Hát tényleg. Tök odavagyunk ezzel az ejrópai kultúránkkal, hogy király; meg ókori görög, meg sekszpír-bétoven; közbemegcsak az amcsi filmet meg amcsi szájbert nézzük folytoncsak. Tucc te példájul úgy rajzolni mint egy euroősember? Pedig az még sulinetbe se járt.
HA ÉN ŐSEMBER LEHETNÉK...
Ha én ősember lehetnék, ezzel az átlagos eszemmel, meg átlagos testmagasságommal,
átlagos családmodellemmel, meg átlagos tudásommal és műveltségemmel, ezekkel az
átlagos szokásaimmal, ottan, ezek között a zéró bunkók között villognék.
Tudnék, tüzet csiholni, szellemet idézni, tudnám, hogy merre van észak, és honnan
fúj a szél.
Ha én ősember lehetnék, az én átlagéletkorom meghaladná az övéket.
Ha én ősember lehetnék, az én fogazatom teljesebb, a szőrzetem emberibb volna.
Ha én ősember lehetnék, ezek énrám hallgatnának.
Én lennék köztük a király, és elsőnek választhatnék húsból, barlangból,
asszonyok és kutyák közül.
|
Én
döntenék abban is, hogy ki a miniszterelnök, és mi megy a tévében, és mi lesz a
vasárnapi program.
Ha én ősember lehetnék, tudnám, mi jó köhögés, székrekedés, hasmenés és
stressz ellen.
Ha én ősember lehetnék, nekem ruhám is lenne, nemcsak bőreim és rongyaim. Adnék
magamra. Főznék, mosnék, takarítanék. Levinném a szemetet.
Néznének rám a homo sapiensek.
Csak volna köztük egy, aki a sírba vinne. Ez nem sokat beszélne. Egy kukkot se
szólna. Nap- és éjhosszat feküdne a hátán hétre hét, és föstené egy barlang
falát. Aztán egy másikét. Nem érdekelné ki látja, és egyáltalán látja-e?
Az ősemberek meg, a többi, füsttel, korommal levegőt szennyező fáklyáikkal
bemásznának utána, ahonnan már továbbállt; csak néznének a pislákoló fénybe,
és őt csodálnák.
Már nem engem.