VEREBECSKE, GOMBOCSKA

bábfilm-sorozat

10-10 perc

Írta: Osvát András ©
Jordan Radicskov nyomán

Prológ:

 A filmek egy nagy, pesti bérház udvarán játszódnak. Olyan ez, mint minden bérház: gang, ecetfa, kukák, lakók, kutyaház, kóbor macskák. Egyéb helyszínek is lesznek, ezek mind-mind valóságos díszletei a bábtörténeteknek. Háztetők, parkok, kémények, utcák, terek. Külsők és belsők.

 A történeteknek keretet ad, hogy egy nagy pulikutya meséli őket, az említett kutyaház lakója. A kutya jelmezbe öltöztetett ember-báb. A mesék hallgatója pedig egy kóbor papagáj. Egyszer elszabadult valahonnan és nem talált haza soha többé. Azóta verébkenyéren él. Ez a puli a legjobb barátja, apja helyett apja, névszerint: Juhász Geyza (oda van írva a kutyaházra).

 A papagáj: (Frocli) kesztyűs báb, miként a verebek is lehetnek kesztyűsek, tömegesen inkább pálcások. A papagáj legfontosabb tulajdonsága, hogy ismeri az embereket (legalábbis azt hiszi, hiszen az emberektől szökött el).

 A verebek a főszereplők. Róluk majd később, már majd az egyes sztorikban, menetben.

 Szerepel két macska is, mint ősi verébellenség. Ők is (méretarányosan, hiszen szemszögünk, nézőpontunk a verébé) macskabőrben játszó színészek. A ház kóbormacskái ők, pincelakók. Gyanús, deviáns házaspár: Kovácsék.

 Minden filmben lesz egy dal. Egy megzenésített verébköltemény. Előadja: majd meglátjuk.

 Minden történet azzal kezdődik, hogy a puli egy új mesét mesél a papagájnak, (mindig a verebekről, hiszen Frocli egy befogadott, tiszteletbeli veréb, és tanulja a verébséget. Hogy mért pont egy kutyától?! Na, mindegy).

 Itt van mindjárt egy történet:

 

1. film: A VEREBEK SZÜLETÉSE

Előjáték:

(ilyen lehet minden film eleje, azonos kezdő jelenete. Aztán majd: áttünés, és maga a mese)

Felső nagytotálból száll le a kamera egy kutyaház tetejére, mintha egy veréb szállna rá. Pedig egy papagáj landol a kutyaházon. Helyszín: egy bérház udvara. Ecetfa, poroló, muskátli autókülsőgumi-cserépben, kukák, macskák, verebek, csivitelés. Vice-házmester, verekedő gyerekek (élő szereplők, de trükkel megbolondítva. Pixilláció, meg más hasonló).

Előbújik Juhász Geyza. Egy nagy velős csont van a mancsában, egy tányéron. Piritós, só, bors, paprika. A papagáj sóváran nézi.

Juhász Geyza: Kérsz? Mert nem adok.

Frocli: Minőségi, válogatott madáreledel nincs? Köles, búza, sörárpa, ilyesmi? Vagy legalább verébeledel...

Juhász Geyza: Prézli, morzsa? Előbb válaszolj arra a találós kérdésre, hogy: hányat lép egy veréb egy esztendőben?

Frocli: (széttárja a két szárnyát, hogy): Nem tudom...

Juhász Geyza: Megmondom, mert szabad a gazda: egyet se, mert ugrik! Frocli fiam, te semmit nem tudsz a verebekről!

Frocli: De szeretnék! Mindent tudni akarok a verebekről! Jó veréb akarok lenni!

Juhász Geyza: Mért akarsz te jó veréb lenni? Mért akar egy papagáj  egyáltalán veréb lenni?!

Frocli: Egyszer majd elmesélem... De most te mesélj!

Juhász Geyza: (mindenekelőtt elássa a csontot, gondosan, hogy senki se lássa. Tányérostul, piritósostul. Frocli addig befogja a szemét, hogy ő se lássa): Jó. Akkor elmesélem, hogy hogyan lettek ezek a verebek (körbemutat. Az ecetfán ötszáz veréb csivitel). Áttünés! (tényleg ezt mondja, hogy "áttünés")

(és: áttünés)

Juhász Geyza: (képen kívül) Volt egyszer egy verébpár. Fészket raktak egy pesti bérház udvarán, egy ilyenben, mint ez. Ebben.

Két veréb száll le az ecetfára. Az égből jöttek, a kémény felől. Két macska sováran nézi őket. Megáll a kezükben a motring és a gombolyag. A Veréb úron cilinder van, az asszonyon pedig nagy, karimás kalap. A karimán meg virágok, gyümölcsök, mint egykor a nők fején (minthogy a verebek maradiak). A kezükben meg - vagyishát a szárnyukban -vakolókanál, egyéb kőműves-szerszám.

Építkeznek az ágon. Téglára habarcs, habarcsra tégla, míg el nem készül a fészek. Fészekszerű fészek, nem ház-szerű. Ez már ilyen film. Teli anakronizmusokkal, abszurdumokkal.

Közben a két macska a fa felé sompolyog.

Kovács: Macskaléptekkel, Kovácsné ...

Kovácsné: Maga engem ne tanítson, Kovács, járni!

Kovács: (már a fa alatt) Létrát meg persze nem hozott!

Kovácsné: Most akkor maga visszamegy létráért!

Kovács fityiszt mutat Kovácsnénak, de visszamegy, Kovácsné meg erre az öklét rázza. A verebek eközben már készen vannak a fészekkel. Éppen kipróbálják. Hol az egyik ül bele, míg a másik körberepül, hol viszont.

Verébúr: Milyen?

Verébné: Jónak tűnik...

Verébúr: Nem inog?

Verébné: Inog.

Verébúr: Az ággal együtt?

Verébné: Az ággal együtt.

Verébúr: Akkor nem inog. Akkor ring.

Verébné: Akkor nem inog, hanem ring. Hogy te milyen nagyon okos vagy. Azért is mentem hozzád feleségül.

Egy macska jelenik meg, Kovács nevű, az ágak között és tüsszent. A fa alatt Kovácsné fogja a létrát. A tüsszentésre méregbe jön, az öklét rázza és csúnya szavakat ordibál. Közben, persze eleengedi a létrát, ami eldől.

Fönt az ágon meg: a verebek, a tüsszentésre, észreveszik a macskát.

Verébné: Úristen, egy macska!

Verébúr: Hol? Vágd kupán!

(Verébné kupán vágja a vakolókanállal)

Verébné: Te, apjuk, biztonságos ez itt? Nem inog?

Verébné: Inog, nem inog, találsz a nyolckerületben jobbat?

Kovács a kupánvágás és az elengedett létra közös következ-ményeként ugyanis lezuhan. De talpra esik, mint a macska. Továbbá lezuhan a fészek is. A Kovácsné fejére. A verébnek éppenhogy csak sikerül felröppennie a fészekből.

Kovács: (porolja magát és szitkozódik. Nem találunk szavakat) Belement a bajuszom az orromba! Attól prüszköltem! Ne is üvöltözzön, nem mászok föl mégegyszer! Ahogy maga a létrát fogja, hallja!

Kovácsné: Nem szóltam...

Kovács: Na azért! Ma halkonzervet eszünk.

Kovácsné: (összeomoltan) Megint?

Verébúr: (a fán) Tényleg inog. (helyesbít): Leingott...

Verébné: Költözzünk inkább lakótelepre?

Juhász Geyza hangja: Verébúr és Verébné egy lakótelep mellett döntöttek. Sokáig keresték, mígnem megtalálták.

A keresés a következőképpen zajlik: A két veréb a kukák fölött egy párkányon ül és les. Azt várják, hogy a két macska kiguberáljon egy halkonzerves dobozt és elmenjen végre. Ez megtörténik. Akkor leszállnak a kukákra. Hosszas kutakodással találnak egy papundekli

 tojástartót, azt az ötször hatos tipust. Kemény munkával fölcipelik az ecetfára.

Gondosan elhelyezik egy stabil ágon, majd kifújják magukat.

Verébné: De ugye, az nem inog?

Ekkor rengeteg veréb repül rögtön oda és elfoglalják az összes üres tojáshelyet. Különös verebek. Ebbe a mesébe illők. Van például egy, amelyiknak hátrafelé áll a feje. Mert háttal repülő típus. Egy másik - a Gólyaláb nevű - kétszer olyan hosszú lábú, mint a többi. Egy meg nagyon kövér és zakója van. Drága Uram névre hallgat. Van egy vadászrepülő alakú, egy meg kétfedeles. Van egy kínai, egy buta, meg egy gyalogos. Van verébszerű is, Dzsiff nevű. És van köztük egy büdösbanka is. Bóbitás. Úgyhogy a veréb összesen csak huszonkilenc.

Juhász Geyza hangja: Verébúrnak és Verébnének egy pillanat alatt huszonnyolc kedves szomszédja támadt.

Frocli hangja: Az jó. Mindig van kitől kölcsönkérni hagymát, cukrot, ezt, azt. Tojást például.

Juhász Geyza hangja: Frocli, egy papagáj ne legyen izléstelen. Sosem lesz belőled veréb! Éppen azt akarom elmesélni, hogy röviddel ezután a verebek tojásokat raktak és kikeltették őket.

A verebek ezalatt: alighogy elhelyezkedtek, csiviteltek, nyüzsögtek, lázas tevékenységbe fognak. Minden vackot összehordanak a leendő fészekbe. Babakelengyét, Ultra Pampers-t, cumisüveget, satöbb.

Juhász Geyza hangja: Minden veréb párt választott magának. Később minden verébanya két tojást rakott. Volt aki hármat.

Mi meg mit látunk: egy bált! Valamiféle mazurka, menüett, vagy hasonló ósdi zene szól, szólista és kórus felváltva és együtt énekel, a verébúrfik felkérik a verébkisasszonyokat és páros a tánc. Rögtön utána tojásokat raknak.

Ami például úgy ábrázolható, hogy a tánc, a zene hirtelen félbeszakad, már mindenki az ötször hatos lakótelepi fészekben ül, majd - ismét hirtelen - mindenki fölröppen, és már teli a fészek verébtojásokkal.

A leendő verébapák bogarakat hajkurásznak a macskakövek között, majd fölcipelik a fészekbe. A kismamék meg csak ülnek a tojásokon, kötögetnek és bámúlják a tévét.

Frocli hangja: Hány nap alatt kel ki egy verébtojás?

Juhász Geyza hangja: Mit tudom én! Különben is, itt legalább harminc verébtojás volt.

Frocli hangja: Hát a büdösbanka?

Juhász Geyza hangja: Ja, arra már nem emlékszem. De ha jól emlékszem az nem szült. Máskor van a költési ideje.

Frocli, a papagáj, a képen.  Ül a kutyaház tetején és tollászkodik. Nézi a kutyát. A kutya meg őt. A kutyaház mögött egy Kovács nevű macska lesi a papagájt. Settenkedik, sompolyog, kúszva közeleg. A kutya egy sztetoszkópot vesz ki a házából, a kövezetre helyezi, fülel.

Juhász Geyza: Pszt!

Frocli: Nem szóltam.

Juhász Geyza: Pszt!

És abban a pillanatban, amikor a macska rá akar ugrani a papagájra, a kutya a levegőben leüti. Kovács elsomfordál. A távolról leső Kovácsné földhöz vágja a gombolyagot. Frocli felröppen és úgy méltatlankodik.

Frocli: Mit akar ez? Ez egy dúvad!

Juhász Geyza: Papagájt akart enni.

Frocli: Én veréb vagyok!

Juhász Geyza: Csak leszel. (félre): Azt hiszi, hogy egyszer veréb lesz. (Froclinak): Amúgy a verebet is megeszi. Ezek már ilyenek. Ragadozók.

Frocli: Na és aztán mi történt?

Juhász Geyza: Semmi, tele lett a ház verébbel, csiviteléssel, csúzlizással, ablakbetöréssel. Egy ablakbetörés hangját halljuk is. A kutya közben az ecetfára mutat, ahonnan éppen százával reppenek föl, majd le a verebek. Frocli egy fölreppenés alkalmával elrepül a kutyaházról, föl a fára, és beül egy veréb helyére. Lenéz a kutyára.

Frocli: Na?!

 

2.film: AZ IDEGEN

Előjáték:

Felső nagytotálból száll le a kamera egy kutyaház tetejére, mintha egy veréb szállna rá. Pedig egy papagáj landol a kutyaházon. A kutyaházon egy névtábla, azon meg az áll:

 

 

 Helyszín: egy bérház udvara. Ecetfa, poroló. Muskátli egy autókülsőgumi cserépben. Kukák, macskák, verebek, csivitelés. Vice-házmester, verekedő gyerekek.

Előbújik a házából Juhász Geyza. Egy nagy velős csont van a mancsában, egy tányéron. Piritós, só, bors, paprika. A papagáj sóváran nézi.

Juhász Geyza: Kérsz? Mert nem adok. Kedvenc vicce. Mindig elsüti.

Frocli: Minőségi, válogatott madáreledel nincs? Köles, búza, sörárpa, ilyesmi? Vagy legalább verébeledel...

Juhász Geyza: Prézli, morzsa? Előbb mondd meg, hogy érted-e azt a közmondást: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok?

Frocli: (széttárja a két szárnyát, hogy): Nem értem, de jobb.

Juhász Geyza: Mi jobb?

Frocli: Egy veréb egy túzoknál. Még tíz veréb is jobb egy túzoknál. Jó veréb akarok lenni!

Juhász Geyza: Mit gondolsz, mit szól ehhez egy túzok?

Frocli: Ronda, nagy madár! Nem tud repülni.

Juhász Geyza:  Van erről egy verébsztorim. Hogyha valaki másmilyen. Hogy nem kell azért mindjárt utálni.

De előtte elássa a csontot, gondosan, hogy senki se lássa. Tányérostul, piritósostul. Frocli addig befogja a szemét, hogy ő se lássa. Aztán szór a papagájnak csipegetni-valót. Rögtön odaszáll egy pár veréb is.

Juhász Geyza: Akkor elmesélem:  Áttünés! (tényleg ezt mondja, hogy "áttünés").

(és: áttünés)

A képen a Nagy Kínai Fal. Turisták, Nixon elnök, Göncz Árpád, vagy valaki. Éppen mutogatják neki a világcsodát udvarias kínaiak. Tévé Hiradó archív.

Majd a Mennyei Béke Tere. A Tiltott Város. A Tien-am tér. Egy kínai étterem Kőbányán.

Juhász Geyza hangja: Hölgyeim és Uraim!

Az utasok egyszerre jobbra néznek, majd egyszerre balra néznek egy turista buszon, Pekingben.

Juhász Geyza hangja: Kínában vagyunk. A fővárosban, Pekingben. Tekintsenek jobbra. Vagy balra. 6-7 milliárd lakos. Pálcikával eszik a rizst.

Frocli hangja: Tudom. Kína = pagoda, ferdeszem.

Juhász Geyza hangja: Eccer-régen-holnemvoltban, Kínában.

Frocli: Micsoda?

Juhász Geyza: Mi micsoda?

Frocli: Mi hol nem volt Kínában?

Juhász Geyza: Semmi. Ez a mese címe.

Frocli: Ja?!

Juhász Geyza: Tudnivaló, hogy a kínaiak abban hasonlítanak mind egymásra...

 Frocli: Hogy ferdeszeműek!

Juhász Geyza: ...hogy utálják a verebeket. Azt tartják, hogy a verebek eleszik a rizsüket. Tudod, mennyi veréb kellene ahhoz, hogy annyi rizst megegyen? Na, mindegy.  A verebek meg nem utálják a kínaiakat. De az is már ilyenkor mindegy. A verebek Kínában leginkább sáskát esznek, meg mindenféle más, helybéli bogarat.

Frocli: Skórpiót?

Juhász Geyza hangja: Na, azt már nem!

Frocli hangja: Rizst?

A képen igazi kínai emberek térdig vízben munkálkodnak a rizsföldeken. Ferdeszemű bábverébcsapatok lesik öket éhesen. Aztán vörösgárdisták rohangálnak Peking utcáin, piros könyvecskéket lobogtatva. Aztán rizst aratnak a kínaiak. Békés verebek kínai gilisztákat esznek pálcikával ugyanott. Minden aranyérmet bepinpongoznak maguknak megint más kínaiak.

Juhász Geyza hangja: Egyszer egy nagy kínai bölcs, aki utálta a verebeket, rájött arra, hogy: ha egy veréb le akar szállni valahová, akkor oda akar leszállni. De ha nem tiszta a levegő, akkor meg megvárja, míg tiszta nem lesz. Ezért, mondta a bölcs, őrült nagy zajt kell csapni, a veréb meg: el nem fog repülni, viszont leszállni nem mer. És előbb-utóbb ebbe belepusztul.

Frocli hangja: Ez szörnyű!

Juhász Geyza hangja: Na hallod! Ezért jött el U Fu Kínából.

(a képen a papagáj)

Frocli: Uff, uff? Nem volt ez korábban indián?

(a képen egy aranyos, ferdeszemű veréb gyerekkori fotói)

Juhász Geyza hangja: U Fu! Magyarul azt jelenti, hogy Atlétatrikós. A kínaiak szeretik a beszélő neveket. Na! Egy ronda napon, amikor bemondta a helybéli rádió, hogy holnap Pekingszerte nagy verébirtás lesz, mindenki hozzon magával kereplőt, lábosfedőt, skót dudát, U Fu meg se várta a holnapot. Vándorbotot akasztott és elindult.

Kínai tömegek végzik közös és boldog reggeli tornájukat a helybéli Nagykörúton. Vagy bicikliznek. Az U Fu - érthetőbben Atlétatrikós - nevű veréb egy szál atlétatrikóban, vállán pirospöttyös batyu, kezében vándorbot, baktat a pekingi utcán. Odamegy hozzá egy kínai.

Egy kínai: Hová, hová, veréb koma?

U Fu: Mindegy, csak el innen.

Egy kínai: Akkor menj Magyarországra. Az szép ország.  Ott lakott József Attila. Ő írta, hogy: "Kínában lóg a mandarin, gyilkolt megint a kokain". És jó kicsi ország. Van benne elegendő hely minden verébnek.

U Fu: Nem úgy, mint Kínában.

Egy kínai: Veled megyek.

De nem megy. Nem minden kínai szava szentírás.

Juhász Geyza hangja: Megy tovább a veréb. Felszáll egy villamosra. Megkérdi a kínai kalauzt:

U Fu: Tessék mondani, ez a járat megy Magyarországra?

Kalauz: (talányosan) Az attól függ...

U Fu: Mitől?

Kalauz: Hogy ez-e a hatos villamos?

Utasok  (dal): Tessék mondani, ez hanyas?

Más utasok (dal): Ez a hatos villamos, ez a hatos villamos!

U Fu: Akkor jó.

Egy másik kínai: (sok szatyor van nála. A sok szatyorban sok rizs.)

Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll, szemben az EMKE cigánya zenél...

Egy kínai lány: De uram! 

Egy harmadik kínai (a lányhoz): Én magához nem is szóltam...

Egy kínai lány: De uram, hol van már az EMKE?

Kalauz: Hetedik megálló.

Juhász Geyza hangja: (rákever a párbeszédre a villamoson) U Fu és a nyolcvan utas elindult Magyarországra. Jó hosszú út volt. Át a Petőfi hídon, a Ferenc körúton, a József körúton... Hadd ne soroljam. Nem mindenki bírta a sok megpróbáltatást. Egyesek leszálltak Honkongban, Tajvanon, Makaónál, New Yorkban, vagy a Rákóczi téren. De U Fu és a kalauz kitartott. Illetve a kalauz leszállt a Széna téren egy kifliért zöldpaprikával, ekkor azonban a villamosvezető szabad jelzést kapott és otthagyta. Ám az akkor már mindegy volt. Onnan már csak egy megálló Magyarország. Gyalog sincs öt teljes perc.

A kutya meséje alatt a villamos ablakából, nyolcvan kínai  és egy veréb ansnittjén keresztül látjuk Tibetet, Indiát, Mandzsúriát, a transszibériai expresszt, vagy amit akartok. A villamos után két macska rohan a sínek között, a Nagykörúton. Kovácsék. Fontos az anakronizmus, mint a János vitézben, azaz: a mese-földrajz. Van a Sárga tengeralattjáróban egy utazási képsor, fotóanimáció, azt ajánlom lelopni.

Ezalatt: utazási dal. Verebek éneklik.

Frocli (a képen): Na és mi lett U Fu-val?

Juhász Geyza: Semmi. Ott ül az ecetfán. Az az atlétatrikós.

 

3.film: VERÉBISKOLA

Előjáték:

Felső nagytotálból száll le a kamera egy kutyaház tetejére, mintha egy veréb szállna rá. Pedig egy papagáj landol a kutyaházon. Rajta egy névtábla van, azon meg az áll:

 

 

 Helyszín: egy bérház udvara. Ecetfa, poroló. Muskátlik egy autókülsőgumi cserépben. Kukák, macskák, verebek, csivitelés. Vice-házmester, verekedő gyerekek.

Előbújik a házából Juhász Geyza. Egy nagy velős csont van a mancsában, egy tányéron. Piritós, só, bors, paprika. A papagáj sóváran nézi.

Juhász Geyza: Kérsz? Mert nem adok. (A kedvenc vicce. Mindig elsüti.)

Frocli: Madáreledel nincs esetleg? Köles, búza, hántolt rizs? Vagy legalább verébeledel...

Juhász Geyza: Mit neveznél te verébeledelnek?

Frocli: Ami nem rúgkapál. Jó veréb akarok lenni!

Juhász Geyza: (félre) Mindig ezt mondja. Egy hullámos papagáj! (Froclinak): Ahhoz még sokat kell tanulnod.

Frocli: Mér' kell egy verébnek az a sok ismeret, meg tudás?

Juhász Geyza: Mér', mér'? Annyi esze csak lehet, mint egy papagájnak! Van erről egy történetem...A mi verebeinkről szól.

És rámutat az ecetfára, ahol nagy a röpdösés. Mielőtt belekezd a mesébe, előtte gondosan  elássa a velőscsontot, tányérostul, piritósostúl, ügyelve, hogy senki meg ne lássa. Frocli befogja a szemét, hogy ő se lássa. Aztán szór a papagájnak valami csipegetni-valót. Rögtön odaszáll egy pár veréb is. Egy hátrafelé repülő tipus, egy falánk, Dzsiff, Drágauram, Gólyaláb, egy B 52-es és a büdösbanka.

Juhász Geyza: Akkor elmesélem. Áttünés! (tényleg ezt mondja, hogy "áttünés").

(és: áttünés)

Juhász Geyza: Egyszer-mássszor, valamikor a verebek a Mikszáth Kálmán téren sétáltak. Reggelente, amikor a pék-autó elmegy, a boltos becibálja a nagy, zöld, lukacsos kenyeres ládát az üzletbe. Rengeteg akkor ott a járdán a frissen sült morzsa. Még meleg . És éppen ezért szeretnek a verebek a Mikszáth Kálmán téren sétafikálni! Nem meg csak úgy korzóznak! Hanem amikor jóllaknak, felülnek a fákra (meg a nagy író kőfejére) bámészkodni. Van ott, a Mikszáth Kálmán téren, egy iskola. Vagy volt. Esetleg lesz. Szép régi iskola, csupa klinker tégla a fala.

Juhász Geyza már régen képen kívül van. A képen belül a nyolcadik kerületnek eme jobbik része. Kovácsék (a macskaházaspár) marionett-verebekkel sétálnak a Krúdy Gyula utcán, a Mikszáth Kálmán tér felé. Minden kezükben lóg három-négy veréb. Mondhatni: madzagon rángatják őket.

A verebek szépen szedegetik a morzsákat, csippentenek hozzá egy-egy korty vizet a pocsojákból. Aztán fejüket hátravetve kortyolgatnak.

Kovács: Ha nem eszel szépen, én eszlek meg!

Kovácsné: Én meg még jobban megeszlek!

Kovácsné ezt meg is próbálja, de ahányszor lehajol, a madzag annyiszor megereszkedik a kezében, és a verebei a földre csuklanak.

Kovácsné: Fúúú! Döglött verebet nem eszem!

Amikor azonban fölegyenesedik, a verebei persze fölélednek. Kovácsné nem érti.

Burleszk ez, bábos bohóctréfa.

Kovács is bekapcsolódik a verébfogásba, amitől csak romlik a helyzet. A madzagok összegabalyodnak. Végül le kellene vágni az egészet és újra kötözni. Ehelyett a lusta macskák le akarják szakítani, ami nem megy nekik. A járókelők csak bámulnak.

Járókelők: Mi van itt, filmforgatás, vagy tányérozás?

Kovácsné: Ez is, az is. Inkább segítene, hallja!

A macskák mérgesen hagyják a francba az egészet. Bedobálják a verebeket egy reklámszatyorba. A  platánok árnyékában van egy szép nagy, büdös szemetes konténer, arra heverednek le, szunyálni.

Juhász Geyza hangja: Tavasszal, amikor már nyitva vannak az ablakok, belátnak a verebek az iskolába. Látják a büdös kölyköket óra alatt a pad alatt mászkálni, hátizsákból parizeres zsemlét enni, papírrepülőt hajtogatni, és látják a tanító urat rendületlenül magyarázni. De nem hallanak semmit az utcazajtól.

A verebek a fán nagyon figyelnek. Hallócsövekkel, mikrofo-nokkal, korszerű elektronikával felfegyverkezve próbálnak meghallani valamit. de nem megy. Zavarva van az adás. Hol egy trabant, hol egy úthenger, hol egy négyhuszonnégyes mozdony zakatol végig a Krúdy Gyula utcán, meg lehet őrülni.

Juhász Geyza hangja: (mialatt nagyjából azt látni, amiről beszél). 

A tanítás után kitódulnak a gyerekek az utcára, mindig szerteszét dobálják a táskáikat, füzeteiket és mindig elkezdenek csúzlizni a verebekre. Néhányan rendesen hazamennek, de az nem számít. A verebek meg ezt már nagyon únják, hogy folyton meg vannak  csúzlizva, meg le is olykor-olykor. Egy csütörtöki napon aztán megkérdezik egymást, hogy mit tegyenek?

Dzsiff: Mit csináljunk?

Gólyaláb: Menjünk haza.

Gyalogveréb: Egyetértek.

Falánk veréb: És az a sok jó Mikszáth Kálmán téri zsemlemorzsa?

Nagyokos: Hát az iskola, meg a tudományok?

Drágauram: De, drága uraim! Mért nem kérdezünk meg inkább egy okosabb embert?

Dzsiff: De ki okosabb egy verébnél?

Juhász Geyza: (ott tanácskozik velük a Mikszáth Kálmán téren) Hát egy papagáj.

Frocli: (premier plán) Csak nem?

Juhász Geyza: (ugyanott, a bérház udvarán, a nevével azonos feliratú kutyaház előtt) De-de! Együtt el is mentek egy bölcs papagájhoz, aki, miután megette az utolsó kanál, első osztályú, válogatott madáreledelt is, azt mondta nekik, hogy:

Egy papagáj: (tök úgy néz ki, mint Frocli) Hát csúzlizzatok vissza!

Juhász Geyza: Azzal elaludt.

Frocli: Én voltam?

Juhász Geyza: (megértő nyájassággal) Csacsi, öreg medvém...

Juhász Geyza hangja: (mialatt nagyjából azt látni, amiről beszél). A verebek megfogadták a tanácsot, és másnap telecsúzlizták az osztályt. A gyerekek elmenekültek. A verebek elfoglalták a padokat az iskolában, a gyerekek meg fölrepültek a Mikszáth Kálmán tér platánjaira, és onnan lestek be az iskolába.

Mikszáth Kálmán tér: egy nagy krán emelkedik fel a lombokig. Az ágakon gyerekek üldögélnek komoran, maguk elé meredve, annak dacára, hogy két macska - Kovács és Kovácsné - sompolyog feléjük.

Juhász Geyza hangja: A tanító úr nem vett észre semmit. A verebek mind nagyon okosak lettek, és év végén csupa ötös lett a bizonyitványuk. 

Frocli: Hát a gyerekek?

Juhász Geyza hangja: Ja? Azok meg megbuktak és osztályt ismételtek.

 

4.film: A MADÁRIJESZTŐK

Előjáték:

Felső nagytotálból száll le a kamera egy kutyaház tetejére, mintha egy veréb szállna rá. Pedig egy papagáj landol a kutyaházon. Rajta egy névtábla van, azon meg az áll:

 

 

Helyszín: egy bérház udvara. Ecetfa, poroló. Muskátlik egy autókülsőgumi cserépben. Kukák, macskák, verebek, csivitelés. Vice-házmester, verekedő gyerekek.

Előbújik a házából Juhász Geyza. Egy nagy velős csont van a mancsában, egy tányéron. Piritós, só, bors, paprika. A papagáj sóváran nézi.

Juhász Geyza: Kérsz? Mert nem adok. (A kedvenc vicce. Mindig elsüti.)

Frocli: Madáreledel nincs esetleg? Köles, búza, hántolt rizs? Vagy legalább verébeledel...

Juhász Geyza: Kölest mondtál?

Frocli: Azt is. A jó veréb, aki leszek, nem válogat.

Juhász Geyza: (neki): Van egy mondás, hogy "mint a köles". Csak tudnám, mire mondják? Viszont a kölesről speciel van egy történetem. (félre): Mér' akar ez mindenáron veréb lenni?

Mielőtt belekezd a mesébe, előtte gondosan  elássa a velőscsontot, tányérostul, piritósostúl, ügyelve, hogy senki se lássa. Frocli addig befogja a szemét, hogy ő se lássa. Aztán szór a papagájnak valami csipegetni-valót. Rögtön odaszáll egy pár veréb is. Ismerős verebek.

Juhász Geyza: Áttünés! (tényleg ezt mondja, hogy "áttünés").

(és: áttünés)

Szántóföld. Jó, zsíros magyar föld, privatizált. Föl is van szántva rendesen. Vetnek a magyarok. Ki-ki a sajátján. Jönnek a verebek és egy büdösbanka. Leselkednek.

Dzsiff: Mit vetnek, mit vetnek?

Drágauram: Kölest, drága uram, nem látja?

Dzsiff: Úgy látom, ez köles.

Gólyaláb: Jobb lenne settenkedni és sompolyogni, de legalább félrenézni...

A hátrafelérepülő: Én azt teszem.

U Fu: Én meg oda nézek, ahova akarok. Rólam nem látni, hogy hova nézek.

Drágauram: Hogy azt ne higyjék, hogy azért jöttünk.

Kisbuta: Miért jöttünk?

Drágauram: Nem azért jöttünk, drága uram, amit gondolhatnak, hogy miért jöttünk.

Büdösbanka: Tegyünk úgy mintha szóváltásba elegyednénk...

Gyalogveréb: Akkor mendegéljünk, cseverésszünk.

Drágauram: Hogy azt ne higyjék, drága uram.

Juhász Geyza hangja: Az emberek látták a verebeket

(mi is látjuk)

és azt mondták: "Verebek. Mire a többi emberek: Egye fene. Van az embernek úgyis elég baja napestig és aratásig". Hanem látják a verebek, hogy egy valaki nem fogott hozzá a vetéshez.

Gyalogveréb: Mér' nem vet ez?

Kisbuta: Mit akar ez?

Dzsiff: Gyanus ez nekem.

Drágauram: Nagyon gyanus, drága uram.

Gyalogveréb: Nem lesz baj ebből?

Büdösbanka: (egy kézitükörben nézegeti a százegy bóbitáját, majd:) Megnézte már a bóbitámat?

Drágauram: Most jön, pont most ezzel, drága uram?

Az az ember meg csak áll a mezőn és tétovázik. A fejét vakarja, töpreng.Telnek, múlnak a napok.

Kisbuta: Biztosan tőlünk fél, azért nem veti el a kölest. Menjünk csak oda és ijesszük meg, ha már ilyen gyáva.

Juhász Geyza hangja: Hetekig állt ott az emberke, letette a kalapját meg föltette és egyre csak azt mondogatta, hogy "most elvessem a kölest, vagy ne vessem el a kölest? Ha elvetem, a verebek kicsipegetik. Ha nem vetem el, nem lesz mit learatnom. Vessek, vagy ne vessek?" Megpróbált mégis vetni egyszer, épp amikor a verebek elhatározták, hogy ráijesztenek.

Az emberke pont kiszór végre egy marék magot, amikor, HUSS, egy nagy csapat veréb zúg el a feje felett zuhanórepülésben. Plusz egy gyalogveréb rohan át a lába között.

Áll ott az az ember, mint egy madárijesztő. A verebek rászállnak a kalapjára és csipegetik. Aztán, egy pár hét múlva egyszer csak dühbe jön. Beüti a botját a földbe, a verebek ijedten fölröppennek róla. Gatyára vetkőzik hirtelen, és fölöltözteti a botot. Ing, hosszú nadrág, kalap.

Drágauram: Csak nem madárijesztőt csinált ez? Korábban kell ahhoz felkelni, hogy megijedjünk! Vagy csinált volna akkora madárijesztőt, mint a Bábel-torony! Akkor nem mondom...

Dzsiff: Úgy van!

Juhász Geyza hangja: Ilyen körülmények között az emberke végképp lemondott a kölesről. hét alatt a többi ember vetése szépen kibújt a földből.  A verebek meg összefogdostak egy csomó cserebogárpajort, nagyot lakmároztak, szundítottak egyet, aztán hazamentek a nyolcadik kerületbe.

Ezalatt azt látjuk, hogy Juhász Geyza békésen alszik a kutyaház előtt. A házmester meg locsol. A kutya feje alatt pöttyös kispárna. A kezén egy kesztyűs báb kókad: Frocli. A kutyaházon egy nyitott madárkalitka lóg. Kovácsék meg arrafelé cserkésznek és settenkednek. Juhász Geyza a kifinomult ösztöneivel résnyire nyitja az egyik szemét. Továbbá enyhén megemelkedik az egyik füle is. Az egyik kezében meg egy madzag van. Kovács már alig mer settenkedni, megáll a porolónál és inkább úgy tesz, mintha porolna. Pantomim. Se poroló, se prakker, csak Kovács. Kovácsné azonban már a gombolyagjaival sem törődik, hanem hirtelen elrugaszkodik Frocli felé. Juhász Geyza meg megrántja a madzagot. A papagáj, mint most már látjuk, rá van kötve a madzagra és a rántástól beszáll a ketrecbe. Juhász Geyza meg DURR, rácsapja a kalicka ajtaját.

Juhász Geyza: Hogy vagyunk, hogy vagyunk, Kovácsné? Levittük már a szemetet? Hogy milyen szorgos ma a Kovács úr! (odaint neki) Jónapot Kovács úr!

Kovács: Nem hallok semmit! Porolok!

Juhász Geyza: (a kalitkához) Hozott  aztán másnap még ötven karót az az ember, mindet beszúrta a földjébe, mindet felöltöztette. A többi ember földjén a köles közben szárba szökkent. Aztán eljött az aratás ideje. Az emberek begyüjtötték a termést, a kicsi ember meg összeszedte a madárijesztőit.

Frocli: És máskor meg?

Juhász Geyza: Mikor máskor? Ja?! Ez az ember azóta is mindig, minden évben, tavasszal kitűzi a földjére a madárijesztőit, ősszel meg összeszedi őket. Innen a mondás: Aki madárijesztőt vet, madárijesztőt arat. Érted most már?

Frocli: Mint a köles! Nem engednél ki?

 

5.film: A KORMÁNYKERÉK

Előjáték:

Felső nagytotálból száll le a kamera egy kutyaház tetejére, mintha egy veréb szállna rá. Pedig egy papagáj landol a kutyaházon. Rajta egy névtábla van, azon meg az áll:

 

 

Helyszín: egy bérház udvara. Ecetfa, poroló. Muskátlik egy autókülsőgumi cserépben. Kukák, macskák, verebek, csivitelés. Vice-házmester, verekedő gyerekek.

Előbújik a házából Juhász Geyza. Egy nagy velős csont van a mancsában, egy tányéron. Piritós, só, bors, paprika. A papagáj sóváran nézi.

Juhász Geyza: Kérsz? Mert nem adok. (A kedvenc vicce. Mindig elsüti.)

Frocli: Madáreledel nincs esetleg? Köles, búza, hántolt rizs? Vagy legalább verébeledel...

Juhász Geyza: Volt itt valahol egy nejlonban.

Frocli: Brrr! Kis tálkában, vizecskével.

Juhász Geyza: (neki): Nahát! Olyan szemtelen vagy már, mint egy veréb (félre): Mér' akar ez mindenáron veréb lenni?

Frocli: Én jó veréb akarok lenni.

Juhász Geyza: Egy veréb élete is csupa veszély. Van erről egy történetem.

Mielőtt belekezd a történetébe, gondosan  elássa a velőscsontot, tányérostul, piritósostúl, ügyelve, hogy senki se lássa. Frocli addig befogja a szemét, hogy ő se lássa. Aztán szór a papagájnak valami csipegetni-valót egy nejlonból. Rögtön odaszáll egy pár veréb is. Ismerős verebek. Csipegetnek.

Drágauram: Isten fizesse meg, drága uram!

Juhász Geyza: Áttünés! (tényleg ezt mondja, hogy "áttünés").

(és: áttünés)

A háztetőn, a kémény tövében motringolnak a macskák. Kovács tartja a fonalat, Kovácsné meg tekeri a gombolyagot. Föléjük lóg az ecetfa egy ága. Azon olykor fel-feltűnik egy-egy veréb. Suttyomban fityiszt mutatnak a macskáknak. Meg rápottyintanak a fejükre, egyéb pimaszságokat eszelnek ki, mint bajuszhúzás, köpőcsővel lövöldözés, zsebrádió-üvöltetés. A büdösbanka meg kézitükrében nézegeti a százegy bóbitáját.

Juhász Geyza hangja: Folyton ismételném magamat, ha azt mondanám, hogy Kovácsné, a kandúr felesége, nagy lustazsák volt. De bizony zsörtölődni, azt viszont tudott.

Kovácsné: (a foga között szűrve a szót, suttog) Madárhús, az bezzeg megint nincs itthon!

Kovács: Honnan a csudából szerezzek madárhúst!? Mindig üvöltesz és mindig elriasztod a verebeket...

Juhász Geyza hangja: A verebek perszehogy elszemtelenedtek.

Drágauram (a kéményen ülve): Drága uram, ahelyett, hogy elpáholnád a feleségedet, csak bibelődsz azzal a gombolyítással. Még az is lehet, hogy közben veréblakomáról álmodozol! Küldenéd le a boltba, drága uram! Nevelnéd meg a ronda cicát, te ronda macska! Drága uram! Ne is álmodj verébhúsról, mert a torkodon akad, drága uram!

Ezalatt azonban Kovács, akit Kovácsné, a farkát ráncigálva amúgyis ösztökél hátúlról, ferdeszemű pillantását egyre határozottabban veti rá Drágauramra. Mintha csúszna is előbbre, a kémény felé, laposan. Egyébként mozdulatlan, szikrázó szemét sem számítva mozdulatnak. A verebek, az ecetfa ágán, egyre élénkebb figyelemmel lesik nagyszájú barátjukat, és a lopakodó macskát. Vadul csivitelnek. (Natúr hang!) A macska egyre feltünőbben tesz úgy, mintha merő motringolás volna csak az élet.

Kovácsné (Kovácshoz): Nem pimasz ez a veréb? (a verébhez): Pimasz veréb!

Kovács (szűri a foga között): El ne riaszd, te nagyon buta cica!

És már ugrik is. Kovácsné azonban most is fogja Kovács farkát, ezért az ugrás rosszul sikerül. Nem teljesen, de annyira igen, hogy Drágauram megmenekül. Kivéve a farkát. Az Kovács mancsában marad. Kovács megnézi, és, mint egy csokor virágot, a felesége kezébe nyomja nyájasan, továbbá iszonyú dühösen leugrik a tetőről. Beleesik a kukába, mert egy nénike éppen nyitva tartja azt, vödrét üritendő. Aztán rácsapja a fedőt és elmegy. Nem tud kukákba hulló macskákról. Van őneki elég baja.

Drágauram az ereszcsatornába hullik. Már azt hinnénk, hogy kimúlt, de feltápászkodik ottan. Nagy a verébcsirip és az ugrabugra, a pánikos megtárgyalás a többiek részéről.

És itt egy olyan móka kezdődik aztán, amit lehetetlen leírni. Azért megpróbáljuk: Drágauram fölröppen. Úgy pörög a levegőben, mint egy kézzelfogható dugóhúzó. Nekimegy egy faágnak, megkapaszkodik, jobbra indekszel, balra száll. Most egy kollégáját üti el, aztán kiveri a tükröt a büdösbanka kezéből. Leveri a tetőcserepeket és felkelti Kovácsné érdeklődését, aki egy csomó szemüveget húz, mert ilyet még nem látott.

Drágauram: (két kézzel csimpaszkodik egy drótban) Mi történt velem, drága uram?

Dzsiff: Mi történt veled, Drágauram?

Drágauram: Mit tudom én, drága uram, valahogy nem tudok kormányozni! Mindig, amikor erre kormányozok, akkor arra megyek! Vagy mégmásmerre, ami még annál is rosszabb!

Juhász Geyza hangja: Tudnod kell, ha veréb akarsz lenni, hogy a verebek a farkukkal kormányozzák magukat, és azzal egyensúlyoznak is. De folytatom. Két hétig lógott ebben a helyzetben a Drágauram nevű veréb a telefondróton, egészen elzsibbadt a két keze.

Drágauram: Most mi lesz, drága uram? Csak nem mankóval fogok repülni egész életemben?

Az udvar kövezetén hever egy kalap. Egy úr lahajol érte és föl akarja venni. A kalap arrébb megy. Az úr utána ugrik. A kalap elugrik. Az úr óvatosan settenkedik a kalap felé. A kalap óvatosan arrébb húzódik. Az úr megáll, lemondóan legyint. Klasszikus bohóctréfa. A kalap karimája felemelkedik, kikandikál egy veréb alóla.

Veréb: Uram, ez nem az ön kalapja? Vigyáztam a kalapjára, jóember, ment a macska el akarta vinni. Köszönje meg!

Juhász Geyza (a háza előtt ásitozik): A kalapos úr hálából egy egész marék zsemlemorzsát adott a verébnek - amit már hetek óta őrzött a zsebében. A veréb azonban nem ette meg, hanem a szegény dróton csimpaszkodó Drágauramnak adta. Így etették azután két hétig a verebek a verebet, míg ki nem nőtt a farka. De az már nem volt a régi. Ugyanúgy lehetett vele kormányozni meg egyensúlyozni, és mégse. Innen a mondás: "Mindegy, hogy a veréb farka / hová mutat, fő, hogy arra".

Frocli: Van ennek értelme?

Juhász Geyza: (elgondolkodik ezen): Valaha volt...

vissza az elejére