. Ott ül a Keéri-Szántó is, ha meg nem ölték. Már nagyon öreg. A futballista hazudott, hogy nem teszi be a lábát a Zeneakadémiára, hiszen szintén ott van.

A koncertet közvetíti a rádió. Az emberek egymást hívják fel telefonon. "Öregem, kapcsolj gyorsan a Kossuthra!" Aki közel lakik, odarohan. Az aulában már skandalum van. Egy felkelés előszele-e ez, vagy csak egyszerű szenzáció?

Még a csilláron is lógnak. Soha ilyen sikert!

Mit játszott? Mindent, ami eszébe jutott. Még Gershwint is. Ráadásnak pedig, végül, balhéból, valami betiltottat.

122. jelenet. Nyugati pályaudvar. 1956. október 21.

Cziffrát a felesége és a fia búcsúztatja a vonatnál. Minden, mint egykor, amikor Svédországba ment. Eszébe is jut a Józsi.

CZIFFRA: Én vagyok az oka. Eszibe se jutott volna, ha nem hívom.
SOLEILKA: Miről beszélsz, Gyuri?
CZIFFRA: Nem fontos; régen volt.
SOLEILKA: Nagyon vigyázz magadra!
CZIFFRA: Ti vigyázzatok! Vigyázz a gyerekre!

Megcsókolja a fiát jobbról, balról. Átöleli a feleségét.

CZIFFRA: Soleilka, világhírű leszek.

Soleilkának könnybe lábadnak a szemei.

CZIFFRA: Te nem is ismerted a Józsit...

Van vele egy ember a Koncertirodától. Nem számít. A kezébe nyomja vulkánfiberét. Fölszáll a pasi után. Csak áll az ajtóban, amíg el nem indul a vonat.

Tivadar a kalauz! Megölelik egymást. Cziffra átadja neki a jegyét.

TIVADAR: Hagyjad! Ma vagyok először kalauz. Azt se tudom, mit kell vele csinálni. Különben én is Tivadar vagyok, képzeld. Megtudtam...
CZIFFRA: Kilukasztod. Ráírod a nevedet, meg a dátumot.
TIVADAR: A nevemet nem. Én kinn maradok.

123. jelenet. Bécs. 1956. október 22.

Ámulva sétál a bécsi utcán. Vele megy a koncertirodás, egy lépéssel lemaradva. Akkor éri utol, amikor Cziffra döbbenten megáll egy kirakat előtt. Hanglemezt lát a saját fotójával, a saját nevével.

SÜMEGI: Mi nem engedélyeztük ezt..., mi nem is tudunk róla...

Meg se hallja.

Aztán német nyelvű plakátokat is lát, nagy betűkkel ezeken is rajta a neve.

Este a koncert. Elegáns közönség, több mint telt ház. Bartók II. zongoraversenye. Észveszejtő siker.

Sajtókonferencia a koncert után. A vasfüggönyt firtatják.

CZIFFRA: Nem tudom. Én nem jutottam el odáig. Olyan, mint az Operában. Nehéznek néz ki, de van rajta egy kis ajtó. Azon át lehet kifelé integetni.
EGY ÚJSÁGÍRÓ: Maga mennyit gyakorol naponta?
CZIFFRA: Én? Semennyit... Csak minden nap öt-hat órát zongorázom.

Fordítják.

(híradósnittek: a szuezi válság filmhíradói, Pesten tüntetnek a diákok, a Sztálin szobor talapzatán csak egy pár bronzcsizma marad, stb...)

124. jelenet. Bécs. Szállodai szoba.

Cziffra a Koncertiroda emberével beszélget. A fürdőszobából jön ki, a derekán egy törülközővel.

CZIFFRA: Hogy is hívják magát?
SÜMEGI: Sümegi. De hisz még Pesten mondtam...
CZIFFRA: Tudom, csak nem akartam megjegyezni... Nézze Sümegi, most sok mindent jóvátehet.

Konyakot tölt neki.

SÜMEGI: Művész úr, de hiszen én nem követtem el maga ellen semmit!
CZIFFRA: Ellenem még nem...  
SÜMEGI: Na de művész úr!
CZIFFRA: Jó, jó, már nem is fog. Jót viszont még elkövethet. A számláján lesz. Hozassa ki a családomat!
SÜMEGI: Uramisten!!!
CZIFFRA: Tudja azt maga, hogy megy! Na igyekezzen! Repülővel jöjjenek! Fölszól a portáról nekem, mikor hozza be a repülőtérről őket! Lesz közben ideje a gázsimat is fölvenni. A fele a magáé! Schillingben. Na, lóduljon!

Sümegi, teljesen zavarban van, és fölhajtja a konyakot, mielőtt elmegy.

CZIFFRA: Ez bejött.

Az ágyra zuhan megkönnyebbülve, elgyengülve teljesen.

125. Bécs. Westbahnhof.

Az egyik szerelvényen ez a tábla van:

WIEN - PARIS

Elindul a tábla, vele a vonat. Egy Pulmann-kocsiban utazik a Cziffra család Párizs felé.

"Szép vagy gyönyörű vagy, Magyarország"

MESÉLŐ HANG (ugyanez inzertben is megjelenik:)

A Cziffra család 1956. decemberében Párizsba költözött. Cziffra György rövidesen a világ egyik legnépszerűbb zongoristája lett. 1969-ben megvásárolta a romos Szent Frambourg királyi kápolnát, Senlis-ben, és újjáépíttette. Itt hozta létre alapítványát a fiatal muzsikusok támogatására. A fia Franciaországban karmesterré lett; 1982-ben meghalt egy balesetben. Cziffra György pedig 1991-ben halt meg.

 A Fondation Cziffra-t ma Madame Cziffra igazgatja.

                                                                     
                                                                           
vége
a végefőcím alatt a Senlis-i Királyi Kápolna légifelvétele

Lábjegyzetek:

1 Majd ezt a szót fogja használni Mezei Mária is.
2 Ebből egy egyveleg volna a jelenet zenéje.
3 Senger Mariska
4 Mit morogsz, tökfej?
5 Magától értetődik.
6 Orlay Jenő
7 Így ejti, "a"-val.
8 Látszik rajta, mert nyakában lóg a síp.
9 "Lila orgonák, oly bús a lombotok.
   Egy barna leány egy este elhagyott.
   Hiába is! Ő a párom,
   Megkeresem, megtalálom,
   Többé nem mehet el!"
10 Zetka gyártmányú, csehszlovák.

föl