OTTHON, AFRIKÁBAN
irodalmi forgatókönyv

ötlet: Böhm András©
forgatókönyv: Kécza András — Osvát András©

Az okoskodás halála a tett.
Kovács János mondásaiból

Az életünk nem aszerint alakul, hogy milyen lehetőségek, hanem hogy milyen lehetetlenségek állnak előttünk.
Kovács János mondásaiból

Fiam, lehetnék az apád is.
Kovács János mondásaiból

Az ember óvatos bizakodással tekint a múltba.
Kovács János mondásaiból

Senki sem lehet büntetlenül Kovács János.
Kovács János mondásaiból

SZEREPLŐK:

Kovács János, magyar, 45 éves, Gambiában él. A mandinkákat gamboknak nevezi. Ő tudja, miért.

Fiatalok, akik gambiai utazást nyertek:

Ági, Béla szerelmese
Béla, Ági szerelmese
Ildikó, kellemesen dundi, szemüveges, szabad szájú csaj, finnyás

Biller, parlamenti képviselő
Stux, Biller titkára, megy Gambiába
Gizi, Biller titkárnője, nem megy sehova
Gizi, a gambiai brit követség szakácsnője, ott van
Dömötör, Gizi férje, Stux másod-unokatestvére, gondnok vagy kertész ugyanott
Naomi, idegenvezető, gambiai lány, ott született, ott is marad
Somin, jóképű mandinka fiatalember
Egy orosz, a föld alatt él
Judit, Kovács János lánya, majd jön
Lamin, mandinka, sofőr Gambiában a brit követségen, valaha építésznek tanult Budapesten, de nem mer házakat tervezni, mert fél, hogy összedőlnek
Victoria, földi stewardess Banjulban
Egy kismajom, nincs neve
Népség, katonaság

1. jelenet. McDonald's Igazgatóság, díszterem. Budapest

Nagy felhajtás van a díszteremben. Moderátor, kamera, fény, hostessek, fontoskodók és sürgő-forgók.

Szép és okos fiatalok öt-hat izgatott csoportja zsibong e helyszínen. Eredményhirdetésre váró csapatok. Nincs itt most értelme leírni mindenkit.

Van szép számú közönség is: részint az adott cégtől, amelyik ezt a felhajtást szervezte, továbbá rokonok, potyalesők, és a sajtó. A terem egyik szélén alkalmi pódium áll. A pódiumon padlóvázákban virágok vannak, és egy plexi szövegtartó állvány. Mindenfelé csicsás a díszítés, erős reklámszag tölti be a termet, a fontos helyeken a céglogók virítanak. Mindenütt struccburger dizájn. Egy kitüntetett ponton egy Afrika térkép lóg a falon. A térkép közepén ordenáré, cifra szög éktelenkedik.

Egy jólöltözött úr, cégünk marketingfőnöke egy túl csinos nő kíséretében a pódium közepe felé tart. Továbbá van ott egy még néma közjegyző is.

Hirtelen fanfárok feltörő hangja jelenti be a show kezdetét. Elül a zsivaj a teremben, és beáll az intenzív figyelem.

A fiatalok egyik csoportjában Ágin akad meg a szemünk. A mellette álló Bélának suttog:
ÁGI
Üdvrivalgásban fogok kitörni.
BÉLA
És ha vesztettünk?
ÁGI
Akkor is. Akkor azért, hogy leplezzem a csalódásomat.
BÉLA
Hülye.
Ági gyorsan megcsókolja. Közben hanyagul a plexire támaszkodva megszólal a marketingfőnök. Mellette a túl csinos nő illegeti magát, és szélesen mosolyog. A nő a háta mögött — jó feltűnően — néhány borítékot dugdos.
FÉRFI
(torkot köszörül) Khm! Kedves jelenlévők, fiatalok, a közjegyző, és: mindenki!
A közjegyző komoly pofát vág és bólint.
BÉLA
(suttog Áginak) Az a szar, hogy muszáj odafigyelni.
FÉRFI
(spontán) Khm! Cégünk, a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. egy teljes éven át bonyolította azt a vetélkedő játékot egyre bővülő vevőkörünk fiatalokból álló csapatai között, amelynek a hivatalos, közjegyző jelenlétében kihirdetendő végeredménye megtudására gyűltünk itt össze mi mind! Vesztes nincs, csak második, és harmadik, és sokadik helyezett, és első persze! Itt mindenki nyertes! Mindenki egy új ízzel lett gazdagabb! Egy éven át vetélkedtünk! És az első helyezett csapat most fogja megtudni, hogy ő az! Minden zsűritag szavazott, de az összesítést a computer végezte el új termékünk a struccburger (!) népszerűsítésére: TEHÁT…!

A fanfárok jókor megszólalnak. A túl csinos nő felmutatja az egyes feliratú borítékot, felbontja, kiveszi belőle a nyertes csapat nevét rejtő lapot, teátrálisan beleles. Ha lehet, még jobban elmosolyodik, de nem szól, csak átadja a papírt a férfinak. A férfi megnézi, hatásvadászón húzza az időt. Megmutatja a közjegyzőnek is, aki törvényesen bólint.

Ági Bélához simul, eszementen izgatott. Béla is az. Megsimogatja Ági ágyékát, a tülekedésben senki nem veszi észre úgyse. Ez jel, titkos beszéd, nem pornográfia. Ági nem válaszol, de érzi.

Mellettük izgul még Ildikó, a kellemesen dundi, finnyás szemüveges, szabad szájú csaj, a csapat harmadik tagja. Mások is izgulnak, akikre már nem vetünk igazán ügyet.
FÉRFI
(kikiáltó hangon) Tehát, figyelem, a McDonald's „STRUCCBURGER" fedőnevű, ifjúsági, egyéves csapatviadalának győztese: (generálpauza; úgy tesz, mintha silabizálna) ...a „JOBB MA EGY STRUCC, MINT HOLNAP EGY SE" jeligéjű csapattttt !!!!
Hurrá!!!
MINDENKI
Hurrá! Hurrá!
Kimondhatatlan lelkesedés. Ági Béla nyakába ugrik. Ildikó szintén. Mert ők nyertek.

2. jelenet. Képviselői iroda
Biller képviselő kinéz az ablakon. Szivarozik. Szemben Buda. A Dunán evezősök lapátolnak. Úszik az uszadék. Biller képviselő tohonya.
BILLER
Azonkívül jó volna valamit csinálni is... Ebből nem élünk meg.
Bánatosan nézi a vizet. Egy vadgalamb repül az ablakpárkányra. Biller hirtelen becsukja az ablakot.
BILLER
Be ne gyere!
Odamegy az íróasztalához, leül. Nagy irathalmok tornyosulnak előtte. A kezébe vesz valami papírt, fölteszi a lábát az íróasztalra, beindít egy CD lemezt a hordozható hifijén (ami szintén az íróasztalán van), és fölemeli a telefont. Nem kell tárcsázni. A vonal másik vége ilyenkor magától kicsörög.
BILLER
(a kagylóba) Gizi! Nem vagyok itt senkinek.

Tanulmányozni kezd egy iratot. Gyorsan félredobja. Aztán egy másikat, egy harmadikat is. Hirtelen megakad valamin a szeme.
BILLER
Nocsak!
Előkapja a szemüvegét.
BILLER
'zéletbe! (kiordít) Gizi!
A titkárnő bejön egy kávéval. Leteszi az asztalra.
GIZI
Tessék.
BILLER
Hát kértem én kávét?!
GIZI
Kérhetett volna.
BILLER
Mos' mér' magázol?!
GIZI
Mer' goromba...
BILLER
Jöjjön be a Stux! Te meg menj a francba!
A szájához emeli a kávét. Gizi duzzogva kimegy.

3. jelenet. McDonald's Igazgatóság, díszterem. (folyt.)
A győztes fiatalok csapata: Ági, Béla, Ildikó, a marketingfőnök, a túl csinos spiné a falon függő Afrika térkép előtt áll. Az izgatott közönség még mindig izgatott.
FÉRFI
Kinek kössük be a szemét?
Ági ugrál.
ÁGI
Nekem! Nekem!
ILDIKÓ
Nem lehetne nekem?
BÉLA
Te csak okos vagy. De ő a kapitány!
ILDIKÓ
(picit szomorúan) Tudom.
Egy fekete selyemkendővel bekötik Ági szemét. A moderátor egy túlméretezett ceruzát nyom Ági kezébe, aztán a hosstes odavezeti a térképhez. Afrika kellős közepén a hatalmas szög most fog funkcionálni.
FÉRFI
Megkérem Melindát (Melinda meghajol, hogy mindenki tudja: ő a Melinda), kedves és izgatott közönség, hogy pörgesse meg a térképet! Aztán megkérem, hogy is hívnak, a bekötött szemű lányt, hogy bökjön a térképre! Ez olyan, mint a rulett! De itt minden szám nyerő!
ÁGI
Ági.
BÉLA
(közbesuttog) Akkor nem olyan (...mint a rulett).
Pörög már a térkép. Dobok peregnek. Aztán, valahogy nagyon csálén, megáll Afrika. Mindenki nagyon izgatott.
ILDIKÓ
Bökj már!
BÉLA
(ugyanakkor) Várjál!
Béla nem néz oda. Ildikót is erre kényszeríti. Ági bök. A térképen egy hatalmas krix-kraxként mutatkozik meg a vaskos ceruza nyoma.
MELINDA
(eufórikusan, ezért fizetik) Gambia!
BÉLA
Az hol van?
Ági letépi a kendőt a szeméről. A krix-kraxra bök, amit az imént rajzolt a ceruzája.
ÁGI
Hát itt! Irány Gambia!
FÉRFI
(boldog, mint egy kereskedelmi tévéműsor) Gambia!!! A főnyeremény tehát, közjegyző jelenlétében kihirdetem, egy egyhetes gambiai utazás! Teljes ellátást, idegenvezetőt, mindent amit kell, a cégünk biztosítja! Fedezi! A STRUCCBURGER jegyében! Közjegyző?

A közjegyző bólint. Tudja, hogy közelije van. Ági táncol, Béla nyakába ugrik. Mindenki ünnepel. Pincérek gőzölgő struccburgert osztogatnak. A közjegyző fölírja magának, hogy: Gambia. Rányomja a dombor-pecsétet a konzervnyitó-alakú domborpecsétnyomóval. Aztán sietve körülnéz, hogyan juthatna kajához, piához ő is.

Riporterek, kamerák szállnak rá a győztes csapatra. De ezt már nem várjuk meg.

4. jelenet. Képviselői iroda. (folyt.)
Biller képviselő lázba jött.
BILLER
Hol marad az a Stux?!
Mintegy végszóra belép Stux.
STUX
Bocsánat. A párnás ajtón nem lehet kopogni.
BILLER
Ezerszer megmondtam...! (legyint) Ülj le, Stux! Mit tudsz Gambiáról?
Stux alázatos beosztottként a szék szélére ül.
STUX
(teljesen bizonytalan) Hát..., Afrika?
BILLER
És még?!
Stux hallgat. Pedig jó válasz volt. Biller lobogtatja az iratot, amelyre az imént felfigyelt.
BILLER
Nulla pontos válasz. (diadalmasan) Én meg azt tudom — ide van írva — hogy Gambia hazánk legkisebb kereskedelmi partnere!
STUX
Jól van ez így. (észbekap) Nincs jól ez így?
BILLER
Mindegy, Stux. (rákiabál) Stux! Most nagyon figyelj! Megcsináljuk a szerencsénket!
Stux bizonytalanul elmosolyodik, hiszen nem ért egy kukkot sem. Meg hogy az ő szerencséjéről is szó van-e, az nagyon is kérdéses.
BILLER
Isten lába van, Stux... Stux! Ki ért itten Gambiához?
Egy Stuxnak vág az agya.
STUX
Hogy ki a szakértő?
BILLER
(mintha kicsit üvöltene...) Azt kérdezem!
Stux metakommunikatíve megkérdezi, hogy odamehet-e Biller számítógépéhez, Biller int, hogy igen, Stux odamegy, de Biller ülve marad (lábak az asztalon), ezért Stux, lelkileg is kényelmetlen testhelyzetben, kénytelen a képviselőn keresztül matatni a computerben.
BILLER
Titkárkám, mi fogjuk beindítani, mit beindítani, fölpörgetni (!) a gamb-magyar kereskedelmi kapcsolatokat! Veszünk, eladunk! Utazunk! Megcsináljuk magunkat!
Stux egyre jobban elkomorul a monitorra meredve.
STUX
Hát. Úgy tűnik, Gambia nem tartozik senkihez...
BILLER
Gambia már hozzánk tartozik! Énhozzám! Találjál egy szakértőt, slussz-passz! Kurva gyorsan! És kussolj! Még lenyúlja valaki...
Stux távozik. Biller képviselőnek élénken csillog a szeme.

Stux váratlanul visszajön a párnáson át. Fel van dobva. Meg se próbál most kopogni.
STUX
Most jut eszembe! Egyszer volt egy pasas! Valami Kovács János! Együtt jártunk az egyetemre. Nyelvészetet tanult, és azt találta ki magának, hogy az afrikai nyelvek. Hogy ahhoz nem ért úgyse senki, tehát tuti ő lesz abban a legjobb.
BILLER
És? Az lett?
STUX
Azt nem tudom. Szerzett egy szovjet ösztöndíjat és elment Gambiába. De ott maradt.
BILLER
Disszidált?! Afrikába?! Hát elég hülye lehet.
Biller képviselő felkapja a telefont.
BILLER
Gizi!
Bejön a titkárnő.
GIZI
Még mindig meg vagyok sértve...
BILLER
Kit érdekel?
GIZI
(még nem fejezte be) ...ettől az állandó ordítozástól.
BILLER
Stux utazik Gambiába! Útlevél, repülőjegy, oltások, bugylibicska, satöbbi. Egyelőre nem értesítünk senkit. Te is kussolsz! Elmehetsz!
Stux engedély nélkül leül. Ki vannak kerekedve a szemei. Gizi morogva kimegy.
GIZI
(az orra alatt) Ordítozzál a parlamentben. Legalább észrevesznek.
BILLER
Szupertitkos! Ki ne fecsegd! Ez a mi bulink.
STUX
Hova megyek én? Nekem tériszonyom is van ... Mit keresek én Afrikában?
BILLER
Hát a Kovács Jánost! És hazahozod! Nekem!
Stux értetlenül néz. Most akkor mi van? De Biller arckifejezéséből látja, hogy itt már minden el van döntve. Zavartan elköszön és elmegy. Bejön a Gizi.
GIZI
Ez egy fasz.
BILLER
Gyere Gizi, üjjazölembe...
Szent a béke.
STUX
Kimenjek?
BILLER
Teljes a titoktartás!
Stux kimegy. Hallani az aritmikus szívdobogását. Biller fogdossa a Gizit. Gizi kacag.

FŐCÍM

5. jelenet. Ági szobája
Ági afrikai képeslapokat álmodik:

archív-montázs a National Geographic tévé műsorából:

lusta oroszlánok nyalogatják egymást — zebrák riadnak meg hirtelen és erednek futásnak tíz lépést menekülve — víziló orra bukkan ki gőzölögve, fröcsögve a folyóból — pálmákra másznak virtuóz ügyességgel mandinka gyerekek banánért mezítláb — monoton dobzenére unottan táncolnak négerek, fehér, parafa sisakos turistahölgyek önfeledt örömére (fekete-fehér, archív) — elefánt trombitál bele a szavannába — egy gepárd üldözőbe vesz egy gnút, és annak annyi — egy varacskos disznó banán- és tojáshéjakat zabál térdre ereszkedve — stb., — továbbá azt mondja egy papagáj, az Ági apja hangján:

PAPAGÁJ, APA
Ági, ébresztő, irány Afrika!
Ági kinyitja a szemét. A szoba ajtajában az apja áll. Mögötte bekukkant az anyja is.
ANYA
A Béla már telefonált. Begyömöszöltem a kofferodba a gyapjúpulóvered.
Ági ettől nagyon fölébred.
ÁGI
De anya! Afrikába megyek, nem az Északi Sarkra!
ANYA
Éjjel ott is hideg van. Punktum.
APA
Nagylány már.
Ági kihessegeti a szüleit. Fölpattan lenge bébidollban.
ÁGI
Nyomás!
ANYA
(visszanéz) Te, Ági, ez a Béla, ez egy rendes srác? Csak mer' az apád....
ÁGI
Baromi rendes! Mommegneki!
Már rohanásban van.
APA
Akkor jó.

6. jelenet. Lufthansa repülőgép belseje
A három fiatal ott ül a Frankfurtból felszállni készülő repülőgépen. Már elhelyezkedtek, még fészkelődnek. A gép ajtaját éppen be akarják zárni, amikor egy földi stewardess sietve begyömöszöli rajta Stuxot. Kilóg a bélés a zakója ujján. A három barát felfigyel a jelenetre.
FÖLDI STEWARDESS
Kis híján lemaradt. Mert ez volt elrejtve nála!
Mutatja és átadja a Stux bugylibicskáját az ajtót bezárni készülő kolléganőjének, aztán elbúcsúzik, hogy: „tschüss".
LÉGI STEWARDESS
Magát hogy hívják?
STUX
Engem Stux.
STEWARDESS
Majd szóljon Banjulban, Engem Stux, hogy adjam vissza.
Ráragaszt egy cédulát a bicskára és ráírja, hogy ENGEM STUX. Stux felmutatja a kilógó selymet.
STUX
Tudna nekem tűt, cérnát adni? Mer' elszakadt ebben a felfordulásban. Tegnap még Pesten, ma meg már Banjulban…
STEWARDESS
Na, üljön le a helyére és kösse be magát, mert indulunk. Mindenre lesz idő...
STUX
…de hogy mit hoz a holnap…?
Közben Stux a helyére botorkál bukdácsolva.
BÉLA
(megjegyzést tesz Stuxra) Ilyen egy faszt...
ÁGI
Nem kritizáljuk az utastársainkat. Mer' ember.
Béla megütközve néz rá.
BÉLA
Faszember.
Felzúgnak a motorok. Kicsit rázkódik a gép, amikor megindul. A srácok arcán izgalom. A kigyulladó felszólítás hatására bekötik magukat. A pilóta mondja a magáét.
STUX
Nem látta valaki a bicskámat? Ugyanis ha hoznák az élelmezést…
(magyarázkodik)

7. jelenet. Banjul. Főutca
Nyitott terepjáró megy a banjuli utcán. Az a jól felszerelt típus. Keresztben csillogó acélkorlátok ékesítik, amelyek közül az első tetején egy csomó reflektor van, a másik meg többek között arra való, hogy ha áll a platón valaki, legyen mibe kapaszkodnia. Mindkettő bizonyos védelmet nyújt borulás esetére. Az autót Lamin vezeti. Jóképű néger srác, harmincöt - negyven éves lehet. Van neki tányérsapkája (ehhez ragaszkodik), amiből minden ember tudja, legyen az fehér, vagy fekete, hogy ő egy hivatásos sofőr.

Az index vagy nem működik, vagy Lamin már ilyen: jobbra-balra forduláskor kis magyar zászlóval indexel. És magyarul énekel. Törve a nyelvet.
LAMIN
Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...
Amikor odaér, hogy lám az enyém, lám az enyém sötétkék, belenéz a visszapillantó tükörbe, és kicsit szomorúan legyint. Mert az övé fekete.

Lamin máshová is odaér: a brit követség elé (zászló, tábla — megismerjük, na). A kapus messziről látja már az autót, Laminnak meg se kell állnia; behajt.

8. jelenet. Banjuli repülőtér. Várócsarnok
Egy tüneményes szépségű fekete lány álldigál a várócsarnokban (Naomi). Egy feltűnő méretű táblát lógat a kezében: STRUCCBURGER (alatta a szponzor emblémája), amely arra szolgál, hogy megtalálják őt a Budapestről érkező, vetélkedő-nyertes fiatalok.

Látni az üvegfalon át, hogy a háta mögött éppen landol a gép. Be is mondják az érkezést. Naomi felemeli a táblát, bár ez még kissé korai.

9. jelenet. Repülőgép belseje
Gurul a gép. Hiába mondják be, hogy „a repülőgép megállásáig...," stb., Stux már talpon van. Mindenféle hülyeséggel van tele a keze, a zsebe. El is ejt ezt-azt: vécéből lopott szappant, féldecis whisky-s üvegeket.

Ági, Béla és Ildikó is szeretne felugrani már, de — többek között — a stuxi viselkedés friss tapasztalata is visszatartja őket az ilyesmitől. Nagyon izgatottak. Egymás szavába vágva beszélnek, de lehet, hogy meg se halljuk, mert foxtrott ritmusban szól egy felhőtlen kísérőzene.

10. jelenet. Banjuli repülőtér. Várócsarnok
Az utasok közül elsőként Stux lép ki a tranzitból, kezében többek között a felcímkézett bicskájával. Tesz két-három egészen határozott lépést, aztán egészen tanácstalanul megáll. Körülnéz. Naomi felfigyel rá, bíztatóan megemeli a tábláját. Kis híján még rá is kacsint. Stux elindul feléje. Útközben észbe kap, hogy neki titkos küldetése van. Eloldalog Naomi mellett, feltűnően nem néz rá, annyira nem, amennyire már nem is lehet. Naomi megérti, hogy nem érti a helyzetet, tehát a lelkében legyint.

Aztán kijönnek azok, akiket vár. Rögtön felismerik a tábláját. És hát van a mellén egy kitűző is a gambiai idegenforgalmi irodától. Körülveszik. Bemutatkoznak.
— Ági...
— Béla...
— Ildikó...
Naomi is bemutatkozik mosolyogva.
NAOMI
Naomi. (angolul) Én leszek veletek ez alatt az egy hét alatt. Nagyon jól fogjátok magatokat érezni.
BÉLA
(angolul) És minden kívánságunkat teljesíted.
NAOMI
Magától értetődik...
— mondja könnyelműen, de közben mintha elbizonytalanodna. Hogy nem volt-e a válasza kétértelmű véletlenül?

11. jelenet. Brit követség. Konyha
A konyhában egy nemzet képviselői foglalnak helyet (magyar!): Gizi, a gambiai brit követség magyar szakácsnője, és Dömötör, Gizi férje, Stux másod-unokatestvérének sógora, gondnok vagy/és kertész ugyanott; és csicsókát pucolnak. Ez nehéz, mert a csicsóka felülete göröngyösebb, mint a krumplié.
DÖMÖTÖR
Mondtam is a követnének, hogy majd holnap.
GIZI
(kételkedik, gúnyolódik) Mondtad ám!
DÖMÖTÖR
Mondtam is, na!
GIZI
Mer' te csak úgy megszólítod a követnét!
DÖMÖTÖR
Ő szólított meg…
GIZI
(megenyhül, barátságos) Az más. Akkor elhiszem.
DÖMÖTÖR
A holnapot is elhiszed?
GIZI
Hát…? Ha gyorsabban pucolod a csicsókát, akkor.
Ekkor betoppan Lamin. A kezében van még a magyar zászló.
LAMIN
(törtmagyar)Mi a kájá?
GIZI
Kaja, Lamin. Úgy mondjuk. Ahogy te mondod, úgy a palócok mondják.
LAMIN
Nem ismer palóc. Kájá ismer. Palócleves. Mer' éhes vágyok!
DÖMÖTÖR
Mire lemosod a kocsit, meg is pucolom. Nesze egy! Nyersen is jó, nemcsak tejföllel és parmezánnal.

Lamin átveszi a felé nyújtott csicsókát és beleharap. Dömötör és Dömötörné pucol.
LAMIN
(tele szájjal) Azér' csak megvárom a készet. Az autó is várhat.
GIZI
Nincs dolgod?
LAMIN
Hát itt éheznék, ha lenne?
DÖMÖTÖR
Azér' az röhej, hogy mi itt…
LAMIN
Én itt születtem.
DÖMÖTÖR
Én meg itt fogok meghalni.
LAMIN
Az angol követségen?
DÖMÖTÖR, GIZI
(érezni, hogy mindig kijavítják) Brit!
LAMIN
Ezért jöttél el Magyarországról Gambiába?
GIZI
Mér'? Kis országból kis országba, punktum.

12. jelenet. Banjuli repülőtér előtt
Stux apátlan-anyátlan árvaként keresi a megoldást. Teli a keze, a bokája körül van rakva a kisebb-nagyobb csomagjaival. Jó meleg van, Stuxról dől a víz. A zakó, nyakkendő, amibe öltözött, ilyenkor nem praktikus. Viszont jól jönne egy kalap. „Hé, ember..." — ilyeneket mond néha különböző nyelveken, próbálván megszólítani tájékozottnak tűnő lényeket. Sikertelenül.

A repülőtérről Naomi jön ki a magyar fiatalok élén. Csattognak a kofferkulik kerekei, nagyokat nevet a három felvillanyozott magyar. Nem hallani a dialógust, hiszen egy stuxi szemszög ez. A repülőtér előtt egy kisbusz várja a mieinket. Nyílik a tolóajtó; bepakolnak, beszállnak.

Stux közeledik.
STUX
(halkan) Bocsánat.
Természetesen nem is hallják. Stux, hátrahagyva a földön a cuccát, odarohan az indulófélben lévő kisbuszhoz, és feltépi a már behúzott ajtót.
STUX
(ordítva) Bocsánat! (hirtelen rájön, és lehalkítja magát) Nem vennének föl? (könyörögve) Nem vinnének el a brit követségre? (sírósan) Mi lesz velem?
NAOMI
(hidegen) Dugig vagyunk. Ott a taxi.
Nincsenek dugig. Naomi behúzza az ajtót és elindulnak.
ÁGI
(Naomihoz) Nem vihettük volna el? Magyar...
NAOMI
Tudod, nekem erre szigorú utasításom van. Kettő: sose lehet tudni, ki kicsoda? Lop-e, öl-e?
BÉLA
Aztán meg nem lehet levakarni…

Ez így is lesz. Meglátjuk.
Elindul az autó. Még látják Stuxot, aki egy taxissal alkuszik, aztán beszáll, elindul.

Naomi kisbusza begördül egy szálloda elé. A fiatalok harsányan kiszállnak.

13. jelenet. Brit követség. Konyha
Nyílik a konyhaajtó, belép a zilált Stux. Áll, mint egy hülye. Részben a hóna alatt van, részben meg potyog a holmija.
LAMIN
(bejelenti) Fehér ember.
Dömötör Stuxot nézi merően. Felismeri. Nem tud megszólalni. Gizi összecsapja a tenyerét:
GIZI
Ez a Stux!
DÖMÖTÖR
Nagyon jól tudom.
GIZI
A másod-unokatestvéred!
DÖMÖTÖR
Azt is nagyon jól tudom…
GIZI
Rajta van azon a pesti fényképen, na! Te is rajta vagy, na!
DÖMÖTÖR
Mindent nagyon jól tudok. Nem vagyok hülye.
GIZI
Akkor öleld meg!
DÖMÖTÖR
(súgja a Gizinek) Jött behajtani… (Stuxnak) Mér' jöttél? Azér' jöttél?
Stux eddig csak állt, a holmijával nevetségesen. Végre megszólalhat.
STUX
(suttog) Titkos küldetésben járok.
DÖMÖTÖR
Frédi!
STUX
Döme!
Ölelésre tárja szét a karját. Dömötör megindul feléje félszegen. Abba is hagyja.

Néhány másodperc bohóctréfa a „most megöleljük-e egymást vagy sem" tárgykörében. Lamin bíztatóan, de eredménytelenül gesztikulál a hátuk mögött.
GIZI
Üljél már le!
STUX
(suttog) De senkinek egy szót se! Esküdjetek!
GIZI
Jóvanna! Hát azt se tudjuk, mi a titok! Te is kapsz kaját. Ez itt Lamin.
DÖMÖTÖR
Tudjuk, mi a hála… Hát mi újság otthon?
STUX
A rendszerváltással kezdjem, vagy a küldetésemmel? Úgyis belehalok…
DÖMÖTÖR
Kezdd azzal, hogy hoztál-e barackpálinkát?
STUX
A bicskámat is elvették. De aztán visszaadták…
GIZI
Hogy tudtál te hozzánk ide bejönni? Ez mégiscsak Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságnak a Nagykövetsége!
STUX
Hát mer' épp ezt kérdeztem a portástól. Amit mondsz, ezt a hosszút. Mondta, hogy igen. Mondtam, hogy itt van nekem dolgom. Nem mondtam, hogy titkos. Azt mondtam, hogy magán. Hogy rokoni.
LAMIN
Kém vagy?
GIZI
(Dömötörnek) Látod, igaza volt a mamádnak, hogy a Stux nem is olyan hülye.
DÖMÖTÖR
(szinte felsír, de elfojtja) Szegény mama…
Stux most ül le végre.

14. jelenet. Tengerparti falu. Gambia
20... áprilisa van. A Kr.u. harmadik évezred második éve, negyedik hónapja, tizenkilencedik napja. Kovács János hever a parti homokban. Az arca borostás. 1956-ban született.
Tehát ma XX éves.

KOVÁCS JÁNOS
Érted haragszom, nem ellened..., érted (?), ...de nem is ám helyetted...! Pont. Új bekezdés. Mér' is haragszom? Már nem emlékszem... Már erre sem emlékszem..., néha mindent elfelejtek..., máskor meg mindenre emlékszem... Öregszem..., ez az...! Szeretnék haragudni..., csak nincs kire... Csináljunk valamit.

Eddig feküdt. Most felül. Két kezével kilapátol négy tojást a homokból. Komótosan feltápászkodik velük. Nem zavarja, hogy forróak. Leballag a tengerhez. Lehajol. Belemeríti a tojásokat, lehűteni, a vízbe. Számol magában százhúszig. Akkor kiemeli a tojásokat. Tűz a hátára a nap. Nyögve föláll. Megfordul. Elballag a pálmák alá. Innen látszik a falu. Pár tíz méterre van csak a parttól. A falu csupa egyforma kunyhóból áll. Száraz talaj, por, kóbor kutyák, játszadozó, kisgyerekek.

A fák harminc méterre vannak a víztől dagály idején. Apálykor háromszázra. Kovács János leül az árnyékban. Fölnéz. Csúzlival lelő egy kókuszdiót. A gyümölcs pont a lába elé esik. Egy erre a célra kifundált pompás késsel lecsapja a tetejét.

KOVÁCS JÁNOS
Na. Akkor megreggelizünk... Öregszem. Magamba' beszélek... Magambia. Ma: Gambia, tegnap: Gambia, holnap: Gambia..., ez jó! Csak senki sem érti..., kivéve a gambokat.
Emeli kókuszát, beleiszik ünnepélyesen, előtte körbegratulál, mintha más is lenne a társaságában. Eljátssza, hogy többen van. Nincs.
KOVÁCS JÁNOS
Boldog szülinapot, Kovács János!
Aztán még egyszer körbegratulál.
KOVÁCS JÁNOS
Boldog szülinapot, gambjaim.
Nyelvi bravúr. Mert Kovács János eredetileg nyelvész volna, vagy mi a fene.

Majd megpucolja a tojásokat. Egy pálmalevélre rakja mindet, egymás után. Banán már van ott. A tojáshéjat, és a banánhéjat egy hozzászelídült varacskos disznónak hajítja. Ronda állat.

Esznek. Kovács János kemény tojást banánnal, a varacskos a héjakat.

A faluban az egyik ház nyitott ajtaján nagyívben kirepül egy frisbee. Kirohan utána egy korcs kutya. Nagyon azon van, hogy elkapja a repülő játékot, ugrik is utána nagyívben, dehát elvéti. Nem könnyű dolog ez. A frisbee elszáll Kovács János feje fölött. A kutya
odaszalad Kovács Jánoshoz.
KOVÁCS JÁNOS
Oda se neki, Bodri. Emberek vagyunk.
Kovács János fölkel. Két lépés után megáll. Itt-ott kagylóhéjak roppannak a lába alatt. Körülnéz. Magában beszél. Így alakult.
KOVÁCS JÁNOS
Utána kéne a kölyköknek nézni... Illetve, minek? Bodri, hozd ide azt a vacakot!
A kutya elmegy a frisbee-ért, fogával fölemeli, odaviszi a férfinak. Kovács János átveszi, megsimogatja a kutyát, aki hálás ezért.
KOVÁCS JÁNOS
Fasza gyerek vagy. Mehetsz kaját keresni.
Kovács János elindul egy ház felé. Bemenne. Abban lakik. Utána szalad egy kisfiú. Őt is megsimogatja.
KOVÁCS JÁNOS
(mandinka nyelven) Anyád hol van?
KISFIÚ
Mos a folyónál.
KOVÁCS JÁNOS
Nincs víziló?
KISFIÚ
Mindig ezt kérdezed.
KOVÁCS JÁNOS
Na jó. Menjél csak játszani...
A kisfiú elszalad jókedvűen. Kovács János megtörli homlokát. Szétnéz. Most már tényleg belépne a házába, amikor egy másik gyerek áll elé. Kovács János elhajítja a frisbee-t, a kislány utána rohan, és elkapja ügyesen. Visszadobja.

Kovács János bemegy a házba. A kutya követi.

KOVÁCS JÁNOS
(magyarul) Csak az apa biztos...,
Megvakarja a fenekét.
KOVÁCS JÁNOS
(még ugyanott tart. A gyerekeinél) ....ilyen az élet.
A kislány a játékkal utána megy a házba. Kovács János az ölébe veszi a gyereket. Kicsit dédelgeti.
KOVÁCS JÁNOS
(mandinka nyelven) Anyád merre van?
A kislány meg néz rá, hogy kell-e válaszolni? Aztán inkább ad egy puszit neki.

15. jelenet. Brit követség konyhája (fél órával később)
Stuxnak volt barackpálinkája. Az üres üveg ugyanis ott áll az asztalon. Hárman voltak hozzá, ami nem olyan sok.

Énekelnek. „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…" Stux átöleli Lamin vállát. A dal végén megszólítja Dömötört.
STUX
Soha ne nevezzél stuxi-muksinak!
DÖMÖTÖR
Csak nem így szoktak nevezni?
STUX
A hátam mögött csak. De nagyon utálom.
DÖMÖTÖR
Szeretlek, stuxi-muksi!
GIZI
És mit keresel te Gambiában?
STUX
Egy Kovács Jánost.
GIZI
Mér' nem Pesten? Ott annyi van! Legalább kétezerötszáz.
DÖMÖTÖR
Vagy tízezer!
LAMIN
Én ismerem!
DÖMÖTÖR
Mind a tízezret?
LAMIN
Az ittenit. A barátom!
GIZI
Ne ugrasd, Lamin! Látod, hogy el van ázva!
De Stux már kezd magához térni.
STUX
Kit ismer maga?
LAMIN
A Kovács Jánost.
STUX
Itt??? Gambiában???
LAMIN
(helyesbít) Én vagyok a barátja!
GIZI, DÖMÖTÖR
Laminnak nem szabad „barackpálinka rendel". Stux teljesen kijózanodott már.
STUX
Én megmondtam! Én tudtam!
LAMIN
(mély meggyőződéssel) Nagyon jó ember.
STUX
Van itt telefon? Hívjuk föl!
LAMIN
Nincs telefonja. Mer' nem kell neki. Utálja.
STUX
Vigyen el hozzá! Tudja, hol lakik?
LAMIN
Hát persze! A barátom. Nincs autóm. (nem egészen őszintén) A brit követség autójával nem tehetek magánutakat.
STUX
Menjünk busszal. Metrón. Villamoson!
GIZI
Ember! Ez Banjul, nem Budapest.
STUX
Akkor gyalog. De gyorsan!
LAMIN
Nem Banjulban lakik, hanem egy faluban.
STUX
Nem lehetne azt az autót mégis?
LAMIN
Lehetni éppen lehetne…, csak kérdés, hogy akarom-e? Mit akarsz te a Kovács Jánostól?
STUX
Hazavinni.
LAMIN
Nem akarom.
Stux elővesz egy csekkfüzetet.
STUX
Ideírok egy tetszőleges összeget. Mennyi legyen?
Lamin fölpattan.
LAMIN
Mehetünk. (a Dömötöröknek) Később ebédelek.
DÖMÖTÖR
(Gizinek suttogja) Van ennek pénze… Hálisten…Stux meghallja.
STUX
Nana! Az a Magyar Köztársaság pénze!
Stux közben már felpattant.
STUX
(Laminnak) Mehetünk.
De Lamin másképp gondolja már.
LAMIN
Te itt maradsz. Én megkeresem Kovács Jánost. Mer' nem biztos hogy éppen ott lakik, ahol lakik…

Ez nem egy jól sikerült hazugság. De Lamin már el is indul. Aztán menet közben visszaszól:
LAMIN
A csekk, az nagyon fontos.
Stux pedig aggódva visszaül a helyére. Hallani kintről, hogy elindul az angol terepjáró.

16. jelenet. Tengerparti falu. Gambia
Kovács János önfeledten alszik a háza előtt, az árnyékban. Amennyire mélyen csak aludni lehet. Néha arrébb kell gördülni, mivel az árnyék nem marad nyugton: egyre odébb mozdul, folyamatosan, ahogy múlik az idő.

Néha egy-egy frisbee száll el az alvó ember fölött.

Egy brit rendszámú jeep fékez Kovács János előtt hirtelen, rendőrkanyarral megfarolva. Beszórja az alvót némi homokkal. Kovács János nem ébred föl csak úgy az ilyesmire. „Mi a túró van?" — mondja álmában. Magyarul álmodik.
LAMIN
Hékovács!
Lamin ezekkel a szavakkal ugrik ki a kocsiból. Kovács János kezdi érezni, hogy ébredezik.
Eléggé mérges is ettől. Nem nyitja ki a szemét.
KOVÁCS JÁNOS
Ha be vagyok rúgva, nem emlékszem minden arcra tisztán. Ki vagy? Mi van?
LAMIN
Gáz van! Nyissad ki a szemed!
Kovács János felül, még mindig csukva van a szeme.
KOVÁCS JÁNOS
A hangodról is megismerlek. Csak ne ijesztgess...
Kovács János fölül.
KOVÁCS JÁNOS
Nem lehet akkora a gáz...
LAMIN
Keres téged egy pasas, valami Stux. Itten van a brit követségen. Ahol a magyar rokonai vannak. Érted jött ide Pestről.
KOVÁCS JÁNOS
Akkor ne találj meg!
LAMIN
Ad nekem egy csomó pénzt!
KOVÁCS JÁNOS
Akkor találj meg…
LAMIN
Most melyik érvényes?
KOVÁCS JÁNOS
Ez is, az is. A barátom vagy.
LAMIN
A Stuxnak meg nem.
KOVÁCS JÁNOS
Ilyen az élet. Az ember nem lehet mindenkinek a barátja.
LAMIN
De olyan izgatott.
KOVÁCS JÁNOS
Attól még megbarátkozhattok.
LAMIN
Az igaz. (elgondolkodik) Nekem minden magyar a barátom.
KOVÁCS JÁNOS
Ne essünk túlzásba. Rengeteg barom van a magyarok között.
LAMIN
(büszkén) De én építészetet tanultam Budapesten!
KOVÁCS JÁNOS
Aha, csak éppen nem mersz házakat tervezni, mert félsz, hogy összedőlnek.
LAMIN
Itt mindenki maga épít…
KOVÁCS JÁNOS
Azért még nem kell minden magyart szeretni.
LAMIN
Most mi legyen?
KOVÁCS JÁNOS
Ilyenkor a jó döntés: ez is, az is. Én eltűnök, te meg megkeresel. Aztán majd csak lesz valami. Később döntök. Illetve te. Nincs sok
időnk! Tünés!

Kovács János beugrik a jeepbe. Lamin beül a vezetőülésre. Beindítja a kocsit.
LAMIN
Akkor hová?
KOVÁCS JÁNOS
Keletre! A folyó mentén! Ameddig csak tart Gambia!
Gyerekek szaladnak a kocsi után.
GYEREKEK
Apa, apa!
KOVÁCS JÁNOS
Nyugi, srácok! Nem veszek el! Majd üzenek! Anyáitokra vigyázzatok!

17. jelenet. Szálloda a tengerpart közelében
A fiatalok Naomi körül csoportosulnak a csupa virág, csupa napfény hallban.
ILDIKÓ
Hogy ki fogtok röhögni holnap, ha elmesélem nektek az álmomat. Álmomban éppen megérkezem Gambiába, veletek.
ÁGI
Hol van egyáltalán ez a Gambia?
BÉLA
Mindenhol Gambia van.
Már elfoglalták a szobáikat, kicsomagoltak. Most éppen egy rövid városnéző sétához készülődnek.
NAOMI
Gondolom, fáradtak vagytok az úttól.
FIATALOK
Nem, nem…
NAOMI
Ezért, most csak egy rövid sétára gondoltam itt a fővárosban.

18. jelenet. Őserdő
Változatos tájon, buja növényzettel körülkerítve, úttalan utakon bukdácsol a jeep.
KOVÁCS JÁNOS
Mikorra kell a követségre visszaérned?
LAMIN
Á, nem érdekes. Majd mondok valamit. Különben sincs itthon a
követ...
Később önfeledten énekelnek. „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék..."

Menet közben felpattan egy kismajom a hátuk mögé. Egy darabig velük utazik.

19. jelenet. Falu. Messze Banjultól
Begördül egy faluba, és megáll a jeep. Kisgyerekek veszik azonnal körül.
LAMIN
Tovább nem lehet menni. Az már a határ.
KOVÁCS JÁNOS
Dehogynem lehet... Szenegálba.
Lamin megütközve néz rá.
KOVÁCS JÁNOS
(megnyugtatja) De oda nem megyünk. Jobban szeretjük Gambiát.
Kiszáll a kocsiból.
KOVÁCS JÁNOS
Így kerülnek méltó helyükre a világ dolgai.
Kovács János közben megsimogatja egy kisgyerek fejét.
KOVÁCS JÁNOS
Te az én gyerekem vagy?
LAMIN
Na, én fordulok is vissza...
KOVÁCS JÁNOS
Tartsuk a kapcsolatot!
LAMIN
Hát persze.
Lamin még elővesz egy géppisztolyt, és egy rádiótelefont. Átadja Kovács Jánosnak őket.
LAMIN
Közvetlen műholdas. Majd szerzek másikat.
Kovács János ránéz a fegyverre.
KOVÁCS JÁNOS
Ez nem orosz?
LAMIN
Kalasnyikov. Híres márka.
Kovács János nagyívben bedobja a kapott tárgyakat a folyóba.
KOVÁCS JÁNOS
Ezt nem lehet feltölteni. Ezt nem lehet megtölteni.
— mondja magyarázatképpen.
LAMIN
Milyen igaz. Különben megvan. Felvan.Mármint töltve.
KOVÁCS JÁNOS
Pláne. Meg most már mindegy.
Megölelik egymást. Lamin beül a kocsiba és elmegy. Kovács János csak néz utána.

Közben a falu felnőtt lakói is előkerülnek. Kovács Jánost régi barátként köszöntik. Egy-két háziállatot, és megszelídült vadállatot kikergetnek egy kunyhóból, és bevezetik oda a férfit.

20. jelenet. Banjuli utcák
A három fiatal Naomi vezetésével sétál a városban. Vidám hangulatú városbemutató klipp rengeteg tréfával, zenére.

21. jelenet. Brit követség konyha

Dömötör már teljesen elázott. Stux vállát átölelve, könnyes szemmel mesél.
DÖMÖTÖR
Amikor én megmondtam a párttitkárnak…
GIZI
Az óvodában.
DÖMÖTÖR
…az óvodai párttitkárnak, hogy én ezt a levest nem eszem meg…

Belép Lamin az ajtón. Stux kiszakítja magát Dömötör ölelő karjaiból. Felugrik.
STUX
Megtalálta?
LAMIN
Nem volt otthon.
STUX
Hol van?
LAMIN
Vidéki rokonait látogatta meg.
STUX
Maga hülyének néz engem?
LAMIN
Az most más kérdés. Nagyon sok rokona van a Kovács Jánosnak.
Stux azonban türelmetlen.
STUX
Keressük meg!
LAMIN
Ma már késő van. Itt hirtelen sötétedik. Lássuk a csekket.
STUX
Alhatok itt?
GIZI
Sajnos nem lehet. A nagykövetné…
STUX
Akkor marad a titkosan lefoglalt szállodai szoba... És nem marad
meg pénz…
LAMIN
Nekem van jó szívem. Elviszlek oda fehér emberke. (hozzáteszi) Egy csekk ellenében.
Stux int, hogy majd arról is lesz szó. Később.

22. jelenet. Szálloda a tengerpart közelében
A fiatalok vidáman érkeznek vissza a szállodába.

Nagy csörömpölés hallik a bejárat felől. Stux van érkezőben, itt-ott elejtve holmija egy részét. A fiatalok felfigyelnek rá.
BÉLA
Csak nem ez is itt fog lakni?
ÁGI
Majd nagy ívben elkerüljük.
ILDIKÓ
Ha tudjuk.
BÉLA
Tudjuk?
Stux a pultnál magyaráz.
STUX
Szoba, nekem! Room. Zimmer frei.
RECEPCIÓS
(szakmai világrutinnal) Sajnálom, uram. Nincs szabad szobánk.
STUX
Az lehetetlen. Itt az útlevelem. Stux Alfréd. Budapestről van lefoglalva!
RECEPCIÓS
Az más, Mr. Elfréd Sztáx. Természetesen. Ezt töltse ki, és itt a kulcs.
STUX
(csak úgy maga elé) Mér' kell engem mindig a nevem miatt baszogatni?
ILDIKÓ
Stuxnak hívják.
BÉLA
Hát elég hülye neve van.

23. jelenet. Falu. Messze Banjultól
Kovács János lakógyűlést hív össze a faluban. Ez úgy kezdődik, hogy Kovács János előhoz egy dobot a házból, a térde közé fogja, és egy párszor megüti. A mandinkák közül egy páran, akik egyébként teszik a dolgukat, szintén dobolnak.

Először a gyerekek jelennek meg a téren, persze. Aztán a felnőttek is, szép lassan. Itt nem rohan senki. Meleg van.
KOVÁCS JÁNOS
Semmi baj. Csak azt akarom mondani, hogy ha fehér emberek jönnek véletlen ide, és engem keresnek, azok nem jöhetnek ide. Nekik én nem vagyok itt. Értitek.
MANDINKÁK
Naná.
Somin, egy jóképű mandinka fiatalember megkérdezi:
SOMIN
Bajban vagy?
KOVÁCS JÁNOS
Kis bajban. Azért is jöttem hozzátok.
SOMIN
Megvédünk.
KOVÁCS JÁNOS
Nem kell. Csak el kell dugni. Együnk is valamit.

Nagy főzés kezdődik. Kovács János marhapörköltet készít nokedlivel, egy nagy magyar bográcsban, nyílt tűzön. Amikor kész, leakasztják az edényt, körbeülik, megeszik.

24. jelenet. Tengerpart. Nappal
A srácok Naomival együtt nézik a vizet. Az óceán látványa misztikus boldogsággal tölt el mindenkit. Áginak a kezében van a cipője, bokáig a vízben áll. Egy remeterák ismerkedik a lábával. Ági hagyja. Naomi elővesz egy papírt és ismerteti a napra lebontott útitervet .
Érdeklődéssel hallgatják. Néha közbekérdeznek („ Az meg mi?" „Jaj, de jó!" „Muszáj ezt, nem lehetne kihagyni?" „Nézzük meg a krokodilokat!" ... ilyesmi).
ILDIKÓ
(ötlete van) Nem lehetne a végén kezdeni?
NAOMI
Hogyhogy a végén?
ÁGI
Hát retúr! Gambia végén! A bulival!
BÉLA
(egyszerre Ágival) Tényleg! Zseniális! Mindjárt visszafelé! Király!
ILDIKÓ
Elkezdjük még ma a bulit, és egy hétig bulizunk!
NAOMI
A programtól csak vészhelyzet esetén lehet eltérni. Most pedig az nincs.
ILDIKÓ
De ma este még fürdünk egy nagyot az óceánban!
NAOMI
Csak nyugodtan. És reggel találkozunk.
BÉLA
Arról volt szó, hogy mindenben a rendelkezésünkre állsz. Úgyhogy te is velünk jössz!
Naomi tekintetében bizonytalan fény csillan. Érzi, hogy kelepce van, és érzi, hogy belesétál.
ILDIKÓ
(drámaian) Hoppá! Nem hoztam fürdőruhát!
BÉLA
Nem gond. Akkor meztelenül fogsz fürdeni.
ILDIKÓ
(sajátmagának is váratlanul) Jó! De csak, ha mindenki!
BÉLA
(Naominak is váratlanul) Oké, de csak ha Naomi is!
Ági belebokszol Bélába.
BÉLA
Most mi van?

25. jelenet. Tengerpart. Éjszaka
A telihold fénye csillog a víz színén. A fiatalok letódulnak a tengerpartra. Hangoskodnak, zavarban vannak.
BÉLA
Eddig megvolnánk.
ILDIKÓ
Essünk neki!
BÉLA
Egymásnak!
ÁGI
Ne kapkodjál, jó?!
ILDIKÓ
Nem hideg a víz?
BÉLA
Mer' megmondta az anyukád, hogy föl ne fázz.
ILDIKÓ
Hülye.
BÉLA
Én ilyet nem mondok az anyukádra.
ÁGI
Most akkor belemegyünk végre?
ILDIKÓ
Ruhában? Mindent látni. Telihold van.
ÁGI
Az tény.
BÉLA
Gyáva nyulak...
ÁGI
...vagyunk.
ILDIKÓ
Végülis ki nem látott még…
BÉLA
Mit, cicit?
ÁGI
Sőt...
Ági leveszi a cipőjét. Előbbre lép, engedi, hogy a víz nyaldossa a lábát. Naomi kicsit félreállva figyeli őket. Nem kapcsolódott be, mert egyrészt magyarul beszélgetnek, másrészt tudja, hogy miről. Aztán már mindenki mezítláb van. Beáll a csönd. Ott állnak megszeppenve, nézik az óceánt.

Naomi egyszer csak szép komótosan meztelenre vetkőzik. Gondosan összehajtogatja a ruháját és bemegy a vízbe. Erőteljes csapásokkal úszik vagy tíz métert, és a hátára fordul. Úgy kiabál vissza:
NAOMI
Ez itt Afrika! Ez itt az Atlanti óceán! Na? Jöttök?
Nincs mit tenni. Szégyenlősen levetkőznek. Bemennek a vízbe. Naomihoz úsznak.
BÉLA
(átszellemülten) De kurva jó! (aztán) Láttad? A Naomi hátán van egy anyajegy. Csak fehér. Fekete ember: fehér anyajegy.
ÁGI
(sértetten) Aszittem, az enyimet nézed...
BÉLA
Midet?
NAOMI
Rólam van szó?
Lebukik a víz alá. Megcsillan a feneke.

Pancsolnak. Béla átöleli Ágit.
ÁGI
Mekkora kaland!
BÉLA
És még nem is láttunk semmit!
Később egy nagy kört alkotva összekapaszkodnak, és azt játsszák, hogy felváltva átlendítenek valakit a szemközti karok fölött. Harsányan, önfeledten nevetnek.

Egy alak jelenik meg a parton. Stux. Nagyon boldog, amikor észreveszi a fürdőző társaságot.
STUX
Hé! Maguk magyarok?
BÉLA
(automatikusan) Igen.
ÁGI
Muszáj neked mindenre válaszolnod?
STUX
(ordít) Nem tudnak valami orvosságot adni? Kinint, vagy ilyet! Azt hiszem, maláriám van!
ILDIKÓ
Ez egy hipochonder.
BÉLA
Nem jön be?
ÁGI
Mer' itt baromi sok a cápa!
NAOMI
(aggodalmasan) Még összeszedi a ruhákat...
A társaság kijön a vízből.
ILDIKÓ
El tudna fordulni?
ÁGI
El tudna menni?
De Stux, mint egy pióca, lerázhatatlan. Azért elfordul, amíg fölöltöznek.
STUX
Ami a cápákat illeti..., nem félnek?
BÉLA
Már kijöttünk, nem? Megettek? Nem. Na ugye.
Stux észreveszi Naomit.
STUX
Jé! A kisasszony is magyar? Alaposan lebarnult.
ILDIKÓ
Ez rasszista?
Stux még nevet a saját viccén. Nézegeti Naomit.
STUX
Maga gyönyörű! Egyből magába szerettem!
BÉLA
Na menjünk innen.
STUX
Itt nyaralnak, Banjulban? Mert akkor még találkozunk!
NAOMI
Na gyerünk! Lefekvés. Holnap sok a dolgunk.
STUX
(ordítva) „Lesz maga juszt is az enyém..."
Stux már ott van hagyva. Naomi vezetésével mennek az ifjak a szálloda felé. Megkóstolták a szabadságot. Ízlett. Jócskán fel vannak dobva.

Ági megáll.
ÁGI
Te, Naomi!
Naomi kérdőn néz rá. A többiek is megállnak.
ÁGI
Akkor meg van dumálva?
NAOMI
Mi?
ÁGI
Hát hogy a végén kezdjük.
NAOMI
Mit?
ÁGI
Hát Gambiát!
NAOMI
Hogyhogy a végén?
ÁGI
Hát a másik végén! Keleten! Legkeletebbre! Aztán retúr! Rögtön visszafelé fogunk jönni.
NAOMI
Azt nem lehet!
BÉLA
(megérinti; kérleli) Naomi, édes, dehogynem....
NAOMI
(bizonytalanul) De az utazási iroda... A program... Hiszen már mondtam...
BÉLA
És ez az alak? Ez a magányos magyar tahó?!
ILDIKÓ
Még rád is szállt!
ÁGI
Ugye? Pucoljunk innen!
NAOMI
(elbizonytalanodott) Hát..., nem is tudom...
BÉLA
Kezded már tudni.
NAOMI
Na jó, de mivel? Az nem úgy megy. Ez nem London. Honnan akasszak le nektek egy járművet? És mit?
ÁGI
(nagyon meggyőzően tud kérlelni) Ki tudod azt találni... Végülis te otthon vagy itt. Te vagy a tyúkanyó. Mi meg a csibéid...
NAOMI
Kitalálok valamit.
Erre Béla váratlanul szájon csókolja. Naomi úgy néz rá, mint egy tyúkanyó. Ági meg úgy Bélára, mint Elizabeth Taylor Richard Burtonre a második válásuk előtt.
NAOMI
Mindenki ágyba! Nagyon korán indulunk!

26. jelenet. Kikötő Banjulban, a folyón; hajnal
A kikötő felé közeledik a kisbusz. Naomi már messziről dudál. Mindjárt utána beáll a kikötőbe. Egy fiatalember tesz-vesz egy légcsavaros tutajon, a vízen. A dudálásra visszainteget, majd kiugrik a partra, és Naomi elé megy. Átölelik egymást. Testvérek? Szerelmesek? Nem tudjuk. Beszélgetnek, aztán veszekednek, aztán megenyhülnek.

Zene szól.

Aztán a fiatalember beszáll az utazási iroda kisbuszába, és elmegy vele, Naomi pedig leereszkedik a tutajra, és beindítja a motort. Felbőg a szörnyű ventilátor Naomi háta mögött a kalitkában, és a lány, ügyesen lavírozva kishajók, csónakok között, elhagyja a kikötőt.

Rémült krokodilok másznak ki a folyóból a partra.

27. jelenet. Banjul, utcák
Stux félholtan kornyadozik a vidám Lamin mellett a szűk utcákon száguldozó követségi terepjáróban. Egy-egy váratlan éles kanyarnál hangosan felnyög. A vakító napsütés csak fokozza szenvedéseit.
STUX
Valami orvosságot... Biztos, hogy váltóláz... Orvost...
Lamin meg, mint egy idegenvezető:
LAMIN
Ezt a kaput a függetlenség tiszteletére emelték. Ez Banjul legmagasabb pontja. (stb.)
STUX
Meghalok, ember... Kiver a víz… Gyógyszer... Kovács János...
Lamin úgy tesz, mintha semmit se hallana. Improvizál.
LAMIN
Itt fog épülni a Banjul Nagyopera. Ott fogják énekelni: (hirtelen, harsányan) „Hazám, hazám, te mindenem, tudom, hogy életehem neked köszönhetehem..."
Stux teljesen megtört, kétségbe van esve.
STUX
Ne énekeljen, kérem. Széthasad a fejem.
LAMIN
Simándy! (megsajnálja) Az rossz. Ismerem. Hát mér' nem mondtad? Meggyógyítalak, Papuska. Amikor férfivá avattak, megtanított engem a varázsló.
Egy éles kanyar után megállnak egy jellegtelen külsejű épület előtt. Lamin besiet az ajtón. Stux gyötrődik a tűző napon.
STUX
Titkárságomat egy árnyékért...
Lamin kezében egy alumínium bögrével tér vissza. Az edényben levő lötty látványára, és szagára Stuxot az ájulás kerülgeti.
LAMIN
(mint egy főápolónő) Nem nézni, nem szaglászni, egyhajtásra meginni!
Stux lemondva az életéről, hősiesen belekortyol.
LAMIN
Fenékig!
Stux felhajtja az egészet. Olyan köhögő roham fogja el, hogy majd kiköpi a tüdejét.

Az autó megy tovább a banjuli utcákon. Stux lassan magához tér. Amint elmúlik a köhögés, mintha vidámabban tekintene már a világba. Nézegeti a kezében őrzött üres bögrét.
STUX
Igaza volt! Ez csodaszer! Sokkal jobban vagyok. Megmentette az életemet... Miből van ez...? Nem akarom megtudni... Menjünk Kovács Jánoshoz!
Énekelni kezd. Veri a ritmust hozzá a térdén.
STUX
„Stux maga vérbeli párizsi lett… Stux magába mindenki szerelmes, Stux maga veszedelmes!"

Lamin elkomorodik (kellett nekem ezt megsajnálni, gondolja). Félbeszakítja a nótázót. Hirtelen befordul a dzsippel, Stux megszédül.
LAMIN
Át kell kelnünk a folyón.
STUX
Jesszus! Széles? És hullámzik? Már így is tengeribeteg vagyok.
LAMIN
Meglátjuk. Tegnap még irtó széles volt. A világ összes kompja hullámzik. Mert alatta van a víz. Mert, tudod, Papuska... (kezd begurulni) Idefigyelj, Papuska, a hegy itt is hegy, a folyó itt is folyó, az ember itt is ember, és te csak egy pattanás vagy a hátamon!
STUX
(nyelvileg helyesbíti) Púp...
LAMIN
Pláne!
Már látszik a folyó. Stuxnak egy percre sem megy ki a fejéből a küldetése, tehát nem mer pánikba esni.
STUX
És ha átkeltünk, már ott is lesz ez a Kovács János...
Ez monológ volt. És inkább kívánság, mint meggyőződés. Lamin még ebből is elvesz:
LAMIN
Szinte.
STUX
...végre.
LAMIN
(magában) Azt te csak hiszed.
Stux holmija ide-oda görög a kocsiban.

28. jelenet. Gambia folyó
Büszkén és sebesen halad az airboat a Gambia folyón fölfelé. A vezetőülésen Naomi ül. A tutajon nincs is több ülőalkalmatosság: a három fiatal áll, ül, guggol rajta. Ebbe-abba, egymásba kapaszkodnak.

Fel vannak dobva; most már szinte folyamatosan. A hátuk mögött embertelen zajjal forog a ventilátor, a srácok alig hallják egymás szavait.

— Odané'!!!
— Vigyázzámá, leesel!
— És megesznek a piranák!
— Hülye, az Dél-Amerika.
— Akkor is.
— De marha szép!
— Nem tudtok kussolni?
— Azt figyeld!

Stb.

Montázs:

Közben elhagyják a várost. A dialógust elnyomja a zene, a város látványát pedig a természeté foglalja el. Naomi ennek a szekérnek a kocsisaként ül a horizont fölött. Az ifjak tekintetében az elragadtatottság, idegenvezetőjükében pedig a figyelem. Tudja, hogy a folyó nem vicc, és a teher, amit a nyakába vett, nemcsak hivatali, hanem emberi és anyai felelősség is.

A srácok, ebbe-abba kapaszkodva kint lógnak a víz fölött, nem akarnak lemaradni a természet szépségeiről. Csalódásukra minden állatka fejvesztve menekül. A hajó közeledtére elrepül az összes papagáj, visítanak a majmok, stb.

A menekülés oka: a légcsavar iszonyatos zaja.

— Kapcsoljuk ki!
— Egy szavam se értem!
— Állítsuk le!
— Akkor nem haladunk előre!
— Visszavisz minket a sodrás Banjulba!
— Akkor evezünk!

Mindezt ordítva.

A montázs folytatódik. Naomi leállítja a motort. Béla evez. Ildikó a kezével. Ági két kézzel. Az állatok békésen bámulnak a parton. A víziállatok velük úsznak. Később a partról vontatják mind a hajót (e-ej uh-nyem!). Naomi mosolyogva trónol a magas ülésen.

A gyerekek rövid idő alatt rettenetesen elfáradnak. Egy darabig leplezik, aztán összeroskadnak. Inkább a zaj! Fölmásznak a járműre és újra beindítják a ventilátort.

Szinte repül az airboat. A vadállatok csapatostul menekülnek megint.

29. jelenet. Gambiai falu. Tengerpart. Közel Banjulhoz
Lamin terepjárója begördül a hétköznapi életét élő faluba. Néhány gyerek odarohan hozzájuk, és szájtátva veszi körül az érkezőket. Stux finnyásan veszi szemügyre a terepet.
STUX
Nem lehet itt valami fertőzést kapni?
LAMIN
Sajnos itt nem. Ez még nem olyan civilizált hely, mint Európa. Itt még internet sincs.
STUX
Édszet sem?
LAMIN
Azt se, Papuska. Csak ha baszol.
Stuxnak kikerekednek a szemei.
STUX
(őszinte meglepetéssel) Hallja, maga elég jó tud magyarul....
LAMIN
Öt év építési egyetem után, na hallod!

Lamin kedvesen félrelökdösi a kölköket, és határozottan megindul az egyik kunyhó felé.
STUX
Biztos, hogy itt lakik?
LAMIN
Dehogy lakom itt! Szolgálati lakásom van a követségen.
STUX
Nem maga!
LAMIN
Hát kicsoda?
STUX
Hát a Kovács János!
LAMIN
Nem biztos. Lakott itt is.
STUX
Honnan tudja?
LAMIN
Mert találkoztam vele itt is. Sok helyen lakik... Sok hely, sok rokon…

A közelben táplálkozó varacskos disznóra mutat.
LAMIN
Az ott Edömér. Jó barát.
Stux félreérti. Odalép a varacskos disznóhoz, hogy megsimogassa. A disznó is félreérti, és nagyot harap Stux kezébe. Stux felordít.
STUX
Azt mondta szelíd!
LAMIN
Azt mondtam jó barát. Kovács Jánosnak.
STUX
Hogy tud egy fehér ember önszántából itt élni?
LAMIN
Ezt nem hallottam.
Eddigre már a falu apraja-nagyja ott van nézni az ingyencirkuszt, amit ez a különös fehér ember csinál. Lamin feláll a terepjáróra, hogy kimagasodjék az emberek közül.
LAMIN
Azért jött ez az ember közétek, mert keres egy férfit.
Magyarul mondja. Hogy Stux értse. Hogy a mandinkák ne értsék. A nők csodálkozva néznek egymásra.
LAMIN
(mandinkául) Nem tudjátok, hogy hol van Kovács János (!), oké? (magyarul) Ki tud valamit Kovács Jánosról?
Senki sem válaszol. Nem értik a kérdést.
LAMIN
(mandinkául) Itt van Kovács János?
NÉPSÉG
Nincs... Nincs...
Teátrálisan ingatják a fejüket. Lamin leszáll a terepjáróról. Sajnálkozva fordul Stuxhoz.
LAMIN
Nincs szerencsénk. Amint látja.
STUX
Nem tudnak róla?
Lamin már visszaült a kormány mögé.
LAMIN
Sokat tudnak róla. Csak azt nem tudják, hogy hol van. Megyünk innen, Papuska.
Már Stux is visszaül, amikor az egyik kisgyerek fején meglát egy újságból készült papírcsákót. A csákó oldaláról Kádár János néz rá. Stux odaugrik, elveszi a csákót. Egy évtizedekkel ezelőtti Népszabadság az.
STUX
Ez mi?
A gyerek nagyon meg van sértve.
KISFIÚ
(magyarul) Halvány Ember. Adide!
STUX
Mégis itt lakott! (szájbarágósan, mutogatva) Hol van? Halvány Ember, merre?
A kisfiú mutogat kelet felé.
STUX
(nahát!?) Kádár János...
KISFIÚ
(dühödten tiltakozik) Kovács János!
A kisfiú megint mutogat kelet felé.
STUX
Arra mi van?
LAMIN
Gambia.
STUX
Akkor induljunk! Mire várunk?

30. jelenet. Falu messze Banjultól
Kovács János egy kunyhó árnyékában heverészik.
KOVÁCS JÁNOS
„Nyáron nyaralok, télen telelek ." De itt nincs tél, csak nyár. Úgyhogy nyaralok.
Miután ezt alaposan átgondolta, megvakarja a fejét.
KOVÁCS JÁNOS
Se hóember, se szánkózás. Ne akard megváltoztatni a realitásokat, mert nem viszed semmire az életben... És én nem is akarom semmire se vinni...
Megvakarja a fenekét.
KOVÁCS JÁNOS
...csak élni. Ez a filozófia napja.
Nagy lárma zavarja meg az álmosító délelőttöt. Egy fekete kisgyerek rohan be a faluba:
GYEREK
Megjöttek a krokodilok!
A felnőttek egyből körbeveszik. Óriási a hangzavar.

Kovács János komótosan feltápászkodik az árnyékból. Odasétál a csoportosuláshoz.
KOVÁCS JÁNOS
Mi történt?
VALAKI
(lelkesen) Megjöttek a krokodilok!

Többen elvonulnak és különböző bódészerű építményeket húznak a falu közterére. Pillanatok alatt egy magyar falusi búcsú képét veszi fel a nagy tisztás. Célbadobáló bódé terem a semmiből egy pillanat alatt, benne különböző fehér politikusok feje emelkedik fel, és süllyed el. Mint az Uborkában, és mint a Vidám Parkban. El kell találni őket kókuszdióval. Arébb csúzli-céllövészet van. Odébb meg pálmahajlítás. A legmagasabb férfi, vállán egy rudat átvetve, aminek a két végéről egy-egy kötélhinta lóg le, és amikben egy-egy kisgyerek ül, körbe-körbe forog. Ő a ringlispíl. Egy lépésre onnan kókuszkalács árus kínálgat.
Stb.

Vurstli, na.

Mindenki zsibong, fel-alá járkál, játszik, vetélkedik boldogan.
KOVÁCS JÁNOS
Nesze neked nyugalom, nesze neked filozófia.
Elrángatják, hogy a konzervdoboz-szobrász verseny bírája legyen.
KOVÁCS JÁNOS
Az ünnepekben az a szép, hogy elmúlnak.

31. jelenet. Gambia folyó
A tutaj lassan halad fölfelé a folyón. A ventilátor fordulatszáma most úgy van beállítva, hogy a szokásoshoz képest alig zajos. A sebesség ezzel áll egyenes arányban. A fiatalok kókadoznak a melegtől.
BÉLA
Nincs itt az ideje, hogy együnk valamit?
ILDIKÓ
De kint a parton. Kössünk ki egy kicsit.
BÉLA
Tényleg, Naomi, nem állhatnánk meg egy percre?
ÁGI
(morcosan) Szerintem menjünk tovább.
BÉLA
Most mi bajod van?
ÁGI
Semmi.
NAOMI
Úgy egy óra múlva elérkezünk ahhoz a faluhoz, ahova indultunk. Nem bírjátok ki addig?
BÉLA
Én kibírom.
ÁGI
Én meg nem! Álljunk meg egy kicsit.
BÉLA
Az előbb nem azt mondtad…?
ÁGI
Na és! Hagyj már békén!
NAOMI
Ha nagyon akartok, éppen meg is állhatunk egy csöppet.
ÁGI
Szálljatok már le rólam!
ILDIKÓ
Rád se szálltunk.
ÁGI
Te is fulladj meg!
Naomi a parthoz kormányozza a tutajt.
NAOMI
Egy fél órát pihenünk itt. Ne nagyon mászkáljatok el. Nézzetek a lábatok alá. Ne lépjetek kígyóra.

Béla ugrik, hogy a partra segítse Naomit. Majd visszafordul Ágihoz, de az nem fogadja el a segítséget.
ÁGI
Egyedül is ki tudok szállni.
BÉLA
Most mér' csinálod ezt?
ÁGI
Nem csinálok semmit.
Persze Ági belelép a vízbe. Vigyáz, hogy ne vegyék észre. Csak befelé szentségel.

A parton aztán csendesen esznek. Aztán vízreszállnak megint. Repül az airboat velük. A hangulat már nem a régi.

32. jelenet. Országút valahol Gambiában
A terepjáró rázkódik a göröngyös úton.
STUX
Sokáig tart még az út?
LAMIN
Az attól függ, meddig megyünk.
STUX
Meddig megyünk?
LAMIN
A Kovács Jánosig. Vagy álljunk meg?
STUX
Kibírom. Küldetésben járok.
LAMIN
(megérti) Hazám, hazám, te mindenem.
Hatalmas gőz tör fel a motorháztető alól, s ugyanakkor leáll a motor.
STUX
Mi történt?
LAMIN
Honnan tudjam? Én házépítést tanultam.
Felnyitja a motorháztetőt, matat az alkatrészek közt.
LAMIN
Indítsd be a motort!
Stux lassan, kényszeredetten átül a vezetőülésre. Onnan szól ki Laminnak. Most jut eszébe:
STUX
De én nem tudok vezetni.
LAMIN
Kurva élet'!!! Fordítsd el a kulcsot!
Hiába, nem történik semmi. A motor meg se nyekken.
LAMIN
Elmegyek egy faluba segítségért. Addig maradj itt a kocsinál, Papuska. Vigyázz rá! A Brit birodalom tulajdona. Két óra alatt megjárom.
Meg sem várva Stux válaszát, elindul az úton.
STUX
De Lamin úr! Ne hagyjon itt egyedül!
LAMIN
Sietek vissza. Ne ingereld az oroszlánokat, Papuska, harapnak.
Lamin eltűnik a sűrű növényzetben. Stux magába van roskadva.

33. jelenet. Falu messze Banjultól (folyt.)
A faluban a vigasság a tetőfokára hág. Kovács János szelíd engedelmességgel vesz részt mindenben. Osztogatja a célbadobálóban a nyereményeket. Lezsűrizi a konzervdoboz szobrokat. Elkapja a ringlispílről lepotyogó srácokat. Százával bontja ki a kagylókat, és osztogatja a jelentkezőknek. Frisbee-zik a gyerekekkel. Folyik az eszem-iszom. Stb.

Kovács János hulla fáradt, de nem mutatja.

Később mindenki levonul a folyópartra. Kovács János egy kézmozdulatára a krokodilfejek félkört alkotnak a vízben, három párhuzamos sorban. A bennszülöttek ugyanígy a parton. Kovács János középre áll, mint egy karmester. Beint. Videoclip: a helyi lakók kórusa rázendít Beethoven Örömódájára. Vagy/és eléneklik John Lennontól az Adj egy esélyt a békének c. himnuszt.

A krokodilok áhítattal néznek. Ők a közönség. De lehet, hogy mindez fordítva van: Kovács János a krokodiloknak vezényel, és a falusiak a hallgatóság. Nem tudhatjuk.

Aki ezt látja, csak csodálkozik folyamatosan.

34. jelenet. Gambia folyó partja a falu közelében
Naomi a part felé kormányozza a tutajt. Kikötnek. A hosszú naptól már elcsigázott fiatalok elkezdik kihordani a holmijukat a partra. Nincs min összeveszni, úgyhogy összevesznek.

— Nem fognád meg?
— Most mér' én cipeljem?
— Mér', ki cipelje?
— Rohadjál meg!
— Jól kezdődik!
— Ki vagyok purcanva.
— Nem is csodálkozom rajtad!
— Nemlácc?! A Naomit bezzeg jól megnézted!
— Hülye! Tök sötét volt!
— Nana! Telihold volt!
— Csak a rossz szándék a fontos!
— Rád se nézek!
— Úristen! Ez a lábam volt!
— Nyafogni, azt tudsz!

Ez megy végtelenül. Közben a csomagok azért csak-csak a partra kerülnek. Nagy kupac alakult belőlük.
ILDIKÓ
(kétségbeesve) És itt fogunk éjszakázni?
ÁGI
És sátor van?
BÉLA
Nyugi. Nincs. Moszkitók vannak és cecelegyek.
ILDIKÓ
Malária?
BÉLA
Álomkór.
NAOMI
Tovább kell menni. A faluig. Mindenki vegye föl a cuccát. Ez nem túl megnyugtató; nem túl lelkesítő.

Odébb Béla egy bicskával belevés egy fa kérgébe egy szívet. Ági közeledik hozzá.
ÁGI
Mi a francot csinálsz te a természettel?
Béla dühödten néz rá. Egy vaskos nyilat vág hirtelen a szívbe. Rámutat.
BÉLA
(hirtelen megenyhül) A fáradtság rovása. Ági elneveti magát. Átöleli. Visszamennek az őket bambán figyelő többiekhez. Nagynehezen mindenki összeszedi a holmiját.
NAOMI
Csak öt perc a falu.
Elindulnak.

35. jelenet. Országút valahol Gambiában
Stux egyre idegesebben várja Lamint. A sűrűből mindenféle fenyegető állathangok hallatszanak. Stux kutat az autóban. Kezébe akad egy vadászpuska. Kiszáll az autóból.
STUX
Most gyertek, oroszlánok!
Fenyegetően néz körül. Ő most a nagy vadász. A morajok nem szűnnek meg. Erősen megszorítja a puskát. Az váratlanul elsül. Nagyot rúg. Stux riadtan kiejti a kezéből. A lövés zajára a papagájok rémülten fölrebbennek. Stux csengő füllel veszi fel a puskát. A vadak zöld szeme cikkan át a dzsungelen. A vállához emeli a fegyvert, belecéloz az erdőbe, meghúzza a ravaszt. Semmi. Nézi a puskát.
STUX
Hogy a francba kell ezt megtölteni? És mivel?
Indulatosan a földhöz vágja a puskát, mire az újból elsül.
STUX
Én ezt már nem akarom megérteni.
Kotorászik a zsebében, elővesz valamit, ami elsőre tölténynek néz ki, holott egy szivar. Van nála egy benzines öngyújtó is. Setesután rágyújt.
STUX
Erről jut eszembe...
Ül bambán, reményvesztetten a kocsiban. Már rég nem ég a szájában a szivar.

Váratlanul hatalmas trópusi zápor önti el a tájat.
STUX
Nem tudtam, mi hiányzik.
Kotorászik az autó belsejében. Egy kopott ballonkabátot vesz elő. Mire belebújik, már csuromvízes. Didereg. Teljesen el van veszve.

A kabát belső zsebéből remegő kézzel elővesz egy diktafont. A kabát szárnyával óvva az esőtől bekapcsolja. Ránéz. Működik. A szájához emeli, mint egy vajas kenyeret.
STUX
20... május 1. Szavakból lesznek a szavak. Nincs mire indulatosan reagálni. A dolgok vannak, nem pedig lesznek. Az erények erénye: az elfogadás. A tudomásulvétel. Mindenki a maga balsorsa kovácsa, legyen az egy Kovács János akár, ha-ha, vagy egy kontinens: Afrika; vagy teszem azt, a saját anyánk. Senki nem bújhat ki a saját ballonkabátjából...

A ráboruló kabát sátrán dörömböl a zuhatag. Stux hangját lassan elnyomja a trópusi eső zaja.

36. jelenet. Folyópart
A folyóparti koncert éppen véget ér, amikor egy kisfiú jelenik meg az erdő felől lélekszakadva.
GYEREK
Fehérek jönnek! Sokan vannak.
A krokodilok közben lustán eltűnnek a víz alatt.
KOVÁCS JÁNOS
Már a világ végén sincs nyugta az embernek?
GYEREK
Itt akarnak lakni.
KOVÁCS JÁNOS
Hányan vannak?
A gyerek nem matematikus. De vizuális típus. Figurákat rajzol a levegőbe. Élénken és kifejezően mutogat.
GYEREK
Ennyien.
KOVÁCS JÁNOS
Ez négy. Mind fehér?
GYEREK
Mind. És egy mandinka néni.
A gyerek megint mutogat. Naomi kecses figuráját rajzolja a levegőbe. Kovács János csettint.
KOVÁCS JÁNOS
Benne van a négyben? (legyint) Hát nem mindegy? Tömeg... (morfondíroz) Akkor viszont nem engem keresnek... De megtalálnak. Előbb-utóbb. Menjetek eléjük, fogadni őket. Nem kell nagyon sietni. Én elmegyek vadászni .
A gyerek szomorúan néz rá.
KOVÁCS JÁNOS
Mindegy. Majd visszajövök. Veletek vagyok, ha már itt vagyok. Aztán nagy lakoma lesz.
A gyerek megkönnyebbül. A lakoma különösen tetszik neki.

Sokan visszamennek a faluba, egynéhányan pedig elindulnak a vendégek elé. Kovács János bemegy a kunyhójába, és összeszedi amire szüksége van. Kilép a kunyhóból, körbenéz. Elindul egy titkos ösvényen. Somin lép hozzá.
SOMIN
Ne kísérjelek el? Nem biztonságos egyedül mászkálni a vadonban.
KOVÁCS JÁNOS
Ne félts engem. Ha eddig nem haltam meg, ezután sem fogok.
A fiú elkedvetlenedve visszamegy a többiekhez. Kovács János eltűnik a sűrűben.

A fogadóbizottság pedig elindul a fiatalok elé.

Amikor a fiatalok kísérőikkel beérnek a főtérre, szemük-szájuk eláll a csodálkozástól. Ledobálják a cuccaikat, és már újra fel vannak dobva.

37. jelenet. Országút valahol Gambiában
Esteledik. Lamin még mindig sehol. Stuxot elnyomta az álom. Éles dudaszóra riad fel. Talán a fejét is beveri valamibe. Lamin helyett viszont csak egy kismajom ül az autó kormányánál, az dudál. Mindketten megijednek.
STUX
(rémült bátorsággal) Nem mész innen!
A majom elbújik a kocsi hátuljába. Riadt, kíváncsi szemekkel nézi Stuxot. Stux látja, hogy nem harap.
STUX
(immár szelídebben) Mit keresel itt? Te dudáltál? Mért nem mész vissza oda, ahonnan jöttél?
A majom lassan előbbre jön. Megfogdossa Stux ballonját.
STUX
Hagyj békén! Ne fogdoss!
Közben teljesen besötétedett. Valami ragadozó morgása hallatszik a sűrűből, majd egy zsákmányul ejtett állat visítása. A kismajom félősen bújik Stuxhoz, aki szintén eléggé meg van ijedve.
STUX
Ez már tényleg nevetséges. Vagyis tragikus... Illetve..., a maga nemében vicces... Szóval szörnyű...!
Világító szempárok villannak fel a sötét erdőben itt is, ott is. Egy nagy kígyó kúszik fel lustán, ráérősen a motorháztetőre. Stux is, a majom is dermedten nézi a kígyót. A kígyó bűvöli őket. Stux egy önkéntelen mozdulatot tesz, mintha a kismajmot óvná. Az állat hálás ezért.
STUX
(ráordít a kígyóra) Megállj csak, Biller!
A kígyó unottan félrenéz. Újabb fenyegető moraj; és fények közelednek a fák között. Stux mozdulni sem mer a kígyótól való félelmében. Sápadt, remeg. Remeg a majom is. Közelebb húzódik Stuxhoz.

A fény és a moraj feltartóztathatatlanul közeledik.
LAMIN
(hangja a sötétben) Nagyon unatkoztál, Papuska?
Stux csak tátogni tud. Nem jön ki hang a torkán. Aztán:
STUX
Kígyó.
Lamin egy-két falusival, és néhány teherhordó állattal érkezik.
LAMIN
Mi van, Papuska? Elaludtál?
A csoport odaér a terepjáróhoz. Stux összeszedi a hangját.
STUX
Kígyó!
Lamin odalép az autóhoz. Megfogja a kígyót. Behajítja az erdőbe.
LAMIN
Nem kell ez ide. Na, segíts! Kötözd ezt a kötelet a kocsihoz!
Stux kifakad.
STUX
Nekem maga nem parancsolgat, te Kunta Kinte!
LAMIN
„Gyökerek." Ki kérdezett, fehér ember? Mozdulj már meg!
A segítség: emberek és tehenek, némán bámulnak a két magyar nyelven veszekedőre.
STUX
(ordít) Én itten ronggyá ázom! Én itten majd megfagyok! Engem itten a kígyók megzabálnak! Engem itten leszarnak a papagájok! Maga meg mulat valahol a hasonszőrűek között, fekete ember!
LAMIN
(visszaordít) Rasszista tömeggyilkos! Fasiszta bőrfejű! Én neked segítséget hoztam! Te seggfej!
Stux lekapja a fejére húzott ballonkabátot. Tíz ujjal túr bele a hajába.
STUX
Megvan a hajam!
LAMIN
Ezt utálom bennetek! (a falusiakhoz) Emberek! Visszamegyünk az erdőbe! Itthagyjuk ezt az neokolonistát!
Stux hirtelen kétségbeesik. Pedig Lamin magyarul beszélt. A mandinkák nem is értették meg. Stux a majomra néz. Magához öleli.
STUX
(reménytelenül) Hát meg tudsz te engem védeni?
Csendben lekászálódik az autóról. Megadta magát. Beakasztja a kötelet a vonóhorogba. Lamin mond valamit a falusiaknak. Azok egy vezényszóval „gyi, te!", megindítják a marhákat. Lassan elindul az állatok vontatta autó a sűrűbe.

A sorsüldözött titkár teljesen megfeledkezett a majomról, aki békésen megbújva utazik az autó hátuljában, Stux cuccaival betakarózva. Alszik. Álmában cumizik, mint egy kisgyerek. Stux meg didereg.
STUX
(magában) Biller képviselő, mit tettél velem...
Lamin nem néz Stuxra. „Le van szarva ez."

38. jelenet. Vadon, Gambia keleti végében
Kovács János nagyot húz egy lapos üvegből. Az üveget tartó kezével megtörli a száját.
KOVÁCS JÁNOS
A te egészségedre iszom.
Csak most látjuk, hogy a másik keze nem szabad, egy puskára támaszkodik. Az egyik lába egy földön fekvő, elejtett antilop hátán nyugszik. Klasszikus vadászpóz.
KOVÁCS JÁNOS
Ez baromság. Neked már mindegy. Én meg azért iszom, mert iszom.
Leveszi a lábát, leteszi a puskát, elrakja az üveget. Lehajol az állathoz, hogy felemelje. Nehéz. Meggondolja magát, felegyenesedik.
KOVÁCS JÁNOS
Ez is baromság. Sietek? Frászt. Ráérek? Rá. Várnak? Megvárnak. Ráérnek.
Újból előveszi az üveget, nagyot húz belőle.
KOVÁCS JÁNOS
Afrikában az is jó, hogy minden megerjed. Ember, állat, növény. Az emberiség kőbölcsője.
Nagy ívben elhajítaná az üres üveget, de megállítja a mozdulatot.
KOVÁCS JÁNOS
Nem mocskoljuk be magunkkal a világot. Nem a természet bűne, hogy ez már üres.
Elrakja az üveget.
KOVÁCS JÁNOS
Sürgős segítség kell.
Elővesz máshonnan egy másik üveget. Kinyitja, meghúzza. Nézi az antilopot. Letelepszik mellé.
KOVÁCS JÁNOS
Te is ráérsz. Majd eldöntjük, mit csinálunk. Iszogatunk, beszélgetünk.

39. jelenet. Falu messze Banjultól
A faluban a vigasság most csak piánóban zajlik. A fiatalok már lerakták a holmijukat a számukra kijelölt kunyhókban. Elfáradtak. Ott vannak Naomihoz közel.

Somin Naominak magyaráz valamit mandinkául, de közben gyakran Ildikóra pillant.
NAOMI
(tolmácsol) Azt mondja, hogy a krokodilnap-végi tűznél feltétlenül ott kell lennetek. (Ildikóhoz) Neked különösen...
ILDIKÓ
Én már alig állok a lábamon.
BÉLA
Mér'? Te a tutajon egész nap csak napoztál!
ÁGI
Ott leszünk, és kész!
ILDIKÓ
Minek intézkedsz te itten? Hogy ki csináljon, mit csináljon? És, ha nekem nincs kedvem?
ÁGI
Nem én vagyok a csapatkapitány?!
ILDIKÓ
Csak voltál. Amíg a vetélkedő tartott.
ÁGI
Le vagyok váltva?
ILDIKÓ
Meg se voltál választva! Csak úgy lettél...! (gyilkosan gúnyos) De annak már vége.
BÉLA
Ne hülyéskedjetek. Azért jöttünk, hogy szórakozzunk.
ÁGI
Te is ellenem fordulsz?
BÉLA
Éppenhogy nem, csak baromság ez a „ki a főnök?".
ÁGI
(megverten igazságtalan) Szóval mégis ellenem vagy...

Ági szemében villámok cikáznak. Naomi nem sokat ért ebből, csak azt, hogy valami zűr van. Ténylegesen ő itt a vezér.
NAOMI
Nem sérthetjük meg őket. Egyébként is bulizni akartatok.

Kicsivel később:

Ég a tűz. Ott van a falu apraja, nagyja. Mindenki feszélyezett egy kissé. A falusiak is, a fiatalok is. Somin a fiatalok közelében van. Megpróbál a kedvükbe járni, de ők nem nagyon veszik észre.

Aztán valami varázslatos dolog történik. A falusiak közül néhányan, eleinte csak félénken, azután egyre hangosabban elkezdenek énekelni.
BÉLA
(ironizál) Mint egy cserkésztáborban...
ÁGI
Tuskó.
Egyre többen bekapcsolódnak az énekbe. Mindenkit magával ragad. A fiatalok is átszellemülten hallgatják. Ági még duzzog magában.

40. jelenet. Vadon, Gambia keleti végében
Kovács János kissé elbóbiskolt. Álmában talán a Duna parton jár. Hirtelen felkapja a fejét. Ránéz az antilopra.
KOVÁCS JÁNOS
Én téged nem foglak hazacipelni. Ebben az állapotban unalmas vagy.Fellő egy piros rakétát.
KOVÁCS JÁNOS
S.O.S. Gyere, Somin. Szagot fognak a hiénák.

41. jelenet. Falu messze Banjultól
Egyedül Somin veszi észre az égen rakétát, holott az ragyog. A falusiak nem figyelnek oda, a fiatalok meg már túlságosan fáradtak. Plusz a feszültség a levegőben. Somin nem is szól senkinek. De tudja, honnan fúj a szél .
SOMIN
(magának, mandinkául; mondja, vagy gondolja) Halvány Ember bajban van. Segítenem kell.
Szomorúan néz a tűz és Ildikó felé, de győz a felelősségérzet. Menni kell, segíteni Kovács Jánosnak. Eltűnik a sötétben.

Ildikó rákezd egy szomorú magyar népdalra. A falusiak elbűvölten hallgatják.

42. jelenet. Folyópart
Holdvilág.

A kihalt, elcsendesedett folyóparton az álmos krokodilok, és más szendergő lények között egy vízpatkány úszik oda a kikötött airboat-hoz. Felmászik a tutajra, körbeszaglássza. Lesi, hogy figyelik-e, majd akkurátusan elrágja a kötelet.

A tutajt magával ragadja az áramlat. Szabadon úszik a széles Gambia folyón.

A vízpatkány nyugatra tart . Magában énekel.

43. jelenet. Vadon, Gambia keleti végében
A sötét éjszakában csak a hold világít Kovács Jánosnak.
KOVÁCS JÁNOS
Szép kövér vagy. De még hízhatsz.
Kinek mondja? Az antilopnak-e, vagy sajátmagának? Az antilop békésen szunnyad az örök vadászmezőkön. Ő ott is csak áldozat lehet, tekintettel a ragadozókra.

Zörren a bozót. Kovács János megszorítja a puskáját, majd eldobja.
KOVÁCS JÁNOS
Ha rajtad múlna az életem, már rég bajban lennék.
A bozót tovább zörög.
SOMIN
Halvány Ember, élsz még?
KOVÁCS JÁNOS
Már rég nem. Én a Halvány Ember szelleme vagyok.
Somin vidáman előlép a bozótosból.
SOMIN
Te mindig viccelsz!
KOVÁCS JÁNOS
Én? Soha.
SOMIN
Mi baj történt?
KOVÁCS JÁNOS
Semmi. Utálok cipekedni.
Nagyot húz az üvegből, megtörli a száját (az üvegét is), átnyújtja Sominnak az italt. Az antilop meg hever némán, boldogtalanul.

44. jelenet. Falu Gambiában
Hajnalodik. A kunyhó ablakán besüt a felkelő nap első sugara. Stux arra riad fel, hogy valami mászik rajta. Egy hatalmas, szőrös madárpók néz vele farkasszemet. Stux riadtan felül. A pók leesik a földre, és gyorsan elmászik. Stux riadtan néz körbe: sehol senki.
STUX
(elkeseredetten) Afrika nem szeret engem.

Váratlanul, hátulról a nyakába ugrik a kismajom.
STUX
Már csak te hiányoztál...
A majom kirohan a kunyhó ajtaján, majd kisvártatva egy banánnal tér vissza. Elégedetten majszol.
STUX
Mit keresek én itt? Képviselői titkár a magyar parlamentből? Baszhatom... Hát kellett ez nekem...? (a majomhoz fordul) Banánt meg nem adsz?
De a kismajom irigy. Stux bánatosan előveszi a diktafont. Rábeszél:
STUX
Mi van ma...? 20... május akárhányadika. Már száz éve rohadok itt étlen-szomjan. Van már maláriám, álomkórom, bubópestisem. És hogy hívják ezt az új divatosat? Lappang bennem már az ebola is! Hurrá! Át kell értékelnem a világot. Mely becsap. A Világ, a Nagy Átverő. Elszánt kelepcerakosgató. És mind ezen szellemi kincseket nekem kell bezsebelni. Még megérem azt is, hogy okos leszek...
Stux hangját elnyomja az őserdő zaja.

45. jelenet. Falu messze Banjultól
A felkelő nap első fényei megcsiklandozzák Ági orrát. Kinyitja a szemét, körbe néz. Dühösebb, mint volt. A többiek még mind alszanak. Néhány falusi asszony már elindult vízért. Beindul az élet a faluban.
ÁGI
Majd meglátjuk, mire mentek nélkülem, rohadékok!

Lassan, óvatosan felkel. Összeszed néhány holmit, amire szüksége lehet. Egy kisebb hátizsákkal elindul. Beveszi magát a fák közé. Egy óriásgyík igyekszik átvágni a lába előtt. Véletlenül belerúg. Észre sem veszi. A gyík pedig hanyatt fordul. Széttárja a lábait, várja, hogy megcsiklandozzák a hasát, mint a kéjenc kutyák. De Ági becsörtet a fák közé. Mit néki most a gyík! Ugyanígy járt volna vele egy leopárd is.

Megy. Magában anyázik.
ÁGI
Hogy ki a főnök… Hogy ki a vezér… (!!!)

46. jelenet. Falu Gambiában
Lamin a terepjáró alatt fekszik. Nyakig olajos, de ez nem látszik rajta.

Stux a majommal az ölében egykedvűen ül a kocsi lépcsőjén. Gondosan vakargatja a majom hátát: kurkászik. A kismajom kéjesen tűri a gondoskodást.

Lamin rájátszott indulattal mászik ki a kocsi alól.
LAMIN
Mért nem lehet semmit normálisan összerakni?!
Stux rezignáltan fordítja oda a fejét.
LAMIN
Rossz hírem van, Papuska. Ezt itt nem lehet megjavítani. Visszamegyünk Banjulba.
STUX
És Kovács János? És a küldetés? És mivel?
Lamin, mintha egy szellemi fogyatékosnak magyarázna.
LAMIN
Ezt, itt, nem, lehet, megjavítani. Érted, Papuska? Azt mondtam.
STUX
(önérzetesen) Egy Stux nem fordul vissza! (makacs) Én nem megyek!
Lamin látja, hogy Stux megmakacsolta magát.
LAMIN
(lemondóan) Szamár.
STUX
Aki mondja.
LAMIN
Nem. Szamáron megyünk.
Stux megijed döntése következményeitől.
STUX
Nem lehetne szerezni egy másik autót...?
LAMIN
Itt? Hol élsz te, Papuska? A legközelebbi autókölcsönző Banjulban van. És zárva van.

Stux matat a csomagjában, majd elővesz egy kenőcsöt, és egy spray-t. Az egyiket magára keni, a másikat magára fújja. Vagy fordítva. Nagyon büdös mind a kettő. Lamin az orrát fintorítja.
LAMIN
Mi ez?
STUX
Általános tetű- és bolhariasztó.
LAMIN
Nem vagyok se tetű, se bolha, de mindjárt feldobom a talpamat!
STUX
Még mindig meg van sértve.

Kisvártatva már szamárháton ülnek. Elöl Lamin, a következőn Stux, a harmadikon a poggyász, és a kismajom.
LAMIN
Az öcsédet is magaddal hozod?
STUX
Nem hozom. Jön. (a majomhoz — némi öngúnnyal, ami már van neki) Ungyuli-bungyuli!
A majom mintha hálásan ránevetne.

Aztán eltűnnek szamárháton a buja növények között.

47. jelenet. Falu messze Banjultól
Béla, arcán az alvó csecsemők negédes mosolyával a másik oldalára fordul. Kezével tapogatózik, keresi a vekkert, amit lecsaphatna. De csak valami tüskéset talál, amire nagy lendülettel ráüt. Ettől aztán felébred.
BÉLA
Isten hozott, Afrika.

Körbenéz. Két öklével megdörzsöli a szemét, újból körbenéz.
BÉLA
Így mindjárt más. Fiatalok! Reggel van! Hasatokra süt a nap.
Ezt csak úgy, magának mondja. Közben nyalogatja a sérült tenyerét.
BÉLA
Aludni otthon is lehet. Ahhoz nem kell Afrikába jönni. Hirtelen talpra ugrik. Kikiált a kunyhó ajtaján.
BÉLA
Hé! Szobapincér! Négy strucctojásból kérek rántottát és hideg kókusztejet.
Semmi válasz, csak a falu szokásos zajai.
BÉLA
Hol vannak a lányok?
Ez költői kérdés volt.
BÉLA
Mindenütt. És egyik szebb, mint a másik.
Ez már határozott állásfoglalás. Béla gyors mozdulatokkal kidobálja a táskájából a ruháit. Kikeres egy piros pólót, magára húzza. A hasán piros alapon feketével rajzolódik ki Che Guevara arca.

Ildikó érkezik feldúltan.
ILDIKÓ
Az Ági eltűnt!
BÉLA
Majd visszajön. Egy sértődős majom.
ILDIKÓ
Ne hülyéskedjél! Itt dzsungel van, nem a Mc'Donalds! (lassan érlelődő aggodalommal) Meg kéne keresni.
BÉLA
Nagy kislány már. Tud magára vigyázni.
ILDIKÓ
Ez nem vicc! Én utánanézek.
BÉLA
Ha nincs jobb dolgod...

48. jelenet. Vadon, Gambia keleti végében
Somin az antilop mellett guggol. Kényelmesen. Órákig el tud így lenni. Kovács János a sűrűből jön ki egy hosszú bottal a kezében.
KOVÁCS JÁNOS
Milyenek a fehérek?
SOMIN
Furcsák. Sokszor maguk sem tudják, mit miért csinálnak.
KOVÁCS JÁNOS
Én azokra gondoltam, akik tegnap érkeztek.
SOMIN
Fiatalok. Szépek.
KOVÁCS JÁNOS
Aha. Akkor nem engem keresnek. Mennyi lett itt a fehér ember mostanában. Szinte túlzás is már… (elgondolkodik) Te is fiatal vagy. Akár a fiam is lehetnél. Tényleg, nem az én fiam vagy?
SOMIN
Veled nem lehet komolyan beszélni, Halvány Ember.
KOVÁCS JÁNOS
Velem viccelni nem lehet, Somin. Az csak látszat.
Somin érti. Akkurátusan összekötözi az antilop lábait, majd bedugja közéjük a Kovács János által hozott rudat. Most már kényelmesen fel lehet emelni. Kérdően néz Kovács Jánosra.
KOVÁCS JÁNOS
Értem. Mennél már... Szépek…? Akkor menjünk.
Felemeli a rúd egyik végét, Somin boldogan ugrik a másik végéhez.

Viszik a zsákmányt.

49. jelenet. Falu messze Banjultól
A falu éli a megszokott életét. A gyerekek rohangálnak, az asszonyok a házi munkát végzik, a férfiak dohányoznak, beszélgetnek, halásznak, stb.

Béla látszólag tétlenül lófrál. Váratlanul Naomival fut össze a „főtéren".
NAOMI
A többiek merre vannak?
BÉLA
Itt-ott…
Ildikó érkezik.
ILDIKÓ
(magyarul) Senki sem tud róla. Legalábbis nem akarnak megérteni.
NAOMI
Hol van Ági?
BÉLA
(kevés meggyőződéssel) Mindjárt jön. Csak dolga van. Az a női izé...
NAOMI
Mert a mai program: kirándulás a Tanje Village Museum-ba.
ILDIKÓ
(ez most nem foglalkoztatja; gépiesen) Közel van?
NAOMI
Gambia kis ország.
BÉLA
(magyarul sziszegi Ildikónak) Neki meg egy szót se!
ILDIKÓ
Kezdesz már izgulni…
BÉLA
(Naominak; mellébeszél) Még csak tegnap este érkeztünk. Nem lehetne, hogy ma még pihenünk?

Ildikó is lelkesen helyesel. Naomi kénytelen engedni.
NAOMI
Végülis…, ahogy akarjátok. Ha bármi problémátok van, gyertek nyugodtan hozzám. Itt leszek.
— mutat arrafelé. És elmegy. Ő otthon van. El tudja foglalni magát.

Ildikó egyre jobban aggódik Ági miatt és ugyanezért egyre dühösebb Bélára.
ILDIKÓ
(ráordít) Én elmegyek megkeresni Ágit!
BÉLA
(gúnyos) Mikor jössz vissza?
ILDIKÓ
Estére legkésőbb! Fulladj meg!
BÉLA
(szorongani kezd) Lehet, hogy komoly...?
ILDIKÓ
Ki tudja? Ez nem a Nagykörút.
BÉLA
Én amarra megyek. Így nagyobb az esély, hogy megtaláljuk. Ti meg foglaljátok le Naomit.
ILDIKÓ
Ki az a timeg? Lefoglalja ő sajátmagát. Otthon van...
BÉLA
Most már te kezded a főnököt játszani?
ILDIKÓ
Hülye!
Hirtelen átkarolja Béla nyakát és szájoncsókolja. Béla először megdöbben, nem érti az egészet, majd megadja magát.
BÉLA
Most egyáltalán, érdemes megkeresni.
Ildikó ellöki magától.
ILDIKÓ
Hülye!… Vagy ezt már mondtam?
Béla néz 'akkor most mi van?' De Ildikó már bevette magát a sűrűbe. Béla megvonja a vállát és elindul a másik irányba.

50. jelenet. Valahol Gambiában
Stux a szamárháton ülve egyik kezével nagyon kapaszkodik, a másikban a diktafont szorongatja. A szamár hátára leomló ballonkabát idióta western-hős külsőt kölcsönöz neki. Elindítja és szájához emeli a diktafont.
STUX
Khm, khm... Szamáron ülök... Én is szamár vagyok? Lamin elment pisálni. Kénytelen vagyok alkalmazkodni hozzá, pedig a Magyar Köztársaság az adófizetők pénzét pazarolja rá. Nem én. Én is. Belebonyolódtam. De neki kell nekem szótfogadnia! A Magyar Köztársaság itt akkor is én vagyok! És nem a Dömötör. Az csak egy diszidens. Magyar Stux Köztársaság. Ez jó. Nem jó. Stux Magyar Köztársaság. Ez jobb. Mindjárt ki is kiáltom! (ordít) NEGYEDIK STUX MAGYAR KÖZTÁRSASÁG! Ki van kiáltva...

Stux zajt hall.
STUX
(ijedten) A dzsungel válaszol...
Lamin érkezik a fák közül.
LAMIN
Mi van, Papuska? Rosszat álmodtál?
STUX
Magával én nem beszélek, amíg fel nem veszi velem a diplomáciai kapcsolatot.
LAMIN
Akkor menjünk!
Lamin int. Stux megadóan követi. Mennek tovább, szamárháton. A Stux hátán meg a kismajom.

51. jelenet. Másik vadon, Gambia keleti végében
Ági el van tévedve. Mindjárt meg lesz ijedve. Egyelőre azonban még csörtet vadul befelé a sűrűbe, miközben magában szitkozódik. Csapkod szerteszéjjel, tördeli az ágakat, ügyet sem vet az arcába karmoló gallyakra.

Aztán járása lelassul. Már el-eltolja maga elől az ágakat. Megáll, és körülnéz. Elkezd gyönyörködni a természet szépségeiben. Megnyugodott.

Egyszercsak a lába alá tekint. Mindenféle csúszómászót, százlábúakat, hüllőket, egyéb fura és nem túl bizalomgerjesztő lényt lát. Elkezd félni.

Habozik, azután futásnak ered, de hirtelen megáll. „Most merre?" Irányt vált. Tétován fut egy keveset megint. Egy faág letépi a nyakláncát. Nem veszi észre. A fák közül mindenféle nesz hallható. Ági megtorpan, fülel. Lassacskán hatalmába keríti a pánik. Nekivág. Ágak karmolják össze a karját, az arcát, beleakadnak a hajába is. Tépik, szaggatják. Megbicsaklik a lába is. Legszívesebben visszafordulna, de kínos beismerni a vereséget. És nem is tudja már a visszautat.

A sűrű egyre áthatolhatatlanabbnak tűnik. Pedig ez már az erdő széle. Ági nem tudja, hogy tőle tíz méterre kezdődik a szavanna.

Egy nagy hímoroszlán bukkan fel onnan, árnyékra vágyván, néhány méternyire Ágitól. Ági dermedten áll. Mozdulni sem tud a riadalomtól. Az oroszlán nézi egy darabig a lányt, majd megfordul és elmegy. Mintha legyintene.

Hímoroszlán nem vadászik.

Ági sírva roskad le egy fa tövébe. „Egy hülye picsa vagyok" — gondolja magában.

52. jelenet. Vadon, Gambia keleti végében
Ildikó jó ideje keresi már Ágit. Néha-néha megáll kiabálni. Már elég messze van a falutól. Nem kell attól tartania, hogy Naomi, vagy bárki a faluból meghallaná.

ILDIKÓ
Ági...! Ági...! Gyere elő...! Ne hülyéskedj...!
Jó lenne ugyan, ha Ági meghallaná, de ez kizárt. Ildikó ugyanis aránylag könnyen halad előre azon a csapáson, amelyen előző nap Somin ment Kovács János után, vagyis rossz nyomon jár. Csak a papagájok rikácsolnak. Ildikó bátran megy tovább.
ILDIKÓ
Nyilván ezen a nyomon haladt. Vagyis az ő nyoma ez...

A bozótosból zaj hallatszik. Ildikó megrémül. „Csak semmi vakmerés".

A sűrűből előlép Somin és Kovács János, a vállukon cipelve az antilopot. Ildikó először megdermed, aztán amikor felismeri Somint, nagy sóhajjal megkönnyebbül.
ILDIKÓ
(angolul) Maguk a faluból vannak? Nem láttak erre egy fehér lányt?
KOVÁCS JÁNOS
(magyarul) Nem. Vannak erre?
ILDIKÓ
(magyarul) Maga magyar?
KOVÁCS JÁNOS
Már régen nem..., vagy igen. Ki tudja? Én vagyok itt az Esőkirály.
Somin tágranyílt szemekkel nézi a lányt. Ildikó meg a bátor vadászt látja meg a fiúban. Szóval összeakad a pillantásuk, na.
KOVÁCS JÁNOS
Megyünk tovább, vagy letegyem? Mert nehéz...
ILDIKÓ
Uram, én kérdeztem magától valamit!
KOVÁCS JÁNOS
Hogy magyar vagyok-e? De nem tudom már... Mondtam.
ILDIKÓ
Hogy nem látott-e egy lányt? (dühös) Esküszöm, mintha a Nagykörúton!
KOVÁCS JÁNOS
Nyugi! Először is: magyar ember őserdőben nem magázódik. Másodszor is: nem láttam. Harmadszor is: majd meglesz. Gambiában nem lehet elveszni. Csak elbújni. És összeroskadni az élet terhei alatt.

Azzal Kovács János ledobja az antilopot.
KOVÁCS JÁNOS
Hogy hívják?
ILDIKÓ
Ildikó.
KOVÁCS JÁNOS
Nem téged. (kezet nyújt) Engem: Kovács János. Az elveszett csajt. Tegezzél! Szia.
ILDIKÓ
Szia. Ági.
KOVÁCS JÁNOS
Szóval Ági. Akkor meglesz. Ági itt még nem veszett el. Ő meg itt: Somin.
Somin fölkapja a fejét. Rámosolyog Ildikóra. Tudja, hogy be van mutatva.
ILDIKÓ
Kurva jó srác!
KOVÁCS JÁNOS
Vigyázz! Ért ám magyarul...
Ildikó szörnyű zavarában, hogy mi szaladt ki a szabad száján, hirtelen elfordul. Kovács János rögtön megnyugtatja.
KOVÁCS JÁNOS
Vicc volt. Csak az anyanyelvén ért, ami mandinka. (még ugratja Ildikót) Na jó, egy néhány szót azér' magyarul is... (a fiúhoz fordul) Somin, szerinted van itt valahol egy magyar lány? Úgy értem, egy másik is?
SOMIN
Nem hiszem. Azt megérezném. Ezt már megéreztem...
KOVÁCS JÁNOS
Ejnye, Somin!
ILDIKÓ
Mit mond?
KOVÁCS JÁNOS
Azt mondja, hogy Ági biztosan nincs itt. Tudod, az ittenieknek van egy hatodik érzékük: négy-öt kilométeren belül mindenről tudnak. Na, ezt az egyet nem tudtam megtanulni tőlük huszonöt, vagy hány év alatt... Lehet, hogy magyar vagyok?
Somin meg-megemelgeti közben a rudat az antiloppal.
KOVÁCS JÁNOS
Te, ez engem ösztökél. Úgyhogy menjünk. Nincs messze a falu. Az az Ági meg már biztos ott lesz. Benézett az erdőbe, na, izgulni egyet. Vagy titeket izgatni.

Azzal Kovács János fölemeli a rúd másik végét, és nekiindulnak. Ildikó némi spéttel utánuk szaporázza lépteit, és beügyeskedi magát a két férfi közé, Sominhoz jóval közelebb. Sután fölnyúl a rúdig. Ember nem tud így cipelni, pláne, ha nőnemű. Kovács János hátra is pillant. Látja, hogy Ildikó félénken (és szinte) hozzádörgölőzik Sominhoz. Somin pedig zavarban van. Ugyanakkor élvezi.
KOVÁCS JÁNOS
Nőstény-praktika...
ILDIKÓ
Mi van? Csak segítek...
KOVÁCS JÁNOS
Semmi van. Dalolgatok az orrom alatt. Bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok. Munkadal. Hej hó, hej hó, zabálni volna jó!
Ildikó veszi a lapot. „Parampapam, parampapam". Részéről Ági momentán el van felejtve.

53. jelenet. Falu messze Banjultól
Erzsi és Rezső elsétál a folyópartra. Látszólag minden cél nélkül lófrálnak. Valójában rengeteg kimondatlan kérdés, indulat, érzés feszül bennük.
ERZSI
Most mért kellett neki ezt csinálni? Tök jót bulizhattunk volna itt, erre meg eltűnik!
REZSŐ
És, ha valami baja esett?
ERZSI
Cezaromán! (azért aggódni kezd) De most mit csináljunk?
REZSŐ
(bizonytalanul) Biztosan megtalálják... Vagy addigra visszajön...
ERZSI
Mi meg majd elkezdjük keresni azt, aki keresi, mi...? (elgondolkodik) És ha én tűntem volna el, akkor is ezt mondanád?
REZSŐ
Ezt most mér' kérdezed?
ERZSI
Csak úgy. Eszembe jutott.
Ez már szerelmi játék. Rezső tudja, hogy beugratós volt a kérdés.
REZSŐ
Fogalmam sincs... (kivágja magát) De te nem tűntél el!
ERZSI
És ha mégis?
REZSŐ
Abba belehalnék!!!
Rezső tudja, hogy a legjobb túljátszani. Erzsi abba is hagyja.

Nézik a halászó embereket, a kikötött csónakokat. A mindenféle halakat. Az airboat patkány által elrágott kötele meg ott lóg csupaszon, de azt meg észre sem veszik.
ERZSI
Annyi mindent elképzeltem otthon, meg útközben, hogy mi lesz itt, Afrikában? És ez most teljesen más.
REZSŐ
És az baj?
ERZSI
Lehet. Nem is tudom. Mintha el lennék varázsolva.
REZSŐ
El is vagy. Mi lenne, ha nem törődnénk semmivel?
ERZSI
Ezt, hogy érted?
REZSŐ
Itt vagyunk Afrikában. Ki tudja, eljöhetünk-e még egyszer az életben? Most bármit megtehetünk!
Erzsi azt hiszi, hogy meg lesz csókolva végre.
ERZSI
De mire gondolsz?
REZSŐ
Erre.
Megragadja erősen az Erzsi kezét, és ruhástul beleugrik vele a folyóba.
ERZSI
Te megőrültél!
Nem beszélve a krokodilokról. Akik békésen nézik őket. Úgyhogy felbátorodnak. Beljebb úsznak. Rezső hirtelen ordítva dalolni kezd. A szájából eközben kifröcsögő víz eltorzítja az egyébként is roppant ordenáré dallamot és szöveget.
REZSŐ
Végén csattan az ostor/ Kupleráj nem kolostor/ Sarki nő nem apáca/ Lófasz nem sétapálca!
Erzsi megrökönyödve törli ki a vizet a szeméből.
REZSŐ
Most mért nézel így? Általánosban az egész osztály ezt énekelte minden nagyszünetben.
ERZSI
Csak te nem.
REZSŐ
Ühüm.
ERZSI
(anyásan átöleli) Csacsi öreg medvém.

54. jelenet. Valahol Gambiában
Stux rosszul van. Fáj a feje, hányinger kerülgeti. Imbolyogva ül a szamárháton.
STUX
Lamin, úr! Én ezt nem bírom tovább. Orvost! Vizet!
LAMIN
Már megint, mi bajod van, Papuska?
Stux válasz helyett teátrálisan leesik a szamárról. Lamin, nagyot sóhajtva odalép hozzá.
LAMIN
Na ne csináld itt a cirkuszt! Kelj fel! Ez direkt volt!
Stux csak nyöszörög, és nem mozdul. Lamin egy kulacsot vesz elő emberbarátilag, és odatartja Stux szájához. Stux mohón nagyot húz belőle, és rögtön erőteljes köhögési roham fogja el.
STUX
Mi ez, maga ördög?
LAMIN
Pálinka. Mi lenne?
STUX
Meg akar ölni?! Én vizet kértem!
LAMIN
Ja, az nincs.
Stux feltápászkodik.
STUX
Mi az, hogy nincs?
LAMIN
A kocsiban maradt.
STUX
Felelőtlen alak! Ez itt a dzsungel!
LAMIN
Papuska, itt figyelmeztetlek, hogy kezdelek unni!
Stuxban már dolgozik az ital.
STUX
Akkor adjon még pálinkát! Ez az utasításom!
LAMIN
Ennyi elég volt, Papuska. Meghülyülsz.
STUX
Én addig nem megyek tovább! És panaszt teszek a követségen!
LAMIN
(megelégeli) Rááááám???!!! Följelentesz???!!! Tudod mit, Papuska? Nesze, bazmeg! Ha annyira akarod...
Odadobja a kulacsot. Stux mohón, egy hajtásra megissza az egészet. A kismajom sóváran nézi.
STUX
(a majomhoz) Kérsz? Nem kapsz, gyerek! (Laminhoz) Rendben van! Mehetünk tovább! Lóra!
Kissé tántorogva feltápászkodik a szamárra.
STUX
Induljunk, Sancho Panza!
Lamin furcsán néz rá. Stux nem törődve semmivel, elindul. Próbál szörnyű egyenesen ülni.
STUX
„Megy a juhász a szamáron, földig ér a lába..."
Csak a strófa végén aztán fejbe ne vágja...! — gondolja Lamin, ha ismeri Petőfit.

55. jelenet. Másik vadon Gambia keleti végében
Béla határozott léptekkel halad előre a sűrűben, Ági nyomait követve. A letaposott aljnövényzet, a letört ágak útbaigazítják. Néha elbizonytalanodik, aztán meg-meglát újra valamit és megy tovább. Az arcán aggodalommal vegyes határozottság tükröződik.

Egyszercsak megtalálja Ági nyakláncát. Ott himbálózik egy ágon. Most már biztos, hogy jó nyomon van.

Ági kétségbeesetten ül egy fa alatt. Amikor meghallja a bozót zörgését, nem tudja eldönteni, hogy meneküljön-e, vagy örüljön?

Béla Ági előtt felbukkan a bozót között. Ági felugrik, hogy odarohanjon hozzá, de rögtön győzedelmeskedik benne igazi énje: visszafogja magát.
ÁGI
Mit keresel itt?
BÉLA
Téged, te kis hülye.
ÁGI
Mit akarsz tőlem? Minek jöttél utánam?
BÉLA
Nem akartam, hogy felfaljanak az oroszlánok.
Ági hirtelen zokogásban tör ki.
ÁGI
Te is láttad?
BÉLA
Mit?
ÁGI
Az oroszlánt. Rémes volt! Igazi!
BÉLA
Nem eszik pesti csajokat.
ÁGI
Honnan tudod?
BÉLA
Hát onnan, hogy nem evett meg, szívem!
ÁGI
Nem vagyok a szíved!
BÉLA
Dehogynem. Csak nem mondom. Na, gyere, menjünk vissza. Talán már keresnek.
Most már mindegy. Ági leplezetlenül sír.
ÁGI
Én már nem mehetek vissza soha.
BÉLA
Mindig vissza lehet jönni. Ne légy teljesen buta!
ÁGI
Mit fognak szólni...?
Béla megfogja Ági kezét. Elindulnak vissza az úton. Ági még kéreti magát.
ÁGI
Kiröhögnek...
BÉLA
Frászt. Először is jól elvannak egymással. Aztán meg itt van Gambia. Neked meg én.
ÁGI
Nekem meg te.
Már mosolyog a könnyek között.

56. jelenet. Falu messze Banjultól
Somin, Kovács János, és Ildikó beérkeznek a faluba. No meg az antilop. A falusiak boldogan mennek a Halvány Ember elé. Ildikó kitáncol a rúd alól. Sominék leteszik a zsákmányt a földre. Az emberek az antilopot egyből gondozásba veszik.

Rezső és Erzsi is felfigyel a csoportosulásra. Erzsi haja csupa víz.
ERZSI
Sehol egy konnektor, ahová bedughatnám a hajszárítómat.
REZSŐ
Az ilyen erotikus mondatoktól mindig elájulok.
ERZSI
Napszúrást kaptál? Nem akarsz pihenni?
Kovács János semmivel sem törődve néz körül a tiszteletére összegyűlt népségen és katonaságon. Ildikó nem lát semmit, csak Somint. Az meg viszont.
KOVÁCS JÁNOS
(Erzsihez) Te vagy az eltűnős Ági?
ERZSI
(önkéntelenül magyarul válaszol) Mi van?
KOVÁCS JÁNOS
Akkor nem te vagy.
ERZSI
(Rezsőhöz) Csípj meg!
REZSŐ
Hol?
ERZSI
Gambiában. Hülye!
REZSŐ
A földrajz nem seggkérdés.

Erzsi végigsimítja a fenekét. Egy felnőtt nő. Most veszi észre Ildikót.
ERZSI
Megvan?
ILDIKÓ
(elvarázsolva) Meg.
ERZSI
Hol van?
ILDIKÓ
(Somin felé pislog, hosszú szempillákkal) Itt.
ERZSI
Itt vagy mindenki meghülyült, vagy csak én.
KOVÁCS JÁNOS
Hol vagyunk még attól! Nyugodj meg. Ez természetes érzés.
Ezalatt a falusiak elkezdik feltrancsírozni az antilopot. Úgymint: nyúzás, zsigerelés (falubéli kutyák, macskák, hiénák és keselyűk öröme), fej, tor, potroh, karaj, pacsni, comb, szűzpecsenye, tarja, belsőségek...

A fiatalok ámuló szemmel gyűlnek a szertartás köré. Naomi magyaráz nekik.
NAOMI
Ez itt így megy. Éppen, mint nálatok a hentesnél.
Kovács János odasomfordál Naomi mellé.
KOVÁCS JÁNOS
Te nem vagy turista...
NAOMI
Jé, még egy fehér ember! Itt lakik?
KOVÁCS JÁNOS
Hosszú történet. Nem mondom el... Te is turista vagy?
NAOMI
Én vagyok az idegenvezető.
KOVÁCS JÁNOS
Nekem már nem vagy idegen.
NAOMI
Akkor tegeződünk?
KOVÁCS JÁNOS
Érezd otthon magad.
Kovács Jánosban valami bizsereg. Látnád ezt a Naomit, benned is bizseregne. Ennél érthetetlenebb az, hogy Naomi is rezonál. Végülis Kovács János egy nagydarab tohonya. Zavarban vannak. Kovács János kibontakozik zavarából:
KOVÁCS JÁNOS
Hé, fiatal magyarok! Körém gyűljetek! (Naomihoz) Szabad? Itt most olyasmi következik..., szóljál közbe, ha ciki, végülis nem tudom, hogy hívnak,? mindegy is, úgyis te vagy a legszebb...! Srácok,! ti se vagytok már gyerekek, nem köntörfalazok tovább, főzni fogok,! de mit,???!!! aki nem bírja a látványt, ne nézzen ide,! mer' ez az antilop: fiú!

Az „úristen mi lesz ebből?" szörnyű zavarában veszik körül a magyarok Kovács Jánost. Biztos ami biztos, Naomi árnyékában helyezkednek el. Kovács János folytatja a show-t.
KOVÁCS JÁNOS
Ebből kifolyólag van neki egy ilyenje! Nem úgy, mint a lányantilopoknak, na! Senki ne nézzen ide!

Tényleg senki nem néz oda, mi se, (kivéve Naomit), amikor Kovács János levágja neki.
KOVÁCS JÁNOS
Szép! Méretes! Leves lesz belőle! Elmondom a receptet. Lehet jegyzetelni. Fényképezni. Videózni. Vagy meg lehet jegyezni...
Közben a falubéliek már hozzák, ami kell. Hatalmas csőforma faedényt. Olyant, mint amiben nálunk vajat köpültek (Munkácsi), csak nem lapos a feneke. Egy üstöt. Mindenféle zöldségeket. Farönköt, vágódeszka gyanánt. Aprófát, nagy fát. Nyílt tüzet raknak.
KOVÁCS JÁNOS
Ezt itt fölaprítjuk. Föltesszük főni zöld levelekkel. Nem sorolom. Ami van. Egész nap főni fog. Takarékon. Lassan puhul... Közben egy másik üstben föltesszük a húst. Karajt, combot, csontokat, patát. Ami van. Rakunk bele zöldséget, ezt-azt, gyökereket. Ízesítjük édessel, erőssel, sóval. Fölöntjük vízzel.
A falusiak teszik, ahogy kell, recept szerint. A fiatalok tágranyílt szemmel néznek. Kovács János meg rendületlenül kavar.
KOVÁCS JÁNOS
Nyugi! Addig is van mit enni.
Már minden rotyog szép csendesen.
KOVÁCS JÁNOS
Addig megpihenünk. Szabad foglalkozás.
Kovács János hirtelen elmegy sziesztázni. A fiatalok pedig Naomi köré gyűlnek.

Később Kovács János előkerül. Két ujját a szájába téve éleset füttyent.

A háttérben a tűzön csendesen rotyog minden. Egy-egy arrajáró asszony időnként megkavarja. Kovács János leül. Naomi és a srácok a füttyszó nyomán előkerülnek, és lassan köré gyűlnek. Kovács János egy gesztussal leülteti őket.
KOVÁCS JÁNOS
Na mi van? Aludtam. Ismerkedjünk meg!
Mindenki bemutatkozik.

57. jelenet. Valahol Gambiában
Stux a szamárháton tántorogva a „Felkelő nap háza" dallamára próbálja énekelni a „Megy a juhász a szamáron"-t. Stux nem tud énekelni. Lamin ettől nyugtalan.
STUX
„Megy aaaaaa juhász aaaaa szamáron, földiiiiig ér aaa lááába, nagy aaaa juháááász, de még nagyobb a szomorúúúsága..."
A kismajom riadtan ugrál ide-oda a harmadik szamáron. Laminban egyre gyűlik az indulat.
„Muszáj nekem ezzel az idiótával kompromittálnom magam?"

Amikor az utolsó sor valahogy nem akar a dallamra kijönni, Stux leszáll a szamárról. Leül egy fa alá Buddha-pózban.
LAMIN
Ebből elég volt, Papuska! Most mit csinálsz?
STUX
Nem látja? Meditálok. Keresem a harmóniát.
Laminnak elege van. Sok mindenre hajlandó, de ez már túlzás. Kezd betelni a pohár.
LAMIN
Hát az uticél?
STUX
Én arra szarok!
LAMIN
(ordít) Szarsz? Papuska, szarsz?! Én még jobban szarok!!!
STUX
(is ordít) Mit keresek én egy őserdőben? Egy hülye magyar Stux egy hülye mandinka Laminnal, részegen, maláriásan, szomjasan???!!!
LAMIN
Magadat, te szerencsétlen! Majd megtudod, hogy mi az az őserdő, ki az a Lamin, és ki az a Stux, mert én itthagylak! Nekem munkám van! Én nem vagyok titkos ügynök! És nem vagyok az őrangyalod sem!
STUX
Menjél is a fenébe! És dögölj meg, hülye lázadó!
A kismajom leugrik a szamárról, és odaguggol Stux mellé. Ő még vállalja Stuxot. Lamin remeg a dühtől. Fogja a szamarakat, és elindul. A válla fölött visszaszól:
LAMIN
(a majomhoz) Te maradsz?
STUX
(a majomhoz) Te maradsz? Vagy itt vagyok hagyva cserben-szarban, mindenki által?
Stux megvakarja a majom fejét. Lamin az alábbi szavakkal eltűnik a sűrűben:
LAMIN
Helyettem szégyellik már magukat a fák.
Stux egyedül maradván előveszi a diktafont.
STUX
20... Afrika. Egy ismerősöm, Lamin nevű, éppen itthagyott. Mert nem képes megtalálni a harmóniát. Mert mi a harmónia mibenléte? A Ding an Sich, ahogy Hegel mondaná, a magánvaló. A harmónia — a pánik hiánya... Mely mindjárt bekövetkezik. Itt vagyok egyedül, s egy majom. Khm. A majom nem én vagyok. (beleordít a diktafonba, mintegy Laminnak üzen) És nem is vagyok szomjas! ... Akarom mondani: SEGÍTSÉG!

58. jelenet. Banjuli repülőtér. Várócsarnok
Egy gyönyörű fiatal nő érdeklődik az információnál.
JUDIT
Bocsánat..., szeretnék érdeklődni...
A fekete kisasszony kérdően néz rá a pult mögül.
KISASSZONY
Igen?
JUDIT
Ne haragudj, csak hogy hívnak?
KISASSZONY
Victoria. Mér'?
JUDIT
Semmi. Csak hogy hogy szólítsalak.
KISASSZONY
Laminának. Mér'?
JUDIT
Egyszerűbb.
KISASSZONY
Tényleg?
JUDIT
Naná.
KISASSZONY
És téged?
JUDIT
Judit.
KISASSZONY
Szia, Judit. Segíthetek?
JUDIT
Hát persze. Kisasszony, én keresek egy embert...
KISASSZONY
Szólíts csak Laminának nyugodtan.
JUDIT
Victoria, én keresek egy embert...
KISASSZONY
(körbemutat) Van itt elég.
JUDIT
Nem férjet. Az apámat.
KISASSZONY
Puff neki! Mér', elveszett? Körülnéztél már? (nyúl a mikrofonért)
Bemondjam?
JUDIT
Meg se volt. Nincs itt. Itt van, Gambiában. Remélem... Magyar.
KISASSZONY
(akkor is bemondja) Magyar Judit keresi Magyar..., mi a keresztneve..., mindegy..., az információnál, ismétlem..., mi a keresztneve...?
Judit ráteszi a kezét a mikrofonra. Mérges.
JUDIT
Álljál már le, Victoria, nem itt keresem a repülőtéren! Hanem az életben... Honnan tudod, hogy magyar?
KISASSZONY
A vezetékneve? Hát mondtad! A keresztnevét nem mondtad....
JUDIT
Victoria, magyar: az egy ország...
KISASSZONY
Na és?
JUDIT
Ne mondd be! Nézd inkább meg nekem, hogy hol van a magyar követség, jó?
Judit elővesz egy matyó babát a táskájából, és átadja a kisasszonynak.
JUDIT
Tessék.
Victoria örömmel átveszi, és a baba szoknyája alá néz.
KISASSZONY
Van benne pálinka?
JUDIT
Na ugye, hogy ismered Magyarországot!
A kisasszony közben kiböngészi egy sillabuszból a magyar követség címét és felírja egy cédulára.
KISASSZONY
Tessék. Ha segíthetek, itt mindig megtalálsz. Nem szeretek itt dolgozni. Túl sok a fizetés...
Judit hülyén néz rá.
KISASSZONY
...és elszedik otthon.

59. jelenet. Másik vadon Gambia keleti végében
Ági és Béla kéz a kézben mennek vissza a falu felé.
ÁGI
Biztos, hogy jófele megyünk?
BÉLA
Én erre jöttem. Itt vannak a nyomaim.
ÁGI
De erre a helyre egyáltalán nem emlékszem. Én nem erre jöttem...
Ági másfelé mutat. Béla elengedi Ági kezét.
BÉLA
Pedig én a te nyomodon jöttem... Mér', szerinted merre kéne menni?
ÁGI
(megtörten) Fogalmam sincs.
BÉLA
Akkor menjünk csak erre. Legfeljebb átmegyünk Szenegálba. Ott még úgyse jártunk. Gambia — megvolt. Majd útközben vadászunk, halászunk, kunyhót építünk magunknak fönt a fák lombjai között. Aztán, ha már majdnem éhen halunk, felfaljuk egymást.
ÁGI
Legyen, ahogy akarod.
BÉLA
Na, ilyet se mondtál még életedben.
Mennek a jó irányba. Aztán emberek zaját hallják a bozót mögül. Ági megkönnyebbülten sóhajt fel.
ÁGI
Itt vagyunk, tényleg visszaértünk.
BÉLA
És mi van, ha mégis eltévedtünk, és egy vad törzs karmaiba esünk?
De Ági már magabiztos.
ÁGI
Akkor a törzsfőnök egyből belém szeret, és megeszünk téged. Úgyis nagyon éhes vagyok!
BÉLA
Aztán futószalagon szülöd a kis kannibálokat. Szép kis életcél.
Beérnek a faluba, ahol már szinte kaotikus méreteket ölt a sürgés-forgás.
ÁGI
Hé! Vegyetek már észre! Nem is izgultatok?
Észreveszik. Felhőtlen vidámsággal integetnek nekik, és ugrálva hívogatják őket.

60. jelenet. Valahol Gambiában
Stux egyedül megy tovább az úton. A pálinka mámora még mindig elbódítja. Körülötte ugrándozik a kismajom.

Stux egy térképet vesz elő. Leteríti a földre, elmélyülten tanulmányozza.
STUX
Ez az út össze-vissza kanyarog. Ha itt átvágok, gyorsabban elérek a következő faluba. Megtalálom Kovács Jánost, és hazaviszem. Lamin meg forduljon fel Banjulban! Nélküle is megoldom ezt a dolgot.
A térképet ottfelejtve bevonul az erdőbe. Az utat övező bozótoson könnyedén áthalad (csak itt-ott egy-egy karc, és kiserkenő vércsepp), de azután egyre sűrűbb lesz a környezet.
STUX
Mit nékem Afrika!
A kismajom engedelmesen követi. Stux határozottan megy tovább a sűrűben. Egyre nehezebb a továbbhaladás a fák és a bokrok között.
STUX
Akkor is erre megyek.
Egy helyen váratlanul ritkulni kezd az erdő. Stux boldogan megy tovább. Mindjárt bele is esik a mocsárba.
STUX
Segítség! Megfulladok! Elmerülök! Meghalok! Segítség!

Persze hiába ordibál, nem történik semmi. Egy darabig vár, majd kikecmereg a mocsárból. Ez nem könnyű. Tényleg az életét menti. Nyakig sáros.

STUX
Na, ebbe jól beleestünk.
— mondja a kismajomnak, de az nincs sehol. Stux kétségbeesve keresi.
STUX
Hé! Te majom! Hova tűntél? Gyere elő! Nincs kedvem bújócskázni. Hát mégis itt hagytál? Cic, cic!
— hívogatja kétségbeesetten. De a majom nem jön elő. Elment. Eltűnt.
STUX
Hé, majom! Tényleg, még neve sincs. Pedig lehetett volna Csita. Én meg Tarzan. YOOOOIIIIIIOOOOOIIIIOOOO!
Aránylag elégedetten néz körül, de nem történik semmi. Felsóhajt.
STUX
Hát, ez se jött be... Baj lesz... Hol lehet itt kakálni?
Föl-alá császkál, szinte egy helyben. Ezalatt a sár már megszáradt rajta, és kérges bevonatban áll össze a ruháján. Amikor aztán megmozdul, a páncélja repedezik.

61. jelenet. Demerung
A tűz körül ül a társaság, mindenki.
BÉLA
Milyen itt, Afrikába'?
KOVÁCS JÁNOS
Mindjárt rájöttök. Leteszteljük. Ki vállalja be?
ÁGI
(bizonytalanul) Én...
KOVÁCS JÁNOS
Akkor: első kérdés? Hogyan teszel egy zsiráfot a hűtőbe?
Néznek rá üres, európai szemekkel.
KOVÁCS JÁNOS
Hát kinyitod a hűtőt, berakod a zsiráfot, és becsukod az ajtót.
ILDIKÓ
Király!
A többiek is elismerően hümmögnek: „milyen hülyék is vagyunk..."
KOVÁCS JÁNOS
Ez a kérdés azt teszteli, hogy hajlamos vagy-e az egyszerű dolgokat túl komplikálttá tenni. Második kérdés: hogyan teszel egy elefántot a hűtőbe?
ÁGI
(bizonytalanul) Kinyitom a hűtőt, berakom az elefántot, és becsukom az ajtót.
KOVÁCS JÁNOS
Rossz válasz. Helyes válasz: kinyitod a hűtőt, kiveszed a zsiráfot, berakod az elefántot és becsukod az ajtót. Azt teszteltem, hogy mennyire vagy képes végiggondolni a cselekedeteid következményeit.
Ámulás és bámulás.
KOVÁCS JÁNOS
Harmadik kérdés: az állatok királya, az oroszlán egy konferenciát szervez az állatok számára. Minden állat elmegy, kivéve egyet. Melyik ez az állat?
ÁGI
Hát..., nem is tudom..., a hal..., mert nincs lába!? (reménykedve) Jó...? Megfulladna...?
KOVÁCS JÁNOS
Nem. Az elefánt. Mert a hűtőben van.
ERZSI
És rácsuktad az ajtót.
KOVÁCS JÁNOS
Még mindig van egy esélyed. Negyedik kérdés: keresztül kell menned egy folyón, amiben krokodilok élnek. Hogyan teszed ezt meg?
ÁGI
Hídon?
KOVÁCS JÁNOS
Nincs híd. Nincs csónak. Csak a folyó van, és te vagy.
ÁGI
Átúszom! Minden krokodil az állatkonferencián van!
KOVÁCS JÁNOS
Óriási! Akár itt is maradhatsz, Gambiában! Fehér ember helyesen erre még soha nem válaszolt.

Ülnek a tűz mellett. A vadak zöld szeme cikkan át a dzsungelen.
NAOMI
És te mér' is jöttél el Magyarországról? A mandinka nyelvet tanulmányozni?
KOVÁCS JÁNOS
Azt mondtam. Ez a hivatalos verzió. Igazából egy stílgyak órán, az egyetemen, a tanárnő (Nagy Józsefné — vérfagyasztóan gyönyörű bige volt, és bolond, később a férje nehézipari miniszter lett, aztán rögtön öngyilkos is), észrevette, hogy piszkálom az orromat.
Kovács János finoman felmutatja a hosszúra hagyott kisujja körmét.
KOVÁCS JÁNOS
Azt mondta, hogyha így viselkedek, mér' nem megyek Afrikába? Én meg elszégyelltem magam... Ma már ő szégyelli. Kurva jó bige volt...
Kovács János egy pillanatra elábrándozik.
NAOMI
De hát megtanultad a mandinkát... Elég jól...
KOVÁCS JÁNOS
És a volofot is. Ha már itt vagyok. Ennyi közöm azért csak maradt a nyelvtudományhoz. Légy az enyém.
NAOMI
Szeretnék elmenni Magyarországra. Még sosem voltam külföldön. Van egy testvérem. Az övé az airboat. Ami elveszett.
ÁGI
Jézusom! Meg fog ezért ölni?
NAOMI
Á, nem. Csak férjhez ad.

62. jelenet. Valahol Gambiában
Stux végig a diktafonba beszél.
STUX
20.... május, másnap. A dolgok neve. Asztal, krumpli, Stux. Majom. Aminek van neve, az van. Magánvaló, magáértvaló, számunkravaló. A füruns. Megtaláltam a helyes irányt. Nem érdekel már Kovács János. Már nem fogalom. Én leszek a magyar Gambia-szakértő! Ha élve kikerülök innen... Csak egyenesen menni kell tovább, és visszajutni az útra, egy faluba.

Egyenesen megy tovább. A mocsár szélén automatikusan megáll.

STUX
Itt már voltam. Tudom, hol vagyok. Örvény... De merre tovább?
Visszafordul. Elindul egy teljesen másik irányba. Látszik, hogy össze van zavarodva. Egy vadállat valahol a közelben ásít egy nagyot. Ettől Stux sietősebbre fogja.
STUX
Nem akarok vacsora lenni.
A nagy sietésben nem néz a lába elé. Megbotlik egy gyökérben. Orra esik. Hanyatt fordul nyögve. Egy lomha párduc néz le rá egy vastag ágról. Stux az első pillanatban megriad, aztán úgy dönt, hogy most már nem érdekli semmi. Nyugodtan feláll.
STUX
Most van elegem mindenből.
Karate állásba helyezkedik, és egy vérfagyasztó üvöltést hallat. A párduc hátat fordít neki, és már horkol is. Stux elégedetten leporolja a ballonkabátot, és megy tovább határozottan. Ekkor azonban beleesik egy gödörbe, amelyből nem tud kimászni. Előveszi a diktafont.
STUX
Afrika mélyén vagyok. Az életem mélyén. A világ mélyén. A sötétség mélyén.
Nézi az eget. A gödör pereménél váratlanul megjelenik a kismajom.
STUX
Hát visszajöttél? Vagy csak álmodom?
KISMAJOM
Mak, mak.
A kismajom egy indát ereszt le Stuxnak. Stux felmászik az indába kapaszkodva. A kismajom kézen fogja, és határozottan vezeti. Stux engedelmesen megy utána.

Kiérnek a Gambia folyó partjára. Ott himbálózik az airboat finoman. Ide sodorta a folyó, itt akadt el a parton egy gyökérben. A kismajom felugrik a tutajra.
STUX
(felkiált) Igazad van! Irány Banjul!

Felszáll a tutajra. Egy rúd segítségével eltolja a parttól. A folyó sodra elkapja az airboat-ot, és viszi az óceán felé. Stux próbálja beindítani a motort, de nem sikerül. Vagy nincs benzin, vagy nem ért hozzá. Legyint, leheveredik.

Megy ez magától.

63. jelenet. Demerung
A tűz körül ülnek. Esznek.
ÁGI
Az itteniek is Kovács Jánosnak hívnak?
KOVÁCS JÁNOS
Már mér' hívnának Kovács Jánosnak? Annak semmi értelme.
BÉLA
Meg Magyarország már jól el van felejtve...
ERZSI
Biztos nemigen emlékszel már semmire. Ennyi év után...
KOVÁCS JÁNOS
Ami a nem emlékszemet illeti...

Kovács János föláll, meghajol, mint az iskolában. Nézik, hogy mi lesz ebből.
KOVÁCS JÁNOS
József Attila: Íme hát megleltem hazámat.
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy új világ,
jog, föld. —
Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Így éltem s voltam én hiába,
megállapíthatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

Kovács János meghajol. A fiatalok meghatottan megtapsolják.

Rezső közben óvatosan fogdossa Erzsit. De most a lába alatt megmozdul a talaj. Rezső megrémül eléggé. Felugrik (nesze neked szex!). Odanéz. Egy fürdőszoba-szőnyeg méretű földdarab éppen odébb megy. Erzsi is ijedt. Kovács János nem csodálkozik.

Zilált és szőrős fehér ember dugja ki az üregből a fejét.

OROSZ
Daj-ka kurity, á!?
REZSŐ
Ez ki ez?
ERZSI
Tőlem kérded? Helyi titok.
REZSŐ
Folklór?
ERZSI
Oroszul beszél.
OROSZ
Dá, dá.
REZSŐ
Tényleg! Nahát!
ERZSI
Cigit kér.
REZSŐ
Honnan tudod?
ERZSI
Csak rá kell nézni.
REZSŐ
Fog ez még énekelni!

Az orosz kimászik a gödörből.
OROSZ
Russzkij folklór. Pésznyja jeszt. Dás pákurity?
ERZSI
Marlboro?
Az orosz boldogan bólint.
OROSZ
Szpicski?
ERZSI
Pésznyja?
REZSŐ
Honnan tudsz te oroszul?
ERZSI
Az anyámtól.
Erzsi elővesz egy Marlborót. Ad gyufát is. Az orosz rágyújt.
OROSZ
Vot pésznyja!

А у коровы губы бантиком, А у коровы губы бантиком, А у коровы губы бантиком, Но не умеет целовать… А мы её по морде чайником, А мы её по морде чайником, А мы её по морде чайником И научили целовать.	А у жирафа шея длинная, А у жирафа шея длинная, А у жирафа шея длинная, Но не умеет песни петь… А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником И научили песни петь.
У бегемота брюхо толстое, У бегемота брюхо толстое, У бегемота брюхо толстое, Но не умеет танцевать… А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником И научили танцевать.	У крокодила рыло длинное, У крокодила рыло длинное, У крокодила рыло длинное, Но не умеет водку пить, А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником, А мы его по морде чайником И научили водку пить.

Az orosz ezt énekelte. Erzsi végigröhögte. Rezső nem értette. Ezért hevenyészett fordítását közöljük:

A tehén ajka mint a masni. A tehén ajka mint a masni. A tehén ajka mint a masni. De csókolni nem tud vele. Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, S megtanult már csókolni is. A rinocérosz pocakja gömbölyű. A rinocérosz pocakja gömbölyű. A rinocérosz pocakja gömbölyű. És nem tud táncolni tőle. Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, És már ropja is.

A zsiráfnak viszont hosszú a nyaka. A zsiráfnak viszont hosszú a nyaka. A zsiráfnak viszont hosszú a nyaka. Mégse tud énekelni. Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, És már énekel is. A krokodilnak hosszú a pofája, A krokodilnak hosszú a pofája, A krokodilnak hosszú a pofája, És nem tud vodkát inni vele. Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, Pofánvágjuk a teáskannával, És már iszik is.

Az orosz ezalatt végigszívta a cigarettát, most elpöccinti a csikket, biccent, és visszaereszkedik a gödörbe. Magára húzza a földtetőt.

KOVÁCS JÁNOS
A szavalóversenynek vége. Nem is tudom, ki nyert...

64. jelenet. Gambia folyó valahol Gambiában
Stux utazik a tutajon, kényelmesen elheveredve az „elülső fedélzeten", miközben a kismajom kormányozza a folyó sodra által hajtott tutajt. Csurognak lefelé. Stux végre megnyugszik. A diktafonba beszél.
STUX
2001. május izédike. Irány az óceán! Vagy legalábbis Banjul. Hajós nép vagyok. A Gambiai Magyar Tutaj Rt. megalapítója. Elnöke. Mindene. A nagyapám mesélt arról, hogy családunk rokonságban állt Benyovszky Mór madagaszkári királlyal. Hát mégis enyém Afrika?
Egy víziló bukkan fel a tutaj mellett. A füleiből kipörgeti a vizet, majd tátott szájjal a tutajhoz úszik. A majom riadtan ugrik Stuxhoz. Átkarolja a nyakát. Stux magához öleli.
STUX
Nyugi. Béke van.

A víziló felteszi a fejét a tutaj szélére. Vészesen megbillen a tutaj. De aztán semmi baj. A víziló nagyot böfög. Egy géppisztoly és egy mobiltelefon kerül a gyomrából a tutaj fedélzetére! A víziló elégedetten pislog kettőt („sziasztok"), majd elmerül a vízben. Előtte fröcsögős nagy levegőt vesz. A kismajom megkönnyebbülten szalad a géppisztolyhoz. Elkezd játszani vele. Stux elveszi tőle.
STUX
Kés, telefon, géppisztoly. Kismajom kezébe nem való.
Stux begyűjti az adományokat. Maga mellé fekteti a tutajra, és visszaheveredik.
STUX
Mehetünk tovább.

65. jelenet. Falu messze Banjultól
A falu népe és a magyarok elégedetten fogyasztják az antilop-lakomát. A tűzön, a kondérban még ott rotyog az előző napon föltett pikáns sajátosság.
REZSŐ
Ilyen jót még életemben nem ettem!
A többiek is helyeselnek.
KOVÁCS JÁNOS
Csak maradjon hely a specialitásnak is! Hátra van még a fekete leves! Aki ebből nem evett, az nem is ismerheti Afrikát. Akkor meg minek elutazni ide...
BÉLA
Akkor ismerjük meg Afrikát!
Általános lelkesedés. Kovács János a kondérhoz lép. Egy hatalmas fakanállal megkeveri a levest, majd kiszed belőle egy keveset. Hosszú ideig fújja, mivel nagyon forró. Amikor megkóstolja, így is megégeti egy kissé a nyelvét.
KOVÁCS JÁNOS
Kész! Már csak egy dolog hiányzik belőle.
Szertartásosan egy közeli bokorhoz lép. Kiválaszt egy szép zöld levelet. Letépi és a kondérba dobja.
KOVÁCS JÁNOS
A dolog elengedhetetlen fűszere.
ILDIKÓ
Mi az?
KOVÁCS JÁNOS
Marihuána levél.
Elborzadással vegyes izgatott lelkesedés suhan át a társaságon.
REZSŐ
Nem lesz ebből baj?
KOVÁCS JÁNOS
Másutt talán...
ERZSI
Mámorító...
— mondja Erzsi azon az utánozhatatlan hangján, ahogy már mondta ezt egyszer, hasonló összefüggésben.

Két falubéli segítségével Kovács János leemeli a kondért a tűzről. Fából vájt tálakba, fém csajkákba meri a levest. Bár nagyon sokan vannak, mindenkinek jut. A fiatalok eleinte félénken nézik, de Ildikó bátran belemeríti a kanalát és eszi.
ILDIKÓ
Hülyék vagytok, ha nem esztek ebből. Kurva jó.
Csodálkozva néznek a tulajdonképpen finnyás Ildikóra. Azután bátortalanul belemerítik a kanalukat. Mindenkinek ízlik a leves.
ÁGI
Ez lenne hát Afrika?
Ebben a kérdésben leginkább csodálat van.
KOVÁCS JÁNOS
Afrika sokféle. Amíg megeszitek, elmondok egy itteni mesét. Lássatok is valamit Gambiából. Szukoko, minden hüvelyek öreganyja, fogságba ejtett egyszer egy férfit. Minden kívánságát teljesítette, csak a férfi nem hagyhatta el. Több hónap telt el így, a férfi törte a fejét, hogyan szabadulhatna meg. Lovat kért az egyik napon, zablát a másikon. Harmadnap felült a lóra, és elnyargalt. Szukoko a nyomába eredt. A férfi lélekszakadva menekült de útját állta Ebako, minden hímvessző öregapja. Hova nyargalsz? Kerget ez a szuka Szukoko. Szaladj te is! De én nem félek. Nem félek én semmitől, főleg nem attól a szuka Szukokotól. A férfi elbújt Ebako háta mögé. Ahogy közeledett Szukoko, egyre hatalmasabb lett Ebako. Amikor Szukoko már egész közel volt, olyan kemény lett Ebako, mint a csont. Egymásnak rohant Szukoko és Ebako. Úgy egymásnak ütköztek, hogy mind a kettő ezer meg ezer darabra tört. A darabjaik ott hevertek a földön. Sok-sok eba és szuko. Arra jöttek az emberek, és szedtek belőle. Azok a férfiak, akik a leggyorsabbak voltak, nagy ebát választhattak. Azok a férfiak, akik lassabban szaladtak, csak kis ebát kaptak. Azok a nők, akik gyorsak voltak, nagy szukot választhattak, akik később érkeztek, azoknak már csak kis szuko jutott.

A srácoknak nincs idejük zavarba jönni, mert itt is, ott is előkerül valami hangszer. Pergő ritmusú zene veszi kezdetét. Egy-egy falusi feláll, táncolni kezd. A tánc mindenre hasonlít, csak folklór-műsorra nem. Sokkal inkább önfeledt házibuli van. Minden falubeli táncol már.

Végezvén a levessel, Ildikó felpattan, kézenfogja Somint, és beállnak táncolni ők is. Ági és Béla egy örökké tartó hosszú csókban fonódik össze. Kovács János csak ül Naomi mellett. Nem szólnak semmit.

Egy-egy helybéli pár elhagyja a táncot. Rezső észreveszi. Kovács János észreveszi, hogy észrevette. Félrehívja.
KOVÁCS JÁNOS
Néha van az úgy itt, hogy kitör a zabolátlanság. A férjes asszonyoknak joguk van itt ahhoz, hogy néha visszatérjenek leánykori szeretőjükhöz.
REZSŐ
Ez valami ünnep?
KOVÁCS JÁNOS
Csudát. Marihuána.
REZSŐ
Mindenki érzi? Mert én igen...
Erzsi hátraveti a fejét és csengő, professzionális hangon énekelni kezd.
ERZSI
„Tavaszi szél vízet áraszt,/ Virágom, virágom,/ Minden madár társat választ,/ Virágom, virágom./ Hát én immár kit válasszak,/ Virágom, virágom,/ Én tégedet, te engemet,/ Virágom, virágom."

Azzal minden gátlásnak vége. Pillanatok alatt ki-ki párjára lel. A párok szétszélednek, kunyhókba, bokrok alá, és lassan elhal a zene is.

Csak Kovács János és Naomi marad a tűz mellett. Hallgatnak. Naomi meg akarja érinteni Kovács Jánost, de valami visszatartja. Akkor Kovács János feláll, és kézenfogja Naomit, mint egy gyereket. Naomi engedelmesen megy vele. Ahogy átmennek a falun, látják és hallják a szerelemünnepet.

Kovács János Naomit a hajdan virágzó angliai gyarmatbirodalom egy emlékéhez, egy düledező helyőrségi bungalow-hoz viszi. Bemegy. Egy kézmozdulata okán Naomi kint marad.

Naomi tétován néz maga elé, amikor megszólal egy zongora. Chopin. Kovács János játszik a bódéban, mélyen átélt érzékiséggel.

Naominak nem kell benéznie. Szerelmet érez, különöset.

Két ember úgy lett egymásé, hogy egymáshoz sem értek.

66. jelenet. Ugyanott. Hajnal. (folyt.)
Már mindenki régen alszik. Túl vannak mindenen. Csak Naomi és Kovács János éber. Üldögélnek egy dombon. Átfogják egymás derekát. Hallgatnak. Már nincs mit mondani.

A lábukon nagy hangyák szaladgálnak. Naomi Kovács János lábára néz.
NAOMI
Nem csípnek?
KOVÁCS JÁNOS
De.
NAOMI
Üsd agyon!
KOVÁCS JÁNOS
Melyiket? Mert nem tudom, ki ártatlan, és ki bűnös?

Ha már felkelőben van a Nap, nézik vörös korongját. Hallgatnak megint. Egyszer csak berregni kezd valami. Kit érdekel? Kovács János és Naomi bambul mélabúban; a helyi lakosok, és ifjú magyar vendégeik pedig mélyen alszanak. Ez után az éjszaka után nincs az a rettenetes zaj, ami fel tudná őket ébreszteni.

Holott a zaj erősödik. Kisvártatva egy csapatszállító helikopter landol Naomi és Kovács János előtt. Halvány érdeklődéssel nézik, nem eresztik el közben egymás derekát. Judit lép ki a helikopterből. Lefogja hosszú haját, hogy ne fújja szét a lomhán lassuló rotor (akkor is szétfújja). A feje tetejére tolja napszemüvegét. Eléjük áll. Harsány.
JUDIT
Szasztok! Te csak Kovács János lehetsz.
KOVÁCS JÁNOS
Fontos ez?
JUDIT
(Naominak) Te meg a szerelmese.
Naomi elpirul. Zavarban van. Senki nem ért egy szót se. Judit Kovács János nyakába borul.
JUDIT
Te vagy az apám...
Kovács János mindenesetre megsimogatja.
KOVÁCS JÁNOS
Ez tuti?
JUDIT
Kovács János vagy?
KOVÁCS JÁNOS
Mindenki lehet Kovács János...
Kovács János elengedi és megnézi a lányt.
KOVÁCS JÁNOS
Fordulj csak profilba..., tényleg, mintha hasonlítanál...
JUDIT
Ne hülyéskedjél! Ez komoly!
KOVÁCS JÁNOS
Akkor elájulok!
Teátrálisan hanyatt veti magát. Épp ott van a legtöbb a hangya. Csípik. Kovács János tűri. Naomi föláll. Tétova.
JUDIT
Maradj csak! Téged is szeretlek.

Kovács János felül. Óvatosan vakarózik. Ez jól jön, mert meg van zavarodva. Agyonüt egy-két hangyát. Judit Naomi mellé telepszik a földre. Megfogja a lány kezét, és lehúzza maga mellé.
JUDIT
Elmesélem neked. Mert ő (Kovács János felé int a fejével) már tudja.
Naomi nem tudja, hogy rá tartozik-e? De nincs mit csinálni.
JUDIT
Nem tudta eldönteni, hogy elvegye-e, vagy engem elvetessen? Naomi nem érti. Kovács János igyekszik nem ott lenni. Ő már érti.
JUDIT
Nem érted. Összevissza beszélek. Ez az öregember: az apám. Sose láttam. Nem Kádár János miatt disszidált, hanem miattam. Hogy leszek-e? Mert nem mert semmit se mondani a lánynak, aki az anyám lett.

Kovács János föláll. Apai szigorral rákiabál Juditra.
KOVÁCS JÁNOS
Állj föl!
Judit engedelmesen föláll. Kovács János széttárja a karját. Magához öleli Juditot.
KOVÁCS JÁNOS
Gyermekem!
JUDIT
Atyám!
Naomi elindul.
NAOMI
Most, hogy már jót bohóckodtatok, beszéljétek is ki magatokat.
Elmegy. Judit utánaszól:
JUDIT
Te is lehetnél az anyám.
Naomi visszanéz. Szeretettel, szomorúan rájuk mosolyog. Kovács János kettesben marad a lányával.
KOVÁCS JÁNOS
Hogy kerülsz ide? Mi van az anyáddal? Minek kellek én neked? Hogy vagy? Mivel foglalkozol? Hogy hívnak? De szép vagy!
JUDIT
Leülünk? Nem tudok egyszerre ennyi kérdésre válaszolni!
Leülnek. Néznek egymás szemébe.
JUDIT
És nem is kell.
Csönd. Aztán Kovács János egy mozdulattal megmutatja Gambiát.
KOVÁCS JÁNOS
Itt lakom... Jó itt.
JUDIT
Jó. Halvány Ember...
Ilyen kicsi ponttá zsugorodnak. Ha beszélgetnek, már azt se hallani.

67. jelenet. Banjul, Gambia folyó partja
A tutaj, Stux-szal és a kismajommal kiköt a városi kikötőnél. A békés halászok egyből összegyűlnek a partnál.
HALÁSZ
(mandinkául) Itt nem lehet kikötni. Menjen száz méterrel arrébb, a kikötőhelyhez.

Stux nem érti. Elégedetten mosolyog a „fogadóbizottságra". Felveszi a géppisztolyt és a telefont. Kiugrik a partra, mögötte a kismajom. A békés emberek, amint meglátják Stux kezében a géppisztolyt, megmerevednek, feltartják a kezüket.
STUX
Most mi van? Haza akarok menni.
Az emberek nem mozdulnak. Stux nem tud tovább menni. Hirtelen ötlettől vezérelve, működésbe hozza a telefont.
STUX
Halló! Magyar Követség? A Dömötört keresem... Hogyhogy ki...? Stux Alfréd, titkos titkár, Magyarország...! Halló? Dömötör?... Itt vagyok a folyóparton...! Hogyhogy melyiken...? Hát ezen! Afrika, Gambia, Banjul...! Gépfegyver a kezemben, egy csomó mozdulatlan ember előttem...! Kalasnyikov...! Nem vagyok terrorista, csak haza akarok menni...! Nem raboltam el senkit, csak nem engednek tovább...! Nem mozdulnak...! A víziló hozta...! Majmom is van...! Nem szórakozom...! Foglalj jegyet az első gépre...! Mi tudom én...! Ne tedd le...!

Kimerevedett csoportkép.

68. jelenet. Falu messze Banjultól
Béla Ágit átölelve alszik a tűz mellett. Mindketten mosolyognak. Naomi érkezik a falu főterére. Letelt az idő. Össze kell szedni a csapatot. Nézi a két ifjút, majd óvatosan átlépdel rajtuk. Kovács János és Judit sétál be a faluba. Az egyik kunyhó árnyékában Erzsi tápászkodik fel a földről, ruháját igazgatva. Rezső boldogan a másik oldalára fordul. Erzsi olyan „elnézést kérek" tekintettel néz Kovács Jánosékra.
KOVÁCS JÁNOS
Itt azt a szót, hogy ciki, nem ismerik.
ERZSI
Honnan tudja, hogy mire gondoltam?
KOVÁCS JÁNOS
Egy Esőkirály mindent tud.
Odalép a tűz mellett álló kondérhoz. A fa merőkanállal kiszed a kondér aljából egy adagot, megissza.
KOVÁCS JÁNOS
Véreim! Magyar proletárok! Indulni kell!
Ági és Béla álmosan, kimerülten áll fel a tűz mellől. Rezső felpattan a kunyhó árnyékában.
REZSŐ
Tanár Úrnak jelentem, az osztály...
KOVÁCS JÁNOS
Nyugi!
Ildikó lép ki egy kunyhóból. A nagy mellein alig bírja összefogni a ruhát.
ILDIKÓ
Nem lehetne...
TÖBBEN
Nem! Menni kell.
ÁGI
De, hogy jutunk vissza Banjulba?
Judit, aki eddig a háttérben volt, előrelép.
JUDIT
A helikopteremen. Mindnyájan elférünk.
NAOMI
Csomagokat összeszedni. Irány a helikopter!
Most tényleg olyan, mint egy óvónéni.

A fiatalok pillanatok alatt hozzák a holmijukat. Somin segít Ildikónak. A helikopterbe bedobálják a cuccokat, mindenki beszáll. Ildikó átöleli Somin nyakát.
ILDIKÓ
Majd írok. És visszajövök.
Somin mindebből nem ért semmit, csak integet a távolodó helikopter után.

69. jelenet. Gambia fölött
A helikopter átsuhan egész Gambia fölött. A fiatalok alszanak, Judit kinéz az ablakon. Kovács János Naomi mellett ül. Senki nem szól egy szót sem. Egyrészt úgysem lehetne a zajtól, másrészt nincs is mit mondani. Mi is inkább a tájat nézzük. Ugyanakkor valami mégis történik. Naomi keze lassan, de határozottan megfogja Kovács János kezét. Egymásra néznek. Kovács János feltépi a helikopter ajtaját.
KOVÁCS JÁNOS
Haljunk meg együtt!
Húzza magával Naomit.
NAOMI
Hülye!
Visszacsukja az ajtót. Mindketten nevetnek.

70. jelenet. A banjuli repülőtér előtt
Állnak a srácok a csomagjaikkal a repülőtér előtt, tele élményekkel, tele bánatokkal, tele izgalommal. Be nem áll a szájuk, mint ilyenkor szokás. De nekünk ezt nem kell hallani. Egyesek még szuveníreket vesznek, amit már nincs hova tenni. Másoknak pisilni kell. A jövés menés közben van egy pillanat, amikor éppen mindenki ott van.
ÁGI
Láttuk mi Gambiát?
ERZSI
Ezt kitől kérded?
ÁGI
Mindenkitől...
BÉLA
Hát valamit láttunk.
ERZSI
Jó, jó, de mit?
BÉLA
Hogy felnőttek lettünk.
Ennek a rossz hírnek senki nem örül igazán. Szét is rebbennek rövid spét után.

Aztán egy autóbuszon, riksán, vagy min, megérkezik Kovács János is, Judittal és Naomival.

Búcsú, csókok, ölelések, virágok. Már az órájukat nézik, már mennének be a repülőtérre, amikor begördül, és megáll a repülőtér előtt a Stux a Dömötörrel egy csillogó-villogó flancos autón.
DÖMÖTÖR
Odasüss! Magyar duma!
STUX
Ismerősök. Várjanak... Hazamegyek. Én vagyok Gambia. Ne szólj senkinek.
DÖMÖTÖR
Tényleg rokonok vagyunk?
STUX
Ne hülyéskedj! Te vagy a Dömötör! Itt vannak a családi fotók!
Stux matat a belső zsebében.
STUX
Nincsenek itt. A mocsárban vannak. Tele van a hócipőm.
DÖMÖTÖR
(megcsókolja) Hiszek neked.
STUX
A vér nem válik vízzé. (izgalomba jön) Köztük van? Melyik a Kovács János?
DÖMÖTÖR
(szokásos nyugalmával) Hát persze. Az a fehér ember.
STUX
Melyik? Mind fehér!
LAMIN
Hát a kövér fehér.
STUX
(hirtelen felüvölt) Hé! Kovács János!
KOVÁCS JÁNOS
(felkapja erre a fejét) Szépen vagyunk. Tudjátok, mikor szólítottak engem utoljára így, hékovács-nak? Huszonöt éve egy spiné, az útlevélosztályon. De az KGB-s volt.
Kovács János a hang irányába fordul.
KOVÁCS JÁNOS
Ki lehet az?
Mindenki odanéz.
ÁGI
Ajaj! Ez a Stux!
KOVÁCS JÁNOS
Tökmindegy.
ÁGI
És állandóan részeg!
Stux már ott van. Rettentő izgatott. Rögtön két kézzel belecsimpaszkodik Kovács Jánosba. A kezében marad egy gomb a férfi keki színű blézeréről. Kovács János picit rosszallóan néz a gomb helyére, erre Stux gyorsan a kezébe nyomja.
STUX
Oppardon..., he..., satöbb...
Kovács János fölpöccinti a gombot, mint egy pénzdarabot, és a visszahullót a keze fejére csapja a másik tenyerével, mint egy Puhl Sándor. Megnézi, aztán a blézere mellzsebében helyezi el.
KOVÁCS JÁNOS
(lakónikusan) Vesztett.
STUX
(kezet nyújt) Maga a Kovács János? Stux Alfréd vagyok! Én maga miatt többször majdnem meghaltam Afrikában!
KOVÁCS JÁNOS
Ez Afrika.
STUX
Elég veszélyes hely...! Magának velem kell jönnie Budapestre! Most rögtön, ezzel a géppel! Mindjárt szerzek jegyet!
KOVÁCS JÁNOS
Nocsak.
STUX
Ez a küldetésem! Maga nélkülözhetetlen! Szakértő lesz! A Billerteamben! Parlament, Országház, nyugdíjas állás! Baromi jó fizetéssel! Az egyetlen magyar, aki ismeri Gambiát! Én meg, aki ezt a szakértőt hazavittem!
Stux elrohan a bejárat felé, futtában visszafordul és visszakiabál. (Lehet, hogy közben többször is elesik.)
STUX
Itt várjon meg! Illetve bent is várjon meg! A váróteremben várjon meg! Szóval el ne menjen, na! Jaj, istenem! A frankfurti gépre csekkolok, hé!
Mindeközben, szép csendesen Naomi elmegy. Senki sem veszi észre.

71. jelenet. Banjul. Repülőtér
A repülőtéri váróban Judit ott ül Kovács János mellett. Már régóta beszélgethetnek.
KOVÁCS JÁNOS
...és mi lesz az életben belőled?
JUDIT
Anya. És apja is lesz a gyerekemnek.
KOVÁCS JÁNOS
Bántani akarsz? Mert igazad van.
JUDIT
Nincs igazam. Ez egy lehetőség. Mindenféle lehetőségek vannak. Én így tervezem. Bármi történhet. Te meg úgy tervezted.
KOVÁCS JÁNOS
Én sose tervezek. Csak lettek a dolgok... (boldogan) Te is lettél...
Kovács János a lánya szemébe néz.
JUDIT
(lelkesen) Hát nem jó...?! (gyorsan visszafogja az érzelmeit) Ez patetikusra sikerült...
Kovács János most nem fogja magát vissza. Végre megcsókolja a lányát. Mint egy atya. Boldogok.

De hirtelen Stux érkezik, és rohanvást leül Kovács János mellé. A kezében egy egész irathalom: jegyek, útlevél, satöbbi. Liheg. Kovács János rászól, mert Stux fölteszi a lábát egy székre.
KOVÁCS JÁNOS
Szerényebben, Stux. Oda négerek is ülnek.
STUX
Én már tizenkét éve egyfolytában csak szerény vagyok.
Azért leveszi a lábát.
KOVÁCS JÁNOS
Én meg már elmúltam negyvenöt.
STUX
Most hogy jön ez ide?
KOVÁCS JÁNOS
Hogy én már nem akarok többet szerény lenni.
STUX
És akkor nem hal meg?
KOVÁCS JÁNOS
Tudod, stuxi-muksi, az élet tragikumáról az északiak tudják a legtöbbet. A komikumáról a déliek. Én meg mindent tudok... (mintha megsajnálná) Mi is vagy te, otthon?
STUX
Képviselői titkár.
KOVÁCS JÁNOS
És mióta vagy te ott olyan titkár?
STUX
A rendszerváltás óta.
KOVÁCS JÁNOS
Az mi?
STUX
Mi mi?
KOVÁCS JÁNOS
A rendszerváltás, vagy mi...
STUX
Ja? Hát hogy megbukott a kommunizmus...
KOVÁCS JÁNOS
Aha. Forradalom volt?
STUX
Hát..., tulajdonképpen: igen. Csak békés.
KOVÁCS JÁNOS
Akkor mér' nem úgy hívják?
STUX
Forradalomnak? Mer' ciki.
KOVÁCS JÁNOS
(határozottan) Ti elvettétek a szót Petőfitől. Szegény, öreg Sandró.
STUX
Milyen szót?
KOVÁCS JÁNOS
A forradalom szót. És akkor most ki a nemzet költője? Bródy János? Váci Mihály? Valami nyikhaj?
STUX
(tanácstalanul) Hát..., szerintem...
Nincs válasz. Ez nem az.
JUDIT
(végre megkérdezheti) Ki ez?
KOVÁCS JÁNOS
Nem mindegy? Valami magyar. (Stuxhoz) Én meg itt vagyok otthon, titkárkám. Úgyhogy itt is maradok. Nagy fasz vagy, Papuska.
STUX
(mint aki kikéri magának) Maga már rég lement népiesbe, ha így beszél.
KOVÁCS JÁNOS
Nem. Én a nép vagyok, 1 ezek közül (így mondja, számmal. És a középső ujjával mutatja is) Mert ők: a nép. Én meg csak egy hülye fehér ember voltam. Vagyok.
STUX
(mindent megértett) Szóval nem jön haza velem. Sejtettem, jelzem.
KOVÁCS JÁNOS
(határozottan) De.
Stuxnak kimerednek a szemei. Hogy mi ez a „de"? Levegőért kapkod. Judit is meg van döbbenve. Mint aki félreismerte az apját.
STUX
Meghalok!
KOVÁCS JÁNOS
(Juditnak is mondja) Kipróbálom. Végülis: magyarnak lenni, az is kaland... Na, kuss! Ez itt a lányom. Vele akarok beszélgetni. Menjél WC-re, Papuska.
Stux fölkel, és elmegy engedelmesen. A világ úgyis csupa talány.

Judit szinte rémülten néz az apjára.
JUDIT
Szóval te hazamennél ezzel a...?
KOVÁCS JÁNOS
Már mér' ne?
JUDIT
Mér' igen?
KOVÁCS JÁNOS
Viccből...
JUDIT
Az élet nem vicc.
KOVÁCS JÁNOS
Dehogynem... Legjobb esetben.
JUDIT
Tudod, én meg nem mennék a helyedben.
Kovács Jánoson a sor meglepődni.
KOVÁCS JÁNOS
Na, ne! Már mér' nem? (elábrándozik) Új életet kezdhetnék... Utoljára az életben. Illetve: ott folytatnám, ahol abbahagytam...
JUDIT
Huszonöt éve? Hisz' el se kezdted. Megléptél.
KOVÁCS JÁNOS
(büszkén, önirónikusan) Hát az is egy kezdés, nem! Méghozzá eredeti! Ki tud rajtam kívül így kezdeni, he?
JUDIT
Az igaz.
KOVÁCS JÁNOS
Akkor meg mér' ne menjek?
JUDIT
Mert itt vagy otthon. Otthon, Afrikában.
Kovács János mélyen elgondolkodik. Meg van rendülve. Hosszú a csönd. Aztán ránéz a lányára.
KOVÁCS JÁNOS
Te engem szeretsz.
Judit megdöbben, mert ez igaz.
KOVÁCS JÁNOS
És majd üljél ott a halálos ágyam mellett, fogjad a kezem, és, légy szíves, röhögjél. Onnan fogom tudni, hogy megértesz.
JUDIT
(röhög)
KOVÁCS JÁNOS
Ne most! Ott, és akkor... Tudod mit? Maradok. Rádumáltál. És a gambok fognak eltemetni.
JUDIT
Tudod, apu, szerintem az ember rossz döntései visszamenőleg jó döntések...
Judit hirtelen föláll.
JUDIT
Majd írok.
Megcsókolja az apját. Elindul a tranzit felé. Az üvegajtó felől, hátra se nézve, mint Liza Minelli a Kabaréban, visszainteget. Kovács János emelgeti a kezeit, egyiket a másik után, hogy integessen-e ennek a távolodó tüneménynek; de minek?

A tranzit üvegajtaja látja csak Judit zavartalanul hulló könnyeit.

72. jelenet. Banjul. A repülőtér betonja
Judit, és az öt másik magyar fiatal megy föl a lépcsőn a repülőre. Visszafordulva szomorúan, vidáman, stb., integetnek. A fiatalok egy komoly tapasztalattal gazdagabban, Judit azzal a jóleső érzéssel, hogy: „Van apám." Beszállnak.

Stux, kezében a diktafonnal igyekszik a gép felé a betonon. Cuccai zöme ott virít a hóna alatt. A ballonkabátja fölött, a fején, egy eddig nem látott kalap van. Stux megáll.
STUX
(a mikrofonba) 20.... május ixedike van. Véget ért a küldetésem. Megtaláltam Kovács Jánost. Mit találtam? Hova tettem? Elvesztettem-e egyáltalán valamit?
Megtapogatja a zsebeit.

Talányos helyről odalép hozzá a kismajom. Megfogja a kezét. Stux ránéz a majomra, a majom visszanéz. Találkozik a tekintetük.
STEWARDESS
(a repülő ajtajából) Siessen, mert indulunk!
Stux csak nézi a repülőt. Egyik kezében a diktafon, a másikkal a majom kezét fogja. Hullik a hóna alól ez, meg az. Int, hogy mehetnek nélküle.
STUX
Mindenkinek van uticélja. Ha nem tudja, akkor is...
Akkurátusan kikapcsolja, és nagy ívben elhajítja a diktafont, ami darabokra törik a kifutópályán.
STUX
(ordít) Menjenek már!
Talán toporzékol is. A repülő ajtaja becsukódik. A hatalmas gép elindul. Végiggurul a kifutópályán, majd felemelkedik a levegőbe. Stux még egy darabig néz utána. Tétován integet, majd megszorítja a kismajom kezét.
STUX
Tőled származom. És most hova? Casablanca?
A kismajom bólint. Stux fölhajtja a ballon gallérját. Elindulnak a kifutópályán a majommal, kéz a kézben.

Eltűnnek a ködben.

73. jelenet. Égbolt
A ragyogó — díszítésül itt-ott felhős — égbolton száll a repülőgép (via Frankfurt) Budapest felé.

Zene.

vége

Megjegyzések:
1. a forgatókönyben a Mc'Donalds csak példa: a film ma még ismeretlen főszponzorának nevét helyettesíti;
2. Gambia Afrika legkisebb területű állama. Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Az ország hossza 740 km, szélessége 35 km.
   A  rabszolgakereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen;
3. Gambiában nincs magyar követség, országunkat Nagy Britannia képviseli.

A film címe följebb van (a lap legtetején)