A kék füzet

Volt egyszer egy vöröshajú, akinek nem volt se szeme, se füle. Haja sem volt, úgyhogy csak a látszat kedvéért hívták vöröshajúnak. Beszélni nem beszélt, mivelhogy nem volt szája. Orra sem volt. Még csak kezei vagy lábai sem voltak. Gyomra se volt, nem volt meg a hátgerince és semmiféle belső szerve sem volt. Semmije se volt. Éppen ezért nem egészen világos, hogy kiről is van szó. Úgyhogy jobb, ha nem is beszélünk többet róla.

Köznapi eset

Egy napon Orlov elrontotta a gyomrát valami borsóval és meghalt. Mikor Krilov ezt meghallotta, meghalt ő is. Szpiridonov viszont meghalt magától. Szpiridonov felesége pedig leesett a kredencről

és ugyancsak meghalt. Szpiridonov gyerekei pedig belefulladtak egy halastóba. Szpiridonov nagyanyja iszákos lett és csavargásra adta

a fejét. Mihajlov pedig nem fésülködött többé és tele lett a feje korpával. Kruglov meg egy korbácsot tartó hölgyet rajzolt, és megőrült. Ami Perehresztovot illeti, ő kapott távirati úton száz rubelt, mire olyan felvágós lett, hogy kidobták a munkahelyéről.

Felnőtt emberek és nem tudnak nyugton ülni.

Lynch törvénye

Petrov felül a lovára és beszédet intéz a tömeghez arról, hogy mi lesz, ha a Várospark jelenlegi helyén felhúznak majd egy felhőkarcolót, amerikai módra. A tömeg figyel és teljesen egyetért. Petrov felír valamit a jegyzetfüzetébe. A tömegből kiválik egy középmagas ember és megkérdi Petrovot, hogy mit jegyzett fel magának. Petrov azt feleli, hogy ez csak őrá tartozik. A középmagas ember erősködik. A párbeszéd eldurvul. Kitör a veszekedés. A tömeg a középmagas ember pártján áll, Petrov meg, hogy mentse az életét, megsarkantyúzza lovát és eltűnik a sarok mögött. A tömeg zúgolódik, és mivel nincs a közelében más áldozat, megragadja a középmagas embert és leszakítja a fejét. A leszakított fej a kövezetre gurul és megáll a lefolyócsatorna szájánál. A tömeg, miután lecsillapította szenvedélyét, szétszóródik.

Tyúk!

`Nyár. Egy íróasztal. Jobbra egy ajtó. A falon egy kép. A kép egy lovat ábrázol, amint a fogaival egy cigányt szorongat. Olga Petrovna fát vág. Minden fejszecsapásnál Olga Petrovnának az orrára csúszik a lornyon. Jevdokim Oszipovics a karosszékben ül és

dohányzik.`

OLGA PETROVNA `a tuskóba vágja a fejszét, de a fa sehogysem akar elhasadni.`

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Tyúk!

OLGA PETROVNA `megigazítja orrán a lornyont, a tuskóba vágja a fejszét.`

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Tyúk!

OLGA PETROVNA `megigazítja a lornyont:` Jevdokim Oszipovics!

Kérem, ne mondja többet, hogy "tyúk!".

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Jó, jó!

OLGA PETROVNA `a tuskóba vágja a fejszét.`

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Tyúk!

OLGA PETROVNA: Jevdokim Oszipovics! Megígérte, hogy nem mondja többé, hogy "tyúk"!

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Jó, jó, Olga Petrovna. Nem mondom többet!

OLGA PETROVNA `a tuskóba vágja a fejszét.`

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Tyúk!

OLGA PETROVNA: Ez már arcátlanság! Felnőtt, komoly ember, és nem akarja megtenni, amire kérik.

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Olga Petrovna! Nyugodtan folytathatja a munkáját. Én nem fogom zavarni többet.

OLGA PETROVNA: Nagyon kérem: hagyja, hogy legalább ezt a tuskót felvágjam!

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Vágja csak, vágja, vágja!

OLGA PETROVNA `a tuskóba vágja a fejszét.`

JEVDOKIM OSZIPOVICS: Tyuúk!

OLGA PETROVNA `elejti a tuskót, szólni akar, de nem jön ki hang a torkán. Jevdokim Oszipovics feláll a karosszékből, tetőtől-talpig

végigméri Olga Petrovnát, majd lassan elsétál. Olga Petrovna moccanatlanul, tátott szájjal áll és a távolodó Jevdokim Oszipovics után bámul.`

Az álom

Kalugin elaludt és álmodott -- méghozzá azt álmodta, hogy egy bokorban ül, a bokor mellett pedig elmegy egy milicista. Kalugin felébredt, megtörölte a száját, majd újra elaludt és azt álmodta, hogy elmegy a bokor mellett, a bokorban pedig ott ül elbújva a milicista. Kalugin felébredt, a feje alá tett egy újságot, hogy a taknya ne folyjon a párnára, és megint álomba merült, hogy aszongya: ül a bokorban és a bokor mellett elmegy a milicista. Kalugin felébredt, kicserélte az újságot, lefeküdt és újból elaludt. Elaludt és újra azt álmodta, hogy elmegy a bokor mellett, a bokorban pedig a milicista ül. Ezúttal Kalugin felébredt és elhatározta, hogy nem alszik vissza, de azonnyomban elaludt és azt álmodta, hogy a milicista mögé bújva áll, mellettük pedig elhalad egy bokor. Kalugin üvölteni kezdett meg hánykolódni ágyában, de felébredni már nem tudott. Kalugin átaludt négy napot és négy éjszakát, az ötödik napon pedig olyan nyeszletten ébredt, hogy a csizmát spárgával kellett a lábához kötözze, nehogy lecsússzon a bokájára. A pékségben, ahol Kalugin búzakenyeret szokott vásárolni, nem ismerték fel és rozskenyeret adtak neki. Mikor az egészségügyiek a lakásokat ellenőrizték, szemet szúrt nekik Kalugin, akit tisztátalannak és semmirekellőnek nyilvánítottak, és javasolták a lakóbizottságnak, hogy dobja ki őt a szeméttel együtt. Kalugint kettőbe tűrték, becsomagolták, és kidobták a szeméttel együtt.

A találkozás

Nos, elment egyszer egy ember a munkahelyére, az úton pedig találkozott egy másik emberrel aki, miután vásárolt egy veknit

magának, épp hazafelé tartott. És tulajdonképpen ennyi az egész.

Elhibázott előadás

Petrakov-Gorbunov belép a színpadra és el akar mondani néhány szót, de csuklani kezd. Elfogja a hányinger. Kimegy. Belép Prityikin.

PRITYIKIN: Petrakov-Gorbunov elvtárs el akarta monda... (Hányinger fogja el és kiszalad)

Belép Makarov.

MAKAROV: Jegor... (Hányingere van. Futva el)

Belép Szerpuhov.

SZERPUHOV: Hogy ne... (Hányinger fogja el, kiszalad)

Belép Kurova.

KUROVA: Azt akartam... (Hányinger fogja el, kiszalad)

Belép egy kislány.

KISLÁNY: Apukám megkért, hogy közöljem, hogy a színházat bezárják. Az egész társulatot elfogta a hányinger.

Csodálatos nyári nap kezdődik (Szimfónia)

Ahogy a kakas megszólalt, Tyimofej rögtön kimászott a padlásablakon a tetőre, rémületbe ejtve a járókelőket. Hariton, a paraszt, megtorpant, felkapott egy követ és Tyimofej felé

hajította. Tyimofej eltűnt, nem tudni, hová. "Phü! De virgonc!" zúgott fel az embertömeg, Zubov pedig teljes erőből nekiment a fejével a falnak. "Eh!" -- kiáltotta egy dagadt arcú asszony.

Komarov azonban fentről leöntötte vízzel és az asszony üvöltve egy kapu alá menekült. Éppen arra ment Fetyeljusin, aki úgy vicsorgott, mintha mosolyogna. Komarov odament hozzá és a fülébe súgta: "Te, dagadt!", majd jól oldalbabökte az öklével. Fetyeljusin nekidőlt egy falnak és csuklani kezdett. Romaskin

folyton köpdösött az ablakból, hogy eltalálja Fetyeljusint. Kicsit arrébb egy nagyorrú asszony egy csebret vagdosott a gyereke

fejéhez. Egy fiatal és dundi anyuka pedig mindegyre a falhoz dörgölte aranyos kislányának arcát. Egy kiskutya, aki eltörte

vékony lábacskáját, a járdán fetrengett. Egy utcakölyök flegmát habzsolt a köpőcsészéből. A fűszerüzlet előtt hosszú sor keletkezett cukorért. Az asszonyok nagy hangon veszekedtek, kosaraikat egymás fejéhez csapkodva. Hariton, a paraszt, aki jól

beszívott denaturált szeszből, épp előttük állt kigombolt sliccel és káromkodott.

Így kezdődött egy csodálatos nyári nap.

Maskin megölte Koskint

Koskin elvtárs körültáncolta Maskin elvtársat.

Maskin elvtárs a szeme sarkából követte Koskin elvtársat. Koskin elvtárs sértő módon verdesett a karjaival és lábait visszataszítóan hajlítgatta. Maskin elvtárs ráncolni kezdte a szemöldökét. Koskin elvtárs bemutatott néhány hasmozgást és dobbantott a bal lábával.

Maskin elvtárs felkiáltott és nekiugrott Koskin elvtársnak. Koskin elvtárs megpróbált elszaladni, de megbotlott és Maskin elvtárs utolérte. Maskin elvtárs öklével fejbeverte Koskin elvtársat. Koskin elvtárs felkiáltott és négykézlábra esett. Maskin elvtárs hasbarúgta Koskin elvtársat és mégegyszer tarkónvágta az öklével. Koskin elvtárs elnyúlt a földön és meghalt. Maskin megölte Koskint.

vissza a tetejére

Leesett egy öregasszony

Egy túl kíváncsi öregasszony kihajolt az ablakon, kiesett és összetörte magát. Egy másik öregasszony kihajolt, hogy lássa azt, aki épp leesett és -- túl kíváncsi lévén -- ő is megcsúszott, kiesett és összetörte magát. Aztán kiesett az ablakon egy harmadik öregasszony, majd egy negyedik, majd egy ötödik. Miután a hatodik öregasszony is leesett, meguntam, hogy folyton

nézzem őket, amint potyognak, és elmentem a Malcev térre, ahol -- állítólag -- egy vak ember kapott ajándékba egy kötött sálat.

Puskin és Gogol

GOGOL `a kulisszák mögül beesik a színpadra, fekve marad`

PUSKIN `belép, megbotlik GOGOLban és elesik:` Az ördögbe! Ez biztosan Gogol.

GOGOL `feltápászkodik:` Ördög és pokol! Azt se hagyják, hogy kifújd magad! `(elindul, megbotlik PUSKINban és elesik)` Tessék! Megint belebotlom Puskinba!

PUSKIN `feltápászkodik:` Nincs egy perc nyugalmam! `(elindul, megbotlik GOGOLban, elesik)` Az ördögbe! Ez biztosan megint Gogol!

GOGOL `feltápászkodik:` Mindenütt akadályok! `(elindul, megbotlik

PUSKINban, elesik)` Nézd, az átkozott! Megint Puskin!

PUSKIN `feltápászkodik:` Gorombaság! Ez egyenesen gorombaság! `(elindul, megbotlik GOGOLban, elesik)` Az ördögbe! Megint Gogol!

GOGOL `feltápászkodik:` Ez tiszta csúfság! `(elindul, megbotlik PUSKINban, elesik)` Megint Puskin!

PUSKIN `feltápászkodik:` Az ördögbe! Az ördögbe belé! `(elindul, megbotlik GOGOLban, a színfalnak esik)` Gogol!

GOGOL `feltápászkodik:` Ördög és pokol! `(elindul, megbotlik PUSKINban, elesik)` Puskin!

PUSKIN `feltápászkodik:` Az ördögbe! `(elindul, megbotlik GOGOLban

és a kulisszák mögé esik)` Gogol!

GOGOL `feltápászkodik:` Ördög és pokol! `(kimegy)` GOGOL `hangja a színfalak mögül:` Puskin!

II. szimfónia

Anton Mihajlovics köpött egyet, azt mondta -- "eh", még egyet köpött, megint azt mondta -- "eh", köpött még egyet, mégegyszer azt mondta -- "eh" és elment. Hadd menjen! Inkább mesélek Ilja Pavlovicsról.

Ilja Pavlovics 1893-ban született Cárigrádban. Még kiskorában Pétervárra hozták, itt aztán elvégezte a Kirocsnaja utcai német iskolát. Később eladó lett egy boltban, aztán még dolgozott valahol, a Forradalom kezdetén pedig külföldre távozott. Hadd menjen! Inkább mesélek Anna Ignatyevnáról. Viszont Anna Ignatyevnáról nem olyan könnyű mesélni. Először is szinte semmit sem tudok róla, másodszor pedig épp most estem le a székről és elfelejtettem, hogy miről is akartam mesélni. Inkább mesélek magamról. Én magas termetű vagyok, okos vagyok, elegánsan, jó ízléssel öltözködöm, nem iszom, nem járok lóversenyre, viszont vonzanak a nők. Ők sem térnek ki előlem. Sőt, még szeretnek is velem sétálni. Szerafima Szmajlovna sokszor meghívott magához, ugyanígy Zinajda Jakovlevna is, aki elmondta, hogy mindig jólesik neki engem látni. Viszont íme, Marina Petrovnánál történt egy mulatságos eset, amit

el szeretnék mesélni. Egy nagyon köznapi eset, ám mindazonáltal szórakoztató, merthogy Marina Petrovna nekem köszönhetően kopasz

lett, mint a tenyerem. Ez így történt: elmentem egyszer Marina Petrovnához, ő meg -- hopp! -- és kopasz lett. És ez minden.

Anekdoták Puskin életéből

2. Mint ismeretes, Puskinnak sosem nőtt ki a szakálla. Ez Puskint nagyon elszomorította és folyton irigykedett Zaharinra, akinek, ellenkezőleg, elég szép szakálla nőtt. "Neki nő, nekem pedig nem nő" -- mondta sokszor Puskin, ujjal mutogatva Zaharinra. És mindig igaza volt.

3. Egyszer Petrusevszkij elrontotta az óráját és Puskinért küldött. Puskin eljött, megnézte Petrusevszkij óráját, aztán

visszatette az asztalra. "Nos, mit szólsz, Puskin öcsém?" -- kérdezte Petrusevszkij. "Stop masina!" -- mondta Puskin.

4. Puskin szeretett kövekkel dobálni. Ahogy valahol köveket látott, rögtön elkezdett dobálózni velük. Néha rettenetesen belejött a szórakozásba, és ilyenkor meg lehetett figyelni, amint ott áll, teljesen nekivörösödve, hadonászik a kezével, hajigálja a köveket -- valami szörnyű!