© Aladin Filmstúdió

 

nyomtatható verzió

Budapestről Budapesten

a
térben és az időben

 

időpanoráma

Azt képzeljük, hogy lesz egyszer Budapesten egy látványosság Budapestről, amit látogatni és szeretni fognak a budapestiek, a vidékiek, a külföldiek (hiszünk benne). Azt képzeljük, hogy ennek van értelme. Azt képzeljük, hogy ebben a látványosságban a nézők ámulnak, és bámulnak, örvendeznek és lelkesednek, és végül boldogan távoznak. Volt egy jó napjuk és eljönnek máskor is. Elmesélik másoknak, hogy mit éltek át, és elhoznak másokat is. Azt mondják nekik, hogy ezt ezt látni kell.

Mert olyat lehet itt látni, amit másutt sehol. Egyszerre látják itt a magyar fővárost térben és időben.

Hol kezdődik Budapest az időben?
A régi rómaiak idején?

1873-ban?

A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre a Duna keleti partján fekvő Pest, valamint a nyugati partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítésével.

1945-ben?

A II. világháború Budapestet romhalmazzá tette. Le voltak bombázva a házak, fel voltak robbantva a hidak. De újjáépült.

1956-ban?

A forradalom harcai sebeket ütöttek a város testén. A sebek hamar behegedtek.

1989-ben?

A rendszerváltás óta éltelt évek alatt nagyot változott a város. A panoáma ugyanaz, de Budapest mégis új ruhában ragyog.

Budapest a térben kezdődik.

Budapest az időben kezdődik.

Ahhoz, hogy e nagy városnak megérezzük az ízét, el kell távolodnunk tőle. Képzeljük el: mintha a Margít híd közepén állnánk, a járdán. Mögöttünk a sziget, előttünk a folyó.

Felülemelkedünk a hétköznapokon, szószerint (titkos mechanizmusok emelnek). Úgy nézzük meg a várost, ahogy csak a madarak látják.

Alattunk egy makett van, olyan, mintha igazi lenne. Még olyanabb. Mert a tér mellett mindjárt az időben is utazni fogunk egy 750-800 négyzetméteres, 1: 200-as léptékű, hozzávetőlegesen 35x22 méteres felület fölött.

Az élethűen megépített makettváros a Duna Margit híd és Szabadság híd közötti részét ábrázolja. (Ez a valóságban 6 km hosszú (itt és most 30 méteres.) Ezzel arányos az utcák, terek, házak mérete. A látkép nem ér véget élesen, a szélein folytatódik, mintegy ködbevész a városkép a látóhatáron (áttetsző felületeken és vászonra festve).

A mini város- és épületmakettek egész Európában sikerrel vonzzák a látogatókat. Ezek a látványosságok turisztikai, oktatási, történeti, esztétikai eszközök. Gyermekiek, liliput-városok, de elvarázsolják a felnőtteket is.

Mi túllépünk ezeken a városmaketteken: fizikai és lelki élményt kínálunk az odalátogatónak, amikor a látnivalót kiterjesztjük az időben is.

A Budapest-makettváros látványa szórakoztató, dramatizált turisztikai élmény. A bejáraton keresztülhaladva egy egyre sötétedő folyosóra érünk. Hogy el ne essünk, korlátok között haladunk előre. Lassan teljes lesz a sötétség.

Mintha a Margitszigetről, a szigeti feljárón át felsétálnánk a − forgalommentes Margit híd − közepére. A korlátok tényleg pontosan ugyanolyanok, mint a Margit hídon.

A látogatók a korlátig mennek és néhány pillanatot még várakoznak. Enyhe, kellemesen langyos szél fúj. Fokozatosan erősödve zene tölti be a teret. Megjelenik most már a fény is. Nem messze a szemhatártól lassan beúszik egy kisebb színpad, amelyen − kellő megvilágítás után − zöldellő, erdős-mezős szelíd dombok alatt a kanyargó folyó, a Duna látható. Fehéren izzik a Gellérthegy. A baloldal a festett végtelenben, a jobb oldal a dombokon tűnik el.

Előtte a folyam, az új híd,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé fel a komoly hit

S vidám zenével körmenet

Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Arany János: Híd-avatás 1877

Egy mesélő hang szólal meg, mögötte szól a kellemes zene. Megismerjük a tájat, ahol később Budapest nagy várossá fejlődött. A szelíd tájra − a Duna partján − római település épül fel : Óbuda a római időkben. Rálátunk a polgárvárosra, az óbudai amfiteátrumra, de a budai vár és Pest területe még szinte üres. Mindössze egy kis erődítményt látunk a mai Erzsébet híd pesti oldalán. A római birodalom határán vagyunk.

A látvány megváltozik: a középkori Buda van már előttünk, Mátyás korában. Pest még alig emelkedik ki szerény, paraszti házaival. Buda szép. A Dunán egy-két sajka fodozza a vizet.

A szép reneszánsz kisérőzene lassacskán elhalkul, és egyszerre török zenét hallunk már. A városból minaretek és kupolás építmények nőnek ki.

Aztán már Budavár visszafoglalása után, a XIX. század elején, utána kis idővel a század második felében vagyunk.

A Duna fölött már áll a Lánchíd. A XX. századra fordulóban, a fővárossá fejlődő Budapestet látjuk a Lánchídtól elindulva, korabeli fotókon és egy-egy egymástól térben elkülönített, csupán fénysugárral megvilágított háromdimenziós, méretarányos maketteken: a Tudományos Akadémia, a Parlament, a Bazilika, a Halászbástya, a Hősök tere és a hidak, körútak és terek tűnnek fel szemünk előtt.

A jelenet végén csak a Lánchíd maradt megvilágítva.

Most hirtelen robbanás hangjai hallhatók.

A pillérek között, a folyót átívelő híd a Dunába zuhan. A látogatókkal szemben kifeszített hatalmas vásznon a lerombolt, kiégett, háború sújtotta Budapest látványát ábrázoló dokumentumfilm pereg fekete-fehérben. Budapest épületei romokban hevernek.

Sötétedik, majd teljesen sötét lesz.

Budapest ma és holnap.

A híd, amelyen a közönség áll, lassan emelkedni kezd. A lepel, amely elrejtette mindazt, ami a nézőtéri híd alatt van, csendben hátragördül. Egyszer csak kedélyes villamos-csilingelést, és a távolból, a kanyarban csikorgó kerekek hangját halljuk. Megszólal a kukáskocsi jól ismert hangja is. Keleten, Pest felett lassan már dereng. A hajnal fénye kezdi megvilágítani a látogatók alatti hatalmas területet, amelyből eddig semmit nem láthattak.

A vöröses fényből komótosan kezd kibontakozni a felemelő látvány − a mai Budapest.

Felülről látni a várost a teljesen méretarányos maketten, mint ahogy a helikopter-pilóta, vagy Zeppelin-léghajó vezetője látja a Margit híd felett repülve. Lenyűgöző a jelenet: a kanyargó Duna a kikötött hajókkal, a Vár, a hidak, a Gellérthegy, Pest, egyszóval Budapest egy kellemesen meleg nyári hajnalon. Nincs semmi mozgás a városban, csak a Duna közepén araszol egy vontatóhajó.

Ahogy a nap emelkedik, úgy tisztul a kép. Már az utcák, terek, kertek, teraszok is megfigyelhetők.

Ahol a makett véget ér, ott a látvány átúszik a festett háttérbe. A panoráma végtelen.

A narrátor most már nem múltról, hanem a történelmi Budapest jelentősebb építményeiről, azok érdekességeiről mesél.

Dél van. Harangoznak. A nézők elmerülhetnek a részletekben. A nagyméretű teret ugyanis nem lehet az oldalánál állva egyszerűen belátni, ezért kellő magasságban egy sínen közlekedő hidat tervezünk, és annak segítségével megindul a nézőtér: a látogató város fölé utazik. A nézők a várost 4-5 m magasban haladva látják, annak minden részletével. Lassan a Gellérthegy fölé érnek. Átmennek a híd túloldalára, hogy a várost a másik irány felé tekintve is alaposan szemügyre vehessék.

A nap lemenőben van a János hegy felett. Budapest lámpái fokozatosan meggyúlnak. A Halászbástya, a Parlament a Lánchíd, a Citadella, a pesti Duna-part fényárban úszik.

A Gellért-hegyről hirtelen színes rakéták süvítenek az égbe : tűzijátékkal zárul a városnézés.

Az Aladin Filmstúdiónak az itt láttatott terve: hosszútávú terv.

Egyedül nem tudja megvalósítani. Csak bele tud kezdeni. Már bele is kezdett.

Referenciaként elkészítette a Gerbeaud-ház méretarányos makettjét,

amelyet stílszerűen a Gerbeaud Kávéházban tár a látogatók elé.

Azt reméli, hogy a szemlélő hozzáképzeli

a térben-időben majdan látható budapesti látványosságot:

az időpanorámát.